Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

I 1979. március 25., vasárnap o Megyei KRESZ-döntö Békéscsabán Tegnap délelőtt rendezték meg Békéscsabán a XVII. Nemzetközi Iskola Kupa és a IV. Ifjúsági Közlekedés- biztonsági Kupa megyei döntőjét. Az ezt megelőző városi, illetve járási verse­nyek legjobb kerékpáros és segédmotor-kerékpáros csa­patai a 9-es számú általá­nos iskolában töltötték ki azokat a tesztlapokat, ame­lyeken elméleti felkészültsé­gükről tettek tanúbizonysá­got, A verseny szabályossá­gi és ügyességi feladatait az idén együtt oldották meg a Penza lakótelepi közle­kedési parkban kialakított pályán. A Békés megyei Közleke­désbiztonsági Tanács és a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya által meghir­detett megyei döntő leg­jobbjai (Schiffert Gabriella, Petykó Csilla, Meszlényi György, Szántó Vilmos ke­rékpáros, Remeczki László, Gazsó Pál, Nagy Endre és Dányi Tóth Károly segéd­motor-kerékpáros) az április 10—12-e között megrende­zésre kerülő országos ver­senyen indulhatnak a nem­zetközi kupára való tovább­jutásért. Az elmúlt évek­ben megyénkből már két fiatal jutott tovább a Brüsz- szelben, illetve a Lisszabon­ban megrendezett nemzet­közi versenyre. Mindezen felül az MKBT mintegy 10 ezer forintot for­dított a jól szereplők jutal­mazására. Fotó: Kovács Erzsébet Vetélkedő a Volánnál Tegnap délelőtt tartot­ták a Volán 8. sz. Vállalat központi telepén azt a vál­lalati vetélkedőt, amelyen a szakszervezeti bizalmiak és a velük partner gazdasági vezetők mérték össze tudá­sukat. A zsűri elnöke Rudits Jó­zsef, a KSZDSZ szervezési és káderosztályának veze­tője volt. A kilencszer 4 fős csapatnak számot kellett adnia — többek között — az MSZMP KB XI. kong­resszusának a szakszerveze­tekre vonatkozó határoza­táról, az üzemi demokrácia fórumrendszerérői, a bizal­miak jog- és hatásköréről, valamint a SZOT alapsza­bályzataiból. A jól szervezett, hasznos vetélkedőn — amelyet Po- lonka György vezetett — a bizalmiak és gazdasági ve­zetők számot adhattak fel- készültségükről. A ver­seny első három helyezett csapata jutott tovább az or­szágos döntőbe. B. V. Véget ért a Duna Bizottság ülésszaka Tegnap plenáris üléssel befejeződött a Duna Bizott­ság 37. ülésszaka Budapes­ten. A zárónapon meghall­gatták a titkárság igazgató­jának, Ludovit Kincelnek a beszámolóját a bizottság elmúlt évi tevékenységéről, munkatervének teljesítésé­ről, elfogadták a bizottság gazdálkodásáról szóló jelen­Megtartották a II. iparági tüzoltóversenyt Március 24-én, tegnap Bé­késcsabán a Baromfifeldol­gozó Vállalatok Trösztje és a Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat közös ren­dezésében megtartották a II. iparági tűzoltóversenyt. Dr. Tóth Mátyás vezérigaz­gató-helyettes mondott ün­nepi beszédet, s ezen a párt-, állami és tömegszervezetek képviselőin kívül részt vett Egyetértés Debrecen. Merkur-telep. Közületi gépkocsikat adnak át. Megy minden a maga rendjén — mint a karika- csapás. Számla, ki' tudja hány példányban, kiutalás, fedezetigazolás, csekk, üzem­ben tartási engedély, megha­talmazás, személyi igazol­vány, gépjárművezetői iga­zolvány. Szóval minden, ami kell, ahogy ez nálunk lenni szokott. Na, és a pecsét: kis bakelit szelencében, az meg egy nylonstanicliban, befőt- tesgumival átfogva. Tehát megy minden a ma­ga rendjén, akinek a papír­ja kész, azt átvételhez szó­lítják, még egy-két félóra és gördülhet is az új kocsin ré­gi munkahelye felé. Aztán egyszer csak megakad a gé­pezetben valami. „Az Egyet­értés Tsz képviselőjét azon­nal kérjük a hatos ablak­hoz” — hallatszik sürgetően a hangosbemondón. Ketten is odapattannak és elfehére- dő arccal veszik tudomásul, hogy baj van: a gépkocsit csak rendszám nélkül adhat­ják ki, mert a bélyegzőn még a termelőszövetkezet korábbi neve szerepel. — Márpedig ez Egyetértés — tolja föl kalapja szélét az egyik tsz-megbízott a másik­ra nézve. Az rábólint, jelez­ve, hogy tökéletes közöttük az egyetértés. — Akkor pedig csak rend­szám nélkül vihetik, mert a bélyegzőn még Haladás van. — Mindegy, elvisszük így is. A fene mer kocsi nélkül hazaállítani. Még leharapja a fejünket az elnök. A másik rábólint. Ebben is nagy közöttük az egyetértés. K. E. P. a BM-tűzoltóság országos pa­rancsnokságának megbízott­ja is. A különböző megyékben működő baromfifeldolgozó vállalatok összesen 13 férfi - és 3 női rajjal neveztek be a versenybe. A 7, tagú tűz­oltóegységeknek — parancs­nokaik vezetésével — tűzvé­delmi ismereteikből, 800 li- ter/perces kismotorfecsken- dő-szerelésből és 7x55 méte­res tűzol tóváltóból kellett mozgékonyságukról, elméleti és gyakorlati felkészültsé­gükről számot adni. Az ered­ményeket Ács István bizton­sági osztályvezető elnökleté­vel külön versenybizottság értékelte. (A legjobb telje­sítményt elérő rajok névso­rát lapunk későbbi számában közöljük.) Az utolsó versenyszám be­fejezését követően az I. fo­kú tűzoltóhatóság látványos tűzoltási bemutatót tartott. Ezután a rajok felsorakoz­tak, majd a rendezvény rö­vid záróünnepséggel ért vé­get. A Baromfifeldolgozó Vál­lalatok Trösztje és a békés­csabai vállalat által szerve­zett II. iparági verseny el- érte célját, amelyet a meg­hirdető szerv a következő­képpen határozott meg: szükséges felmérni — a fel­adatok minél pontosabb vég­rehajtása érdekében — a vállalati tűzoltóegységek el­méleti és gyakorlati tudását, s a jövőben is propagálni kell az üzemi tűzoltóságok tevékenységét. Közvetlenül a verseny befejezése után az a vélemény alakult ki, hogy az ország különböző * részéből érkezett tűzoltórajok tapasz­talatcseréje is előmozdította a már meglevő kapcsolatok to­vábbi erősítését. II harmadik forduló után A Békés megyei Pálya- választási Tanácsadó Inté­zet, a Magyar Üttörők Szö­vetsége Békés megyei ta- | nácsával közösen immár egy esztendeje hirdette meg „A mi világunkért!” és a „Ké­szüljünk együtt!” pályavá­lasztási játékot. Lezárult a harmadik forduló is, amely­re a Mi világunkért pá­lyaválasztási játékra 11 ötö­dikes, 9 hatodikos és 12 he­tedikes raj küldte be fel­adatmegoldásait. A pont­verseny legjobbjait érde­mes kiemelni. Az ötödik osztályos rajok közül az élen — igaz, csak minimá­lis pontkülönbséggel — az Orosházi 3-as számú Álta­lános Iskola Béke raja áll. A hatodik osztályosok kö­zül a legjobbnak továbbra is a mezőhegyesi Móra raj bizonyult. Hasonlóan, szin­te az egész 'pályaválasztási játék folyamán egyenletes jó teljesítményt nyújtott a he­tedik osztályos rajok leg­jobbja, a mezőhegyesi Pfiff- ner raj. A hagyományoknak megfelelően, a harmadik fordulót követően is 24 raj részesült jutalomban. A kisegítő iskolák számá­ra meghirdetett „Készül­jünk együtt!” pályaválasz­tási játék harmadik for­dulója után az orosházi Ár­vácska raj áll az élen, mö­götte csak néhány ponttal elmaradva a tarhosi Petőfi raj, s még mindig jóval két­száz pont fölötti teljesít­ménnyel a békési II. Rákóczi Ferenc és a békéscsabai Kodály raj. A legjobbak itt is jutalomban részesültek. tést és az idei költségvetést, valamint a bizottság jövő máricusig érvényes mun­kaprogramját. A Duna Bizottság március 13—24. között tartotta 37. ülésszakát a tagországok — Ausztria, Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió — küldöttsé­geinek részvételével. A ta­nácskozáson megfigyelőként ott voltak az NSZK közle­kedési minisztériumának szakértői, az ENSZ euró­pai gazdasági bizottsága, a KGST titkársága, a Mete­orológiai Világszervezet, az ENSZ környezetvédelmi programja és a nemzetközi munkaügyi szervezet képvi­selői. A bizottság plenáris ülé­sein és szakértői megbeszé­lésein egyebek között hajó­zási, rádiótávközlési, hid­rotechnikai és meteoroló­giai kérdésekkel foglal­koztak. A bizottság végül döntött arról, hogy legközelebbi, 38. ülésszakát a jövő év már­ciusában tártja Budapesten. Emlékhangversenyek Békésen A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulója alkalmából a békési állami zeneiskola két növendék- hangversenyt szervezett. Az elsőn — amelyet 20-án 18 órai kezdettel tartottak — har­minc növendék, s az előkép- zősök mutatkoztak be. A másik emlékhangverseny­re március 27-én, kedden, ugyancsak 18 órától kerül sor, amelyen többek között Bartók-, Schumann-, Wéber-, Händel- és Vivaldi-művek hangzanak el. Tegnap délelőtt, 9 órai kezdettel rendeztek meg Békéscsa­bán, az ifjúsági házban az úttörő színjátszócsoportok városi bemutatóját. A műsort követően, amelyen hét iskola mu­tatkozott be, a pajtások Baka Istvánnal, a „Kincskereső” szerkesztőjével találkoztak. Képünkön: a 2-es számú ál­talános iskola színjátszócsoportja Fotó: Kovács Erzsébet Életmód, művelődés, változás n művelődés és az életmód kapcsolata, kölcsönös fel'té- telezettsége régi keletű. Végső fokon az emberi léttel egyidős. Emlékszem egy beszélgetésre, midőn egyik parasztember azt mondta a másiknak: „Én a jó könyveket azért elolva­som.” Vártam a megfejtést, vajon melyek számára a jó könyvek. Meglepett a felelet: „A gyümölcstermesztésről sok jó könyv jelent meg, ezeket mindig megveszem.” íme, életmód és művelődés egysége. Emberünk a földet művelve immár önmagát is művelte — hozzáértésben. Mert a változó termesztési tevékenységben magát is változtatni (gyarapítani) kívánta, hogy gyümölcsösében majd bekövet­kezzen az áldásos változás. Vagyis a nemes fajták jó ter­mése. Életmód, művelődés, változás szerves egysége itt egyszerű képletben érvényesül. Ám a változás magának a művelődő embernek a személyében sokkal bonyolultabb. E folyamat­nak a segítése már a közművelődésnek a változását is fel­tételezi. Tulajdonképpen erről kívánunk szólni. A kérdés így hang­zik: megelégedhetünk-e a kultúraterjesztéssel, avagy a köz- művelődésnek nevelő tennivalója van? A közönségként fe­jünkre hulló kultúra „áldás esője” megtermékenyíti-e em­beri énünket, ha a magunk belső szomjúságával nem szív­juk be, illetve nem hasznosítjuk? Mindkét esetben évek óta adott a felelet. A kérdést tulaj­donképpen a művelődési gyakorlat viszonylagos konzerva- tizmusa élteti. Az, hogy lassan kap erőre a nevelési szándék érvényesítése a közművelődésben. Művelődésszociológusok vizsgálják a kérdést, érzékeltetik az új törekvéseket az egyes területeken, s jutnak el a végkövetkeztetéshez, miszerint ma­kacsul tartja magát a kultúraterjesztés régi szokása — az aktív, tevékeny művelődéssel szemben. Évekkel ezelőtt örvendetesen megnőtt a különböző klubok száma (nem ifjúsági klubokra gondolunk). Ám gyakran ezek a klubok — a művelődés trójai falovaiként — az előadásso­rozatok hagyományos népművelését lopták a közművelődés újonnan rakott falai közé. Tulajdonképpen az úgynevezett alkotói klubok (amatőrfilm, csillagász, képzőművészeti meg más amatőr klubok) valósították meg legjobban azt az el­képzelést, hogy a kultúra befogadója cselekvőén vegyen részt a művelődésben. Fordított alapállás is van az öntevékeny művészeti cső- - portok életében. Az, amikor tulajdonképpen csak „cselek­szik” (éneklik, táncolják, muzsikálják, stb.) a maguk válasz­totta művészetet, ám a műfaj elméleti, esztétikai kérdései­ben alig járatosak. Például az amatőr színjátszók és rende­zők elvétve jelentek meg az Amatőr Színház nevet viselő korábbi fórumokon, bár az ország legkiválóbbjaitól láthatták az előadást, a legjobb rendezőktől hallhatták volna munká­júk és eredményük műhelytitkait. Ha netán összejött előadás után a vitára kész gyülekezet, a vita rendszerint iskolássá sikeredett (kérdés-feleletből állt). A szocialista brigádok művelődésében hasonló a gond. A szakmai képzést kivéve a művészeti, tudományos, általános emberi kérdésekben az esetek többségében a kultúraterjesz­tésnél ragadt meg a munkásművelődés. Nem kizárólagosan, ám zömmel. Elgondolkoztató Maróti Andor kandidátusnak az Akadémia felnőttnevelési bizottságán hangoztatott érve­lése: Közművelődésünk... „ma is a népművelésből örökölt szerkezeti modellt erőlteti, az értelmiséget agitálja, hogy is­merje fel küldetését a kultúra terjesztésében, a munkáso­kat, parasztokat, alkalmazottakat pedig arra igyekszik ráven­ni, hogy legyenek a jellegzetesen értelmiségi kultúrának a fogyasztói, látogassák a szellemi kultúrát adó rendezvénye­ket. Közben nem is gondol arra ez a gyakorlat, hogy a napi munkában termelő ember számára visszás a művelődésben csupán fogyasztóként viselkedni. A puszta jelenlét az igé­nyeiktől, érdeklődésüktől távoleső programokon elfecsérelt időtöltésnek, luxusnak látszik. Ezt még akkor sem szívesen teszi meg, ha szocialista brigádtagként pontokkal jutalmaz­zák áldozatvállalását, s azzal biztatják, hogy majd művelt ember lesz. Nem csoda tehát, ha ebben a szerkezeti felépítésben a ne­velés sorra csődöt mond. A közművelődésben ez ugyanis csak akkor érvényesülhet, ha a nevelés, művelődés mozgalommá, vagyis társadalmi üggyé válik; ha tehát a művelődés nem kötődik kizárólag a rendezvényekhez, nem azok látogatása lesz a cél, hanem az emberek élete válik céllá, a program csak alárendelt eszközzé. Minthogy a programoknak ezt az adekvátságát csak azok teremthetik meg, akik ismerik az emberek problémáit, szükségleteit, tehát maguk a nevelendő emberek, ezért kézenfekvő, hogy a nevelő folyamatok terve­zésének, szervezésének sikere is azon múlik, mennyire tud­juk ezt a munkát kollektív üggyé tenni.” (Kultúra és kö­zösség 78/3.) Hosszasan idéztünk, mert e megállapításban sűrűsödik köz- művelődésünk lényege. Lényeges hibája és lényeges tenni­valója. N os, tudjuk a teendőt: Nevelő folyamattá tenni a köz- művelődést. Alárendelni az életmódban gyökerező em­beri szükségleteknek, hogy általa a változó ember ké­pes legyen a maga életét is változtatni szocialista létünk adottságai és követelményei szerint. Olyan művelődési fo­lyamatokat próbáljunk éltetni, melyben a tevékeny önkép­zés találkozik a csoportos együttműködéssel. Ahol közös esz­mecserékben, közös vitákban válik kinek-kinék a tudása „köztulajdonná”. Ahol az egyén (a befogadó) ismerete, él­ménye, ízlése, értékrendje szembesítődik, ütközik mások új ismeretével, meg felfogásával, s ebben a külső-belső vitában beépül személyiségébe. Vagyis változtat. Az egyes emberben, a közösségben egyaránt formál, alakít. Balogh Ödön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents