Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
1979. március 30., péntek e Balatonfüreden vízre szállásra készülnek a vitorlások (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) iMHMUUUUUUMmMMHMMMMMMMWMUMMMtlHHHUHWHHHMMHHW Tavaszi munkalesen egyes sátrakban már megkezdődött az uborkaszüret, másutt virágzik a paprika, a felkötözött uborka. A Zalka Máté Tsz kertészetében — saját szükségleten kívül — 780 ezer, tápkockában előnevelt palántát állítanak elő háztáji fóliasátrakba. Ezenkívül a Békés megyei Zöldségvetőmag Modelltár- sulás tagszövetkezetei számára kilencmillió szálas palántát nevelnek szántóföldi kiültetésre. Sipos Mária ágazatvezető kalauzolt a fóliasátrakban, ahol ösz- szesen 72 nő tevékenykedett. — Én nagyon szeretem a kertészetet — szólt Szűcs Ferencné, aki épp a frissen ültetett paprikapalántákat öntözte. — A növény is él, együtt kell vele érezni, nagyon precízen kell dolgozni ahhoz, hogy a várakozásnak megfelelően, szépen fejlett egészséges palántákat ültessünk a szövetkezeti területre, vagy adjunk tovább. Nyolc órára jövünk, délután négykor végzünk. Délben kerékpárral hazaszaladunk, eszünk valamit és megetetjük a jószágot, mert mindenki tart állatot is Bánhegyesen. A palántanevelő brigádban Nagy Józsefné, Mike Katalin, Czibula Istvánná és Czibula Vilmosné serénykedett. „ök a kertészet lelke, mert ha egyetlen munkafolyamatot nem megfelelően csinálnak, vége a palántanevelésnek” — mutatja be őket a kertészeti ágazatvezető — A brigád nagyon lelkiismeretesen dolgozik, a palánták gyönyörűek. Megtanulták azt, hogyan kell a vegyszerekkel bánni, nehogy mérgezést kapjanak. A keresettel elégedettek: aki rendszeresen jár munkába, havonta megkapja a 2800— 3000 forintot. A határ egy másik tábláján — kiskertszerűen megmunkált, morzsalékos talajba 72 asszony és leány rakta földbe a maghozó cukorrépadugványt. A dolgozók fél lábszárig süllyedtek a sáros földbe, nagyon fárasztó a munkájuk, a szállító gépjárművek azonban alig győzték hozni a dugványt, szaporán haladtak a munkával. A brigádvezető szerint a sáros dugvány elültetése a legjobb, mert gyorsan megered, fejlődésnek indul és bő termést hoz. Márpedig a zöldség- és aprómagterme- lés az egyik fő bevételi forrása a Zalka Máté Tsz-nek. Ary Róza A tavasz a Magyar értelmező kéziszótár szerint a természet megújulásának a telet követő évszaka, „ .. .erre jellemző az enyhe, melegedő időjárás...” A néphit szerint, ha Zsuzsanna napkor megszólalnak a mezei pacsirták, akkor meg lehet kezdeni a legkorábbi tavaszi munkálatokat a földeken: a talaj-előkészítést, a korai magvak vetését és a tápanyag-utánpótlást. Bár sokan esküsznek, hogy az idei Zsuzsanna napon megszólaltak a mezei pacsirták, az időjárás még sem kényeztette el a mezőgazdasági üzemeket. Sok volt a hűvös, csapadékos, napfényben szegény időjárás. Ennek ellenére egy március végi, ködös reggelen tavaszi „munkalesre” indultam. A közutakon a megszokottnál élénkebb a forgalom, annál nagyobb a csend a földeken. Az ember szíve elszorul, amikor a mezőkovácsházi járás jó termőföldjein — őszi búza vetésekben és szántásokon — ki- sebb-nagyobb foltokban látja a csillogó belvizet. Ezek a „tengerszemek” azt jelentik, hogy ezen a területen kipusztultak az őszi vetések, de a szántott talajon sem lehet egyhamar magágyat készíteni és vetni. Már-már lemondtam arról, hogy igazi tavaszi munkát látok a földeken, amikor a nagybánhe- gyesi helységnévtábla utáni porta mellékhelyiségének falánál megpillantottam a sok kerékpárt. Oldalt nézve látom, hogy gépek és emberek dolgoznak a sáros talajon. o A vendégmarasztaló sárban nagy keservesen eljutottam az emberekhez. A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz tagjai az ősszel prizmába rakott és elvermelt cukorrépadugványt válogatták: melyik alkalmas arra, hogy maghozónak kiültessék a szántóföldbe? — A növénytermesztési dolgozók a hosszú tél után végre munkához láthattak — magyarázta Hovorka Pál, a Zalka Máté Tsz növénytermesztési brigádvezetője. — Tavaly 10 hektáron termeltünk maghozó cukorrépát. Nálunk nagy az aprómagtermesztés hagyománya, de ilyen jól még nem teleltek a dugványok, mint most. Ezt pedig annak köszönhetjük, hogy optimális időben szedtük fel és gondosan prizmáztuk. A tervek szerint 40 hektáron termeltünk volna cukorrépa-vetőmagot, de olyan jó a maghozó dugvány, hogy 44 hektárra elég lesz. A dugványt válogató 26 nő és férfi melegítőben, gumicsizmában és gumikesztyűben dolgozott: — Nagyon sáros a répa, a szél meg állandóan fúj, nagyon kisebesedne a kezünk, ha nem használnánk gumikesztyűt — mondta az egyik brigádtag. — Így csak-csak elboldogulunk a munkával. De olyan hosszú volt a tél, alig vártuk, hogy munkába állhassunk. Mert ugyebár a kötelező munkaórák letöltését csak úgy tudjuk vállalni, ha már év elején dolgozunk. — A kötelező munkaórák száma 1800 egy évben az asszonyoknak, de hét nőtagunk 2300 munkaórát teljesített tavaly — dicsekedett nem kis büszkeséggel a brigádvezető. Egy termetes asszonyra mutatott: — ő az egyik, Czibula Jánosné. — Én nem szeretek kimaradni a munkából — szerénykedett Czibuláné. — Aztán év végére összejönnek az órák. Ha nagyon akarunk dolgozni, az év minden szakában akad tennivaló. Meg aztán itt leginkább nagymama korúak dolgoznak, nem kell a kisgyermekekkel vesződni, több idő jut a közös munkára, mint a fiatalasz- szonyoknak. A keresettel is meg vagyunk elégedve. A brigádban nyugdíjasok is dolgoztak. Gulyás Mihály és felesége 12 évet dolgozott tagként a szövetkezetben, hét éve élvezik a nyugdíjat, de a legsürgősebb munkáknál besegítenek. „Nemcsak azért a pénzért, amit megkeresünk. De nagyon jó a kollektívában dolgozni. Egészségünk megvan, miért ne jönnénk maghozó dugványt válogatni” — mondta Gulyás néni. — Az elemózsia a táskában, délben a „mezei étteremben”, az árokparton fogyasztják el a jó csípős házikolbászt, szalonnát, savanyúságot. Egy kis változatosság a hétköznapi életben ... o Innen a kertészeti telepre vezetett utam. Két hektárnyi területen termálvízzel fűtött fóliasátrakban zöldellnek a palánták. Sőt Szóljanak hozzá az elvtársak! Csetlő-botló üzemi demokrácia Termelési tanácskozás — a bontakozó, vagy mégin- kább: a gyermekcipőben járó üzemi demokrácia első lépése, kezdő lépései, amelyeket nehezen gyógyuló gyermekbetegségek tettek bizonytalanná, a túlzók szerint pedig megmosolyogni valóvá. Végigültem néhányat korábban. Az igazgató a műhelycsarnok hevenyészett pódiumán, vagy az erre az alkalomra kibérelt kultúrterem emelvényén állva beszélt. Másfél-két órát is olykor. Számok, adatok, erperbé, amortizáció, devizaszorzó, növekményadó, s ki tudja mi mindenről esett még szó. És a munkások, a dolgozók egyik lábukról a másikra álltak, vagy feszengtek a székeken. Amikor pedig ezt a megpróbáltatást túlélték, mellüknek szegezték a biztatást: — Tessék elvtársak! Szóljanak hozzá! Spontán hozzászólás — papírról Legalább két hozzászóló ezeken a termelési tanácskozásokon akadt is. Akiket a pártalapszervezet előre fölkészített a spontán megnyilatkozásra. A kis beszédeket vagy egy fiatal mérnök, vagy a KISZ-titkár írta, éppen elég volt azt ,a hozzászólónak felolvasnia, nem még meg is értenie. Nem jelenti mindez azt, hogy nem sikerült sehol egyetlen egy tartalmas, megoldásokat is hozó, pezs- dítő hangulatú tanácskozást tartani, valódi észrevételek és javaslatok garmadával. Éppen csak nem ez volt az általános. Ezen igyekezett azután fordítani 1977-ben a Minisztertanács és a SZOT- elnökség együttes határozata, amely az üzemi demokrácia új fórumainak kialakításával teremtett alapot ahhoz, hogy a dolgozók valóban széles körben kapcsolódjanak be a vállalati döntések meghoza- tálába. E fórumom közül, jogosítványainál fogva, különösen kiemelkedő jelentőségű a szakszervezeti bizalmiak és a vállalati szakszervezeti tanács együttes ülése. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának elnöksége ezért is szentelte a fő figyelmet, e területek működésének, amikor legutóbb az idézett határozat megyei végrehajtásának tapasztalatairól tárgyalt. Az új fórumok kétlépcsős kialakításának befejeztével elmondható, hogy ma már valamennyi termelőegységünkben kedvező változások tanúi lehetünk az üzemi közélet alakulásában. Legáltalánosabban az állapítható meg, hogy a vállalati vezetők többsége fölismerte azt a tartalékfeltáró erőt, amely éppen a dolgozók véleményének, javaslatainak megismerésével, meghallgatásával és méltányolásával szabadítható föl. Ezzel egy időben és ennek következtében megnőtt a dolgozók érdeklődése, felelősségérzete és aktivitása is az üzemi gondok megoldásában. Itt vitatkoznak — ott döntenek Részleteiben vizsgálva a kérdést, természetesen sokkal „színesebb” a tabló, kiderül, hogy az üzemi demokrácia sem fenékig tejfel jó néhány termelő egységünknél, s vonatkozik ez elsősorban azokra a gyárakra, gyáregységekre, amelyeknek vállalati központja nem a megyében található. Egyfelől itt a különböző demokratikus fórumok állásfoglalási jogkörét jelentősen megnyirbálja az, hogy magát a gyáregységet sem ruházták föl különösebb döntési jogokkal, illetve másfelől az nehezíti az újonnan kialakított testületek érdemi munkáját, hogy a testület tagjai csak egy-két nappal az ülés előtt kapják kézhez az előterjesztés írásos anyagát. A gondot csak fokozza, ha ezek az anyagok terjedelmesek, nehezen érthetők, összességében áttekinthetetlenek. Márpedig a tapasztalat szerint nem egyszer ilyenek. Látni kell, hogy az új fórumok olajozott működése alapvetően a jó, a megfelelő tájékoztatáson múlik. A demokratikus testületeknek ugyanis nem kisebb dolgokban kell kifejteniük véleményüket, állásfoglalásukat, vagy éppen döntést hozniuk, mint a vállalati tervek, valamint a gazdasági vezetés éves munkájának értékelése, a bérfejlesztés arányainak kialakítása, a kollektív szerződés módosítása. Ha a többi feladatot nem is soroljuk, akkor is világos: mekkora felelősség nyomja az ülésekre igyekvő bizalmi vállát. Nyugodt lelkiismerettel csak a csoportjába tartozók véleményét tudva nyilatkozhat a testület előtt. Az eddigi gyakorlat szerint a megyénkben dolgozó bizalmiak 80 százaléka tart a testületi ülések előtt rendszeresen csoportértekezletet. Előfordult, hogy nem értettek egyet Egy kérdés maradt még hátra: a bizalmiak megnövekedett jogkörének érvényesülése tükröződik-e az üzemi közélet felfrissülésén túl a vállalati döntésekben is? Mert annyi bizonyos, hogy ahol a vállalati tervek véleményezésekor felszínre kerülnek a termelés helyi gyakorlatának a dolgozók körében is érezhető hibái, a gazdasági vezetés elleni jogos kifogások, a bérezésben meglevő indokolatlan feszültségek, ott a szakszervezeti bizalmiak rátermetten tesznek eleget kulcsszerepüknek. Legyenek azonban a bizalmiak bármily felkészültek, valamint népszerűek saját csoportjukban, mégsem változtathatnak sokat a dől" menetén ott, ahol — mint megyénk jó néhány üzemében is — vita tárgya, hogy a tervekből mit terjesszenek a dolgozók elé, ahol a vezetés munkájának értékeléséhez a párt- és szakszervezeti vezetők is idegenkedve látnak neki, ahol a munkahelyi szociális ellátás javítására vonatkozó vállalati elképzeléseket jóformán nem is ismerik, s végül, ahol a bizalmiak és ,a szakszervezeti tanács együttes ülésén 7—8 napirendi pontban akarnak egy délután dűlőre jutni. Mert ez sem ritka eset ma még. De, hogy a kérdésre is válaszoljunk: vannak már jelei annak, hogy ,a határozat megfelelő értelmezésében sikerült előbbre jutni. Az elmúlt esztendőben néhány helyen (BUBIV gyulai gyára, BÉKÖT) a bérfejlesztés során a szakszervezet a gazdasági vezetéstől eltérő véleményt képviselt, amit az együttes ülés azután érvényre is juttatott. A jó és rossz példákat V nélkül sorolhatnánk. A lényeg, hogy az üzemi demokrácia kiteljesedése az 1977-es határozat nyomán új lendületet kapott, ez a lendület azonban még mindig nagyon sok gátló és akadályozó tényezőn törik meg. E gátak ég akadályok többsége nem olyan, amelynek elhárítása éppen ne tőlünk függene! Kőváry E. Péter Ötvenmillió forint értékű bútor exportra A napokban tartotta mérlegzáró közgyűlését a Mező- berényi Faipari Szövetkezet. Az összejövetelen ott volt Goldberger János, a KISZÖV elnöke. A vezetőség beszámolóját Bayer Mihály elnök terjesztette a küldöttek elé. Ebből kiderült, hogy eredményes évet zárt a szövetkezet. Bevételük csaknem 90 millió forint volt. amely az 1977-eg évhez képest 5,4 százalékos emelkedést jelent. Nőtt az egy dolgozóra jutó termelési érték, míg az anyagmentes termelés értékének növekedési üteme elérte a 17 százalékot. Ez a szám mutatja leginkább a hatékonyság és a termelékenység alakulását. A szövetkezet kolóniái és rusztikus bútorai hírnevet szereztek gyártóiknak nemcsak hazánkban, hanem az ország határain túl is. Kapcsolataikat állandóan bővítik, ennek köszönhető, hogy termékeik mintegy 50 százalékát tőkés piacon értékesítik. összességében 70-féle bútortípus talál gazdára külföldön. A tagság lelkiismeretes munkáját dicséri a 15 millió forint nyereség, amely 5,5 millióval több az egy évvel korábbinál. Ugyanakkor javultak a keresetek is. Az egy dolgozóra jutó bér- színvonal egy esztendő alatt 3 ezer forinttal nőtt. Ami az idei feladatokat illeti: a mércét magasra állították. Ezek szerint ebben az esztendőben 95 millió forint értékű termék előállítását tervezik, amelyből 50 millió az export. Ezzel párhuzamosan mintegy 6 százalékos bérfejlesztést is végrehajtanak. Az elképzelések megalapozottak — hangsúlyozta a beszámoló —, de csak akkor teljesíthetők, ha a korábbi évekhez hasonlóan minden dolgozó tudása legjavát adja. Karczag József
