Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

1979. március 21., szerda Barátaink életéből 30 éves a KGST Bolgár—magyar együttműködés Az Intranszmas bolgár—magyar közös társaság egyik ter­vezőirodájában (Fotó: Szóíia-press — KS) A gazdasági integráció a KGST keretein belül a szo­cialista országok közötti együttműködés - alapvető irányzata. Különösen vonat­kozik ez a korlátozott ener­gia- és nyersanyag-források­kal rendelkező Bulgáriára és Magyarországra. Mindkét ország elsősorban a kis anyagigényű és munka- igényes ágazatokat fejleszti. A kooperációban gyártott termékek értéke árucseré­jükben a jelenlegi ötéves tervben várhatóan megha­ladja a 300 millió rubelt, (eb­ből 90 százalék a gépek és berendezések részesedése). A szakosítás és a kooperáció leginkább a gépiparra, az elektrotechnikára és az elekt­ronikára jellemző. A Ma­gyarországba irányuló bolgár export jelentős részét bútor-, élelmiszer-, és dohányipari gépek alkotják; de szállíta­nak villamos és motoros targoncákat is. A gyógyszer- gyártásról kötött megállapo­dás szerint Bulgária az anti­biotikumok, míg Magyaror­szág a vitaminok készítésére szakosodott. A szakosítás és kooperáció előnyeit a tudo­mány és technika területén is igyekeznek kihasználni. Ebben a tekintetben vitatha­tatlan a közös társaságok, az Intranszmas és az Agro- mas jelentősége, az üzemen belüli anyagmozgatás auto­matizálása, illetve a zöldség­gyümölcs termelés és a szőlé­szet gépesítésének területén. Sikeres az autóbusz-koope­ráció is: a magyar gyártmá­nyú hátsó hidakért, „Rába- Man” motorokért cserébe Bulgária akkumulátorokat, autófelszerelési cikkeket és egyéb alkatrészeket szállít. Az eddigi eredmények jó lehetőséget teremtenek a termelési szakosítás és koo: peráció további kiszélesítésé­re és fejlesztésére. Az együtt­működési tervek előirányoz­zák komplett létesítmények közös építését Bulgáriában, Magyarországon és harma­dik országokban is. NDK A tudomány szerepe A Német Demokratikus Köztársaság tervszerűen, fo­lyamatosan fejlesztette ki és bővíti tovább tudományos­technikai potenciálját. Az állam 1976. és 1980. között 35 milliárd márkát biztosít ku­tatásra, fejlesztésre, 10 mil- liórddal többet, mint az elő­ző tervidőszakban. Ez az összeg a nemzeti jövedelem 4,2 százaléka. Ugyanebben az időszakban modernizálás­ra, bővítésre, a társadalmi alapok felújítására több mint 240 milliárdot szán az állam, annyit, amennyit ,1951-től 1967-ig összesen beruházá­sokra költöttek. Az elmúlt tíz év alatt meg­kétszereződött az NDK-ban az egyetemi és főiskolai ké­pesítéssel rendelkező dolgo­zók száma; ma már megha­ladja az 1 milliót. A kuta­tásban és fejlesztésben tevé­kenykedők több mint 80 százaléka az iparban dolgo­zik. A további fejlődés táv­latai is biztatóak: 1980-ig — a tervek szerint — 1000 dol­gozóra 95 főiskolát. és 65 egyetemet végzett szakember jut. Az ország 7 egyetemén és 46 főiskoláján százezrek ta­nulnak. Ez évben újabb 80 ezren csatlakoznak hozzá­juk az első évfolyamokon. A tudomány és a termelés között szoros a kapcsolat. Az országban ma minden har­madik dolgozó újító. A tu­dományos munka közép­pontjában is olyan feladatok szerepelnek, mint az energe­tikai bázis fejlesztése, a ha­zai nyersanyagok hasznosítá­sa, a termelési ágak műsza­ki-gazdasági színvonalának folyamatos emelése, a lakás- építési program fejlesztése új technológiákkal, a nö­vénytermesztés és az állat- tenyésztés új módszereinek kialakítása, a fogyasztási ja­vak minőségének további ja­vítása, az egészségügyi meg­előzés módszereinek, eljárá­sainak kidolgozása. A tudományos munkának lényeges része az alapkuta­tások folytatása. Az NDK Tudományos Akadémiájának kutatási területei a termelést közvetlenül segítő tevékeny­ség mellett: a társadalomtu­dományok, a matematika, a kibernetika, a fizika, az atomkutatás, a kémia, a geo­lógia, az űrkutatás, a mole­kuláris Ipiológia stb. Az NDK-ban eddig elért jelentős eredmények kulcsa a Szovjetunióval való aktív együttműködésben rejlik. Je­lenleg több mint száz kor­mányközi egyezmény és megállapodás szolgálja a ku­tatási és termelési együtt­működést. Négyszáz NDK- beli kutatóintézet áll kap­csolatban 450 hasonló szov­jet intézménnyel. Az alap­kutatás 34 jelentős témáját mindkét ország kutatóiból álló, 110 csoport közösen dol­gozza fel. (BUDAPRESS — PANORÁMA) Kuba Oktatás mindenki számára A forradalom győzelme előtt Kubában 600 ezer gyer­mek nem jutott iskolai okta­táshoz. egymillió felnőtt analfabéta volt, miközben tízezer tanító és tanár állás nélkül maradt. Az azóta el­telt két évtized jelentős vál­tozást hozott. Az 1961-ben el­fogadott oktatási törvény mindenki számára biztosítja az ingyenes oktatást. Ezer oktatási központ épült, és ma már nem állás nélküli tanárokról beszélnek a szi­getországban, hanem inkább pedagógushiányról. Az írás- tudatlanság pedig ismeretlen fogalom lett. Valamennyi 6 és 12 év kö­zötti gyermek iskolába jár, és a cél az, hogy lehetőleg valamennyien a középiskVá- ban ig folytassák tanulmá­nyaikat. Az elmúlt tanévben több mint 282 ezer fiatal kezdte meg a tanulást az or­szág különféle középiskolái­ban, ami biztató kezdet en­nek a célnak a valóra váltá­sához. Amíg 1958-ban mind­össze 88 ezer középiskolás volt Kubában, addig 1978- ban 1 millió 40 ezer. Az ál­talános iskolások 1958-ban még'mindössze 717 ezren voltak, ,a legutóbbi tanévben pedig 1 millió 800 ezren. A tanításnak mindegyik is­kolában fontos része a mun­ka. A tanulók tanáraik ve­zetésével minden évben hét hetet töltenek mezőgazdasági munkán. Ugyanez vonatko­zik az oktatási központok hallgatóira, a főiskolák, egye­temek diákjaira. A következő években a középiskolai oktatás további kiterjesztésével számolnak. Készül a törvény, amelyik a kötelező általános iskolai tanulmányok után az okta­tás kötelezővé tételét kiter­jeszti a középiskola harma­dik osztályának a befejezé­séig. A távlati tervek között szerepel, hogy tovább növe­lik a politechnikai közpon­tok számát, ahol középisko­lai tanulmányok mellett megfelelő szakképesítést is kapnak a fiatalok. 1980-ban terv szerint ezeknek a köz­pontoknak már több mint 200 ezer tanulójuk lesz. 1985-re mintegy 300 ezer fő­iskolással és egyetemistával számolnak, beleértve a 70 ezer esti tagozaton tanuló diákot is. A távlati tervek jelentős teret szentelnek a felnőttoktatás fejlesztésének. El akarják érni, hogy 1985-re valamennyi dolgozó felnőtt­nek meg legyen az általános iskolai végzettsége. (BUDA­PRESS — PRENSA LATI­NA) Csehszlovákia Új gyógyüdülő — parasztoknak Pöstyénben új gyógyüdülő nyílt a mezőgazdasági dolgo­zók részére. A Váh elnevezé­sű gyógyszálló két- és há­romágyas szobáiba tavaly ősszel költözött be az első turnus. A gyógykezelés idő­tartama általában három hét, az üdülésé pedig két hét. Az üdülőben bankettek rendezé­sére is alkalmas, százsze­mélyes étterem, zenés boro­zó ég a szórakozást biztosító egyéb helyiségek is rendelke­zésre állnak. A szálló építési költsége 20 millió korona volt. A Korszerű üdülő jól szolgálja a pihenni és gyó­gyulni vágyó beutaltak ké­nyelmét. (BUDAPRESS — ORBIS) „Az egyik állomás az enyém” Látogatás a BUM építőinél Azért utaztam a Rajkái— Amur-vasútvonal, a BAM építkezéseire, mert meg akartam érteni, mi készteti a többségükben szűkebb ha­zájukban jól boldoguló fia­talokat arra, hogy a több ezer kilométerre levő lakat­lan és rideg szibériai ország­részek felé igyekezzenek. A BAM-on dolgozók 80 százaléka 25 éven aluli fiú és lány. Csupán a Komszo- mol-csapatok keretében több mint 23 ezer fiatal érkezett ide. És tegyük hozzá, hogy mindazoknak, akik ide sze­retnének kerülni, „verseny^ pályázaton” kell részt ven­niük. Szociológiai kutatások adatai szerint a Szovjetunió­ban minden tizedik ember Komszomol-építkezésen sze­retne dolgozni. A BAM-on legelőször az építkezés méretei ragadnak meg. A 3200 kilométeres út­vonal óriási, több mint egy­millió négyzetkilométernyi terület fejlődésének alapjává válik, utat nyit a rendkívül gazdag ásványi kincsek lelő­helyeihez, újabb kijáratot biztosít a Csendes-óceánhoz. Voltam _ az úgynevezett „Kis BAM”-on, a fővonaltól északi irányba leágazó vonal- szakaszon is, amelyről el­mondható, hogy kincseszsák­ba vezet. E vidék gazdagsá­ga kimeríthetetlen. A szak­emberek számításai szerint az átlagosan 50 százalékos vastartalmú vasérckészletek 40 millió tonnára tehetők. Színesfémek és egyéb ásvá­nyi kincsék, valamint nyers­anyagok is bőven találhatók ezen a részen. E körzet az ország keleti részének hatal­mas kohászati komplexumá­vá fog válni. A 47. számú hídépítő csa­pat a „Kis BAM” jakutföldi északi szakaszán dolgozik. A Szovjetunió különböző he­lyeiről ideérkezett fiatalok dolgoznak a csapatban. Többségük műszaki szakkö­zépiskolát végzett. Például Vlagyimir Kunajev (22 éves) és Vlagyimir Jegorov (23 éves) a Moszkva környéki Sferpuhovóból érkezett 1975 augusztusában. Úgy tervezik, hogy az építkezés befejeztéig itt maradnak. Az omszki 25 éves Jurij Konovalov és a vele egy korú rigai Dmitrij Kuzenkin építőipari techni­kumot végzett. Alekszandr Bondarjev pedig a közel­múltban . fejezte be középis­kolai tanulmányait a kauká­zusi üdülővárosban, Minye- ralnije Vodiban. A BAM te­hát az első munkahelye. A csapat többi tagjaihoz hason­lóan ma már neki is több szakmája van: szerelő, ács, betonozó, gépkocsivezető. Az út mentén vasúti ko­csik, téglából épült klub, fürdő. Így élnek a hídépítők. A munkahelyre, majd visz- sza és az étkezdébe kocsin viszik őket. Igen mérsékelt áron, napi egy rubelért há­romszor kapnak meleg ételt. Heti két alkalommal a klub­ban új filmeket vetítenek. A vasúti kocsik viszont csak ideiglenes megoldást jelen­tenek. A munkások csak munkanapokon laknak ben­nük, munkaszüneti napokon pedig a bázistelepülésen levő családjukhoz utaznak. A telepen minden kénye­lemmel, villamos árammal, vízvezetékkel, fűtéssel ellá­tott faházak állnak. Van itt klubház, hangversenyterem, könyvtár, kórház, iskola, óvo­da, üzletek és étterem, amely esténként kellemes kávéház­zá változik. A csapat 3 év múlva befejezi a munkát ezen a szakaszon, és egy má­sik szakaszon kezdi újra. A telep pedig az építők üdülő­bázisa és úttörőtábor lesz. Nyaranta a diákok építő­csapatainak tucatjai dolgoz­nak a BAM-on. Közel 20 év óta a vakáció alatt a diákok építőtáborokba mennek. A múlt évben több mint 700 ez­ren vettek részt az építő­munkában. • A „Kis BAM” déli elága­zásán levő Jankan állomá­son megismerkedtem a csel- jabinszki energetikai techni­kum diákjaival. Az „Elekt­ron—2” nevű csapat az ál­A BAM szakaszosan épül. A 100 kilométert is elérő egysége­ket az építési vállalatok mozgórészlegei vagy Komszomol- brigádok fektetik le. A részlegeket egy-egy szakasz felépí­tése után több száz kilométerre levő másik szakaszra irá­nyítják át Vágányfektetés Balról jobbra: Vlagyimir Emrih, Dmitrij Kuzenkin és Vla­gyimir Jegorov a 47. számú hídépítő csapat tagjai, a „Kis BAM” északi szakaszán dolgoznak A BAM fővárosa, Tinda minden nap új lakás felavatását finnepli (Fotók: APN—KS) lomást építette, ötvenen ép­pen betonoztak, útszegélye­ket alakítottak ki, füvesítési munkákat végeztek. „Nehéz feladat utat, tele­pülést építeni az örök fagy birodalmában — mondja Vlagyimir Siskalov, a csa­pat vezetője. — Itt igen ér­zékeny a természet: a trak­tor nyoma csak évek, sőt évtizedek múltán gyógyul be a mohák zöldjén. Ezért az építőknek igen körültekintő­nek és elővigyázatosnak kell lenniük. De mindenki sze­retné, ha valami fennmarad­na utána. S ha majd eluta­zunk innen, büszkén fogok emlékezni rá, hogy a BAM egyik állomása az enyém.” Vlagyimir Szokolov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents