Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-30 / 75. szám

1979. március 30., péntek o Eszi, nem eszi — nem kap mást? G. Szidorova: Gyermekkortól megfosztva 50 millióan Felnőtt hajol a gyermek fölé, az pedig kezét nyújtja. Így néz ki a nemzetközi gyermekév emblémája. 1959 novemberében az ENSZ közgyűlése elfogadta a gyermeki jogok deklará­cióját. Az ENSZ kijelentette, hogy az emberiség köteles átadni mindannak legjavát, amivel rendelkezik. A dek­laráció biztosítja számukra az egyenlő emberi jogokat, mindenféle megkülönbözte­tés nélkül. Függetlenül a faj­tól, a bőr színétől, nemtől, vallástól és nemzetiségtől. Az ENSZ kijelentette, hogy a gyermeknek különös vé­delmet kell élveznie, és le­hetőséget arra, hogy ép és egészséges emberré váljon, öntudatosan, a szabadság lég­körében. A deklaráció leszö­gezi: a gyermekeknek bizto- sitani kell az élelmet, a la­kást, az orvosi ellátást. Térjünk el a dokumentum szövegétől. Abban az egész föld gyermekeiről van szó, de- csak a szocialista orszá­gok mondhatják el jogosan azt, hogy gondoskodnak a gyermekekről, figyelemmel kísérik őket, hogy a felnö­vekvő nemzedéknek bizto­sítják a boldog élet feltéte­leit. Fokozódik a gyermekek­ről való gondoskodás a fia­tal fejlődő országokban, ame­lyek a szocializmus építését tűzték ki célul. A gyermeki munka könyörtelen kizsák­mányolása, kegyetlenség, erőszak, nélkülözés — ezt ad­ja a világra jövő gyerme­keknek a kapitalista társa­dalom. Az ENSZ deklarációja ki­mondja, hogy a gyermekek­nek meg kell adni az ingye­nes oktatást, az egyenlő le­hetőségeket az egyéni képes­ségek kifejlesztésére, meg kell védeni őket a kegyetlen­ség és kizsákmányolás min­den formájától. A kapitalista országok azonban még elmaradnak a kis állampolgáraik iránti nagy kötelességeikben. * * * Ha Charles Dickens ma hirtelen valamelyik madridi nagyvállalatnál megjelenne, bizonyára találkozna ott könyveinek hőseivel. Több mint százezer kis Copperfield Dávid és Twist Olivér dol­gozik a spanyol főváros vál­lalatainál. A Quademos Pa­ra el Dialogo című lap sze­rint összesen 280 ezer gyer­mek dolgozik az országban. — Mit csinálnál, ha hir­telen felnőtt lennél? — kér­deztem a 8 éves Suitot, aki­vel az egyik madridi utcán találkoztunk. Egy pillanatra elgondolkozott, aztán komo­lyan mondta: — Ügy tennék, hogy minden gyermeknek sok játéka legyen, és játsz­hassanak. Suite, mint sok más kis spanyol, nem játszhat — dol­goznia kell. A társadalom kegyetlen törvényeibe ütkö­zik, amely megfosztja a gyermekeket a legalapvetőbb A nemzetközi gyermekév alkalmával a párt-, az álla­mi és a tömegszervezetek, valamint a gazdasági egysé­gek és az intézmények kép­viselőiből álló operatív bi­zottság nagyszabású akció- programot tervez a község­ben. Szocialista brigádok, szülői munkaközösségek és kisiparosok számottevő tár­sadalmi munkával kívánnak hozzájárulni a bölcsődei, az óvodai, az általános iskolai és a diákotthoni berendezé­sek, továbbá játszótéri fel­szerelések karbantartásához, illetve felújításához. Az em­lített közösségeken kívül Ke- vermes lakossága is részt vesz a gyermekintézmények környékének rendbe hozásá­ban, az iskolai sportudvar Róma jogtól — a gyermekkorhoz való jogtól. A spanyol serdülők kb. egynegyedének nincs lehető­sége arra, hogy tanuljon. A Cambio—16 című hetilap közli, hogy a 12—15 éves gyerkek 70 százaléka általá­ban semmilyen könyvet nem olvas. Az ok, amely a szülő­ket arra kényszeríti, hogy gyermekiket gyárba adják — a szegénység. Olaszország. Itt törvény van, amely megtiltja a 14 évnél fiatalabb gyermekek számára a munkát. Mégis... — Egy asztalosműhelyben dolgozom — mondja a kis olasz Aldo, Vigonove város­kából, Velence ^közelében. — Ott a festéktől és a lakktól alig lehet lélegezni..." Az olasz gyermekek álta­lában kézműipari műhelyek­ben, üzletekben és bárokban dolgoznak, elszegődnék az időszakos mezőgazdasági munkákra. Az építkezéseken közülük több mint 150 ezret foglalkoztatnak, a kis textil­ipari üzemekben és műhe­lyekben százezret, a keres­kedelemben és szolgáltatás­ban 200 ezret, a mezőgazda- sági munkákon körülbelül félmilliót. Reggelenként Altamura város központi terén össze­gyűlnek az egész város jó­módú parasztjai. Itt kisösz- szegért, néhány sajtért, egy nyaláb tűzifáért ráadásként vehetnek hat, 6 évnél idő­sebb gyermekeket a Repub- lica című újság szerint. Az ilyen középkori piacok ered­ményezik a munkanélkülisé­get és a szegénységet. „A szegénycsaládok azért kény­szerülnek gyermekeiket munkára adni, hogy valaho­gyan megéljenek.” A gyer­mekek éjjel-nappal dolgoz­nak a gazdának, legeltetik a nyájat, és az állatokkal együtt éjszakáznak. Altamu­ra körzetében két kis cseléd lett öngyilkos. De az olasz igazságszolgáltatás azt tart­ja — írja a Corriere della Sera című lap —, hogy a gazdák, akik arra kényszerí­tik a fiúkat, hogy emberte­len körülmények között él­jenek és öngyilkosságba ta­szították őket — nem bűnö­sök. kialakításában, az új játékok elkészítésében és így tovább. Az operatív bizottság nem­csak anyagi támogatással, hanem bizonyos nevelési fel­adatok végrehajtásával is szeretne segítséget nyújtani az ifjú nemzedék tudatának formálásában, ismereteinek bővítésében, s a helyes ma­gatartási formák kialakításá­ban érdekelt személyeknek. Éppen ezért e társadalmi testület a jövőre vonatkoz­tatva folyamatosan megvaló­sítandó célnak tekinti azt, hogy ,a felnőttek minél több időt áldozhassanak a fiata­lokra, s hogy minél jobbá, minél tartalmasabbá váljon a szülő—gyermek kapcsolat a családban. „Nem bűnösök” — nyil­vánvalóan abban sem, hogy az üzemi balesetek következ­tében évente több mint ezer 13 évnél fiatalabb gyermek hal meg. A fejlődő tőkés országok­ban a 10—14 éves gyerekek a munkaerő 4 százalékát te­szik ki. Rájuk nem vonat­kozik a munka törvénye, ne­kik nem fizetnek segélyt, ve­lük nem foglalkoznak a munkaszerződések. Nekik nincs joguk a biztosításra, lényegesen kevesebb fizetést kapnak a felnőttekkel azo­nos munkáért. A spanyol Arriba című új­ság beismeri, hogy: „gyer­mekeink túlnyomó többsége irgalmatlanul kizsákmányolt, és ebben elsősorban a mi tár­sadalmunk a hibás.” Belőlük, a XX. század kis Copperfieldjeiből és Twist­jeiből 52 millió él a földön. Fordította: Zana Zoltánná Lakossági biztosítások Vésztőn a termelőszövetke­zeti tagoknak több mint 63 százalékának van csoportos élet- és balesetbiztosítása. Szám szerint 564-en írtak alá ilyen biztosítási kötvényt a helyi Körösmenti Tsz tag­jai közül. A Körösmenti ÁFÉSZ-nél még jobb az arány, itt majdnem 90 szá­zalékos már a szervezettség. Lakásbiztosítással összesen 1254-en rendelkeznek, állat- biztosítást pedig 125 jószág­tartó kötött. A gépjármű­tulajdonosok közül 124-en írtak alá CASCO-kötvényt, nagy életbiztosítást pedig 68-an. Az Állami Biztosít^ szeghalmi járási fiókja a jö­vőben elsősorban a lakásbiz­tosítás népszerűsítésére és a korszerűtlen biztosítási módozatok átdolgozására tö­rekszik Vésztőn. Két évvel ezelőtt, 1977-ben fejeződött be a Gyomai Há­ziipari Szövetkezetben a két lépcsőben megvalósított be­ruházás és rekonstrukció. A felújított épületbe új auto­mata és félautomata japán, NDK és svájci gépeket állí­tottak be. Jelentősen javul­tak a munkakörülmények és a munkafeltételek is. A kö­tődében dolgozó nagy telje­sítményű gépek jobb ki­használására több műszakot szerveztek. A kötődében blú­zokat, pulóvereket, sapkákat, sálakat készítenek. Ezenkí­vül a szövetkezet népi szőt­teseket is gyárt, melyeket a bedolgozók készítenek. Csaknem 450 bedolgozója van a szövetkezetnek Gyo­mén, Dévaványán és ezen­kívül még négy telephelyen dolgoznak asszonyok. A szö­vetkezet dolgozóinak 90 szá­zaléka nő, így a munkafel­tételek kialakítására foko­zottabb figyelmet kell fordí­tani. Ebben nyújt segítséget az üzemorvos, aki főállásban tevékenykedik a szövetke­zetnél. Segít annak eldönté­sében, hogy ki hol foglal­koztatható. A terhes kisma­mákat a 20. hetükben áthe­lyezik a kötődéből a varro­dába, illetve egy műszakba járhatnak a terhesség fél­ideje után. Részben ebből adódik, hogy a kötődében nagy a fluktuáció, s az, hogy az utánpótlás is kevés. Aki elmegy gyesre, az szülés után a varrodába kerül, ahol egy műszakban lehet dolgozni. A varrodában magasabbak az átlagkeresetek is. „A gazdálkodó szervezetek az áruátvételnél kötelesek gondoskodni arról, hogy csak jó, az előírt és a kikötött minőségnek megfelelő áru kerüljön forgalomba. Az osz­tályba sorolt termékek mi­nőségi átvételénél vizsgálják az osztályozás helyességét is.” Az 1978. július 1-én élet­be lépett belkereskedelmi törvény tehát egyértelműen megfogalmazza a kereskede­lemben dolgozók teendőit. Hogyan érvényesül ez a gya­korlatban? Erre keressük a választ — néhány fontos élel­miszert, iparcikket kiemelve — a több tízezer termék kö­zül. Hús helyett faggyú A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet legutóbbi jelentése megállapította, hogy tőkehúsoknál a jó, szabályo­san bontott árukon kívül gyenge, rosszul megmunkált húsok is forgalomba kerül­tek. Tehet-e egyáltalán va­lamit a jobb minőségért a kereskedő? Nagy László, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ áruforgalmi főosztályvezetője: — Kétségtelen, a belke­reskedelmi és az élelmiszer- törvény megszabta a minő­ség ellenőrzésével foglalkozó intézetek, a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek ha­tás- és jogkörét. Ugyanak­kor hiba lenne azt feltéte­lezni: most már egycsapásra csak kifogástalan élelmisze­rek kerülnek az üzletek pol­caira. Elsősorban az ipar fe­lelősségét kell hangsúlyozni, de a kereskedelem is befo­lyásolhatja az üzemek mun­káját. Csakhogy rengeteg el­lentmondással találjuk szem­ben magunkat. Itt van mind­járt a negyedelt marhahús. A szabvány 2,59 százalék faggyút engedélyez, amely a valóságban ennél sokkal több. Az igaz, hogy a hen­tesre van bízva: átveszi-e az árut, vagy sem. Ha nem rek­A telephelyeken jobb a munkaerőhelyzet — mondja Dinya Máté, a szövetkezet műszaki vezetője. Ecsegfal- ván 25 asszonynak ad mun­kát a szövetkezet, s az idén újabb bővítést végeznek, mert csaknem ugyanennyien szeretnének még elhelyez­kedni. Ecsegfalván a szociá­lis körülményeket is javíta­ni kell, mert jelenleg nincs tisztálkodási lehetőség, az öl­töző is hiányzik. Dévaványán a szövetkezet termelésének egyharmadát állítják elő. Itt 250 nő dol­gozik jó körülmények kö­zött. Dévaványán a telepen több munkaerőt nem tudnak fogadni, de nem is volt az utóbbi időben jelentkező. A negyedik telephely Hunyán van. Itt negyven asszonynak ad az üzem munkát. Ez a telephely az idén alakult. Egyelőre a melegvíz-szolgál­tatást kell megoldani. Után­pótlásra sajnos itt sem szá­míthatnak. A szövetkezet sokoldalúan igyekszik a közös problémá­kat megoldani. Ezt példázza az is, hogy csaknem 250 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. A velük való törődés ugyan­csak komoly feladatot je­lent a szövetkezet vezetősé­ge számára. A csökkent munkaképesség megállapí­tására bizottság alakult, amely igyekszik mindenki­nek a megfelelő ellátást, munkahelyet biztosítani. Sz. J. lámái, a vevő látja a kárát, ugyanis egy kiló húshoz 20 —30 deka faggyút is kaphat. Ha leszedi a zsiradékot, a húsipar faggyúáron veszi azt vissza, és így kilónként több mint 15 forint veszteség éri a szövetkezetét. Nem be­szélve a minőségi kifogás ér­vényesítésének nehézségeiről Egyetlen példa: a jegyző­könyvet hatósági tanúk előtt vehetik fel a boltosok. Saj­nos, nagyon kevés üzletve­zető vállalkozik erre. Véle­ményem szerint e gondokat kizárólag az úgynevezett hús­széki darabolás oldhatja meg, amikor a különböző tő­kehúsok feldolgozva érkez­nek a boltokba. — Ügy tudom, kérhetik az áruk ellenőrzését a megyei élelmiszer és vegyvizsgáló in­tézettől, élnek-e ezzel a le­hetőséggel? — Természetesen. Különö­sen a saját feldolgozó üze­meinkben előállított termé­kek vizsgálatára adunk meg­bízást. Ezért szívesen fize­tünk. Azt viszont furcsáljuk, hogy a máshonnan kapott élelmiszerek ellenőrzéséért szintén a szövetkezetnek kell viselni a költségeket, ha az áru rossz minőségű. Ez sem­miképpen nem ösztönzi a ke­reskedelmet, hogy ilyen mó­don is óvja az enni- és inni­való minőségét. Lánc, lánc, hiitfilánc Békéscsabán, az élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat 64-es számú húsboltjában a ráncos bőrű virsliket, sza- faládékat nézegetjük Sán­dor János boltvezetővel. — A KERMI szerint a vö­rösáruk csupán közepes mi­nőségűek, miért? — A műbél is befolyásol­ja a virsli ízét, zamatét; juh- bélbe töltöttet nem is tudom mikor láttam utoljára. So­kat gyártanak az ilyen ter­mékekéből, talán ezért egye­netlen a töltés. A párizsi­ban, krinolinban több víz van a megengedettnél, a pi­ciny hólyagok körül hamar elszíneződnek. — Visszaküldi a minőségi­leg kifogásolható árut? — Minden kedden és csü­törtökön szállít a ZÖLDÉRT és a húsipar. Nem rendelek feleslegesen. Igaz, a főtt csá­szárhús meglehetősen sza- lonnás, a tőkehúson olykor több a zsír az előírtnál, de amikor így is megveszik. Legutóbb 500 kiló marha­húst kértem és 140 kilót kaptam. Mi lenne, ha még ezt sem venném át? A 100-as ABC-áruházban Migaskó Lajosné, helyettes boltigazgató tájékoztat. — Mi szerencsések va­gyunk, hiszen külön áruát­vevőink vannak, akik a mi­nőségre is figyelnek. A baj az, hogy rengeteg az admi­nisztráció, a vita a vissz­áruk körül. Kevés olyan partnerünk van, mint a BARNEVÁLL. Hiba esetén személyesen — minőségel­lenőrök bevonásával — az üzletben tisztázzák a rekla­mációt. A FÜSZÉRT viszont többször megkísérli a lejárt szavatosságú árukat a nya- ■kurnkba varrni. Végül azt írják rá a számlára, hogy a bolt nem rendelte, nehogy ez rossz fényt vessen a mun­kájukra. — Azt mondjuk: a tej ál­talában friss, jó ízű, mégis bosszankodunk a szakadt zacskók, a kifolyt tej láttán. A kereskedők belenyugsza­nak ebbe? — Dehogy, csak éppen nem tudunk változtatni raj­ta. Itt a legutóbbi visszáruk jegyzéke: a Sárréti' Tej 100 tasakja közül csupán 1 volt lyukas, míg a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat 400 literjéből 34 elfolyt. Ezt technikai selejtnek hívják, és a tejipar megtéríti a kárt. Ha viszont az üzletben lejár a szavatossági idő a terheket fele-fele arányban a szállító és a kereskedelem viseli. A kávénál, kakaónál már nincs ilyen megállapodás. Ezért Óvatosak vagyunk a rende­léseknél, nehogy ki kelljen dobni az árut. — A gyorsan romló élel­miszereknél nagy jelentősé­gű az ütemes szállítás. Van-e ebben előrelépés? — Régi gondja az iparnak és a kereskedelemnek a tej és a kenyér időbeni eljutta­tása a fogyasztóhoz. A tej érzékeny táplálék, éppen ezért örülünk annak, hogy naponta kétszer kapunk be­lőle. De még így is sok ve­szendőbe megy, különösen nyáron, amikor órákig me­legszik a tasak az aszfalton, a bolt előtt. Az egésznek úgy lenne értelme, ha a tejipar­nak hűtőkocsijai lennének és nem szakadna meg ez a lánc. És mi van a kenyérrel ? Gondoljuk el: hány kézen keresztül megy, míg az üz­letbe kerül, ahol szépen be­csomagoljuk. Miért nem gondoskodik a sütőipar a kenyér gusztusos, higiénikus beburkolásáról, mint azt na­gyon sok országban teszik? Nézze meg a pék- és cuk­rászsütemények műanyag ko­sarait, olyan piszkosak, hogy nem merjük bevinni az üz­letbe. Az elmúlt év második fe­lében a KERMI 600 tonna zöldséget, gyümölcsöt vizs­gált meg, amelynek 17 szá­zaléka nem felelt meg a mi­nőségi követelményeknek. A mintegy 100 tonna áru nagy részét leértékelték. Mit szól­nak ehhez a kereskedők? Az osztályozás útvesztői — A ZÖLDÉRT a szám­lán feltünteti, hogy I. vagy II. osztályú termékről van-e szó — mondja Keszthelyi Já- nosné, az ÉKV 71. számú zöldség-gyümölcsboltjának a vezetője. — Ezt elfogadjuk. Az más kérdés, hogy a láda alja felé haladva egyre si­lányabb a retek, a saláta, a zöldpaprika. Egyszerűen nincs időnk végigbogarászni a szállítmányokat. — A vevő meg bosszanko­dik ... — A vásárló nem káro­sodhat. Itt van ez a primőr paradicsom: törődött, nyo­módott, sajnos le kell selej­tezni. Persze, van olyan is, amelyik még eladható, csak olcsóbban. A forgalom után állapítják meg az erre a cél­ra felhasználható összeget. Üzletünk saját hatáskörben 100 forint értékű árut sorol­hat alacsonyabb osztályba. — Az nem sok. — Valóban. A vállalati el­lenőr jelenlétében viszont na­gyobb leértékelésre is sor kerülhet. Nem tagadom: koc­kázatos vállalkozás ez, hi­szen, ha sok a leírás meg­büntetnek. Az utóbbi megállapítás kulcsmondata is lehetne a kereskedelemben dolgozók minőségi érdekeltségének. Ez a rendszer bonyolult és a boltvezetők nem mindig tud­ják kiszámítani: mikor jár­nak jobban? Akkor, ha le­selejtezik, alacsonyabb osz­tályba sorolják, vagy vissza­küldik a silány minőségű árut. És erről aligha csak ők tehetnek. Társadalmi munka vállalás Kedvező munkakörülmények a Gyomai HlSZ-ben Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents