Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-09 / 57. szám
o 1919. március 9., péntek JEGYZET Átalakulás Na, mondom magamban, most ugrik vagy egy százas! Talán még több is, nem vagyok járatos az efféle dolgokban. Aztán gyorsan átfut az agyamon, hogy ugyan, miért? Hiszen szabályosan fordultam ki a Fövenyes utcából, pilácsaim égnek, le vagyok szíjazva, hogy szinte mozdulni sem tudok, tulajdonképpen nem csináltam semmit. Mit akadékoskodik velem ez a kék-fehér rendőrautó? Megelőz a L&ncsési úton, majd lassítva elém áll, ugyanakkor hátsó ablakából egy jelzőtábla bújik ki: Stop! Ez valószínűleg nekem szól. Így is van. Kétcsillagos, elemlámpás köz- biztonsági közeg áll meg kocsim ajtajánál, mit bosszúsan kinyitok. Jó estét! — köszön kedvesen. — Jó estét! — válaszolok rosszindulatúan. — Közúti ellenőrzés — folytatja előbbi hangnemben, s miközben előszedem jogosítványomat, forgalmi könyvemet, meg a személyit, átfut az agyamon: lám mennyire igazuk van ismerőseimnek, akik annyiszor beszéltek nekem az efféle indokolatlan zaklatásokról, miközben egy-egy rendőrviccet is elsütöttek. Míg kiszállok, zavaromban leoltom a gépkocsi lámpáit. — Ne tessék leoltani — figyelmeztet a közeg — este van, a parkolólámpának égnie kell.. — Jó, persze, csak véletlenül oltottam el. Bosszúságom nem múlik a figyelmeztetésre sem, pedig, hát, ha- meggondolom, a sötétben hagyott, világítás nélküli kocsik miatt is lehetne bírságolni. De engem vajon miért fog? Ma volt a kocsi szervizben, átnéiettem tüzetesen, mert hosszú út előtt állok, nem is ittam már sajnos évek óta a betegségem miatt, mi a fenét piszkálgatnak akkor?! — Legyen szíves, csak hátra jönni — kér az iménti kedves, udvarias hangon. — Míg megyek, még mindig fortyog bennem az indulat, már éppen készülök valami csípős megjegyzésre, ami végül is sűrű pislogássá alakul bennem. — A bal oldali helyzétjel- ző lámpája nem ég. Így veszélyes este közlekedni... • — Hogyan lehet ez — hápogok —, tessék megnézni még az ülésen vannak a szerviz papírjai, a mai dátum van rajtuk ... — Hát most mit csináljunk, akkor sem ég. Van egy csillagkulcsa? — A törzsőrmester lehajol a baloldali hátsó burához — Lehet, hogy csak zárlatos. Megnézzük ... Némán nyitom ki a csomagtetőt, előveszem a kulcsot, a rendőr odavilágít a zseblámpájával, de még így is nehezen megy a csavar meglazítása. — Tessék csak ideadni — kéri el a kulcsot. Szakértő kezekkel veszi le a búrát, szedi ki a körtét, s megállapítja, az jó. A foglalatból lazult ki. Átadja nekem a lámpát, hogy világítsak, s közben mondja, hogy hol a hiba. És meg is csinálja. — Na, azt hiszem, most jó lesz. Tessék csak bekapcsolni. Bekapcsolom, úgy világít, mint új korában. — Most már el lehet indulni. Jó utat! Valami köszönöm félét mormogok és szótlanul nézek jól megtermett alakja után. Aztán elszégyelem ma- : gam az előbbi bosszúságom, idegenkedésem miatt. Hiszen lehet, hogy egy balesettől mentett meg! Egyszerre a szívembe fogadom udvariassága, segítőkészsége miatt is. S míg elindulok, az jut eszembe: milyen elmaradott, rosszindulatú ember az, aki ósdi rendőrvicceket mesél. Kár, hogy Vincze Bálint törzsőrmester nem ellenőrizhet a közutakon minden ilyen embert... Varga Dezső A közelmúltban Gyulán a városi tanács nagytermében tartotta küldöttgyűlését a Gyula és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Ezen elsőként Paulák János, az igazgatóság elnöke adott tájékoztatást a szövetkezet elmúlt évi működéséről, valamint az ez évi üzletpolitikai célkitűzésekről. Bevezetőjében megállapította, az elmúlt évi tapasztalatok azt igazolják, hogy az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó üzletpolitika megvalósítása