Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

* 1979. március 27., kedd Vállalkozó vállalatok Képernyő a stadion felett A tv az utóbbi évtizedben a sportkedvelők százezreit szoktatta le a pályák látoga­tásáról. Többek szerint azért, vagy azért is, mert a kép­ernyőn pontosan és jobban követhetők az izgalmas rész­letek, mint a lelátókon. Má­sok viszont azt vallják, hogy egy-egy sportesemény hely­színének varázsát semmi és senki nem képes közvetíteni az otthoni karosszékekhez. Kétségkívül ez utóbbi véle­ményben is sok az igazság. No, most ezek után képzel­jük el azt a stadiont (egyéb­ként: Algír, Olimpiai Stadi­on), amelyben a kapuk fö­lött két hatalmas, képernyő is magasodik, s ezeken a lej­látokon ülők a pályán zajló mérkőzés legapróbb részle­tét is azonnal, kinagyítva láthatják, sőt: az érdeke­sebb pillanatok — akárcsak az otthoni tv-n — vissza­játszhatok és lassítva is köz­vetíthetők. íme: a tv-közvetítés és a helyszíni élmény varázsa egyesítve, kint a pályán, egy hallatlanul szellemes tech­nikai megoldás segítségével. E megoldás számos eddig nem létező lehetőséget is kí­nál a nagyszabású rendezvé­nyek, népünnepélyek számá­ra. Ráadásul ezt a szellemes technikai eszközt (amely — kissé egyszerűsítve a lénye­get — az ipari tv és az elektronikus eredményjelző tábla, vagy a Villanyújság , .összeházasításával ’ ’ jött létre) nekünk nem is kellene külföldről megvenni, hiszen e termék teljes egészében magyar. A VBKM Villamos EH őszerelő Gyárában (VIL- LESZ) tervezték, ott is gyárt­ják, az algériai stadionba is ez a gyár szállította és sze­relte fel a világ első ilyen táblái közé tartozó példá­nyokat. A konstrukció nem egye­dülálló ugyan a világon, de a legelső, hasonló működé­sű amerikai és nyugat-euró­pai példányokkal egyidejű­leg készült el. Nem „utol­érési” szándékkal, hanem az eredményjelzőket gyártó nemzetközi iparral szoros, fej-fej melletti versenyben. Fűszereplők a fejlesztők A gyár termékeinek je­lenlegi magas műszaki szín­vonalát az alapozta meg, A Körösök Vidéke Tsz- szövetség elnöksége e heti ülésén elemzi majd tagszö­vetkezeteinek elmúlt évi gazdálkodását. A január­februári zárszámadások ösz- szegzéséből az már kiderült, hogy a körzetet ért elemi csapások következtében a növénytermesztés termelési értékének növekedése nem érte el a tervezettet, ör­vendetes viszont, hogy en­nek ellenére is több, mint öt százalékkal haladja meg az 1977-es eredményt. Az ágazat reményeit megtépázó kártételek kö­zül kiemelkedik a nagyará­nyú tavaszi belvíz, amely miatt esztendőről eszten­dőre nőtt a vetetlen terület nagysága, és 1978-ban már a 11 ezer hektárt is elérte. Figyelemre méltó, hogy vetésszerkezet némileg mó­dosult: csaknem 14 százalék­kal emelkedett a kukorica, mintegy 10 százalékkal a lu­cerna, mérsékeltebb ütem­ben a zöldség, a napraforgó és a búza aránya a rizs- és a cukorrépatermő-terület rovására. A termésátlagok jelentősebben a cukorrépa-, a kukorica- és a lucernater­mesztésben növekedtek, 10— 11 százalékkal is, míg a bú­za-, a napraforgó- és rizs­hozamok nem érték el a korábbi szintet. A szövetséghez tartozó termelőszövetkezeteknek a hogy idejekorán felismerték gyártási profiljukban a ter­mékváltás szükségességét, s azt, hogy ehhez legelsősor­ban fejlesztéshez értő embe­rek kellenek. Kevés olyan