Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

1979. március 28., szerda «HilUKTiltl Húszéves a szocialista brigádmozgalom Járási-városi találkozó Szarvason Sokaknak sokfélét, sokfelé... Függetlenített népművelő a szolgáltatóknál JEGYZET Virtus A nemzetközi tornán sze­replő élvonalbeli együtte­sünk — hazai játékát önkri­tikusan értékelve, úgy látta, hogy ha játékának erejében nem is, a virtusban, mint je­les, történelmi jellemvonás­ban még lehet bizodalma. Ezt írta egyik vezető napila­punk, „Bizakodás a virtus­ban” kiemelt címmel is. Nos, mint azóta kiderült, a jó já­ték és a virtus együtt veze­tett arra az eredményre, hogy sikerült a visszavágás. Mindez együtt azonban ke­vésnek bizonyult a jövőt, a folytatást illetően, s erről ugyanazon napilap ugyan­azon tudósítója kesernyés szájízzel állapítja meg, hogy „ezzel a kör bezárult”. Talán már bele is törőd­tem volna a magyar virtus hanyatlásának diagnózisába, ha feltámadásának újabb re­ménysugarát, sőt a sugarak egész fénycsóváját nem su­gározza rám a rádió márci­us 24-én, reggel öt óra után néhány perccel, amikor a nap sugarai még aludtak. Emezek viszont megbizser- gették a szívemet. Arról beszélt ugyanis a bemondó, hogy a Szolnok megyei vadászok milyen eredményes akciókat hajtot­tak végre. Az áldozatul ej­tett vagy csak barátságos módszerekkel elfogott apró- és nagyvadak fajtáit és mennyiségét is felsorolta. Egyetlen hallás után ezt a fölsorolást nem tudnám meg­ismételni, a „színes hír” egy részlete azonban még most, ebéd után is a fülemben cseng. Eszerint a vadászok zsákmánya lett — élve el­fogva — mintegy 120 ezer tapsifüles, melyek nagy ré­sze világot látni megy, fő­ként nyugatra, hogy ott bi­zonyítsa a magyar virtust. Íme, új szurkolási lehető­ségünk támadt, s bizakodha­tunk, hogy sportágukban helytállnak erőnlét és virtus tekintetében egyaránt, s a rádió bemondójának nem ar­ról kell hírt adnia a témára majdan visszatérve, hogy „a kör bezárult”, hanem arról számolhat be, hogy a ma­gyar tapsifülesek — amel­lett, hogy hazánk jó hírét öregbítik, képességeikkel konvertibilis valutát is sze­reznek népgazdaságunk át­meneti gondjainak enyhíté­sére. Beck Zoltán Mai tv-ajánlatunk Tersánszky Józsi Jenő: Bűnügy lélekelemzéssel „Az író hagyatékában mindössze néhány évvel ez­előtt találták meg, az addig egészen ismeretlen kisre­gényt — mondja Schulze Éva dramaturg, a Tersánsz­ky J. J. művéből készült tv-játék bemutatója előtt (20.30 órakor). — A könyvet időközben meg is jelentet­ték. Ami számunkra egé­szen furcsa volt: a regény krimikísérlet, krimiparódia. Ebben az írásában a szerző a heppiendes romantikát pró­bálja meg összeegyeztetni az elmélyült cselekménnyel. A játék valóban kirimsze- rű. A fiatal, hivatalnok szel­lemű detektív nyomozása során belebotlik egy budai villában bonyolódó munkás- mozgalmi szervezkedésbe. Emberünk azzal a meggyő­ződéssel veti bele magát az ügybe, hogy az eredmény előléptetéssel végződhet. így keveredik be fondorlatok­kal egy éjszakára a villa szobáiba, ahol három ember bonyolult kapcsolatba kerül egymással...” Húszéves a szocialista bri­gádmozgalom hazánkban, a szarvasi Vajda Péter Műve­lődési Központ szocialista brigádvezetők klubja pedig öt, esztendővel ezelőtt alakult. A kettős jubileum