tervszerűen folyik. Ennek köszönhető, hogy 565 millió forint árbevételt értek el, s a kitűzött 10 százalékos növekedést csaknem 3 százalékkal szárnyalták túl. A szövetkezet iránti vonzódást jelzi, hogy a tervezett 330 új tag helyett 425-en kérték felvételüket, s taglétszámuk ezzel meghaladta a 10 és fél ezret. Túlteljesítették a részjegynövelési tervet is. A szövetkezet tagsága az elmúlt évben negyedmillió forint értékű társadalmi munkát végzett. A munkavédelemre is csaknem 2,5 millió forintot fordítottak. A gazdasági tevékenységről szólva megállapította, hogy legeredményesebben a kiskereskedelmi ágazat működött, de nem sokkal maradt el mögötte a felvásárlás és a vendéglátóágazat sem. Igen élénk volt Különös ember akadt horogra a közelmúltban a nyírbátori kerület egyik őrsének határszakaszán. A határsértő több idegen nyelvet beszél, írnni azonban nem tud, olvasni is csak pénzt képes, ezt viszont mesterien: árdrágításért és üzérkedésért már négyszer volt büntetve. — Valósággal meghökkentem — mondta az alegység politikai helyettese —, amikor megláttam az igazolványában a három x-et az aláírás helyén. Amilyen rafinált és ügyesen gondolkodó ember benyomását keltette az öreg, senki sem mondta volna róla, hogy analfabéta. Serbán György 61 éves békéscsabai lakosról van szó, akinek nemegyszer volt már dolga a hatóságokkal. A nyugdíjas éjjeliőr a negyvenes, ötvenes esztendőkben üzérkedéssel, csempészéssel, kupeckedéssel kereste a kenyerét. A határ mentén született, ott töltötte gyermekéveit, ismerte | tehát a terepet. Szinte nap a kereslet az elmúlt évben is a vas-műszaki cikkek iránt. 40 millióval magasabb forgalmat bonyolítottak le, mint az előző évben, bár így sem tudták kielégíteni maradéktalanul az igényeket. A vendéglátó ágazatban a cukrászüzem ért el kimagasló eredményt, csaknem 6,5 millió forint értékű süteményt adtak el. Az Orosházi Üveggyárban 1978-ban 56 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, melyből 34-et fogadtak el. Horváth Ferenc újítási előadó tájékoztatása szerint az újításokból származó gazdasági eredmény 225 ezer forint, a kifizetett díj pedig csaknem 17 ezer forint volt. A legtöbb újítás a munka könnyítését és biztonságát szolgálja. A legeredményesebb újító Kom- játi Ferenc, a vasszerkezeti üzem csoportvezetője és Csák Ferenc, a műszaki osztály szerkesztője volt. A gyár vezetői az újítómozgalom fejlesztésére törekednek. Továbbra is főként a munka biztonságát, mint nap szökött át Romániába, Nagykárolyból lovakat hozott, s adta-vette, csereberélte őket. Furfan- gosságának köszönhette, hogy sokáig nem vesztett rajta a kétes üzelmeken. Ám amikor a rendőrség kézre kerítette, túl sok volt már a rovásán ahhoz, hogy- sem elkerülhette volna a börtönbüntetést. Szabadságvesztését letöltvén, útlevelet sem kapott. Serbán Györgynek tehát más utat kellett választania. Mivel tizenkét éve külön élt a feleségétől, elhatározta, hogy kimegy Romániába, Nagykárolyban élő rokonaihoz. Látogatóba készült ugyan, de a végleges letelepedés tervét forgatta a fejében. Helyismeretére hagyatkozva vágott neki az útnak. Sza- joltól Debrecenen át Mátészalkáig vonattal utazott, a szabolcsi kisvárosból pedig autóbusszal jutott el Mérk községbe. Könnyű elképzelni, milyen alaposan ismerhette ezt a vidéket, hiszen teljesen „vakon” tájékozódott. A kiöregedett lócsiszár lassan, de biztosan A hálózatfejlesztésben a szűkös^, anyagiak miatt csak kis előrehaladás történt. Bővítették a cukrászüzemet, megkezdődött Gyulán a törökzugi ABC-áruház építése, Dobozon, Kétegyházán, Lö- kösházán, Mezőgyánban, Geszten, Szabadkígyóson felújítottak, korszerűsítettek több egységet. Gépeket, berendezéseket vásároltak 1 millió forint értékben. A jó gazdálkodás eredményeként 15,5 millió forint nyereséget értek el, majdnem 5 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az idei üzletpolitikai célkitűzésekről elmondotta, hogy 620 millió forint árbevételt terveztek, ami majdnem 10 százalékkal magasabb az elmúlt évinél. Most is várhatóan a kiskereskedelmi ágazatnál lesz lendületesebb a fejlődés. Idei fejlesztési célkitűzésükben szerepel egyebek mellett a gyulai ABC-áruház befejezése, még az idén megkezdik a bisztró alapozását, ugyancsak hozzákezdenek Gyulán a Nagyváradi úton az ABC- áruház építéséhez. Eleken felvásárló helyet alakítanak ki, Mezőgyánban csővázas színt építene^ fel. Nagygyan- tén felújítanak egy boltot, Gerlán pedig átalakítják az iparcikk- és élelmiszerboltot. Az elnök beszámolója után Kászián Miklós, a felügyelő bizottság elnökének jelentését hallgatták meg a szövetkezetnél végzett vizsgálatok tapasztalatairól, majd jóváhagyták a szövetkezet elmúlt évi mérlegeredményét, valamint a tagsági érdekeltségi alap felosztását. Ezt követően újra választották a szövetkezet ifjúsági bizottságát. A küldöttgyűlés bejelentésekkel ért véget. valamint az energiamegtakarítást elősegítő javaslatokat várnak. Március 6-án az újítók, az elbírálók, a gazdasági vezetők, valamint a szakszervezeti aktívák tanácskozást tartottak, mely alkalommal Hudák István műszaki igazgatóhelyettes, Nagy József, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium főmérnöke, Kálmán József, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete termelési osztályának a munkatársa, valamint dr. Öllé Mihály, az Üveggyári Művek vezérigazgatóságának jogtanácsosa ismertette az újítómozgalommal kapcsolatos feladatokat. haladt. A lakott területet messze elkerülve igyekezett megközelíteni a határt. Ügy gondolta, hogy a Krasz- na folyását követve ér leghamarabb célba. Este hat óra és fél hét között éti, ki ahhoz a parthoz, ahol a Tiborszállást Mérk községgel összekötő műút keresztezi a Krasznát. Itt megvárta, amíg besötétedik. A hídon az éjszaka leple alatt akart átkelni, hogy a túlparti töltésen folytassa az útját. Éjfél lehetett, amikor Orosz Antal határőr kivette a sötétben lopakodó árny körvonalait: annyit legalábbis tudott — kalapot sejtvén az alak fején —, hogy polgári ruhás jövevénnyel van dolga. A lócsiszár már a hídon settenkedett, amikor keményen, határozottan csattant a kiáltás mögötte: „Állj! Ki vagy?” Serbán beletörődött balszerencséjébe. Ellenállást nem tanúsított, elmondta, hova készül, és kifejezéstelen tekintettel bámult maga elé. II csabai lócsiszár Egy év alatt 34 újítás Nők a_közíletben Hittel és fáradhatatlan erővel — Sajnálom, hogy nem jegyeztem fel életem sok-sok megállóját. Az események között az egyik éppen nőnapkor történt velem. Megbetegedtem, és.' egyedül, a magam lábán nem tudtam volna elmenni a nekünk rendezett estére. Addig beszéltem a férjemnek, amíg biciklin elvitt az asszonyok közé. Nem tudtam otthon maradni. Nem tudok ma sem. Most 28, munkában eltöltött év után, várom a nyugdíjintézettől a levelet, amelyben nemcsak arra kapok választ, hogy hány évet ismernek el, hanem arra is, hogy dolgozhatok-e, és ha igen, mennyit? Vissza szeretnék menni a baromfigondozókhoz. Az elmúlt év nagy részét táppénzen töltötte Saitz Mihályné, októbertől szabadságon volt, és ez év január 1-től pedig megkezdte a megérdemelt pihenést, a nyugdíjas éveket. De nem pihen. A sok-sok év tapasztalatát újra és újra kamatoztatja mindennapi munkájában és érződik ez az általa szervezett rendezvényeken is. Módja és lehetősége volt megismerkedni a nők életével, munkájával, ismeri gondjaikat. Nagyon fiatal volt még, amikor 1948- ban megkezdte tevékenységét Nagykamaráson a nőmozgalomban. — Amikor az asszonyokkal megszámoltuk a nőmozgalomban eltöltött éveket, elpityeredtem. Nagyon friss, mégis nagyon régi az emlék, amikor elkezdtük szervezni a nőnapi rendezvényeket, amikor útra kerekedtünk, hogy közös dolgainkat együtt — egymásért végezzük. — Gyermekkoromban sokat dolgoztam — emlékezik Saitz Mihályné. — Szüleimnek én voltam harmadik gyerekük, s mögöttem még négy testvér volt, akiknek az ellátásában nekem is bőven jutott feladat. 17 évesen férjhez mentem. Ezért is buzdítom a mai fiatalokat arra — megértve vágyaikat —, hogy tanuljanak, lássanak világot, ismerkedjenek meg fiatalon az élettel. Ügy tűnhet, sajnálom ‘ a házasságban eltöltött éveimet. Nem. Mindössze arról van szó, hogy nekünk abban az időben nem adatott meg a lehetőség, hogy tanuljunk, mert nem láttunk túl a mindennapi munkán. Juli néni három fiú és egy leány édesanyja, akiket szeretetben és családi békében neveltek fel. Férje hivatalsegéd az iskolában. Már túl van ő is a nyugdíj- korhatáron, de még dolgozik. Mindkettőjüket szeretik, őszinteségükért, szerénységükért. — Mindig szervezek, rendezek valamit — mondja Juli néni. — Ismerem az embereket a faluban, s mindig tudom kihez, miért kell menni. A munkával eltöltött évek alatt azt is megtanultam, hogy az igazság néha kegyetlen, mégis ki kéll állni mellette. Akár a falu, akár egy-egy ember dolgában kértem a község vezetőinek ■ segítségét, mindig volt, aki támogatott. Nem véletlen, hogy tanácstag, pártbizottsági tag, a szövetkezetben a nőbizottság elnöke. Fáradhatatlan erővel, és hittel dolgozott, és most fájó szívvel, de mégis szívesen adja át a helyét a nála fiatalabbaknak. Csak töredékeket ismerünk életéből, többek között azt, hogy 1951 óta dolgozik a Ságvári Termelőszövetkezetben, dolgozott a növény- termesztésben, állattenyésztésben és a baromfitelepen. Tudja jól, hogy egy- egy nehéz esztendőben mennyi ambícióra, lelkesedésre van szüksége neki, a vezetőnek is ahhoz, hogy önmagát, társait meggyőzze, átsegítse a problémákon. — Egy-egy szabad délutánon újra megelevenednek a régi emlékek, a szövetkezet megalakulásának hétköznapi gondjai. Elevenen emlékszem az ellenforradalom éveire is. Akkor párttitkár voltam, egészen 1959-ig. — Csak nemrég, öt éve értem el azt, hogy havonta hat napot kapok a nőbizottsági munka elvégzésére. Felajánlották akkor a szövetkezet vezetői, hogy válasszak könnyebb munkahelyet, olyat, ahol több lehetőségem lesz a társadalmi munkára is. Nem tudtam otthagyni a baromfitelepet. Közel 150 asszonytársa mellett áll ki nap mint nap, csak velük és közöttük érzi jól magát. Olyan ember, akit ma és holnap is a munkában találhatunk meg a leghamarabb. — Most éppen nőnapot szerveztünk, a jövő héten pedig a felmérést fejezem be. Az új nőbizottságot jól akarom megszervezni, mert ez évben heten mentek nyugdíjba közülünk, szeretném, ha a tsz minden munkahelyéről lennének új bizottsági tagok. Kell közénk fiatal szakmunkás, gyeses anyuka, baromfitelepi dolgozó. Becsülnünk és tisztelnünk kell ezt .a generációt, amely számunkra létrehozta, megteremtette a jelent. Vele együtt sokan hasonlóan élnek és dolgoznak, akik a múltat két kezük munkájával dolgozták jelenné. Ö sem teremtett és nem is szerzett előjogot másokkal szemben, megmaradt ami volt: egyszerű, falusi parasztasszony. Ennek a több évtizedes szép, de mégis nehéz munkának elismeréséül tegnap, március 8-án Saitz Mihályné a Parlamentben átvehette a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Gratulálunk. Számadó Julianna Küldöttgyűlés a gyulai ÁFÉSZ-nél Túl a félmilliárd forintos árbevételen
