Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

1979. március 7., szerda e IS HAMM 35 millió forintos árbevétel Megkezdődött a sorozatgyártás Tizenkettedik számvetés a békéscsabai baromfitenyésztő szakcsoportnál Nem mindennapi tanács­kozásra jöttek össze a kö­zelmúltban a Báldy Bálint- emlékplakett arany fokozatá­val immár kétszer kitünte­tett Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ baromfitenyésztő szakcsoportjának tagjai. Mind a 186-an arra voltak kíváncsiak, hogy meddig ju­tott szakcsoportjuk, amely 12 évvel ezelőtt az ÁFÉSZ sok­oldalú segítségével jött létre, s amely azóta is élvezi e szövetkezet támogatását. A kíváncsiság nem volt meg­alapozatlan. Ugyanis az év­ről évre egyenletesen felfelé ívelő eredmények ismereté­ben is megannyi gondot, akadályt kellett a vezetők­nek, valamint a szám sze­rint folyamatosan gyarapodó tagságnak leküzdenie. Külö­nösen így volt ez 1978. utol­só két hónapjában, amikor- is mintegy 4—5 millió tojás értékesítése látszott úgyszól­ván lehetetlennek. A szakcsoport tagjai — akik az említett 1978. évi értékesítési gondok közepet­te együtt izgultak a vezetők­kel — elégedettek voltak az intéző bizottság és a fel­ügyelő bizottság beszámoló­jával. Következett ez abból, hogy Bakos Mihály, az inté­ző bizottság elnöke és Gaj­dács András, az ellenőrző bi­zottság elnöke őszintén ad­tak számot a szakcsoport helyzetéről, a külső körül­mények, s a belső problé­mák okozta gondokról egy­aránt. Viszont azt sem hall­gatták el, hogy némely szak­csoporti tag egyéni érdekeit túlzottan szem előtt tartva időnként megfeledkezik a csoportérdekről, az anyagi természetű kötelezettségek teljesítéséről. A beszámolók azt sem rej­tették véka alá, hogy az idei esztendő a tavalyinál is na­gyobb szerződéses fegyelmet, jobb gazdálkodást, a partne­rekkel és társszervekkel va­ló még fokozottabb kapcso­lat kialakítását feltételezi. És ez nemcsak a szakcsoport ve­zetőire vonatkozik, hanem a tagságra is. Mert csak így képzelhető el, hogy ez a kö­zösség 1979-ben is tovább lépjen. A fent említettekkel csu­pán azt akartuk érzékeltet­ni, hogy ezen a szakcsoporti közgyűlésen olyan számve­tést hallottunk, ami előre vi­szi ezt a közösséget, Csizmár György, a Békéscsaba és Vi­déke ÁFÉSZ elnökhelyettese felszólalásában nem titkolta el, hogy a szövetkezet kere­tében működő 17 szakcso­port közül ez a közösség dolgozik a legjobban. Itt mondható legegységesebbnek a vezetés, legjobbnak a szer­ződéses fegyelem betartása, legkövetkezetesebbnek az el­lenőrzés. Következésképp, a MÉSZÖV ellenőrzési irodája által végzett 1978. évi vizs­gálat is csak néhány formai hibát tárt fel. Mindezek ismeretében vál­tak érthetővé előttünk úgy igazán azok az eredmények, melyekről Bakos Mihály, a szakcsoport elnöke előzőleg szólt. Többek között, hogy a 186 tagot számláló közösség 1978-ban 10 millió árutojást adott le a szakcsoportnak, amit a vezetőség segítségével értékesített. Jó eredményt ér­tek el a csibekeltetésben is. Évenként mintegy 250—300 ezer naposcsibét keltet ki a szakcsoport, melyből elegen­dő mennyiség jut Békéscsa­ba és környéke kisgazdasá­gaiba is. Ugyanakkor 1978- ban mintegy 25 ezgr darab kiselejtezett tyúkot értékesí­tett a szakcsoport. Továbbá a múlt évben felvásárolt a szakcsoport 114 ezer 800 da­rab Hampshire tenyésztojást és 231 ezer darab Hubbard húshibridet, melyből 97 ezer 236 Hampshire, illetve 175 ezer húshibrid csibét keltet­tek ki. A Hampshire tenyész- tojás kelési aránya 85, a hús­hibridé 76 százalékos volt. A szakcsoport vezetői minde­nekelőtt a Hampshire te- nyésztojás kelési arányával elégedettek. Egyébként 1978- ban a szakcsoport a tervezett 220 ezerrel szemben 270 ezer naposcsibét keltetett ki. Jelentős lépés volt az is, hogy tavaly a Hőgyészi Álla­mi Gazdaságból olyan te- nyészállományt szerzett be az intéző bizottság, melyből most is 1200 tyúk hetenként 5 ezer tojást ad. Közben a Bábolnai Állami Gazdaságtól 65 ezer naposbaromfit, a bé-i késcsabai Szabadság Tsz-től 16 ezer előnevelt jércét vett át. Erre az évre a szakcso­port tagjai számára 67 ezer naposcsibét rendeltek. Ettől az állománytól 1979-ben és 1980-ban tetemes mennyisé­gű tojást vár a szakcsoport. Mindent egybevetve 1978- ban a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ baromfitenyésztő szakcsoportja 35 millió 511 ezer forintos árbevételt tel­jesített. Csak megjegyezni kí­vánjuk, hogy 1978-ban 269 vagon tápot szerzett be tag­jai állatállománya számára a szakcsoport intéző bizottsága. Ma már ennék a szakcso­portnak az oszthatatlan tisz­ta közös vagyona — hallot­tuk Bakos Mihály elnöktől — eléri az 1 millió 600 ezer fo­rintot. És ami szintén ide­kívánkozik : e szakcsoport idei beruházási igénye ösz- szesen 1 aggregátor beépítése. Ugyanis már teljesen kiépült korszerű telephellyel rendel­kezik ez a közösség. Ezek az eredmények azon­ban nem teszik elbizakodot- tá a szakcsoport vezetőit és a tagságot. Ugyanis tudják, hogy az idei és a későbbi esztendők minden korábbi­nál nagyobb feladatokat állí­tanak elébük. Most például — több más mellett — meg kell értetni jó néhány szak­csoporti taggal, hogy az 1978. novemberi és decemberi hó­napok tojásértékesítési gond­jaiból ne vonjanak le mesz- szemenő következtetéseket. Vagyis egyes tagok ne szá­molják fel tojást termelő ál­lományukat. Erre hívta fel a közgyűlés figyelmét Feke­te Béláné, a MÉSZÖV osz­tályvezetője. Továbbá arra. hogy a BOV által jelenleg alkalmazott alacsonyabb to­jásár ne okozzon visszaesést. Ugyanis az idén, de később hasonlóan szüksége van az országnak jól értékesíthető minőségi tojásra. Az olyan­ra, mint amilyet a Békés­csaba és Vidéke ÁFÉSZ ba­romfitenyésztő szakcsoport­jának tagjai 12 év óta állo­mányaikkal termeltetnek. Balkus Imre 0 Békés megye Vízszintes: 1. Aszal. 6. El­emei! 9. Lila virágú, örökzöld félcserje. 15. Erőgép. 16. Példa­kép. 18. Magasra teszi. 19. Fér­finév. 20. Irt. 22. Balszerencse. 23. Hozzátartozó. 25. Török fér­finév. 27. H. E. 29. Nitrogén és alumínium vegyjele. 30. Mező- gazdasági eszköz. 32. E. O. R. 33. F. R. 34. A. M. U. 36. Nya­raló jellegű község, gyógyvizei a reumatikus, mozgásszervi meg­betegedések gyógyítását segítik elő. 39. Bolond, franciául. 40. Vonal, írás, sor, latinul. 42. El­képzelései. 43. Zsibong. 45. Leg­közelebb 1980L-ban lesz. 46. Sző­lőfajta. 47. V. I. U. 48. Háziszár­nyas. 51. Május 19-én van a névnapja. 52. Galambféle, de an­nál kisebb madár. 54. ősrégi. 55. NDK politikus (Willie). 57. O. U. R. 58. Halál, németül. 60. P. O. O. 61. U. A. G. 63. Neves grafikus (János). 65. Piaci árus. 68. Napszak. 69. Csodálkozó. 70. Népvándorlás korabeli nép. 71. ívpapír. 72. Személyes névmás. 73. Kicsinyítő képző. 74. D. C. 76. ZS. A (az első négyzetben kettősbetű). 77. Y. G. 79. A mag­nak a növényt kezdeményként tartalmazó része. 82. Megkésett. 84. Latin és. 85. Élesíti. 87. Név­utó. 88. Nagy zeneszerzőnk. 90. Híres csárdája, amely a nótába is belekerült, ma is áll, mint az új vendéglő melléképülete. 91. A község műemléke az 1848-ban épült görögkeleti templom. Két újság — egy rejtvény Junoszty típusú televíziókészüléket nyerhet, aki ,a Békés megyéről szóló öt keresztrejtvényt helyesen megfejti és a helyes megfejtést beküldi a LOBOGÓ szerkesztőségébe. A Békés megyei Népújság szerdai számaiban (február 28-án, március 7-én, 14-én, 21-én és 28-án) közöljük a keresztrejt­vényhálót és a vízszintes sorok szövegét. A rejtvényeket ki­egészítő függőleges sorok meghatározását a LOBOGÓ márci­us hónapban megjelenő számaiban találják meg. Kérjük az öt megfejtést egy levelezőlapon április 18-ig küldjék be a LOBOGÓ szerkesztőségébe: 1394 Budapest, Pf. 427. Légfékszelep a battonyai MOM-ból Alig másfél évvel az üzem átadása után véget ért a tanulóidő a battonyai MOM- gyáregységben. Kezdetben különféle forgácsolt alkat­részeket készítettek a nagy­üzemek, de már ekkor is készültek jövendő felada­tukra, a légfékszelepek gyártására. Tavaly már a légfékszelephez gyártottak alkatrészeket, többen pedig Budapesten, a MOM kali­bergyárában tanulták a szerelést, természetesen úgy, hogy közben termelő mun­kát folytattak. A fiatal gyáregység ha­mar felnőtté vált, amit az elmúlt év eredménye is je­lez. Anyagmentes terme­lési értékük 21 millió forint volt és ezt 105 dolgozóval érték el. Ez annyit jelent, hogy minden dolgozójuk csaknem 200 ezer forint ér­tékű munkát teljesített egy év alatt. Az 1979-es évre tovább nőttek a feladatok, mert késztermék-kibocsátás is szerepel a gyáregység prog­ramjában. Ez a késztermék a már említett légfékszelep, amely feladatánál fogva rendkívül kényes gyárt­mány. A járművek bizton­sági berendezései közül a legfontosabbat, a féket mű­ködteti, nem fordulhat elő tehát a legkisebb hiba sem. Gyártás közben ezért rend­szeres és szigorú minőség- ellenőrzés és összeszerelés után is minden darabot egyedileg kipróbálnak. A gyáregységet csak hibátlan termék hagyhatja el. Az idén 40 ezer légféksze­lepet készítenek Battonyán, ebből 30 ezret a Szovjet­unió vásárol meg az MTZ Traktorgyárnak. Ezenkívül a továbbiakban is készítenek műszer- és olajfékalkatré- szeket is. Az idei megnövekedett fel­adatokat gyakorlatilag vál­tozatlan létszámban teljesíti a gyáregység, és ebben nagyban számítanak a szo­cialista brigádok segítsé­gére. De nemcsak nekik, hanem a fiatalos lendület­nek is köszönhető az elmúlt évi eredmény, hiszen a gyár dolgozóinak 80 százaléka 30 éven aluli, ők nemcsak az üzemben állnak helyt, ha­nem a társadalmi munkából is kiveszik részüket. A nagyközség szépítéséi e, is­kolák patronálására sok szabad idejüket áldozták már fel. De dolgoznak a fiatalok a gyáregység bővítésén is. Segítenek a tereprendezés­ben és más szükséges mun­kákban, hogy minél hama­rabb elkészülhessen a most épülő 1200 négyzetméteres új csarnok, amely a szerei­dének, a kikészítő üzemnek és a tanműhelynek ad ott­hont. A terv szerint 1980- ban készül el az épület, és akkor csaknem megkétsze­rezi termelését a MOM bat­tonyai gyáregysége. Minden darabot egyedileg vizsgálnak meg a próbapadon Fotó: Lónyai László II lehetőségek korlátlanok, de... Homokszemek a zöldség-vertikumban Zsitvai Attila, a MÉM főosztályvezető-helyettese tartotta volna az utolsó elő­adást a Békéscsaba és Kör­nyéke Agráripari Egyesü­lés kertészeti tanfolyamán a napokban, Békéscsabán. A zöldségtermesztés, -forgal­mazás és -feldolgozás VI. ötéves tervben várható ala­kulásával foglalkozó prog­ram azonban elmaradt. Pót­lásáról — ötletesen — úgy gondoskodtak a szervezők, hogy vitát rendeztek a résztvevők körében a jelzett kérdésekről. Zöldségellátásunk szem­pontjából mindenekelőtt né­hány aggasztó adatról hal­lottunk. Megyénk középső térségében sok téesz csök­kenti zöldség-vetésterületét. Több száz hektáron számol­ták fel a zöldborsótermesz­tést, például Endrődön, Ele­ken, Gyulán, Orosházán, Pusztaföldváron és Tótkom­lóson : csökkentést tervez­nek Kamuion, Gerendáson és Kétsopronyban is. A ma­gyarázat egyszerű: a zöld­borsó hozza a legkisebb ár­bevételt. Csökkent a hagy­ma és a burgonya vetéste­rülete is. Mindez azt jelen-, ti, hogy összesen 16—17 szá­zalékos a zöldség-vetésterü­let csökkenése megyénkben — kivéve a BAGE taggaz­daságait, amelyekben vi­szont ez a terület valame­lyest nőtt. A csökkenés fő oka — fo­I galmazták meg többen is a vita során —, hogy a ter­melés, a felvásárlás (forgal­mazás) és a feldolgozás kö­zött még mindig nem kielé­gítő az összhang. Gondot okoz a felvásárlási és a bel­ső elszámoló árak különbsé­ge; a termelők nem infor­málódnak frissen a piacról; a felvásárlók is olykor a szabványhoz ragaszkodnak, pedig egyetlen „szabvány” létezik: amilyen minőségű és árú terméket igényel a vevő, az az eladható. Megyénkben számos ne­hézség forrása az is — fejte­gették a hozzászólók —, hogy termelünk ugyan zöld­séget, de nem eléggé al­kalmazkodunk például a konzervgyár nagyon is konkrét, a feldolgozó-folya­mat technológiája által meghatározott igényeihez. Zöldségtermesztőink egye­lőre még olyan fajtákat ter­mesztenek, amelyekkel egy évben legfeljebb 4—5 hóna­pig jelentkezhetnek a pia­con, holott a zöldség piaca is 12 hónapos. A megfele­lő fajták választékának ki­alakítása az idő és a part­nerek szempontjából egy­aránt bővíthetné a keresle­tet: a konzervipari, az ex­port- és a belföldi igé­nyek előnyösen egészíthet­nék ki egymást. Néhányan — mint példá­ul Eke Sándor, a Körösök Vidéke Tsz-szövetség és Kujbus György, a Békéscsa­bai Állami Gazdaság kép­viseletében — szóvá tették: tavaly gyakorta lassú volt a zöldség átvétele, sokszor nem egyértelműen alakult a minősítés, különösen ak­kor, ha nem a termelőnél, hanem a gyárban történt. Felül kellene vizsgálni azt is, hogy az értékesítés hasz­nából — indokoltan — mél­tányos rész jut-e a legna­gyobb kockázatot vállaló termelőnek. Benkő László konzervgyári felügyelő vá­lasza: a helyszíni átvételt a gyár munkaerő híján nem tudja megoldani, ezzel szemben mind korszerűbb osztályozó gépeikkel igye­keznek elkerülni a szubjek­tivizmust a minőség megha­tározásánál. Befejezésül Nagy Mihály, a BAGE igazgatója foglal­ta össze a tanfolyam tanul­ságait. Zöldségtermesztőink fő feladata a termelés szín­vonalának további növe­lése — mondotta —, s eh­hez megvannak az eszköze­ik: a föld, a termőképes faj­ták és a jó termelési tech­nológia. Mindez azonban ke­vés, mert az eredményes gazdálkodáshoz alkotó gon­dolkodás is szükséges. Vo­natkozik ez a technológia betartására és arra is, hogy többnyire magáról a növényről „leolvasható”, mi­kor mit kíván. A termelés gazdagodó eszköztára vég­eredményben a biológiát és a növényélettant szolgálja, mint legfőbb termelési té­nyezőt. Jelenti ez azt is, hogy a termelési, eredmé­nyek — egészen egy-egy nö­vényfajta „genetikai” lehe­tőségeinek határáig — gya­korlatilag korlátlanok, s gazdaságaink legtöbbje, saj­nos, igen messze van még attól, hogy kihasználja eze­ket az adottságokat.- v. j. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents