Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
o 1979. március 27, kedd Uhrig Zsigmond képei Uhrig Zsigmond békéscsabai kiállítása sok látogatót vonz a Képcsarnok békéscsabai Munkácsy-termé- be. A művész képei előtt állva szuverén világgal ismerkedünk. Törvényeit őrzi azzal, hogy látomásait bizonyos tájakra korlátozza. Ez a szelekció az igazi növekedés a fogalom festői értelmében. Megszorításai; elmélyülései. Emberi művészi világa Göd, s ennek az izgalmas Duna- kanyar-folyosónak északi meghosszabbodása Vácig, Verőcéig, Nagymarosig, az Ipoly torkolatáig. Ezt a vidéket az otthon bensősé- gének magaslatán uralja. Bozótosa, faluvégi nádasa, gödi kompja nem csupán tárgyilagos motívum, hanem az övé — Uhrig Zsigmond birtoka. Képei felületének két fő eleme az előteret hálózatos vonalakkal elemző rajz és a mindig egyedi színvilág. A jelentéktelennek látszó őszi gaz, halmaradék a piac kosaraiban, művészetében mindig jelentőssé válik. Határok között mozog képzelete, de ez igazi mozgás — sohasem üresjárat, sohasem rutin, hanem a gondolatilag, rajzilag megoldott, meghódított hollandiai, bolgár kikötők, mátrai meredélyek, balatoni naplementék, nagymarosi fák festői visz- szasugárzása; gyarapítóit, humanizált valóság. A gödi komp: otthona, a rotterdami csatorna: képi naplója. Élmény ez is, az is, de a Dunatáj állandó motívuma, a külföldi utazás csupán rajzi emlék. Ez is, az művekké gyorsul, de van különbség a két tartomány között, attól függetlenül, hogy mindkét forrás festészetté alakul. Uhrig Zsigmond 1919-ben született Szentendrén, de különös paradoxon, ezt a környezetet képei alig érintik. Talán azért, mert Rúd- nay Gyula, akinek tanítványa volt, eleve más inspirációk felé lendítette. 1943 óta kiállító művész, önálló tárlata nyílt Vácott, Budapesten, Abonyban, Dunakeszin, Verőcén, Gödön és a hollandiai Delftben. Négy évtizede festő, az általa teremtett szépséggel hatni akar, ezért szorgalmazza kiállításait a váci kórházban, a dunakeszi iskolában. Nem beszél a köz- művelődésről ; gyakorolja, ezért tüntették ki 1978-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel. Jelene -értékes, még inkább jövője, mert festői és emberi érték kormányozza. Losonci Miklós Képtelen krónika az egri várban Előkészületben az Agria 79 programja ötödik alkalommal készül Eger városa az Agria-ren- dezvényekre. Ha némi módosítással is, de folytatják a hagyományt, s elsősorban tartalmi gazdagodást várnak a város vezetői az idei nyártól. Erősíteni kívánják a program idegenforgalmi jellegét és emelni annak művészi színvonalát. Az egri nyár középpontjában álló várszínházi bemutatók művészi értékét az elmúlt években bizony egyre jobban vitatta a kritika. A város vezetői most igyekeztek figyelembe venni az elmúlt évek tapasztalatait. Már megkezdődött az a munka, amely a szervezeti keretek, valamint gazdasági lehetőségek fejlesztését, jobb kihasználását van hivatva szolgálni. Sor került személyi változásra is: Romhányi László — akit Kijevbe hívtak vendégrendezésre — lemondott az Agria Játékszín művészeti vezetéséről. A nyári bemutató rendezésére Valló Pétert, a Vígszínház művészét kérte fel a város, s a rendező már meg is kezdte az előkészületeket. Ezen a nyáron egy fiatal magyar író, Vámos Miklós Háromszoros vivát! című képtelen krónikáját láthatja a közönség az egri várban, a gótikus palota előtt. A színre kerülő mű IV. Béla korában játszódik ugyan, ám évszázadokon átívelő mondanivalója mához szóló üzenetet közvetít. Valló Péter rendezése látványos zenés komédiát ígér. Július 13-án lesz az ősbemutató, majd tíz alkalommal kerül közönség elé ez az érdekesnek ígérkező képtelen krónika. Ezen a nyáron egy bemutatót rendeznek Egerben, ám néhány előadásra visszahozzák Nemeskürty István Noé galambja című monodrámáját, amely az elmúlt évben nagy sikert aratott Bánffy György előadásában, és jelenleg is szerepel Budapesten a Játékszín műsorán. És ha az anyagiak, valamint a színészegyeztetés lehetővé teszi, akkor a Gyulai Várszínház egyik produkcióját az egri várban is bemutatják, cserébe pedig az Agria Játékszín előadását láthatja a gyulai közönség. Eredményesnek ígérkezik az a meghívásos drámapályázat, amelyet hazafias, történelmi tárgyú művek írására hirdetett meg az elmúlt évben a Kulturális Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, valamint az egri Városi Tanács. A pályázatra nyolc író — Csurka István, Eörsi István, Fekete Sándor, Páskándi Géza, örsi Ferenc, Sárospataky István, Spiró György és Száraz György — kapott meghívást. Mint megtudtuk, Sütő András az Egri csillagok színpadra állításának gondolatával foglalkozik. A várszínház érdekesnek ígérkező bemutatóján túl sokszínű, érdekes program várja az érdeklődőket. Májusban, illetve júniusban ismét megrendezik a színházi estéket, a székesegyházban magyar, lengyel és finn orgonaművészek adnak koncertet, a vár romkertjében lesz dzsesszkoncert, a gótikus palota előtt pedig Magyar tájak címmel mutatják be műsoraikat az együttesek. Megrendezik a megyei munkás és ifjúmunkás énekkari szemlét, a fúvószenekarok hagyományos bemutatóját, a lakótelepi hangversenyeket, de sor kerül táncversenyekre, különböző tárlatokra is. Az Agria ’79 programját a hagyományoknak megfelelően a TIT nyári egyetemei zárják. Márkusz László Tessedik városa hajdan és ma Új állandó kiállítás nyílt múzeumban a szarvasi Gyulavári Pál nyitotta meg az állandó kiállítást Az egykori Tessedik-isko- lában nyitották meg vasárnap délelőtt a szarvasi múzeum Tessedik városa hajdan és ma című új, állandó kiállítását. A múzeum viszontagságos évek után jutott el odáig hogy végleges otthonában, ezen az állandó kiállításon a város több ezer éves múltját, népének életét és munkáját, múltjának haladó eseményeit, jelenét a látogatók elé tárhatja. A megnyitó ünnepség az óvónőképző intézet énökka- rának műsorával kezdődött, majd Palov József, a szarvasi múzeum igazgatója köszöntötte a vendégeket, beszélt az állandó kiállítás létrejöttéről, a gyűjtés és az összeállítás hosszú hónapokat igénylő munkájáról. Ezután Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangoztatta, hogy Szarvas kulturális fejlődésének jelentős lépcsőfoka ez a nap, amikor megnyílik a múzeum állandó kiállítása, mely nagymértékben elősegíti, hogy a szarvasi múzeum felzárkózzon a megye nagy tekintélyű, ismert művelődési intézményei közé. — A hagyománytisztelet, a városhoz való ragaszkodás munkált már azokban az erőfeszítésekben, abban az áldozatos munkában is, mellyel korábban az emlékanyagot összegyűjtötték, megőrizték, otthont teremtettek számára — mondotta. — A múzeumi munka mégis csak akkor teljesedhet ki, akkor juthat el értelmes céljához, amikor a gyűjtemény javát közkinccsé teheti, bemutathatja a múlt résztvevőinek, a jelen és a jövő építőinek. Az állandó kiállítás új korszakot nyit a múzeum fejlődésében, megteremti annak feltételeit, hogy kiteljesíthesse embernevelő funkcióját. A. továbbiakban arról beszélt, hogy a kiállítás alap- gondolata és célkitűzése bemutatni Tessedik városának és környékének hatezer éves történetét, vázolni népének életét, múltjának haladó eseményeit, jelenének küzdelmeit és sikereit. Külön szólt arról a kimagasló szerepről, melyet Szarvas anyagi és szellemi fejlődésében az 1767- ben Szarvasra került Tessedik Sámuel haláláig betöltött. Elmondotta, hogy Tessedik nevéhez fűződik az első mezőgazdasági iskola megalapítása, a szikes talajok első meliorációja, a különféle takarmány- és ipari növények elterjesztése, a rétgazdálkodás és fásítás. A továbbiakban áttekintette a város 18—19. századi történetét, majd így folytatta : — A 19. század végén Szarvason is megindult a sorsával elégedetlenek szervezkedése. Előbb a munkás- egylet, majd a földmunkás szakszervezet alakult meg, 1907-ben pedig a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. Az első világháború után, a polgári demokratikus forradalom győzelmeként a szarvasiak is létrehozták a Nemzeti Tanácsot, majd megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete. A proletár- diktatúra az intervenciós csapatok bevonulása miatt sajnos, csak néhány hétig tarthatott. Gyulavári Pál ezután a város két világháború közötti időszakával foglalkozott, majd a felszabadulás eseményeit idézte. Megnyitóbeszédét a következő szavakkal zárta: — Ahogy a vízcsepp is képes arra, hogy hosszú évek, évtizedek alatt sziklákat vájjon ki, a múzeum, és más közművelődési intézmények munkája is úgy alakítja észrevétlenül, napról napra ismétlődő ráhatásával az emberek tudatát. Engedjék meg, hogy e gondolat jegyében nyissam meg a kiállítást, és átadjam azt a tisztelt látogatóknak. A megnyitó vendégei elismeréssel szóltak az új állandó kiállításról, melynek forgatókönyvét Czeglédi Imre, Dér László, Makkay János, Palov József és G. Vass István muzeológusok írták. A vendégek számos illusztrációval díszített kiállításvezetőt is vásárolhattak, melyet Palov József szerkesztett, és a békéscsabai Dürer Nyomda készített. S. E. Részlet a gazdag régészeti anyagból Fotó: Gál Edit Előzetes Hangversenyek a megyében Az Országos Filharmónia Békés megyei Kirendeltsége ma, március 27-én, este rendezi meg Orosházán harmadik, holnap, 28-án Szarvason negyedik bérleti hangversenyét. A 19 órai kezdettel megrendezésre kerülő hangversenyeken Oberfrank Géza (képünkön) vezényletével a Budapesti MÁV Szimfonikusok adják elő Mozart nyitányát, Haydn D-dúr gordonkaversenyét és Mozart D-dúr (Haffner) szimfóniáját. A műsorban közreműködik Koó Tamás gordonkán. Az ifjú zenebarátok hangversenysorozatának második, harmadik és negyedik évfolyama részére is a napokban rendeznek előadásokat. A második évfolyam „Osztrák, német zene” című előadásán — tegnap, 26-án, Békéscsabán és Tótkomlóson, ma pedig Gyulán, Dobozon és Sarkadon — a gyulai kamarazenekar lép fel Herbály András vezényletével. Március 28—29 —30-án Gyomán, Dévavá- nyán, Dombegyházán, Eleken, Körösladányban és Vésztőn Lang Gusztáv vezényletével a szarvasi kamarazenekar lép fel. A harmadik évfolyam ifjú zenekedvelői 26-a és 29-e között „Századunk magyar zenéje” címmel hallgatnak előadást. A műsorban — amelyen Fasang Árpád tart ismertetőt — közreműködik Csajbók Terézia énekkel, Elek Tihamér fuvolán, Fábián Márta cimbalmon. Sztankovics Béla gitáron, valamint Fellei Ádám zongorán. Ugyancsak tegnap kezdődtek a negyedik évfolyam harmadik bérleti hangversenyei „A huszadik század magyar muzsikája” címmel Medgyesegyházán és Orosházán. A debreceni Ko- dály-kórust Gulyás György vezényelte, közreműködött Falvai Sándor zongorán. Ugyanezt az előadást ma, 27-én Mezőkovácsházán és Mezőhegyesen, holnap Békésen és Békéscsabán, 29-én Gyulán és Nagyszénáson, 30-án pedig Szarvason, illetve Kondoroson mutatják be. Műszaki hiba? Vitába szállók mindenkivel, aki azt állítja, hogy a televízió elvon az olvasástól. Az elmúlt héten ugyanis végignéztem a Korvin Ottó börtönnaplója alapján írt, Utolsó üzenet című tévéjátékot, s azóta nagy figyelemmel, helyenként, pedig megrendültén olvasom a Tanács- köztársaság e jelentős személyiségéről hírt adó dokumentumokat. Nem akartam elhinni ugyanis, hogy a történelmi kor tragikusan rövid életű fiának börtönben írt feljegyzései olyan hatástalanok legyenek, mint amilyen tömény unalmat árasztott a képernyőre kerülő műsor. S ha negatív élmény sugallatára is, de most mégis a tv- nek köszönhetem, hogy felhívta a figyelmem erre a tanulságos olvasmányra. Csodálkozom, hogy a tévéjáték alkotógárdája nem tudott 60 percre valót képernyőre kerekíteni ezekből a drámai helyzetektől sűrű, tiszta lírával és mély humánummal átitatott sorokból. Mondom, álomtól nehezülő pillákkal keltem fel a tévé- készülékem mellől, pedig minden figyelmem erre. az időre tartalékoltam. Bárhogy is fáj, le kell írni azt az aggodalmam, amely arra figyelmeztet, hogy az utóbbi időben a televízióban (is) terjedőben van egy, a lényegre oda nem figyelő, hanyag, felületes stílus. Majdnem azt írtam: munkastílus. Ám a munka szent dolog, ne társítsuk negatív jelzőkkel. Elég baj az, ha sokan félvállról veszik a dogukat, azzal sem törődve, hogy hanyagságuk „eredményével” a nézők millióinak jobb sorsra érdemes energiáját rabolják el. Igaz, a művészi színvonal önmagában nehezen mérhető, de azt már az áramszolgáltató vállalatok műszerei is kimutatják, ha egy-egy televíziós program sugárzásakor egyetlen kattanás az ország, amikor a nézők kikapcsolják készüléküket. És még az a szerencsésebb alkat, akinek van önuralma (tapasztalata, érzéke) időben felállni a képernyő elől. Gondolom, a televízió épületében is gyakorta elhangzik a takarékosságra való figyelmeztetés. Ám a képernyőre kerülő művekből inkább az derül ki, hogy a takarékosságot zömmel a megvalósítás igénytelenségével tévesztik össze, s az tán fel sem merül, hogy legnagyobb pazarlás, ha a nyilvánvalóan sikerületlen alkotásokat is műsorra tűznek. (Pénzt, időt, energiák megawattjait és a nézők figyelmét takaríthatnák meg, ha „csak” az alkotógárdát fizetnék hiába, amikor az igényesebb munkára való ösztönzés végképp kudarcot vall.) Tudom, részletesebb bírálatok sokasága kellene a fenti sorok igazolására. Ám a gyakorta tapasztalható művészi igénytelenség felsorolására most nincs hely. Még szerencse, hogy vasárnap este akadt olyan szakértő, aki észrevette, hogy a színházi közvetítést a harmadik felvonás sugárzásával kezdték... (Andódy) t