alkalmá­ból a közelmúltban egész napos városi és járási talál­kozót rendeztek Szarvason, az Árpád étterem dísztermé­ben. Ott voltak a szarvas: üzemek, szövetkezetek, ku­tató intézetek szocialista brigádvezetőin kívül a kon- dorosi, orosházi és a gyomai vendégek is. Eljöttek a bará­ti találkozóra Szarvas város párt-, tanácsi és gazdasági vezetői, ott volt Mészáros István országgyűlési képvi­selő is. A vendégeket dr. Tóth Jó­zsef tudományos kutató kö­szöntötte. Az első előadó dr. Tóth Lajos főiskolai tanár volt, aki a Tanácsköztársa­ság eseményeit méltatta. A szocialista brigádok húszéves munkáját, az eredményeket, a további tennivalókat Lász- ló-Bencsik Sándor író ismer­tette. Arról, hogyan látják a vezetők a szocialista brigá­dok munkáját, Varga Ferenc, az Óbudai Termelőszövetke­zet elnöke tartott rendkívül érdekes előadást. Elmondot­ta többek között, hogy az Óbudai Tsz évente egymilli- árd 300 millió forint értéket termel, igen sokat szállít vi­rágból, primőr zöldségből tő­kés exportra. Náluk tehát különösen oda kell figyelni a termék minőségére. Az elnök véleménye sze­rint elsősorban a 80 szocia­lista brigádnak köszönhető a jó eredmény. Stabilak ezek a munkacsoportok, ismerik egymás gondolatát, fél pil­lantásból tudják, kinek mi a tennivalója. De ennek a bű­völetében élni nem elég: a szocialista brigádok munká­jában a tartalom a legfonto­sabb. Az Óbudai Tsz-ben nagy a brigádok önállósága, de ezzel párhuzamosan a fe­lelőssége is. Hazánkban kétmillió em­ber dolgozik szocialista bri­gádokban — hangsúlyozta az előadó. — De a számok ne 1. HÉT: Én vagyok az osztályunk legjobb tanulója, és a ma­gaviseletéin is példás. Teg­nap a tanár néni elhatároz­ta, hogy hasznosítja pozitív pedagógiai kisugárzásomat (idézet tőle), és mellém ül­tette Csutakot, aki eddig a legutolsó (szamár) padban ült. Nem nehéz kitalálni, hogy rossz tanuló volt, ráadásul minden második szava nem tűrte a nyomdafestéket. En­nek ellenére hamar megba­rátkoztunk. Amikor Csutak kijavította oroszból a kette­sét hármasra, a tanár néni sikeresnek minősítette a kí­sérletet. Csutakot visszaül­tette legelső helyére és 4. HÉT: Gazsit ültette mellém. Ga­zsi nem volt buta gyerek, de lusta volt tanulni. Késő estig a környék utcáit járta gitárjával és mindenféle dolgokat énekelt. Ezekben a rögtönzött dalokban már előfordultak olyan kifejezé­sek is, amelyeket korábban Csutaktól tanultam, és nem értettem: miért macerálják a szerencsétlent. Az együtt­érzésből persze, barátság tévesszenek meg bennünket. Nem a statisztika a fontos, hanem az értelmes munka. Óva intette a jelenlevőket a formalitástól. Alapvetőnek tartja a vezetők fegyelmét, akkor őket követi a dolgozók fegyelme. helytállása, a munkaidő jó kihasználása. Arra neveljük a szocialista brigádtagokat, hogy a mun­kaidő alatt valóban dolgoz­zanak, ne ilyenkor menjenek orvoshoz, a tafiácshoz, ügyes­bajos dolgok intézésére, stb. Sok a munkából való kiesés a táppénzes napok miatt. „Tisztesség ne essék, de nem mindig az megy táppénzre, aki beteg! Előfordult, hogy a kóművesfiú az apával egy­szerre volt táppénzen és közben maszekmunkát vé­geztek.” Felhívta az előadó a szo­cialista brigádvezetők figyel­mét arra, hogy legjobban ők ismerik egymást. Jobban tudják sokszor, hogy ki