Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

1979. március 24., szombat Eredményes év a lakosság szolgálatában Több mint 20 féle szakma dolgozóit foglalkoztatja a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Kisipari Szövetke­zet, mégsem okoz gondot ez a sokféleség. A kollektíva jól összeforrt, az évek során ki­alakult mindenkinek a he­lye, nincs tehát szakmai so­vinizmus. Az emberek ér­tékmérője a végzett munka lett, ég ennék megfelelően mindenki igyekezett az el­múlt évben is képességei ma­ximumát nyújtani, erejéhez mérten dolgozni. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet tavaly nem zárt rossz évet. összeg árbevéte­lük az 1977-es 65 millióról csaknem 111 millió forintra növekedett tavaly, és ez 70 százalékot meghaladó terme­lés egy év alatt. Igaz, ehhez az emelkedéshez hozzájárult az is, hogy a szövetkezet ma­Lakótelepi pillanatképek Gyesen levő anyukák a napos délutánon gyermeke­ikkel sétára indultak. A kö­zel ötéves lakótelepen most éppen vízvezetéket szerel­nek, ezért a cső fölött fa­deszkákat toldottak össze, s ezen közlekednek a lakók. Az egyik anyuka éppen megérkezett a városból, s köszönti a járdán sétáló is­merősét. Közben a gyerek­kocsiban levő Viktor mel­lett megállt egy kislány. A bukkanón átsegítette a két anyuka a gyerekkocsit, s már éppen elkezdtek beszélgetni, amikor a lányka harsány ne­vetését hallják. — Mi van kislányom? — kérdi az egyik anyuka. — Nézd, Viktor már el is szaladt — kiált föl a kis­lány, s az anyuka megrökö­nyödve néz maga mögé, s látja, hogy a gyerekkocsi tőle 15 méterre elgurult a lejtős járdán. * A buszra várakozók közül ki a 7-esre, ki a 17-esre száll fel. Én a kétajtós busz­ba, a hátsó ajtón léptem fel, jegyért előre kellett volna mennem. A tömegben ez le­hetetlen. Ha most megkérem az utasokat, hogy adják elő­re a 2 forintomat, nem fog­nak rám rossz szemmel néz­ni? — gondolkodtam ma­gamban. — Tessék ideadni, majd én előreküldöm — olvasott gondolataimban az alig 10 éves kislány. — Ezen a buszon ez így szokás — tette hozzá meg­nyugtatóan. * A szépségért — mondják — meg kell szenvedni. A fodrászüzletben sokan vá­runk frizurára. Érkezésem­kor egy kislányt láttam a bura alatt, majd beljebb ke­rülve szólt a fodrász, hogy 5 perc múlva én követke­zem. Mosás, szárítás, fésü­lés — ez körülbelül fél órát vesz igénybe. Ekkor a fod­rásznak eszébe jutott a kis­lány. — Te már biztos régen megszáradtál, egy kicsit el­feledkeztem rólad. A kislány beült a székbe, megfésülték a haját, majd fizetni akart, de a százasból nem tudtak neki visszaadni. A pénz felváltása újabb 10 percbe került. Amikor végre sikerült, a kislány 30 forin­tot nyújtott a fodrásznak. — Várj, visszaadok! — Nem — mondta bátor­talanul —, köszönöm. — Én is — mondta a fod­rász, majd zsebre tette a 21 forintos frizuráért a 3 tízest. Sz. J. gába olvasztotta a Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsöd több részlegét és a használtruha-kereskedelmet, de nemcsak ebből adódott a ' növekedés. A többi részleg is jobban dolgozott, mintegy évvel ezelőtt, jobban szervez­ték a munkát, több gondot fordítottak a hatékony, ered­ményes gazdálkodásra. Így emelkedett a szövetkezet nyeresége, csáknem másfél millió forinttal, és 3 millió 200 ezer forintos eredmény­nyel zárhatták az évet. Ez sokak szemében kevés­nek tűnik, és ha az összes árbevételhez viszonyított ará­nyát nézzük, akkor valóban nem sok. De ennek oka az, hogy —. nevéből is adódóan — a szövetkezet nem terme­lő, hanem szolgáltató tevé­kenységet folytat. A szolgál­tatások pedig alig-alig nye­reségesek, így tehát szép eredménynek számít ez is. A szövetkezet igyekszik a lakosság érdekében bővíteni szolgáltatásai körét, emelni azok kulturáltságát. Nagy fejlődést hozott a békéscsa­bai szolgáltatóház belépése, ugyanis ez nemcsak megfe­lelő munkakörülményeket te­remtett, hanem külső képé­vel, dekoratív berendezésével is vonzó lett. Az órás részleg például ennek köszönhetően egy év alatt 24 százalékkal növelte bevételét. De kitet­tek magukért a fodrászok is, ennek tudható be, hogy az elég jelentős áremelkedés el­lenére sem csökkent az üz­letek látogatottsága. A jobb munkaszervezés és a foko­zottabb takarékosság ered­ményeként az eddig jelentős veszteséggel dolgozó fényké­pész részleg növelte árbevé­telét, és csökkentette az anyagfelhasználást. Fejlődött a vegytisztító részleg, a la­kosság egyre sűrűbben ke­resi fel a fiókokat. A mé­retes szabóság az év három­negyed évében veszteséges volt, de az utolsó negyedév­ben olyan jó munkát végez­tek, hogy végül is nyereség­gel zárhatták az évet. Mivel a szövetkezet szol­gáltatási tevékenysége ösz- szességében csak nagyon mi­nimális hasznot hoz, ipari tevékenységgel —* műanyag­feldolgozással — bővítették profiljukat. Ez és a hasz­náltruha-kereskedelem nö­vekvő bevétele tette lehető­vé, hogy végül is szerény nyereséggel zárhatták az évet. Az idén további fejlődés előtt áll a szolgáltató szövet­kezet. Rövidesen átveszik a szarvasi Szirén Szövetkezet­től a vegytisztító szalont és ez év feladatai közé tarto­zik ,a megye északi részén a vegytisztítási igények kielé­gítése. A cél változatlan: fo­kozni kell a lakossági szol­gáltatást. Ennek elérését ne­hezíti az a körülmény, hogy mindeddig nem sikerült ki­alakítani a megfelelő köz­ponti telephelyet. Remény van azonban arra, hogy az idén sikerül kialakítani Bé­késcsabán a Bajza utcában a végleges telephelyet és így sok költséges szükségmegol­dástól szabadul meg ,a szö­vetkezet. Ez a takarékossá­gon túl azzal az előnnyel is jár, hogy több pénzt és ener­giái fordíthatnak a legfonto­sabbra: a szolgáltatásokra. Enyhe mérgezés vegyszertől Március 20-án, reggel a Békéscsabai Állami Gazda­ság I. sz. kerületének az egyik 80 hektáros heretáb­láján rágcsálók elleni vegy­szerrel permetezést hajtot­tak végre. A tábla sarkán 10—20 centire a földtől, fi­gyelmeztető felírást he­helyeztek el, ami azonban alig volt észrevehető. Érte­sítették a környező tanyán élőket, a mezőőrt pedig megbízták a vadak elriasz­tásával. A vegyszer használati uta­sítása 8 nap várakozási időt ír elő, vagyis nyolc napig tilos a permetezett terület­re belépni. Rózsa Pál, a ve­tőmagüzem vezetője, aki nem tudott a permetezés­ről, 14 asszonyt és lányt a heretáblára küldött, hogy szedjék össze a vasdarabo­kat és a köveket. El is kezdték a munkát. Délelőtt 11 óra tájban ér­keztek a vegyszerezők, hogy folytassák a táblán a per­metezést. A nőket azonnal elküldték onnan, akik mind­járt mentek is vissza a vető­magüzembe. A munkacsa­pat vezetője ekkor szólt Ró­zsa Pálnak, hogy néhányan rosszul érzik magukat. Va- lamennyiüket beszállították a békéscsabai kórházba, ahol megállapították, hogy 9-en szenvedtek enyhe mér­gezést. Csak egy személyt tartottak vissza ellenőrzésre, a többieket még aznap ha­zaengedték. Nyilvánvaló, hogy a mér­gezés sokkal súlyosabbá válhatott volna, ha délelőtt 11 óra tájban nem küldik el a nőket a vegyszerezett te­rületről. Az _ esetből tehát szükséges levonni a tanulsá­got, mégpedig főként azt, hogy a vegyszerek haszná­lata jól szervezett, gondos munkát, fegyelmet, rendet kíván. Bármilyen mulasz­tás — mint jelen esetben a kellő tájékoztatás hiánya, és a terület nem kellő módon való megjelölése — veszély- lyel jár. P. B. Testvéri kapcsolatunk nzSZKP Penza megyei Bizottsága másodtitkárának nyilatkozata A Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségsorozatra ér­kezett megyénkbe a szovjet testvérterület, Peinza megye küldöttsége. Vezetője, Jorh Vasziljevics Mjasznyikov, az SZIKP Penza megyei bizott­ságának másodtitkára, me­gyéink testvérkapcsolatának alakulásáról adott nyilatko­zatot lapunknak. — Közel tízéves az a test­vérmegyei kapcsolat, amely Penza és Békés megye kö­zött fennáll. Ez megítélésem szerint elegendő idő ahhoz, hogy tapasztalatokat, követ­keztetéséket vonjunk le a kapcsolatok eddigi gyakorla­ti hasznosságáról. Mindenek­előtt talán arról szólnék, hogy megyéink lakossága közötti barátság része a Szovjetunió népeinek és Ma­gyarország népének általános baráti kapcsolatának. Ez a kapcsolat a Szovjetunió Kommunista Pártja általá­nos törekvéseinek részét ké­pezi. Hasonlóan ez a törek­vése a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Vegyünk mindjárt egy ak­tuális példát. Küldöttségünk részt vett a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfor­dulója alkalmából rendezett emlékünnepségeken, egyebek között a Veszély hídnál fel­avatott emlékhely ünnepsé­gén. Egy pillanatig sem volt olyan érzésünk, hogy ez ki­zárólag Békés megye, vagy más fogalmazásban magyar nemzeti ünnep lenne. Mi ezt az egész aktust, az egész tényt úgy tekintettük, mint saját ügyünket, mint a md közös ügyünket. S úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az emlékhelyavatás nemzetközi jelentőségű. Mire alapozom e kijelen­tésemet? Arra, hogy Ma­gyarország kommunistái 1919-ben, közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után létrehozták a magyar ta­nácshatalmat. Ez olyan ta­pasztalatot adott, amelyet a későbbi években a nemzet­közi kommunista mozgalom­ban felhasználhattunk. Az ebből táplálkozó barátság közöttünk lehetővé teszi, hogy jobban megértsük azo­kat a problémákat, amelyek menet közben a szocializmus építésében nálunk és önök­nél is felmerülnek. Ebben a jelentős munkában éppen a testvéri kapcsolat kibonta­kozása nyomán közelebb, jobban érezzük egymás vál­lát. Április 4-én adják át Szeghalmon a Béke úti 64 lakást, melyeket a Békés megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat készített el. Ebben az ötéves tervben Szeghalmon 64 célcso­portos lakás építését tervezték, melyek már várják az új lakókat • Fotó: Nátor János Egy másik példával is alá­támasztom ezt a nézetemet: nemrégiben Kádár János alvtárs Moszkvában járt és találkozott Leonyid lljics Brezsnyev elvtárssal. A ta­lálkozóról közös nyilatkoza­tot adtak ki, amelyben na­gyon nagy büszkeséggel ol­vashattuk a • következőket: „A találkozó a legteljesebb baráti légkörben zajlott le, a teljes egyetértés légköré­ben.” Tulajdoniképpen a me­gyéink közötti testvéri ba­rátság is ezen a közös egyet­értésen alapul. Azt hiszem, nem kedd kü­lönösen részleteznem és szám szerint felsorolnom azt a sók száz terméket, amely a testvéri kapcsolatokban a gazdasági feltételeink javí­tását szolgálja. Tőlünk, a Szovjetunióból sok száz gép és különféle termék, eszköz érkezik önökhöz. Magyaror­szágról ugyancsak érkeznek a Szovjetunióba termékek a kölcsönös együttműködés keretében. Ezek a technikai eszközök jól segítik népeink gazdasági termelésének fel­lendítését. Ugyancsak a gazdasági gondok enyhítését szolgálja a szakmai csoportok cseréje. Amikor Békés és Penza me­gye pártbizottságai kidol­gozták a barátsági együtt­működési szerződés távlata­it, megállapodtunk abban, hogy a politikai küldöttsé­gek cseréjén kívül szakmai delegációkat is küldünk egymáshoz a munkamódsze­rek megismerése céljából. A múlt évben például penzai mezőgazdasági delegáció volt Békés megyében. Visszatéré­sük után nekem elmondták, hogy nagyon sokat tanultak, sokat láttak, különösen az állattenyésztés munkaszerve­zése és eredményei tekinte­tében Békés megyében. S az, amit itt láttak, tapasz­taltaik, nemcsak a jegyzet­tömbökben rögzítődött, mert arról is tájékoztattak, hogy sok mindent meg fognak honosítani a mi gyakorla­tunkban az itt látottakból. Mielőtt Békés megyébe jöt­tem, találkoztam azzal a Békés megyei könnyűipari delegációval, amely me­gyénkben tanulmányozta a szakterületet. A Békés me­gyei elvtársak nekem el­mondták, nagyon sök érde­keset láttak és tapasztaltaik, és különösen a munkaszer­vezés és munkafegyelemben elért eredmények azok, ame­lyeket kiemelt figyelemre méltatnak. A politikai és gazdasági kapcsolatokon túlmenően na­gyon lényegesnek tartom a kulturális cseréket. Nálunk van egy vélemény, amely szerint a művészet a nép lelkének a tükre. Meggyőző­désem, hogy a tőlünk Békés megyébe érkezett kulturális küldöttségek; énekesek és táncosok azok, akik legjob­ban tudják megmutatni, hogy milyen elképzeléseik, álma­ik, reményeik vannak a Pen­za megyei, illetve az orosz embereknek. Legjobban ők tudják érzékeltetni, hogy mi­lyen a mi népünk lelküiete. Az számomra és minden Penza megyei dolgozó szá­mára természetes, hogy ugyanúgy, mint a politikai, gazdasági delegációkat, kul­turális küldöttségeinket is nagy szeretettel fogadják Békés megyében. Ennék el­lenére jóleső érzés volt, ami­kor a közelmúltban itt járt Grisin népi együttese vissza­térve Penzába, hangsúlyo­zottan arról számolt be, hogy milyen nagy érdeklő­dés kísérte műsorukat. Gri­sin elvtárs, aki különben el­sőként kapta meg az Orosz Föderáció Népművésze meg­tisztelő címet, azt is el­mondta, hogy ez az erkölcsi megtiszteles egyben biztatás, ösztönzés is nemcsak szá­mukra, hanem azoknak a művészeti kollektíváknak is, akik eddig nem kaptak le­hetőséget, hogy ellátogathas­sanak Békés megyébe és megmutathassák művészetü­ket. Az is természetes, hogy a Békés megyei művészeti együttesek Penza megyei sze­replései kiemelkedő kulturá­lis események nálunk. Kelle­mes volt nekünk például az önök kitűnő Balassi tánc- együttesének tolmácsolásá­ban megérezni a magyar nép lélkületét, lelkivilágát, látni a fiatal lányok és fiúik mű­vészetén keresztül a magyar folklórt. Ugyanosak szép él­mény volt az orosházi mad­rigálegyüttes műsorának megtekintése. Beszélgetésünk elején em­lítettem, hogy megyéink test­véri kapcsolatát közel tíz éve alapoztuk meg. Ha azonban azt nézzük, a két megye kommunistáinak kapcsolata az Októberi Forradalom óta számítható. A történelemben úgy adódott, hogy Penza volt az a város, amelyben a Szovjetunióban először állí­tottak emlékművet Marx Ká­rolyinak. S a penzaiak a mai napig is rendkívül büszkék arra, hogy erről az első hírt a Pravdában annak idején Kun Béla publikálta. A tör­ténelmi kapcsolatokat pél­dázza az is, hogy 1918-ban, amikor Penza földjén az el­lenforradalmi erők arra tö­rekedtek, hogy a szovjet­hatalmat megdöntsék, a mi vöröskatonáinkkal, munkás­csapatainkkal vállvetve har­coltak a vörösmagyarok. Ezekben az időkben Penzá- ban magyar nyelven újság is megjelent. Városunk köz­pontjában pedig a forrada­lom harcosainak emlékműve mellett közös sírban azok nyugszanak, közöttük a ma­gyar internacionalisták is, akik részt vettek ezekben a történelmi véres harcokban és életüket áldozták. Ily mó­don forradalmi emlékművük tulajdonképpen internacio­nalista emlékmű. Ezek a tények igen jelen­tős gyakorlati tartalmat ta­karnak. Az SZKP és ezen belül a megyei pártbizottsá­gunk is a forradalmi hagyo­mányok szellemében, a mun­ka szellemében neveli ifjú­ságunkat. És mindaz a pél­da, amely 1918-ból szárma­zik, segít nekünk megmu­tatni azt, hogy a nemzetközi­ség, a mai internacionaliz­mus milyen hagyományokon alapul. Egy mondatban meg­fogalmazva talán úgy lehet­ne kifejezni; megyéink kö­zötti testvéri barátság tulaj­donképpen a tradíciók foly­tatása. Ennek a kapcsolatnak — véleményem szerint, — egyszerűen nincsenek fej­lesztési határai. Minél to­vább fejlődik, minél na­gyobb múltra tekint vissza és minél nagyobb távlatai lesznek, annál több formája adódik annak, hogy megyé­ink emberei találkozzanak, kicseréljék véleményüket az élet minden vonatkozásában. Mostani küldöttségünk is feladatának tekinti, hogy az eddig fennálló kapcsolatok­ról összegezve a véleményt, pontosítsa. És amikor ez év végén a Békés megyei elv­társak jönnek Penzába, megbeszéljük majd a követ­kező évek barátsági együtt­működésünk fejlesztésének lehetőségeit — fejezte be nyilatkozatát Jorh Vaszilje- vics Mjasznyikov. B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents