Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-08 / 56. szám

o 1979. március 8., csütörtök Visszatérés — visszafejlődés nélkül Meglehetősen aktuális problémát vet fel — a Békés megyei Népújság 1979. már­cius 4-én megjelenő számá­ban — B. Sajti Emese: Ag­godalmak című cikkében. A témaválasztás — a töb­bi között — azt is illusztrál­ja, hogy a KISZ KB 1978. március 17-i ún. szakmun­kástanuló-határozatának el­fogadása óta a figyelem rá­irányult a szakmunkásképző intézetekben folyó KISZ-te- vékenységre. Igaz, napjaink­ban még jobbára a munka szervezeti kérdései, vagy konkrétabban: az osztály- alapszervezetekre való átál­lás (visszatérés) köti le a fi­gyelmet. Vannak, akik e szervezeti változástól a KISZ-munka eddigi problémáinak gyors megszűnését remélik. Mások úgy vélik, hogy az osztály- keretre épülő alapszerveze­tek létrehozásával valójában csupán az eredményes moz­galmi munka egyik nagyon lényeges feltétele teremtődik meg. Ez utóbbiak joggal vall- , ják: ahhoz, hogy az osztály- alapszervezetek éljenek, hogy ne merevedjenek meg a kö­zömbösség ingoványában, a közösség fejlődésének ún. „holt keret szakaszában”, sok még a tennivaló, sok még az „aggodalomra” okot adó je­lenség ... Ilyen például a vonatkozó cikk írójának azon aggodal­ma is, hogy vajon az osztály- alapszervezetek megnövekvő száma következtében lesz-e elegendő, a mozgalmi mun­kához értő, azt szívvel-lélek- kel végző pedagógus? Va­jon, nem lesznék-e sokan, a KISZ-taggyűlésen utolsó padban ülő, közömbös arcú pa trónusok? Az efféle aggodalom — bi­zonyos határokon belüli — jogosságát alátámasztani lát­szik az a tapasztalat, hogy a tanári diploma megszerzé­se önmagában még nem je­lenti a mozgalmi murika irá­nyítására (patronálására) va­ló felkészültség igazoló do­kumentumát. A kezdő KISZ-tanácsadók, patronáló tanárok a meg­mondhatói, hogy milyen ne­héz adaptálni a mozgalmi munka területére az általá­nos pedagógiai elveket; hogy mennyire bizonytalanok a kezdeti lépések! Bizonyára így lesz ez azoknál az osz­tályfőnököknél is, akik a kö­zeljövőben először töltenek be majd KISZ-patronáló funkciót. Ebből következően bizonyos, hogy a megnöve­kedett számú alapszerveze- tékhez nem mindenhol sike­rül majd megtalálni a moz­galmi munkához legjobban értő, azt szívvel-lélekkel vég­ző pedagógust. Már pedig jól tudjuk, e feltételek nélkül mozgalmat nem hogy nem lehet, de nem is szabad irá­nyítani! Meggyőződésünk azonban, hogy a pedagógusok jelentő­sebb részének — ha poten­ciálisan is — megvan az a képessége, törekvése, hogy ellássa a tanulói KlSZ-szer- vezetek működéséhez nélkü­lözhetetlen felnőtt irányítás feladatait. Ehhez azonban — főként most indulásnál — sok segítségre van szüksé­gük. Segítség a tapasztaltabb kommunista pedagógusoktól, az iskolavezetéstől és a KISZ különböző szintű szer­veitől. Az iskolán belüli munka szervezésével például meg lehet (és meg is kell!) te­remteni annak feltételét, hogy a KISZ-munka segíté­se ne csupán a KlSZ-tanács- adó — jobb esetben a pat­ronáló tanár — feladata le­gyen. A tantestületnek az úri. KISZ-ügyekbep is egységes­nek kell lennie. Egységesnek elvekben, elhivatottságban és lelkesítő tettekben. Egységes­nék annak az elvnek a kö­vetkezetes érvényesítésében, hogy a KISZ-foglalkozások nem plusz osztályfőnöki órák, hogy a KISZ-munka segíté­se, irányítása nem egyfajta anyagi ellenszolgáltatás nél­kül, túlórában végzett tevé­kenység! Véleményünk szerint az az egységes tantestületi tudat és cselekvés az egyik leglé­nyegesebb feltétele annak, hogy az osztály-alapszerve- zeti forma „visszaállása” csu­pán formailag jelentsen „visszatérést” önmagához. Visszatérést, de nem visz- szafejlődést! Br. Szemenyei Sándor, a KISZ MB pol. munkatársa Klubtanácsok találkozója A közelmúltban megyénk­be látogatott a bajai járási klubtanács hat tagja: műve- lődésiotthon-igazgatók, klub­vezetők, a testület munkáját irányítók, a járási hivatal közművelődési felügyelője és a járási KISZ-bizottság po­litikai munkatársa. A bajai járásban tizenhét ifjúsági klub rendelkezik engedéllyel, s mintegy nyolc- kilenc klub működik ered­ményesen. A klubtanács leg­nagyobb gondja a klubok munkájának módszertani se­gítése, és — területi szinten — egységes irányítása. Ezért céljuk az volt, hogy megis­merkedjenek a Békés me­gyei klubtanács és a terü­leti klubtanácsok közül ki­magaslóan jól tevékenykedő Gyula járási és Békés váro­si testületek tevékenységé­vel. A találkozó első program­jaként a vendégek a Me­gyei Művelődési Központ és a megyei klubtanács mun­kájával ismerkedtek. Beszél­gettek a tavalyi két klubve­zető-találkozóról, a VIT ’78 Kuba és A mi dolgunk cí­mű pályázatokról. Kiemel­ték a módszertani levelek és a műsorok szolgáltatásának fontosságát. A Tízek Ifjúsá­gi Klubjának vezetője a pat- ronálási rendszerről tájékoz­tatott. A tájékoztatók után Gyula város nevezetességeivel is­merkedtek meg a bajaiak. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ munkatársai beszá­moltak az intézmény bázis­feladatáról, a klubélet szer­vezéséről, a járási klubta­nács négyéves munkájáról. Este ellátogattak a Délibáb Ifjúsági Klub öntevékeny foglalkozására. Aznap még a békéscsabai Gyopár Klub makramétanfolyamának első foglalkozásáról is ízelítőt kaptak a bajaiak. Másnap a Jókai Színházba mentek, majd Békésen a városi klub­tanács elnöke új kezdemé­nyezésüket ismertette meg velük. A KlSZ-alapszerveze- tek színvonalas kulturális munkájáért „Eszköz a játék, cél a mozgalom” címmel hirdettek a békésiek sikeres pályázatot. Végül a békési Start Sportszergyártó Szö­vetkezetei nézték meg a ba­jai vendégek. Csürke Katalin, a Békés megyei klubtanács titkára 1879. március 8-án avatták Százéves a békéscsabai színház Nemcsak a város és a megye, de az egész magyar színházi élet nagy eseménye volt kerek száz évvel ezelőtt a békéscsabai kőszínház megnyitása. A szép és im­pozáns épület — mint a ko­rabeli fővárosi lapok is tud- tul adták — az egész or­szágban a hatodik legna­Krecsányi Ignác, a máig le­gendás hírű színigazgató i gyobb otthona Tháliának. Már az építése idején ak­kora volt a híre, hogy Jókai szándékozott megírni a nyi­tódarabot. Ez ugyan elma­radt, de annál érdekesebben alakultak a megnyitás kö­rülményei. Február közepéig a helyi lap — a Békésmegyei Köz­löny — színészetről csak ap­ró híreket közöl. Január 5- én azt, hogy a békéscsabai színügyegylet már alakuló- félben van, a negyven tag­ból alig néhány hiányzik. Később a Ruber-féle társu­latról írja, hogy Gyomáról Gyulára ment, Békésen meg Jakabffyék játszanak. Feb­ruár 16-án viszont arról ér­tesít, hogy ugyanez a társu­lat Csabán sem részesült pártfogásban, pedig van egy pár jó tagja, mint E. Szabó Gyula és Krecsányi Flóra. 20-án kezd az újság foglal­kozni az új színházzal. „Kre­csányi színigazgató március 15-én, szabadságharcunk év­fordulója napján nagy ün­nepélyességgel készül meg­nyitni a békéscsabai színhá­zat. Egy felvonásos, egészen új prológ írására Várady Antal jeles írót kérte fel, aki a kérést a legnagyobb kész­séggel elfogadta." Közli még, hogy az újság teljes terjede­lemben közli majd. És meg­nyitó előadáson lesz még „némaképlet”, továbbá a Villám Bandi és A szép Ga- lathea egy-egy felvonása. Március 2-án már jelzik, hogy tulajdonképpen 8-án tartják a megnyitót, műked­velő előadással. Színre kerül Szigeti József A falusiak cí­mű vígjátéka és a Tóth Kál­mán írta Prolog, mely a békéscsabai állandó magyar színház megnyitására ké­szült. így is történt, s a 9-ei lapban már közölték is a szöveget. 13-án ismerte­tik Krecsányi táviratát, mely arról tudósítja a színügy- pártoló egyletet, hogy Sza­badkáról jövet késni fognak a szegedi árvíz miatt. Pár nap múlva megérkezett az Előleges színijelentés, a tár­sulat teljes névsorával sze­repkör szerint, az előadásra kerülő darabok és a gazdag ruhatár feltüntetésével. Majd így fejeződik be: „Hogy nagy és költséges társulatom anya­gilag némileg biztosítva le­gyen, tizenkét előadásra bér­letet nyitok." 20-án pedig megérkeznek, s 22-én, szom­baton az előzőleg tervbe vett műsorral megtörtént a szín­ház második megnyitása is. Később a két megnyitóról így emlékszik meg az újság Ficzkó álnéven író munka­társa egy tárcában. „Meg­nyitották őt műkedvelő elő­adással, volt minden, még prológ is, de nem olyan ami­nőnek az egyik polgártárs gondolta, vagyis, hogy el fogják táncolni. Az ország összes lapja fennen hirdette, hogy ez a megnyitás orszá­gos ünnep, azonban szegény­re rázárták az ajtót.” Aztán azzal folytatja, hogy a 80 ezer forintos épületnek csak egy része színház, a másik a vigadó és ott addig is folyt az élet. A 22-i eseményt így kommentálja. „Szép, de nem művészeti rovatban hosszú méltatás jelent meg a csabai közbirtokosság áldozatkész­ségéről, mely lehetővé tette a színház felépítését, s büsz­kén megjegyzi, hogy „Csabáé Békésmegyében jelenleg a társasélet terén a vezérsze­rep, s hisszük, hogy ezentúl is mindenkor jó példával fog elöljárni. Csabán otthona van a magyar színészetnek!” Az a véleménye, hogy az új színház hosszú ideig megfe­lel majd az igényeknek. 12 páholy, 50 körszék, 70 zárt­szék, 2 sor erkélyszék, föld­szinti és emeleti állóhely áll rendelkezésre, s mindez 600 nézőt képes befogadni. így néz ki a magyar színészet­nek emelt „.. .oly díszes csarnok, aminőt nagyobb vá­rosban sem találunk.” Aztán ő is a Piros bugyelláris elő­adását dicséri, melyet más­nap a Denevér, Strauss Já­nos operettje követett. Ezen már olyan sokan voltak, hogy az újság azt ajánlja, is­mételjék meg. A színházi kritika ezután Csabai színészet címszó alatt folytatódik minden egyes számban, s továbbra is (J.) írja. Elégedett a darabvá­lasztással, ismerteti miről szól, s ki milyen szerepet játszott. Különösen dicséri a jó színészi játékot. A társu­lat repertoárja színes és vál­tozatos. Moliere Fösvénye éppúgy műsorra kerül, mint Offenbach, Lecocq, Suppé és Az első Prolog valami nagyszámú közönség előtt pontban fél 8-kor — bárha mindig ilyen pontosan történnék — felgördült az előfüggöny.” A jelenlevő kö­zönség élvezettel hallgatta meg a prológot és a többi műsorszámot, majd a követ­kező előadást ismerteti. Ez a Piros bugyelláris volt és még mindig kevesen ültek a nézőtéren, csak a karzat volt zsúfolt. Ügy gondolja azért, mert látták' már a csabaiak ezt a darabot, de igen gyen­ge előadásban másoktól. Ez pedig nagyszerű volt. Ugyanebben a számban (J.) tollából az Irodalom és Chován Kálmán zenei hetek Szarvason A valamikor Szarvason is tanító Chován Kálmán zon­goraművész emlékére rende­zik meg most már hatodik alkalommal a róla elneve­zett zenei heteket az arboré­tum városában. A március 1-től 30-ig tar­tó eseménysorozat keretében hangversenyeket, TIT-elő- adásokat, könyv- és hangle­mez-kiállításokat rendeznek. A városi-járási könyvtárban a XX. század zenéjéről szó­ló könyveket ismerik meg a látogatók, a középiskolás di­ákotthonban pedig új zenei könyveket és hanglemezeket mutatnak be ez idő alatt. Március 14-én, szerdán este 7 órától a Vajda Péter Mű­velődési Központban ad hangversenyt a városi ka­marazenekar Lang Gusztáv vezényletével, közreműködik Keveházi Gyöngyi zongorán és Prőhle Henrik fuvolán. A következő napon, 15-én dél­után 5 órától a zeneiskola hangversenytermében a Szi­rén Ruházati és Háziipari Szövetkezet dolgozóinak ren­deznek hangversenyt a váro­si kamarazenekar tagjai és a zeneiskola tanárai. Az állami tangazdaság rózsási kerüle­tében működő Bagi János If­júsági Klubban március 19- én, hétfőn zenélnek a kama­razenekar muzsikusai. A me­gye zeneiskoláinak zongo­ratanárai Bartók: Mikrokoz­moszának tanításáról 17-én, szombaton délelőtt 10 órától tanácskoznak. Benkő Dániel 21-én, szerdán délután 5 órától lép fel az Árpád Szál­ló kistermében. A művelő­dési központban 24-én, dél­után 5 órától az éneklő ifjú­ság jubileumi emlékhangver­senyét rendezik, 28-án, szer­dán este 7-től pedig a Bu­dapesti MÁV-szimfonikuso- kat vezényli ugyanitt Ober- írank Géza. Ismeretterjesztő előadáso­kat tartanak 20-án a zeneis­kolában, 25-én- a Szivárvány ifjúsági klubban, 26-án a DATE főiskolai karán. A zenei heteket ifjúsági zenei műveltségi verseny zárja március 30-án, pénteken 19 órától az óvónőképző inté­zetben- B. Zs. Millöcker nagyoperettjei, s az akkor divatos francia bo­hózatok, komédiák mellett előadják Jókai, Csiky Ger­gely és Lukácsy Sándor szín­műveit. És természetesen a virágját élő híres népszín­műveket. A közönség most már tódul a színházba, kü­lönösen nagy nézősereget vonz az országos hírű prima­donna, Krecsányi Sarolta fellépte. A húsvéti ünnepekben Kre­csányi jótékony célú előadást rendez, s ez alkalommal a Peleskei nótárius kerül szín­re, melyben három szerepet békéscsabai műkedvelők játszottak a színészekkel együtt, mondani sem kell: hatalmas sikerrel. Április 24-én a búcsúelőadást a sze­gedi árvízkárosultak javára tartották. Egyhónapos itt- tartózkodásuk huszonhetedik előadása volt ez, s a Békés­megyei Közlöny a város kö­zönsége nevében azzal kö­szönt el a társulattól, hogy nagyon sok élvezetes estét szereztek a békéscsabai pub­likumnak. Sok kitűnő, első­rendű művészben gyönyör­ködtek a nézők, és az a leg- dicsérendőbb, hogy a legki­sebb szerep is jó kezekben van a Krecsányi Ignác tár­sulatánál. „A rendezés pe­dig kitűnő, s azért oly jó az összjáték.” Az új színház megnyitása és működésének első hónap­ja a korabeli krónikák sze­rint: nagyszerűen sikerült. Márta