a be­teg, mint maga az orvos. Ne engedjenek a kollektívájuk­ban lazaságot. Persze aki be­teg, azt gyógyítani kell, de különbséget kell tenni és ön­tudatra nevelni a tagokat. A jó kollektív szellem, egymás becsülése mindennél többet ér. Beszélt az elnök arról is, hogy mindenki szeretne még jobban élni a jelenleginél. Ez könnyen elérhető, ha va­lamennyien becsületesen dol­gozunk, takarékoskodunk, ahol lehet. Ha nemzeti büsz­keségünk fegyelemmel, te­remtő munkával párosul, va­lóban jobban fogunk élni. Szólt az újítások fontosságá­ról, az anyagi érdekeltségről, a szövetkezeti tulajdon vé­delméről, a munka becsüle­téről. Az előadások után igen sok kérdés hangzott el és okos hozzászólások egészítet­ték ki a jó előadásokat. A tanácskozás részvevőit dél­előtt az általános iskolák út­törői köszöntötték, délután pedig Béres Ferenc közremű­ködésével vidám magyar nó­tacsokor szórakoztatta a ven­dégeket. A. R. szövődött. A kedvemért fel­hagyott a késő estig tartó gitározással, és rendszerint nálunk töltötte ezt az időt. Tanult (miközben én egé­szen klasszul megtanultam a szárazfán játszani). Aztán 9. HÉT: a tanár néni mellém ültette az osztályunk legerő­sebb tanulóját, Colost, aki már az első napon jól ku­pán vágott, hogy lerepült a szemüvegem és ripityára tört. Ez egyébként nem meglepő, mert gyakran meg­verte a kisebbeket, és a na­gyobbakat is, akik gyengéb­bek voltak nála. Persze, azért vele is megbarátkoz­tam (és megtanított egy-két fogásra). De a tanár néni Colost is hamarosan vissza- ültete a régi helyére, és 13. HÉT: Füles került mellém. Fü­les tudott a leggyorsabban másolni az osztályunkból. Volt, amikor két házi fel­adatot is lemásolt — öt perc alatt! (Hát, ezért többen iri­gyelték.) De nekem a bará­tom lett. Egy idő után azon­ban (a szemtelen) maga készítette el otthon a házi A Békés megyei Szolgálta­tó és Termelő Szövetkezet mintegy 300 egységében több mint húsz profilban dolgoz­nak. Van közöttük órás és fodrász, szabó meg fényké­pész és sorolhatnánk így to­vább. Csizma az asztalon Hogyan kerül a csizma az asztalra, azaz ez a gazdasági téma a közművelődés olda­lára? Nos, egyszerű oka van. Ahhoz, hogy igazán megis­merjük Bálint Tibor mun­káját, aki 1978 márciusa óta e szövetkezet függetlenített népművelője és oktatási .elő­adója, mindezt tudnunk kell. Annál is inkább, mert elérte a látszólag lehetetlent: ezt a heterogén érdeklődésű, s te­rületileg is nagyon megosz­tott népes tábort sikerült olyan programokkal ellátnia, amelyekben mindenki meg­találhatta a számára megfe­lelőt, sőt már egy-egy he­lyen születtek önálló kezde­ményezések is, amelyekhez csak némi segítség kellett. A szocialista brigádok és a KISZ-esek is építenek az idei közművelődési tervre, amelynek ajánlatai szerint teszik vállalásaikat. — Csaknem 9 évig voltam hivatásos katona, ebből 3 évet mint KISZ-bizottsági titkár tevékenykedtem. Ami­kor megszűnt politikai mun­kás beosztásom, kértem tar­talékos állományba vétele­met. Erre családi okok is kényszerítettek. Munka után néztem. Már korábban el­jártam a KISZÖV Gyopár Klubjának programjaira, a klubvezető szóit, hogy lenne itt egy hely. Egyből megtet­szett ez a lehetőség, bár ne­héznek, de annál izgalma­sabbnak ígérkezett a feladat. A KISZÖV politikai osztá­lyának vezetőjével és szö­vetkezetünk elnökével elbe­szélgetve már biztos voltam benne, hogy ide akarok ke­rülni. Sikerült. Alapkőletétel Mindezt szerkesztőségünk­ben mondja el, amikor fel­keres 'y rendezvény apro­pójából. Gyakori vendég itt: most ez volt, holnap az lesz. Mindig van valami újdonság, amit hírül szeretne adni. feladatát! Sőt, még szorgal­mi feladatokat is vállalt, úgyhogy sokszor összeke­vertem őket, amikor reggel nyolc előtt nekiestem a má­solásnak ! Sajnos, hamar befellegzett e finom világ­nak is, mert a tanár néni Fülest is visszaültette régi helyére és 18. HÉT: Tapirt ültette mellém, aki kíméletlenül húzogatta a lá­nyok copfját és más szem­pontból is tűrhetetlenül vi­selkedett. (Fogdosta a lányo­kat.) A tanár néni termé­szetesen meg volt győződve arról, hogy amit neki nem sikerült két éven át megol­dani, azt én néhány hét alatt szépen a helyére puco­lom. Az én pozitív pedagó­giai kisugárzásommal! Nem tévedett!... Hamarosan X. HÉT: Füllentő került mellém, aki a sulink leghíresebb na- gyotmondója volt (persze, ez enyhe kifejezés!). De ő is visszakerült előző helyére és csak a saját problémáim maradtak megoldatlanok (idézet anyutól). Aztán — Bemutattak a szövetke­zet vezetőségének, majd a dolgozóknak. Elmondták az eredményeket, s a gondokat egyaránt. Ez volt az alapkő- letétel, erre már lehetett építkezni. Elképzeléseimben szabad kezet, s ami fonto­sabb: nagyon sok segítséget kaptam. A program, a fel­adatok megvoltak, kezdőd­hetett a területekre bontás. Az első, nagy szövetkezeti szintű rendezvényem a bé­késcsabai gyermeknapi ün­nepség, amelyen 80 gyerek és szülő vett részt. Aztán nyitottunk vidék felé. Felhí­vásunkra először Orosháza válaszolt, egy jól sikerült gyermeknap megszervezésé­vel. A szabadtéri játékokra már Békés, Mezőberény és Gyula is jelentkezett. Lassan egy éve, hogy irá­nyítja a szövetkezet dolgo­zóinak kulturálódását. Az eredményeket még felsorolni is nehéz: a kézimunka-kiál­lítás sikerét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy csaknem 200 pályamű érke­zett be. A szövetkezeti dol­gozók gyermekei egynapos budapesti kirándulásra utaz­tak. A debreceni virágkame- válon 45 dolgozó vett részt. Budapesti színházlátogatás, kirándulás Romániába, sportnapok. A békéscsabai fodrász-, kozmetikus és di­vatbemutatót már a szocia­lista brigádok kezdeményez­ték. A rendszeres tájékozta­tás, a felhívások eredménye­ként Télapó-estet már 9 te­lephelyen szerveztek, közel 500 apróság örömére. — Tavaly májusban kez­dődött a békéscsabai szol­gáltatóház minitárlat-soroza- ta, amely lehetővé tette, hogy dolgozóink is kiállítsák fo­tóikat, illetve amatőr képző- művészeti alkotásaikat. Meg­emlékezéseinket is színesít­hetjük ezzel, most például tanácsköztársasági kiállítást mutatunk be. Mindez látszólag nagyon szép... Amikor a további tervek­ről kérdezem, kissé elgon­dolkozik. — Mindez látszólag na­gyon szép, de nem vagyok, s nem lehetek elégedett. A Y. HÉT: már magam ültem az osz­tály legutolsó padjában (itt ült mindig az osztály leg­jobb tanulója!), a napokban kijavítottam oroszból a ket­tesemet egyesre (mert ugye minálunk ez a legjobb osz­tályzat!), ráadásul minden­ki elfelejtett írni az osztá­lyunkból (de még a sulink­ból is!), csak én egyedül lettem még okosabb (még a tanár néni is hozzám jött, ha baja akadt a helyesírás­sal !). Mindenki verekedett az osztályunkból, csak én nem (pedig én vagyok a leg­erősebb), és mindenki tudta, ki a legbecsületesebb tanuló az egész suliban (ki más lett volna, ha nem én?!), mert én mindig csak az igazat mondtam, az igazat írtam, nem is beszélve arról, amit cselekedtem! Mert ugye a szó elszáll, az írás megma­rad, de a tettek beszélnek! Csak egy valamit nem ér­tek ... Miért nevez az öcsém engem folyton Szi­vacsnak? Zana Zoltán színházszervezésnél például a múlt évben kicsit elalud­tunk. Most 68 bérletünk van, csak a gyulai telephelyet tudtuk bevonni, pedig azt szeretném, ha mindenütt, ahol tájelőadás van, legalább 10—15 bérletes lenne. A hangversenyekről nem is be­szélve. Neheztelnek ránk, hogy a Gyopár Klub prog­ramjaira kevesen járunk el, de ennek oka van. Dolgozó­ink nagy része fodrász, koz­metikus és a két műszak sokszor lehetetlenné teszi részvételüket. Ezért önálló rendezvényeinket mi va­sárnap és hétfőn tartjuk. És az oktatás! őszintén meg­mondom, ezzel keveset fog­lalkoztam, s látványos ered­ményre nem is számíthatok. Kigyűjtöttük ugyan, hogy kik nem végezték el az általános iskola 8 osztályát, de szét­szórtságuk miatt osztályindí­tásra nem is gondolhatunk. Szövetkezeti bizottságunk az­zal próbál kedvet csinálni, hogy aki sikeresen végez, az 3 ezer forint jutalmat kap. Amint összegezni próbál­juk mindazt, amit elmon­dott, még eszébe jut valami. — A szövetkezet három­éves vezetőképző iskolára ja­vasolt, azt szeretném elvé­gezni. Ha sikerül, talán mun­kám foghíjait is bepótolha­tom. Nagy Ágnes Zsűrizés előtt a „Termő ékes ág” fotói Hatodik alkalommal kerül megrendezésre Békéscsabán a Kossuth téren a „Termő ékes ág”... országos fotókiállítás. A békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartáso­kat Szervező Iroda a nem­zetközi gyermekév alkalmá­ból az ENSZ Gyermekalap Magyar Nemzeti Bizottságá­val közösen — a Népműve­lési Intézet védnökségével — rendezi meg a kiállítást. A pályázók már beküld- ték képeiket, s a kiállítás si­kerét bizonyítja, hogy az idén kétszer annyi alkotás ér­kezett, mint az elmúlt évek­ben, közöttük olyanok is, amelyeket az országhatáron túlról küldtek alkotóik. A beküldött képek feldol­gozását követően, amelyet ezen a héten fejeznek be, áp­rilis 5-én dől el, hogy me­lyik az a mintegy száz alko­tás, amely a nagyközönség elé kerül. A Népművelési In­tézettel Réti Ervin, a Magyar Fotóművészek Szövetségétől Topor Zoltán, a TÜSZSZI ré­széről pedig az iroda vezető­tője, Szemenkár Mátyás vesz részt a bíráló bizottság mun­kájában. ők döntenek arról is, hogy kinek ítélik oda a jutalmakat, az okleveleket, valamint az ENSZ Gyermek­alap Magyar Nemzeti Bi­zottsága és a Népművelési Intézet különdíját. A megnyitó május első vasárnapján — az anyák napján — délelőtt 11 órai kezdettel lesz. Megnyitó be­szédet a Fóti Gyermekváros igazgatója, az ENSZ Gyer­mekalap Magyar Nemzeti Bi­zottságának tagja, dr. Barna Lajos tárt. Az ünnepségre — amelyen közreműködik a TÜSZSZI irodalmi színpada is — meghívják azokat az édesanyákat, akik az elmúlt évben tartották gyermekük névadó ünnepségét. SZIVACS avagy: egy volt példakép szabálytalan naplójából

Next

/
Thumbnails
Contents