Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

1979. március 21., szerda o 133 nap mmnBB-A'BAJVMEG' UÓZMIMINTGiÓGnTANI. RewdhlwttH hludA« VÖRÖS ÚJSÁG A párisi konferencia jegyzéke a magyar tanácskormányhoz CUmocum l> Kon Stíl tMMráltáu M|HBK jUNttHt *- tt.»« é A Vörös őrség mu«ká*om*gai leve­rik it eli*íiforr»d»tfnif okit a Dunán­túlon. Az ifcaléno* helyiét megvitatására t fttgyiltemefcben nöpg/Cléaeket Űrt»- eatr. 7: A győzelmek hfrérft töme|t3«et& »Z Omighta-téran. A Virost SiJnhlrben rendezett ünnepi 8 'Glés szinokaiKun Bét», léiezlk Magyaromig német szocia­listáinak kongresszusa. 10: Befejeződik a «eh bprzsoá hadsereg »»patainak kettévági«. az északi arc« vonal megszilárdul. A pánzii békekonferencia kbvusetí a hadsereg visizavorebit. Cfemenmo táviratira Kun &♦!» válaszol A Budapest* Központi Muri kis- é* Ka­tonatanács ülésén megvitatják a gár­dáiig! helyit*«. VA*ATLANV£NOÉC SCeramuolímuíi I« *»*y**, taün *ár*y»lej* hogy elég, hogy nem szabad. A vörösök között, mint a munkások is, akik az előbb az autóról intettek neki, so­kan ismerik. A vörösök. A vörösök eldobják a fegyvert, maradnak úgy, mint ő, mez­telen kézzel, s a sikoltással, hogy nem szabad — erre kirohantak a fehérek és mé­szárolni kezdik azokat, akik az én szavamra dobták el a fegyvert és akkor — akkor én kapom fel az első puskát és leszek megint áruló —, én kapom fel a fegyvert, melyet én dobattam el, és lövöldözök a gyilkosokra. Ez nem gondolat, nem okosko­dás volt. Látta a József-köz- pont ablakait csillogni a napban, ott volt, mindezt látta, tette — csak mikor kö­rülnézett, s letörölte a hom­lokát, látta, hogy tán egy perce sincs még, hogy Vér­tes elindult, mert ott látta a sarkon Sarkadival, s Báti most már sietett utánuk, a szovjet házba. A monitorról a szovjet há­zat vették célba a fehérek. A tető egy részét meg két lakószobát szétromboltak. Üresen állt a szovjet ház, a népbiztosok családjai is el­hagyták az ostromolt épüle­tet. A jó ruhás csőcselék, mely a szovjet ház körül le­selkedett, még habozott. Vér­tes a városparancsnokságra ment, hogy a szovjet ház védelmére őrséget szerezzen, míg Báti Sarkadival együtt az utcáról hozott be ron­gyos embereket, öregeket és fiatalokat, asszonyokat és lányokat, mert az utcán nemcsak ellenség, hanem — rongyosok is álltak. A Le- nin-fiúk őrszobájából fegy­verezték fel őket, és Sarkadi a Duna-partra ment ki ve­lük, hogy tűz alá vegyék a dunai monitort. Mikorra Vértes visszajött, már a ron­gyosok egész kordona vette körül a szovjet házat; akik­nek nem jutott fegyver, azok csak úgy álltak, s Báti ka­rabéllyal a vállán, derékszí­ján kézigránáttal állt köztük a szovjet ház előtt. Báti az óta az éjszaka' óta, hogy Vértes a hitről beszélt neki, nem mondott el sem­mit Vértesnek arról, hogy milyen messze került Vértes hitétől. Igaz, az volt az ér­zése, hogy Vértes keresztül­lát rajta, keresztül ezen a hirtelen elhallgatásán, s tán meg is veti. Mikor Báti ki­ment a frontra, s elköszönt Vértestől, Vértes, aki fonto­sabbnak tartotta volna, hogy Pesten maradjon az agitáció miatt, azt mondta Bátinak búcsúzóul: Tudja, hogy a frontra menés is lehet a de­zertálásnak egyik módja? Igen, Vértes volt az, aki ezt a szót a fejébe ültette. Vajon tudta-e Vértes, hogy mi történt Bátiban ezen a napon — mennyi minden addig, míg megint karabély- lyal a vállán, át nem vette a szovjet ház parancsnoksá­gát? Hogyha nem tudta, ak­kor miért lett volna az, hogy a városparancsnokság­ról jövet, mögötte a magá­val hozott Lenin-fiúkkal, s a kordonon túl leselkedő em­berek tömegével — amint megpillantotta Bátit, ki­nyújtotta feléje mind a két karját, és szó nélkül, a két kezével kétszer megsimogat­ta Báti arcát? Bátinak hi­deg futott végig a hátán — ő maga is ebben a pillanat- S ban eszmélt csak rá, hogy : mit tesz. — Stratégiailag tán nem • fontos a szovjet ház — i mondta a következő perc- | ben már tárgyilagosan Vér- • tes —, de nemzetiszínű zász- * ló a szovjet házon: ez az £ ellenforradalom számára fel- • becsülhetetlen szimbólumot * képviselne. A monitorok £ nem hiába vették célba ép- • pen a szovjet házat. Ez volt ! a jeladás. ; — Volt — mondta már ■ Vértes, mert a monitorok S egyelőre eltűntek a Sarka- i diék tüzelése, s főleg az ■ ágyúk elől, melyeket a bu- • dai hegyekre katonák és ■ ifjúmunkások állították fel. ; — A fehérek számítása az j volt, hogy a támadás a • szovjet ház ellen — általá- £ nos felkelést vált ki. Azt ■ hitték, hogy már itt az ide- • je. A két kaszárnyában £ azonban a tiszteket elfogták, • s a legénység megint mellet- * tünk van. Csak a József- • központ előtt tart még a j harc. Tisztek és háromszáz : kadét tartja az épületet. Mi £ van Lányival ? j Lányi csak késő este buk- £ kant fel. Szemüveg nélkül, £ bekötött fejjel. Akkor már a í vöröskatonák visszafoglalták i a József-telefonközpontot. • De tizenhét vöröskatonát öl- ! tek meg a ludovikások, mi- £ előtt megadták volna magú- j kát. Lányit, aki a Vörös Üj- ; ság számára az elesettek ! névsorát hozza, körülálljáka : hallban. A tizenhét név közt • Báti ott látja Sárosi Pali ne- • vét is. Az ellenforradalom azon- • ban le volt verve. ! Minőén műm PROLETÁRHOZ! DEZSŐ ALAJOS KARIKATÚRA! Kassák Lajos: Máglyák énekelnek (Részlet) S egy óra múlva a rikkancsok száján kiordított a dia­dal. A körutakon megvadult rendőrök szuronyheggyel piszkálták a rongyosokat. Mindenki elrémült, s csak az otromba zöld kocsik vándoroltak a börtönök felé. Földet és eget raktak zsebre a gazdagok. S a szakállas ember ekkor sírni tudott volna a magas szobában. De megbotlott a nyelve, s azt mondta: Mégis!... Mégis mi nevetünk utoljára! A halálos csönd azonban ettől sem oszlott szét a bol­tozat alatt. A fekete végzet felült a tornyokra. S napokig senki sem tudta, hogy honnan kezdje a dolgát. A politikusok hármas kokárdákkal sütkéreztek a kör­utakon. De már ez sem volt az igazi játék. Az elfogottak legendákat sóhajtottak a gyárak felé. Érezni lehetett a változás szelét. A tavasz pedig har- matozott a mezőkön. S valaki láthatatlanul ekkor egy veszedelmes pont felé kezdte göngyölíteni a külvárosokat. És a szakállas ember azt mondta: Még nem érkezett el az óra, s ezért nagyon szomorú vagyok! De meg kell enni őket, különben ők esznek meg minket. A levegő terhessé sűrűsödött. Idegbeteg asszonyok vala­mi tragédiák előszelét érezték. Kiszáradt gebék roppant drágaságtornyokat cepeltek az állomások felé. S a reménykedés százszínű arca lesel­kedett ki a mindenféle ablakon. Szőrös szívűek a miniszterektől vártak megváltást. De az utolsó napon ott is mindenki elvesztette a fejét. A tapétás falakról lebőgtek a birkaábrázatú ősök, ren­geteg termek öblögették a tehetetlenséget. A leggerinctelenebb még bolondította magát az ötletei­vel. Akasztófát nekik! Én mondom; akasztófát minden ka­pu elé! De bárkás autóikon elindultak a vörösre ijedt futárok. Mert a gyárakban letették a szerszámot. Mert a hivatalokban elsüllyesztették a vérszomjas ak­tákat. Mert a tantermekben fegyvereket mutogattak a diá­kok. A nap sodrásokban evezett a kupolákon. Azután eldűlt a kocka, mintha mindennek ez lenne a rendje. Börtönök udvarán szabadságot vetett a fogatlan szájú ügyész: Uraim! Elvtársaim! Én hirdetem először: önök most az istenek útjára indulnak el ezek közül a szomorú falak közül! Köszöntőm az ébredő vörös napot! Valaki eszelősen felröhögte magát a firmamentumig. Utcák panorámásan kinyíltak előttük, s a házak szo­morú homlokára fölszaladtak a zászlók. Énekeljünk testvérek! A megvert fejű elnök mániásán vezérkedett: A Parlament felé! A Parlament felé! Ezen áz órán az egyenes és görbe kibonthatatlanul összemosakodott. Fölriadt kérdések nyilaztak minde­nünnen. MU1« MdkiAfki oouoalMbAiAl ***1 iu?..'»sarg.* VÖRÖS ÚJSÁG A homrnooiili vtligrend alijrövEi •amMu« m* búftnMth XUtV» «» i t*n•*. mm tsSrht h 1 »«• f.*t r**H**ál»t.t a&Zt,—-*2 •****’' iMMTianimutk Amw » ***** i—ninnw» » mc-m • «**< Védd tárok VÖRÖS ÚJSÁG a Miskolcot visszAÍogUJtuk A LuHßte-Mtmt May* gyámba* Átkeltünk a Tiszán igSäj •‘-Essns.*-­MÍKBK MÁJUS Jt—5340 11: Megkezdődik Kun Béla előadássorozata * rf>4rt leg­fontosabb elmét«« kérdéseiről. 15: Lenin táviratban köszönti a Vörös Hadsereget, 17: A Somogyi Vörös Újság cikke eternal u ifjúmunkások oktatásának helyzetét. 19: Párizsban az antant a Tanácsfcfctámsig ellent inter- vendóró« tárgyal 21: A landler-hadtest visszafogl»!*» Miskolc«. 22: 25 ezer kecskeméti proletár 5 népgyőléten foglal állá« e proletárdiktatúra mellett. VUa« prtsleU»^! eBveeül^toW Szenet adjatok, nagyar bányászok! SSíSwSSfe íSSsi™^ *Sr*tt a? as azawgfaattües SÄESyrezÄ' se ” ■■•Ä.'jÄ.TiÄS«* ' ‘ " '

Next

/
Thumbnails
Contents