Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
1979. március 7., szerda o Gyorsírásos feljegyzés őrzi Széchenyi-levelekről, vázlatosan A Televízióból jelentjük: ff Örökmécses” március 15-re A cenki kastély, ma Széchenyi-emlékmúzeum A Televízió egyik kisebb stúdiójában szerény, de ünnepélyes hangú díszletek között forgatnak. A színen egy íróasztal korabeli relikviákkal, arrébb kiegyenesített kaszák, fegyverek, honvéd atillák, 48-as lobogó. A háttérben korabeli manifesz- tumok; kiáltványok, kormányrendeletek felnagyított másolatai: a Pragmatica sanctio, a Nemzeti dal, a Mit kíván a magyar nemzet 12 pontja... A dobogón ünnepi ruhában Bicskei Tibor. Valahonnan a magasból a Marsailles dallamai szárnyalnak. — A londoni inzertet kérem — hangzik az utasítás a vezérlőteremből, és az operatőr látómezejében máris feltűnik a gigantikus Pál székesegyház, és az angol főváros rengetege. — A Times-t mutasd a kamerának — utasít vagy kér inkább odafentről á rendező, Mata János. „A Habsburg-ház jövője nem Olaszországban... — harsog a színész férfias, mély hangja —, a múlt századbeli angol újságból, a Times-ből idézve, majd így folytatja—, hanem a sokáig elhanyat- lott, elnyomott Magyarországon fog eldöntetni.” Hitka válogatás anyagából készül a televízió március 15-re szánt — a „Forradalmi Itthon is, világszerte is megnőtt az érdeklődés az idegen nyelvek tanulása iránt. A nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok fejlődése, a mindinkább világjelenséggé váló turizmus, és még sok más tényező mind azt mutatja, hogy nem felszínes, gyorsan múló divatról van szó, hanem hosz- szú távú társadalmi igényről. Az idegen nyelvek tanításának jelentősége annál nagyobb, minél elszigeteltebb egy nyelv. A társadalmi szükségletek oldaláról nézve hazánkban nem kielégítő az idegen nyelveken beszélők számaránya, emiatt nagy a feszültség a növekvő igények, s ezek kielégítésének mértéke és színvonala között. Mi lehet ennek az oka? Vajon csupán az, hogy nehéz idegen nyelveket oktatni olyan országban, ahol az anyanyelv rendszere távol esik az oktatott nyelvekétől? Aligha fogadhatjuk el ezt a magyarázatot. Mások a középiskolát tekintik a bajok fő forrásának, mivel nagyon kevés olyan fiatalt bocsát szárnyra, aki egy idegen nyelvet is elsajátított a négy esztendő alatt. Kétségtelen, hogy nem megnyugtató az iskolai nyelvoktatás színvonala, de a mostani helyzetért nemcsak az iskola-felelős, hanem mindannyian azok vagyunk. A közömbös szülők, a lusta gyerekek; mindegyikünk, ha azt várjuk, hogy az iskola csodát tegyen: órarendi keretben tanítson meg beszélni oroszul — netán németül, vagy angolul is — olyan fiatalokat, akik ennek érdekében vajmi keveset tesznek. Ifjúsági Napok 1979” keretében forgatott — ünnepi műsora. — A témája ezúttal az, miként látta és értékelte a magyar szabadságharcot a korabeli Európa, sőt az egész világ; államférfiak, a sajtó, költők, írók és diplomaták — mondja fent a vezérlőteremben Varga László szerkesztő. — A magyar szabadságharc bukását ugyanis eleve meghatározta külpolitikai elszigeteltségük, a diplomaták taktikázása. Mindez a most készülő műsorunkból egyértelműen kiderül. — Ez a hallatlanul érdekes, és számomra is egészen új, ismeretlen anyagú műsor a bennünket körülvevő világ reagálása a negyven- nyolcas, negyvenkilences eseményekre — mondja Bicskei Tibor is a felvételek pillanatAyi szünetében. — Most értettem meg igazán, milyen fantasztikus módon figyeltek a magyar szabadságharcra a határokon túl is. Rendkívüli dolognak tartották. Persze voltak ellenkező előjelek is. Nagyon sok pozitívum bizonyítja azonban, hogy az egész világon igazságtalannak tartották harcunk leverését. Politikusok, költők, diplomaták ennek a véleményüknek adnak hangot. Az akkori amerikai nagykövet, hogy egy példát is .említsünk a fbrgatókönyvről, Ezzel persze nem kívánjuk csökkenteni az iskola szerepét, felelősségét, mert az idegen nyelvek tanítása elsősorban közoktatási feladat. De hát az iskola a maga lehetőségeivel nem tud „készterméket”, azaz idegen nyelven jól beszélő szakembereket szállítani a társadalomnak. Miként a többi tantárgy esetében, az idegen nyelvek tanításában is, az alapok lerakása tartozik az általános és a középiskola feladatkörébe — a legfontosabb szaktárgyi jártasságok és készségek kifejlesztése. A társadalmi követelményeknek megfelelő idegennyelvtudással rendelkező szakemberek képzése a felsőoktatási intézményekre vár. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az alsó- és középfokú iskolákban folyó nyelvtanítás ne szorulna megújításra. Vessünk egy pillantást a mai helyzetre! Az általános iskolák felső tagozatán mindenütt tanítják az orosz nyelvet — heti három órában. Mennyiségi szempontból ez óriási eredmény, még akkor is, ha a gyerekek nyelvismerete — a legjobbak kivételével — egyelőre nem éri el az iskolán kívül is használható tudásszintet. Hadd emlékeztessünk rá, hogy a felszabadulás előtt egy-egy évjáratnak csak öt százaléka tanulhatott idegen nyelvet. Ma az arány a 10— 14 éveseknél tulajdonképpen száz százalék, de a középiskolás korúaknái is meghaladja az ötven százalékot. Középiskoláink közül a legintenzívebb nyelvtanítás a gimnáziumban folyik, ahol az oroszon kívül még egy Mann Dudlay Ambrus ilyen ellentmondó jelentéseket írt: „Milyen izgalmas, mily magasztos vagy megrázó látványoknak lehetek tanúja a Duna partjánál. Látni fogom, mint az emberiség és ésszerű szabadság ügyében velünk rokon szellemek győzedelmeskednek a túlnyomó és természetellenes ellenségen, vagy haláltusájukat vívják meg”. Az amerikai nagykövet 1849 szeptemberében már így ír: „Mily üdvös legjobb érde- keinkre-nyugalmunkra és biztonságunkra nézve az idegen államok ügyeivel szemben megállapított politikánk! Ezen politika becsületes betartása nélkül mily káros nehézségekbe keveredhettünk volna Európa egyik vagy másik sikertelen forradalmi mozgalma miatt.” A március 15-i műsor gazdag és izgalmas anyagát Bohó Róbert és Sipos Tamás szorgos munkával levéltárakból kutatta fel. A Times egykori újságcikkei és az amerikai nagykövet jelentései mellett megszólalnak még Methew Arnold angol költő, Browne ír diplomata, Palmerston, a brit diplomácia irányítója, I. Miklós cár, Marx, Algernon Swinburne, Georges Sand és mások. Szémann Béla másik nyelvet is tanulhatnak a diákok. A szakközépiskolák nyolcvan százalékában viszont csak egy idegen nyelvet tanítanak, az oroszt, heti_ két órában, a szakmunkásképző intézetekben pedig a vendéglátóipari és a kereskedelmi jellegűek kivételével nincsen nyelvtanítás. Egyik napról a másikra nem lehet föloldani a társadalmi igények és a nyelv- oktatás jelenlegi helyzete közötti feszültséget. Gyökeres változásra csak az évszázad utolsó évtizedében kerül majd sor. Addigra minden bizonnyal sikerül megteremtenünk a nélkülözhetetlen mennyiségi feltételeket: több nyelvtanárt munkába állítani, az iskolai osztályokat két csoportra bontani a nyelvi órákon. Az 1986-ig terjedő időszakban elsősorban a minőségi tényezőket — a tanítási módszereket, a nyelvtanárok pedagógiai és szakmai kultúráját, az oktatástechnikai eszközöket, a tanulási kedvet — kell fejleszteni. A nyelvtanulás eredményessége sok feltétel kedvező együttállásától függ. Kitűnő tanárokra, kis létszámú csoportokra feltétlenül szükség van. Mindez azonban keveset ér, ha a tanulónak nincs szorgalma, kitartása, ha a siker érdekében nem képes erőfeszítésekre. Ez utóbbihoz a szülők a mostaninál több támogatást nyújthatnának az iskolának, mert végül is szándéka ellen egyetlen gyereket sem lehet megtanítani más nyelven beszélni. Végezetül azt se hagyjuk számításon kívül, hogy nemcsak az iskolai tanórákon lehet idegen nyelvet tanulni, hanem a tanítási órán kívül, iskolai szakkörökben, nyelvi szaktáborokban, a művelődési házak szakkörein és tanfolyamain is. Biztosan előbbre jutunk, ha ezeket a „belső tartalékokat” az eddiginél jobban kihasználjuk. P. Kovács Imre 1945 nyarán a soproni állami gimnáziumba nevezett ki a minisztérium. Kevéssel előbb kerültem haza a hadifogságból. Rongyos katonaruhában jártam. Így tartottam óráimat is. Sopron akkoriban igen siralmas képet mutatott. A Várkerület szétbombázva, ablak nemigen volt a házakon, üszkös gerendák meredtek az ég felé tetők helyett. Vonat csak a Gy. S. E. V. vonalán közlekedett, naponta egyszer. Este 6 után tilos volt az utcán közlekedni. Bombatalálat érte a gimnáziumunkkal szomszédos épületet is. Az iskolák tanulói egymás épületében szorongtak. A kibombázott bencés gimnáziumnak mi adtunk otthont. Télen úgy tudtunk fűteni, hogy három osztály kihúzott a Vörös bércre, az országhatárra néhány lófogatos kocsit, aminek a kereke a lőcsöt dör- csölte. Ott megraktuk fával, aztán magunkat fogtuk be ló helyett, s behúztuk Sopronba. Vagy 15 kilométer. Ilyen körülmények közt is igyekeztünk a legjobbat nyújtani a tanulóknak. Jómagam a tanulás mellett elvittem diákjaimat a múzeumba, kirándultunk a Bécsi dombra meg a közeli erdőkbe. Emellett a családlátogatásnak is igyekeztem eleget tenni. Egyik ilyen látogatás alkalmával Nagycenkre gyalogoltam. Kirkovics István nevű diákom családjánál beszélgetés közben szóba került a Széchenyi-kastély. Mi van vele? — kérdeztem. Né-t met katonák voltak benne — felelték — és bombatámadást kapott 44-ben. Rom. Tanítványaimmal felkerestem a kastélyt. Az egyik teremben bokáig jártunk az iratokban. Ez volt a levéltár. Láttam, ha nem teszek gyors intézkedést, a Széchenyiek levéltárának még meglevő darabjait is elhordják. Tudtam, hogy Kirkovicsék- nak van szekere. Lovat nem lehetett akkor a Kisalföldön látni. Megkértem Pistát, hozza el a kocsit, a teheneket, míg én a plébánián elintézem, hogy ott biztonságba helyezzük az iratokat. Közel volt, gyorsan fordultunk. Az iratok mentésekor kezembe került egy rózsaszín szalaggal átkötött boríték, rajta ez a felírás: „Boldogult atyámnak, gróf ' Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak hozzám írt levelei... Gróf Széchenyi Béla.” 23 levél volt benne. Belekukkantottam. Egy pár kivétellel az utolsó évekből, 1857-ből, 1859-ből valók voltak. Gyorsírással némi feljegyzést készítettem róluk... ♦ Széchenyi István Döbling- ből írt levelei magukon viselték írójuk borzalmas lelkiállapotát, száguldó gondolatait, gyermekkori nyelvi problémáit, megrokkant testi erejét. Leginkább magyarul írta, de ha hamarabb jutott eszébe a német szó vagy kifejezés, úgy vetette papírra gondolatait. Szép számmal akadtak azonban francia szavak is. A címzést angolul írta, került más angol szó is a levelekben. Széchenyi Béla ebben az időben a londoni Piccadillyn lakott, amit elárult a címzés is: „Count Béla Széchenyi old Bond Street Piccadilly, London.” Atyja sűrűn írja leveleit. Hatvannyolcadik évében jár. Az 1848-as forradalom összetörte. A kusza írás elárulja háborgó idegzetét. Van olyan levél, amelyik döblingi postabélyegzővel megy Londonba. így az 1857. augusztus 14-én és a következő napon írt levelek. Viszont 1858. áprilisában Béla Nagycenken tartózkodik, mint azt az április 6-án kelt, hozzá szóló levél címzése mutatja: „Á M. le Coifipte Széchenyi Béla Oedenburg Zinkendorf.” 1 Sept. 1858., olvashatjuk a feleségéhez írt levél dátumát. „Liebste Frau! Ich bekam dein Schreiben von 28. August” (Legdrágább asz- szony! Megkaptam augusztus 28-án keltezett írásodat.) kezdi a levelet németül. „Isten veled, Széchenyi István”... fejezi be, magyarul. Egy 1859. szeptember 28-án kelt levél bélelt borítékban nem postán ment. Kezdete: „Lieber Béla! Seit — dem du weg bist, habe ich zwei Briefe von dir”, (Kedves Béla! Amióta elmentél, két levelet kaptam Tőled) s a befejezés: „Görcsbe vont kedéllyel, szerencsétlen atyád.” Mellékelve hozzá egy másik levél. Kezdete: „Octob 14-iki soraidra válaszolva...” S a befejezés: „Isten veled Széchenyi István octob 17. 1859.” Egy 1858. augusztus 15-én fiához írt levélben az iránt érdeklődik, hogy nincs-e levele poste restante? Megint másik, 1857. július 19-én Döblingben kelt levelét magyarul címezi: „Széchenyi Béla gróf ö Nagyságának.” A megszólítás: „Kedves Barátom!” (Általában így szólítja fiát.) „Nem hagyhatom Tarner Gézát.” A levél hét oldalra terjed. Nem postán ment Döblingből. Általában a levelekben politikai vonatkozás alig van. Leginkább az arisztokrácia magánéletére vonatkozó dolgokat közölnek. Némi kivétel ez alól az a döblingi bélyegzővel ellátott levél, ami 1857. augusztus 14-én kelt. „Kedves Barátom!” kezdi „Igazi phanatismusra bőszül a nemzet. Es ist natürlich.” (Ez természetes) Egy borítékon ez áll: „Romeo und Juliettea. In’s ungarische übersetzt.” (Rómeó és Júlia. Magyarra fordítva) A kézirat hiányzik. Nem tudjuk, hogy feleségéhez vagy idegen nőhöz írta e a következő sorokat: „Mylady! Votre trés humble et trés obligant serviterur, Döbling 163, Novem 17 1858.)) Asz- szonyom! Legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája, Döbling 163, 1858. november 17.) Gazdasági vonatkozás mindössze egy helyen sejlik elő, ahol arról számol be fiának, hogy a cenki selyem birkák a fák alatt húzzák ki a telet „művészi módon.” A többi iratban valószínűleg több ilyen adatot lehet találni. ♦ Mint később megtudtam, az iratokat a nagycenki plébániáról a soproni múzeumba, onnan pedig a soproni levéltárba szállították. Bizonyára van még több értékes dokumentum is közte. Amikor én 1946. február 23-án Nagycenkről visszaérkeztem Sopronba, a telihold akkor bukkant elő Széchenyi István monumentális szobra mögül. Valami végigfutott a hátamon arra a gondolatra: íme ennek az embernek néhány bizalmas feljegyzését mi mentettük meg... Bereczki Imre Március a Knerben A Békéscsabán dolgozó Kner Nyomdában rendszeresen színvonalas közművelődési programokat szerveznek. Március 1-én a nyugdíjasok hallgattak csehszlovákiai útibeszámolót, 8-án pedig nőnapi ünnepséget rendeznek a vállalat asszonyainak, lányainak. Ezen a napon rendez foglalkozást a miniatűrkönyv- gyűjtők klubja is. A március 10-i nyomdászbálon a Sygma zenekar játszik. A forradalmi ifjúsági napok keretében március 16-tól 18-ig kiállítást rendeznek a megyei és a városi KISZ- bizottság pályázataira (Szakmák múltja és jelene, Alkotó ifjúság) beérkezett munkákból. A megnyitó 16- án, pénteken délután 15 órakor lesz. Tapasztalatcsere-látogatásra utaznak az ofszetkor tagjai március 23—24—25-én az Ofszet Nyomdába és a Dunaújvárosi Papírgyárba. Március 17-én, szombaton egész napos megyei zongoratanári továbbképzést rendeznek Szarvason. A résztvevőknek Láng Etelka, a fővárosi IX. kerületi zeneiskola tanára tart előadást, amelyet zongorabemutató követ. A feldolgozásra kerülő téma, Bartók: Mikrokozmosza. Képünkön: Ökrös Melinda és Janovszky Zita hatodikos gyomai zeneiskolások, akik a napokban részt vettek a békéscsabai zeneiskolában azon a válogatáson, amelyen eldőlt, kik vesznek részt a szarvasi bemutatón „ ., ________ F oto: Gál Edit Idegen nyelvek az iskolában