Szolnokról nézve, Békésből hallgatva Egy éve is már talán, de lehet, hogy valamivel keve­sebb, hogy nekiláttam háló­zati rádiómon megkeresni a szolnoki adót, a 222,22 szá­zad méteren. Nehezen sike­rült, mert egymás hegyén- hátán sugározzák műsorai­kat ezen a tájon a helyi adók. Szolnok és Miskolc kö­zött lehet vagy 30 méter kü­lönbség, mégis előfordult, hogy a szolnoki mondat be­fejező részét már Miskolcról hallottam. Egyszóval, képte­len voltam kiszűrni egyiket a másiktól, egészen addig, amíg valami légköri jótéte­mény fel nem erősítette a szolnoki adó hangját, és vé­gig hallgathattam a műsor tetemes részét. Emlékeztem erre, és ked­den, amikor újra a szolnoki programot kerestem, már előre tartottam, bogy ke­mény zavarással is meg kell küzdenem. Jött is Miskolc megint, és hol valamiféle egri érdekességet hallhattam, hol pedig a szolnokiak ép­pen aktuális nőnapi riport­jait, melynek egyik szereplő brigádja feltehetően ' Békés megyei lehetett, ahogy a mondatfoszlányokból kive­hettem. Aztán megint a lég­köri segítség: Miskolc telje­sen háttérbe szorult, és egy teljes órán keresztül figyel­hettem ,a szolnoki adásra. Persze, azért sokkal jobban kellett koncentrálnom, hogy a különböző erősödő-halkuló adók zajából csak a szolno­kit halljam. Hamar megállapítottam, hogy nem sok evidéki hírrel, érdekességgel, hallgatnivaló- val lep meg ezen a napon a Szolnoki Rádió, pedig — tudomásom szerint — dolga lenne velünk is törődni, meg aztán Szeged és Kecs­kemét környékével is, egy­szerűbben : ezzel az egész Dél-Duna—Tisza közével, és a Körösök völgyével. Közben azzal vigasztaltam magam, hogy minden szent­nek maga felé hajlik a keze, meg bizonyára kevesen is vannak az ott működő rádiós kollégák, így aztán hogyan is kívánhatnánk, hogy több­ször szóba kerüljünk mi, Bé­kés megyeiek ... Miközben ezen gondolkoztam, megint csak eltűnt az éterben a szolnoki hang, mintegy bi­zonyságául annak: hiába su­gárzunk mi műsort rólatok, az nem mindig ér el odáig. Kis adásenergia, kis mű­sor ... Lehetne így is mon­dani, megváltoztatva némi­képpen egy régi (?!) focista szólásmondást. Különben tényleg nem esett szó rólunk a további­akban a Szolnoki Rádió kedd esti adásában. Hallottam egy ügyes riportot a szolnoki 605-ös ipari szakmunkás- képzőből, ahol mezőgazdasá­gi kovácsokat képeznek, és (ezt már én teszem hozzá) nyilván Békésből is szívesen felvennének oda egy-kéf ér­deklődő fiatalembert, mert kovácsokra, ekejavítókra azért szükség lebet erre, mi­felénk is. Aztán jegyzetet olvastak be a Szolnok me­gyeiek 4 milliárdos takarék- betétjéről, közben — beval­lom — érdekelt volna, ná­lunk mi a helyzet? Végül jött az Alföldi krónika, tö­rökszentmiklósi, kecskeméti, szolnoki hírekkel, utána a kulturális krónika — megint csak nélkülünk. Közben Marlene Dietrich és Máté Péter énekelt (magnófelvé­telre alkalmatlan hangminő­séggel), végül a hírek. Meggyőződésem, hogy jó dolog a vidéki, helyi rádiók működtetése, és nem pusztá­ba kiáltott szó a lassan nö­vekvő műsoridő sem. Az is nyilvánvaló, hogy elsősorban a bázisváros és megye hí­reit hozzák, eseményeit su­gározzák, de körzeti felada­tuk sem elhanyagolható. Hogy keveset tudnak velünk foglalkozni, oka van, biztos. Talán össze kellene jobban fogni? Nem a több segítség hiányzik Szolnokon? Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents