Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-08 / 56. szám

NÉPÚJSÁG 1979. március 8., csütörtök fl Március 8. brigád II Tanácsköztársaságért harcoltak Embernek lenni... Ez a harminchárom tagú brigád készíti elő a Békés­csabai Kötöttárugyárban a gyártást. Egy évben átlago­san 1400 új cikkre kell ké­szíteniük dokumentációkat a varrodának, szabászatnak. Leírásaiktól, utasításaiktól, terítési rajzaiktól függ, hogy miként alakul a gyártó rész­legekben a hulladékszázalék. — Miért nevezték el szo­cialista brigádjukat Március S-nak? — Egyszerű az oka. Ko­rábban megvettük már a brigádnaplót, beszélgettünk a szocialista brigádalakulás­ról, de mégiscsak két évvel ezelőtt és éppen a nemzetkö­zi nőnap alkalmából hatá­roztuk el, hogy megpályáz­zuk a szocialista címet. — Akkor csak lányok és főleg asszonyok voltak a gyártás-előkészítésben. Mu­tassuk meg az üzemnek, hogy szervezettebb összefo­gással mire vagyunk képe­sek! — ez volt a cél. — Azóta egy szem fiúnk is van, a diszpécser: Nagy Balázs. A kérdésekre szóló felvi­lágosításokat : Tóth Mihály- né brigádvezető, Kolarovszki Pálné, Mátyás Tamásné, Fo­géi Péterné, Földesi Lajosné, Erős Zoltánná, Adamik Kál­mánná, Enyedi Lajosné, s a brigád többi tagja adja. A válaszokból is kitűnik, hogy habár alig egy éve szerezték meg a szocialista címet, jól összeszokott, agilis, s a gyár­ban is néhány dologban kez­deményező szerepet betöltő kollektívának ismerik el a Március 8. brigádot. — ök kezdeményezték ta­valy, hogy a megyében újonnan felépülő öregek nap­közi otthonának egyszámlá­jára egynapi keresetüket be­fizessék a szocialista brigá­dok. Eddig 33 ezer forintot utaltunk át erre az alapra — mondják a termelési osztá­lyon. — Hasonló, esetleg más formában — ahogy a szük­ségletek igénylik — akarjuk segíteni a nemzetközi gyer­mekévet is. Vállaltuk, hogy óvodásainkat, valamint a már régebben is patronált kisegítő osztály tanulóit ki­rándulásra visszük, de se­gítjük őket egyéb módon, a nevelés segédeszközeinek elő­teremtésében is... — Csaknem valamennyien fiatalok vagyunk, csupán négy leány van közöttük — egyelőre. Huszonkilencünk- nek harminchét gyerekünk van. Magunk is érezzük, mit jelentenek a családoknak a gyermekintézmények... A szocialista brigád tagjai zömükben a varrodákban, a szabászaton kezdték a gyári munkát. Adamik Kálmánná például 31 éve dolgozik az üzemben (ő a legidősebb köztük), Enyedi Lajosné pe­dig csak 1976 óta. ö csu­pán 19 éves. — A brigád hamar befo­gadott, segítettek. öröm ilyen jó légkörben dolgozni. — Az összetartásban van az erőnk — mondja a bri­gádvezető. — Ha kommunis­ta műszakok szervezéséről, vagy társadalmi munkáról, vagy bármi másról van szó, egységes a brigád. Ezt példákkal is alá lehet támasztani. Tavaly augusz­tusban a szabadságolások, gyerekbetegségek miatt 1260 kiesett órát kellett a gyár­tás-előkészítésben helyette­sítéssel pótolni. Megoldottuk anélkül, hogy kívülről kér­tünk volna ehhez segítséget. Mindig megoldjuk, egymás helyett dolgozunk, ha úgy adódik. Fél éve például Ko- larovszkiné látja el a beteg Szegediné munkakörét. A brigádnaplójuk példásan vezetett. Teljes részletesség­gel írják meg benne az ese­ményeket. A közös színház-, mozilátogatástól, a pártna­pokon, a politikai oktatások­ban való részvételig sze­mélyek szerint is dokumen­tált a brigád tevékenysége. Vállalásaik tíz pontjának teljesítése ilyen módon fel­térképezett. Gazdasági vona­lon a hulladékszázalék csök­kentése, a helyettesítések megoldása a fővállalás, s azon túl mindaz, ami mé­lyítheti a szocialista össze­tartozás vonásait a 33 bri­gádtagban. — Hogyan tudják megol­dani a beteglátogatásokat, a patronálásokat, a közös rész­vételeket egy-egy rendez­vényre, amikor csaknem mindegyiküknek gyerekük van, és otthon is lenne elég tennivaló ? — Egyenjogúság van, nem? — felelik félig tréfálkozva, de mégis komolyan. — A „papa be van idomítva” otthon. Neki is kell foglal­kozni a gyerekkel, a család gondjaival... — Rá is vannak szorulva arra, hogy segítsenek, bevá­sároljanak, néha levigyék a gyereket sétálni, hogy a la­kásban gyorsabban halad­jon a munka.. . — Persze azért néha meg kell mosni némelyikük fejét, mert „elfelejtik” levinni a szemeteskannát, ezt-azt nem Két hónap telt el az év­ből, s az élelmiszerek for­galma jól alakult. Milyen el­látásra számíthatunk az el­következendő időben? Erről érdeklődtünk a Szolnok— Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál. Alapvető élelmiszerek kö­zül nem okoz gondot a só beszerzése, hiszen a máso­dik negyedévtől nagyobb mennyiség érkezik külföld­ről. Az egykilós párolt fi­nomsóból viszont átmeneti hiányra számíthatunk. Az el­múlt esztendőhöz hasonlóan mennyiségben és választék­ban is kielégítik az igénye­ket kristálycukorból. Már az üzletekben van a félkilós csomagolású Balaton mokka cukor, amely bővíti a vá­lasztékot. Nem lesz fennaka­dás sertészsírból. A békés­csabai és az orosházi fiók az év elejétől folyamatosan­kapja a műanyag poharas zsírt, amelyet a Gyulai Hús­kombinát szállít. Kedvezőbb ellátás ígérkezik palackos ét­olajból. A napraforgóolaj aránya eléri a 63—65 száza­lékot. Az első félévben az egyenletesebb szállítások ré­vén több margarin kerül az üzletekbe, mint az elmúlt év első felében. A kereskede­lem első negyedévi hántolt- rizs-megrendelését az ipar 92 százalékban 'igazolta vissza. Bőséges készlettel rendelkez­nek a FÜSZÉRT-fiókok gyá­ri és házi tésztákból, a vá­laszték bővítésére esetenként importtermékeket is besze­reznek. szívesen csinálják... De hát mindent mi sem győzünk, ezt belátják... Hatvannyolc szocialista brigád van a kötöttárugyár­ban. Jó munkájuk magával ragad valamennyi dolgozót, s ezért zárta 75 milliós nye­reséggel a gyár a múlt évet. Ezt megbeszélték egymás között a Március 8. brigád tagjai, akik érdeklődnek az üzem közös dolgai iránt. Valaki még azt is meg­mondta, hogy 0,0235 a szor­zó, amire a nyolc nap nyere­ségrészesedést kapják. — Rosszabb soha ne le­gyen! — Átlagfizetésük 2500 fo­rint körül van — annyi, j mint a hasonló munkakör­ben dolgozó technikusoké. Mert a 33 tagú brigádból — ha legtöbben a varrodákban, szabászaton kezdték is a munkát, ma már tizenegyen technikusi képzettséggel ren­delkeznek, egy főiskolával, egy pedig most jár főiskolá­ra. Kettőjüknek esti marxis­ta egyeteme van. Kilenc párttag és kilenc KISZ-tag dolgozik á brigádban, de valamennyien érdeklődnek az ország, s a nemzetközi élet eseményei iránt. Felhá­borodással beszélték meg a í kínai agresszorok Vietnam elleni orvtámadását és vala­mennyien remélik, hogy a békeszerető erők megféke­zik a távol-keleti területhó­dítók további gaztetteit. József Attila írta halha­tatlan versében, a Hazám­ban: „Szövőlány cukros éte­lekről álmodik, / Nem tud kartellekről...” A mi szövőlányaink gon­dolkodásába ma már bele­fér az egész világ. — Hogyan készülnek a nőnapra? — kérdezzük utol­sóként. — Mi? — csodálkoznak el. — Erre az egy szem „fiúnk”- nak kell készülődni, aki ta­valy is átadta a gyárvezető­ség ajándékait... Tavaly — különösen a má­sodik félévben — megélén­kült á kereslet az édességek iránt. Ezért az év első felé­ben átmenetileg néhány édesipari áru hiányzik a polcokról. Táblás csokolá­dékból, drazsékból kielégítik az igényeket, de nem lesz elegendő desszertes díszdo­bozokból, olcsóbb csokolá­dékból. Ismét forgalomba kerül az 5 dekás diabetikus ét- és tej csokoládé. Gyártási nehézségek miatt hiányokra számíthatunk háztartási és minőségi kekszből. A Győri Keksz- és Ostyagyár teasüte­ményei ugyancsak kevés mennyiségben kerülnek a boltokba. A hiányt a sütő­ipari vállalatoktól beszerzett termékekkel pótolják. A konzerváruk választéka ebben az évben szerényeb­ben alakul. A kedvezőtlen mezőgazdasági termésered­mények miatt akadozik az ellátás — többek között — az alma-, a cseresznye-, az őszibarack-, a málnabefőt­tekből. Főzelékkonzervekből csupán mennyiségben tud-» ják a keresletet kielégíteni. Folyamatos ellátás várható azonban zöldborsóból, zöld­babból és natúrlecsóból. A hús-, máj- és ételkonzervek forgalomba hozását a nyers­anyag biztosítása, a doboz- gyártás üteme befolyásolja. Ugyanakkor nem lehet pa­nasz a 'halkonzervekre, hi- | szén 15—20 fajta közül vá­logathatunk. Belföldi és a , szocialista országokból beho- ; zott bébiételek választékát , tőkés importtermékekkel gazdagítják. „Szeretettel köszöntjük Dávid Vince bácsit a párt megalakulása 60. évforduló­ja alkalmából. ClMEA raj” — Ezt a nyomtatott, de sza­vakkal is elmondott üdvöz­lést hozták magukkal Dávid Vince, veterán, Endrőd, Vör- röshadsereg utca 18. számú lakásába az endrődi úttörők, amikor egy piros dísznyak­kendőt kötöttek az öreg har­cos nyakára. — Tessék elmondani, Vin­ce bácsi, hogyan alakultak nálunk az 1919-es események és mi volt azután? A záporozó kérdések kö­zül ez volt az érdeklődés kö­zéppontjában. S a 76 éves Dávid Vince vékony, szag­gatott hangon (mert a sze­gedi Csillag börtönben — ahol 1933-tól 18 hónapot töl­tött — szétroncsolták még a hangszálait is) beszélni kezdett: — Az egész világ zúgott akkor. Háború dúlt. A fér­fiak sokasága a frontokon, vagy megrokkant, családjaik meg itthon szűkölködtek, éheztek. Akik a lövészárkok­ból hazatértek, lázadoztak és arról beszéltek: új világ kez­dődött az orosz honban, a nép elzavarta a cárevicst, a burzsujókat és kezébe vette a hatalmat. Ilyent kell csi­nálni itthon is, ha nem úgy akarunk élni, mint régen ... 17 éves legény voltam. Erős. 1918. karácsonya előtt még kukoricát törtünk egy gyo­mai uraság földjén, amit el­osztottunk magunk között. Ám lóháton megjelent az uraság fia. Tiszt volt és ki­vont karddal hadonászott előttünk. El akart zavarni: itt ti nem csináltok közöst! — ordította. Ekkor láttam először, hogy mit jelent az összefogás. Huszonegyen vol­tunk, közülünk kiállt az egyikünk és emelt hangon azt mondta: Menjen haza innen, ha jót akar! Nem lát­ja, hogy mi többen va­gyunk? Itt most már az lesz, amit mi akarunk! Mind­annyian mellé álltunk... He­tedik éves koromtól dolgoz­tam, mint cseléd, de ekkor éreztem először, hogy ami­ért megdolgoztam, az az enyém... — Mit csináltak ezután? — kérdezte az egyik úttörő. — Éreztük, hogy valami újat kéne tenni, de nem tudtuk hogyan ... Aztán 1919. februárjában, mikor a hideg ellenére is mindenki a piacon, az utcákon gyüle­kezett, véleményeket cse­rélt és latolgatta az esemé­nyeket, magához hívott Szmarko Mátyás, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja endrődi szervezetének elnö­ke és azt mondta: Fiam, kommunista párt alakult ná­lunk, olyan legényekre len­ne szükség mint te, akik nem ijednék meg az árnyé­kuktól és akik össze tudják szervezni az ifjúságot is. — A proletárdiktatúra ki­kiáltásakor már erős párt- szervezet volt Endrődön. A munkások, parasztok ülték már a törvényt, szabályozták a járandóságokat, segítették a szegénysorsúakat, kezdték kialakítani az óhajtott új vi­lágot ... A direktóriumba a nép minden rétege bekerült... Egyszer, úgy április elején nagy plakátok jelentek meg: Fegyverbe! Bartos Pál, a di­rektórium tagja gyűlésre hí­vott mindenkit: A proletár- diktatúra veszélyben van. Imperialista hordák támad­ták meg a fiatal tanácsköz­társaságot és el akarják pusztítani. Mindenki, aki fegyvert tud fogni, álljon a csatasorba, védje a munká­sok, parasztok hatalmát... így volt, gyerekek. — Endrődről 18-an indul­tunk el Szolnokra. Ott egyenruhát kaptunk, aztán vagonokat rakodtunk ki-be, meg élelmiszert, muníciót. Mozgott az egész ország. On­nan négyünket Budapestre irányítottak a rendfenntartó erők parancsnokságára. En­gem is kiképeztek új felada­tomra: a proletárdiktatúra nyomozóival burzsujok laká­saira kellett járnunk, akik valutát, aranyat siboltak ki az országból, hogy gyengít­sék a tanácsköztársaságot. Részt vettem néhány bankár, és más reakciós letartóztatá­sában' ... Aztán ... Aztán megkezdődött a harc, s bár hősiesen helytálltak a Vörös Hadsereg csapatai, a túlerő­vel nem bírtak. Menekültek ezrei érkeztek a fővárosba Erdélyből. A Nyugati-pálya­udvarra rendelték bennün­ket, ahonnan két szerelvény menekültet Zalaegerszegre kellett kísérnünk. Innen Szolnokra vezényeltek, de már nem tudtam odáig jut­ni, a front visszahúzódott. Majd a csóti fogolytáborban egy lengyel származású or­vosezredes mellett kisegítő asszisztens lettem, aki papí­rokat szerzett és a Tanács- köztársaság bukása után ezekkel a papírokkal kerül­tem vissza Endrédre. Az úttörők kérdései nem akartak szűnni. Dávid Vince elmondta, hogyan alakult ké­sőbbi élete. A harcot a régi világ urai ellen nem hagyta abba. Kubikosként Ózdra került, ahonnan a Népszava levelezője lett, beszámolt ar­ról a népnyúzásról a Népsza­va hasábjain, ami ott folyt a bányászok sérelmére. Végi Istvánnal így került kapcso­latba és 1925-ben az ő biz­tatására alakították meg End­rődön a Magyar Szocialista Munkás Párt alapszervezetét, amit Hunya István szerve­zett. Sajnos a párt vezetőit letartóztatták hamarosan. 1929-ben Polányi Máté ille­gális kommunista sejtet ho­zott létre Endrődön. Dávid Vince ennek is tagja lett. Il­legális sajtóterméket, röpcé­dulákat terjesztettek, éltet­ték az emberekben egy új vi­lág eljövetelének reményét és harcra buzdították őket ennek érdekében. Szervezték a nincstelenek bérmozgalma­it. 1933-ban aztán „a társa­dalmi rendszer elleni felfor­gatásért” letartóztatták Dá­vid Vincét is és 18 hónapi börtönre ítélték. Szabadulá­sa után is csatasorba állt. Nem tudta őt megtörni a sok kínzás, amit a vizsgálati fogságban és a börtönben is elviselt. Hiába állt állandó rendőri felügyelet alatt, utat talált azokhoz, akik. várták szavait, hallgattak rá és szervezkedtek a fasiszta re­zsim ellen. Én a felszabadulás után nem sokkal Lábatlanba, a nagy építkezésre kerültem és 1961-ig, a nyugdíjazásomig ott dolgoztam mint kubikos és mint a pártalapszervezet titkára. A megyei pártbizottság 75. születésnapján üdvözlő so­rokban köszöntötte Dávid Vincét, amely többek között ezt tartalmazta: „... Amit eddig az élet különböző fe­lelős posztjain végzett, ab­ban mindig tükröződött az emberek szeretete, a munká­sokért, parasztokért érzett felelősség tudata ...” Igen. Egy küzdelmes élet olyan harcosa volt, amivel az úttörők másik kedves, nyomtatott mondata köszön­tötte a szeretett Vince bá­csit: „Embernek lenni ne­héz de másnak lenni nem érdemes.” V. D. A növényvédelem és a méhészet Napjainkban egyre többet Hallunk a mezőgazdaság és a méhészet kapcsolatáról. A műtrágyák és növényvédő szerep korában sokan gon­dolták már úgy, hogy a mé­hek nem játszhatnak jelen­tősebb szerepet a mezőgaz­daság további fejlődésében. A legújabb kutatások azon­ban ennek éppen az ellen­kezőjét bizonyították. A hasznos rovarok, elsősorban a méhek, megporzó tevé­kenységükkel jelentős mér­tékben járulnak hozzá né­hány növény, gyümölcsféle termésátlagának növeléséhez. Elméletileg tisztázódott; a mezőgazdaságban nélkülöz­hetetlen ugyan a növényvé­dő szerek használata, de egyetlen nagyüzemben sem feledkezhetnek meg a mé­hek megporzó tevékenységé­ről. Látszólag tehát rende­ződtek a láthatatlan front­vonalak. A korábbi években a nagyüzemek növényvédő szakemberei és a méhészek között is jó néhányan kitar­tottak egyébként tarthatatlan álláspontjuk mellett, misze­rint a kettő nem létezhet egyidejűleg. Egymást követ­ték a látványos, máskor hosszadalmas, idegölő perek a méhészek és a gazdaságok között. Ezért azután a méhészet az utóbbi 15—20 évben nem, vagy alig fejlődött valamit. Ma Magyarországon 40 ezer méhész, 600 ezer méhcsalá­dot gondoz. Csaknem vala­mennyi a háztáji és kisegítő gazdaságok tulajdonában van. A nagyüzemek többsé­gében kezdeti próbálkozások után felszámolták a méhésze­teket. A méhészek évente 700—1000 vakon mézet érté­kesítenek, amelynek nagy ré­szét exportra szállítják. Ezenkívül a külkereskedelmi vállalatok jelentős mennyi­ségű virágport, viaszt, pro­poliszt adnak el külföldön. Békés megye 1300 méhészé­vel és 25 ezer méhcsaládjá­val az ország megyéi között az 5. helyen áll. A különböző rendelkezések ma már súlyának megfelelő­en segítik a méhészet fejlő­dését. Az OTP 2 százalékos kamat mellett 50 ezer fo­rintig úgynevezett méhésze­ti hitelt biztosít. Békés me­gyében ilyen címen eddig 4 millió forintot vettek igény­be. A „vándorló” méhésze­ket 55 százalékos fuvarked­vezmény illeti meg, s ma már a nagyüzemek csak ki­vételes esetekben tagadhat­ják meg a letelepedést. Ezzel párhuzamosan, kü­lönösen az utóbbi másfél évtizedben rohamosan fejlő­dött a mezőgazdaság kemi- zálása. Tavaly már 17 mil­liárd forint értékben szórtak ki a földekre műtrágyát, és a gazdaságok csaknem 4 mil­lió forintért vásároltak nö­vényvédő szert. Használatuk indokolt, mi több, nélkülöz­hetetlen. Nem kis szerepet kaptak eddig is abban, hogy a magyar mezőgazdaság ga­bona-, takarmány- és ipari- növény-termesztésben meg­közelítette, vagy túlszárnyal­ta az eddig élenjárókat. Olyan körülmények között tehát, amikor a mezőgazda- sági megporzás csaknem 80 százalékát a méhek végzik, szükségszerű a méhészet és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködésének javítá­sa. Ez fogalmazódott meg egyébként a Békés megyei Növényvédelmi és Agroké­miai Állomáson március 6- án megtartott tanácskozáson, amelyen a megye növényvé­delmi szakemberei és a mé­hészeti szakcsoportok vezetői vettek részt. A megbeszélésen szóltak a kölcsönös informálás jelentő­ségéről, s a gyakorlatban is alkalmazott kedvező tapasz­talatokról, így többek között a Kondoroson megszervezett riadóláncról is. A repülőgé­pes növényvédelem korsza­kában nagy jelentőségű, hogy a tanácskozás végeztével egységes álláspontot sikerült kialakítani, amely tovább segítheti a már meglévő ren­delkezéseken túl a méhészek és a mezőgazdasági nagyüze­mek kapcsolatának rendezé­sét. —nyes— Varga Dezső Új termékek, korszerűbb csomagolás Milyen ellátást ígér a FŰSZERT?

Next

/
Thumbnails
Contents