hazai gyár van, ahol az utób­bi 10 évben a létszámnöve­kedés elsősorban nem a fi­zikai vagy az adminisztratív állománnyal, hanem a mű­szakiak, s azon belül is. a fejlesztőknél történt. A VIL- TiESZ ezelőtt 8—10 évvel mintegy 600 emberrel dolgo­zott. Ebből kb. hatvanan fog­lalkoztak közvetlenül fejlesz­téssel. Most 800-an vannak: a fejlesztők létszáma pedig (mérnökök, technikusok együtt) 150 fő. Korábban a teljes létszámnak 10 száza­léka foglalkozott a jövő elő­készítésével, jelenleg csak­nem a 20 százaléka. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz a korszerű ter­mékcsalád volt-e előbb, vagy a jelentős kapacitású fej­lesztőrészleg? A gyár legkö­zelebbi múltját vizsgálva ki­derül, hogy bizony előbb a korszerű termékcsalád, illet­ve ennek előőrsei jelentek meg a gyárban és azután ez vonzotta oda az alkotó ked­vű fiatalokat. Tanulás nélkül nem megy Először különféle elektro­mos-automatikus berendezé­seket kezdtek tervezni és gyártani. E köré kialakult a régebbi konstruktőri gárdá­ból egy új mag. Amikor a 70-es évek elején kezdték elektronizálni a berendezé­seket, a kereslet rohamos nö­vekedésével együtt a fejlesz­tőgárda gyors bővülése is el­kezdődött: jöttek a legújabb technika iránt vonzódó fia­talok, hiszen a gyár megfe­lelő feladatokat kínálhatott számukra. A fiatalok mel­lett a törzsgárda is tanulni kezdett: az utóbbi időszak­ban, minden éviben 100—150 ember végzi a gyár saját műszaki-elektronikai tovább­képző tanfolyamát. Az eredményjelző táblá­kat, amelyek a gyár egyér­kedvezőtlen időjárású esz­tendőben is sikerült előbb­re lépniük az állati termé­kek termelésében, amely­nek teljes értéke 1,6 száza­lékkal lett nagyobb az egy évvel korábbihoz képest. Az ágazat gazdálkodásá­nak eredményességét ugyan­akkor — a növénytermesz­téshez hasonlóan — rontot­ta a termelési költségek nö­vekedése, s az a tény, hogy a tejprémiumot sem tudták úgy igénybe venni a gaz­daságok, mint korábban. Egy bizonyos szint után ugyanis az átlagosnál na­gyobb erőfeszítések árán növelhető csak a tejterme­lés. Sajnos, mindehhez társul az, hogy a Körösök vidékén gazdálkodó szövetkezetek­ben még mindig gyenge a szakember- és szakmunkás­ellátottság, s így az élő­munka termelékenysége sem javult. Üj, korszerű te­lepek építésére az észak­keleti részek közös gazdasá­gai pénzügyi okokból, a lösz­háti tsz-ek pedig túlzott óvatosságból nem vállalkoz­nak. összességében a már sok­szor igazolódott tétel, mi­szerint, ahol a növényter­mesztés színvonala ala­csony, ott az állattenyésztés­ben sem képesek eredmé­nyeket produkálni — 1978- ban is érvényben maradt. telmú nemzetközi sikerét hozták — lényegében a 60-as évek végétől kezdték folya­matosan készíteni. Az ipari berendezések mellett, csak úgy mellékesen kezdtek ezekkel foglalkozni, hiszen ugyanazokból az elemekből és elvek alapján ezek is ösz- szerakhatók — s most ez a legjobb üzletük. Különösen 1974-től, amióta ezek elekt­ronizálása is gyors ütemben haladt előre. A gyárnak ma már saját integráltáramkör- tervezö és -gyártó üzeme is van. Beigazolódtak a 10 évvel ezelőtti számítások: jó üzlet­nek bizonyult a kevés anya­got, ám sok és nagy értékű munkát magában foglaló, gyorsan növekvő piaci ke­reslettel rendelkező korsze­rű eredményjelző táblák gyártása. Nem véletlen, hogy a gyár nyeresége az 1978-as év után a termelési érték 22 százalékát teszi ki. (!) Finis az olimpiára Szerte a világban jelenleg már mintegy 250 magyar eredmény jelző működik. (Olyan híres stadionokban, mint a Real Madridé vagy a római San Siro Stadion, a moszkvai Dinamo stadionja, a francia Red Staré stb.) Az eddig exportált táblákból mintegy 100 a Szovjetunióba került. A fejlesztés kezdetén itt és ezúttal is a szovjet megrendelések adták az anyagi biztonságot. Az ed­dig szállított táblák jó része már elektronizált, számító­géppel, mikroprocesszorral vezérelt, s köztük vannak már az első 'képközvetítő táblák is. A csúcs most a moszkvai olimpia, s kiszolgálása: 12 objektumhoz 17 berendezést szállítanak. (Értékben szá­molva a megrendelések 50 százaléka már elkészült. Most jön a finis.) Ezeket most az egész világ megismeri. Sike­rük — ami nem maradhat el — a gyár számára a követ­kező évtized gazdasági biz­tonságát teremtheti meg. Az olimpiai játékoknál jobb re­ferencia és reklám az ered­ményjelző tábláknak nem létezik. Lám: egy jó gondo­lat, az ipari fejlődés fő vo­nalának idejében történő fel­ismerése évtizedekre bizto­síthatja egy gyár jó színvo­nalú megélhetését, jövőjét. Gerencsér Ferenc Mezőgazdasági szakemberképzés Tarhoson Varga Sándor igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint a békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet felnőtt tagozatán Tarhoson 569 hallgató szerzett képesítést az 1978/79-es tanévben. A különböző időtartamú tanfolya­moknak többek között az a céljuk, hogy a zöldtakar­mány- éls szemestermény-szárítás technológiájában, a növénytermesztésben, a mezőgazdasági gépek és raktá­rak kezelésében jártas, jól képzett munkaerőt alkal­mazzanak a gazdaságok. Az oktatók szinte úttörő munkát végezték, amikor a MÉM megbízásából elkészí­tették a tantervet, és a jegy­zetet. Az országban ugyanis nincs olyan szakirodalom, amelynek alapján hozzá le­hetne jutni a szükséges is­meretekhez. Egyébként a tanterv az üzemekkel foly­tatott szoros együttműködé­sen alapul, mert csak elmé­leti oktatással a gyakorlati követelményeknek az iskola nem tudna eleget tenni. A tar hősi intézményben egyharmaddal lerövidült a képzési idő, s ezáltal a tan­folyam költségei is 35—40 százalékkal csökkentek. A hallgatóknak egyéni tanulás­sal kell pótolniuk a kiesést. Például munkaf üzeteket kap­nak és adatlapokon dolgoz­zák ki az egyes témaköröket. Az oktatók arra törekednék, hogy a bentlakásos tanfolya­mok résztvevői ott helyben sajátítsák el az előírt tan­anyagot. Az iskola a gazda­sági egységekben konzultán­sokat is felkér a különböző foglalkozások vezetésére. A gyakorlati oktatás könnyítése végett a szakmunkásképző beszerzi a speciálisan oktatá­si célokat szolgáló Zetorokat Megyénkben mintegy 14— 16 üzemi tanfolyam is mű­ködik, de raktári anyagmoz­gatókat és terménytisztító- gép-kezelőket csak Tarhoson képeznek. E szakmák iránt fokozott érdeklődés mutatko­zik. Az iskola — noha maga is több diavetítőt, írásvetítőt stb. kölcsönöz az üzemeknek — mégis arra ösztönzi a ve­zetőket, hogy szerezzék be az alapvető szemléltetőeszközö­ket. A tanfolyamok előadói­nak, szakoktatóinak egyna­pos továbbképzést szervez­nek évente, s így a bemuta­tó tanításokon, valamint az egyéb foglalkozásokon meg­ismertetik velük a legfonto­sabb nevelési módszereket és didaktikai elveket is. Megta­nulják, hogyan lehet például jó táblavázlatokat készíteni, s hogyan kell használni a kü­lönféle technikai eszközöket. Mindezekre azért van szük­ség, hogy az előadások részt­vevői összefüggésében lássák majd a megtanulandó isme­retanyagot. Az általános ta­pasztalat az, hogy sajnos né­hány hallgató még jegyze­telni sem tud. Egyébként a Tarhosra ér­kezők 60 százaléka jó fel- készültségről tesz tanúbi­zonyságot, de szakmai tudá­WVWWWWV sukról nincs bizonyítványuk, ök szívesen jönnek tanulni. A tanfolyam idejére átlag- keresetet kapnak. Ez eseten­ként meghaladja azt az ősz- szeget, amedyet otthon mun­kabér fejében fizetnének ne­kik a gazdaságok. Van ellen­példa is: a növényvédelem­ben — éppen a szezonjelleg miatt — nagy a fluktuáció. Előfordul, hogy cukrász­vagy kőművesszakmával ren­delkező fiatalokat 'küldenek a mezőgazdasági üzemek azért, hogy például megtanulják a traktorvezetést. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ők mindössze csak egy-két évig maradnak a gépen, s azután rendszerint eredeti szakmá­jukban helyezkednek el. Ter­mészetesen, aki a 8 általá­nos iskolát nem végezte el, ezekre a tanfolyamokra nem vehető fel. Varga Sándor igazgatóhe­lyettes szólt még néhány, jö­vőre vonatkozó elképzelésről is. Mint ismeretes: Kamut és Kardos irányában húzódik a Tisza II. öntözőfürt. Ide olyan szakemberek kellené­nek, akiknek kiképzésére a két hét már nem elegendő. A tarhosi intézet rét- és legelő­gondozó tanfolyamát tavaly húszán végezték el, és az idén is mintegy 20—25 hall­gató jelentkezését várják. Az MTZ 80-as, valamint azMTZ 82-es traktorok, a gabonabe­takarító kombájnok, a bálá­zók stb. kezeléséhez és kar­bantartásához szükséges el­méleti és gyakorlati ismere­teket is oktatják felnőtt tago­zaton. Mivel nagy értékű be­rendezésekről van szó, az üzemek csak abban az eset­ben vásárolhatják meg az AGROKER-től, ha iskolai bi­zonyítvánnyal rendelkező szakembereket bíznak meg e gépek kezelésével. Különben elvész a- garancia. A békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tarhosi felnőtt, tagozatán vég­zettek — a vizsgák letétele és a bizonyítvány kézhez vétele után — magabiztosabbá vál­tak. Bátrabban kezelik a gépeket, hiszen a tanfolya­mokon az- elmélet és a gya­korlat szoros összhangjában sajátították el azt a tudás- mennyiséget, amely a nagy ér­tékű gépek szakszerű mű­ködtetése, a mezőgazdaság különböző ágazataiban nél­külözhetetlen ismereték meg­szerzése — a minél hatéko­nyabb termelés szempontjá­ból — elsőrendű követel­ménynek számít. Bukovinszky István Magyar—mongol kormányközi megállapodás keretében magyar segítséggel szerumkombinát épült Mongóliában. Az egyezmény értelmében a vegyigép-karbantartókát és a gyógyszer- gyártó laboránsokat Budapesten képezik. A 6. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben hu­szonnégy mongol diáklány tanulja a gyógyszergyártó laboráns szakmát. Az idei szakmunkás- vizsga után hazatérve állati oltóanyagokat fognak gyártani. A képen: mongol diákok a tanlaboratóriumban (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Képünkön: a tarhosi felnőtt tagozat hallgatói a Pneutox— SZ légporlasztásos permetező működtetéséből vizsgáznak Fotó: Bakos Géza Számvetés a szövetségnél

Next

/
Thumbnails
Contents