Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

isuiiin^a 1979. március 18., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK Futottak még... sajátítani az angol lovak ido- mítását és a versenylovag­lást.” Mezőgyánban még megtalálható a lópatkoló kovács, talán ő az utolsó „mohikán” ebben a szakmában Az ötvennégy versenyt nyert Kincsem szobrának felavatá­sa a galopp-pályán Fotó: MTI — KS — Béla Ottó Széchenyi igyekezete nem volt hiábavaló. 1827. június hatodikán az Üllői út és So­roksári út közti gyepen — tehát százötvenkét éve — megrendezték az első fut­tatást. S ez idő óta a ma­gyar telivértenyésztés arany­könyvébe olyan nevek ke­rültek, mint az ötvennégy versenyt nyert Kincsem, „akinek” tizennegyedik ge­nerációja ma is hódít szerte a világban. S a ranglista élén szerepelt nemzetközi mezőnyben hosszú éveken keresztül: Imperiál, Kisbér, Tokió, Botond, Miczi, Par­don, Imi, s mind a többiek, akik rangot és elismerést szereztek a magyar lóte­nyésztésnek. Ma a magyar lovastradí­ciók egyik leghívebb őrzője a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, melynek törzs- ménistállója az 1826 óta meglevő állományából fo­lyamatosan tenyészt. Csupán O’Bajan, ez a kiváló arab mén, huszonöt évig fedezett a ménesben, s mintegy 301 csikó származott tőle. De szintén sokat tesznek a hazai lótenyésztés érdeké­ben a Szilvásvárad! Állami Gazdaságban, melynek lipi­cai ménese világhírű, csak­úgy, mint a Hortobágyi Ál­lami Gazdaság nóniuszméne- se, mely 1971-ben ünnepelte megalakulásának háromszá­zadik évfordulóját. S szintén nemzetközi tekintélynek ör­vend a mezőhegyesi ménes, mely már az 1906-os párizsi világkiállításon felhívta ma­gára a figyelmet. A sort hosszan lehetne folytatni, például: a hazánkba látoga­tó külföldiek egyik legked­vencebb programja a nagy­vázsonyi vagy a Nyirtassi Állami Gazdaság lovasisko­lája. Az első futtatástól sok idő telt el. Azóta nemcsak a kö­zönség, a téteket, reménye­ket jelentő lovak, hanem a környezet is megváltozott. 1880-tól 1920-ig például a mai Népstadion helyén levő pályán tartották a versenye­ket — az egyik oda vezető utcát ma is Verseny utcának nevezik. 1920-tól Alagon vof- tak a futtatások. Ma pedig a Dobi István úti galopp- és a Kerepesi úti ügetőpályára zarándokolnak versenynapo­kon a lósport megszállottjai. Ágh Tihamér Minden esztendőben megrendezik a hortobágyi lovasnapokat A Mezőhegyesi Állami Gazdaság országos hírnevet szerzett a lótenyésztésben. Az ide látogató vendégek nem kis örömé­re rendszeresen tartanak lovasbemutatót Sokáig úgy tartottak bennünket számon, hogy lo­vas nemzet vagyunk. Ezt a hírnevet csak rövid néhány esztendő szakította meg, mi­vel ismét felismertük a ló- tenyésztés és fajtanemesítés hasznosságát. Hogyan is kezdődött? Így ír a hazai lósport és lótenyésztés megálmodójáról és megteremtőjéről Halász György, a telivértenyésztés kiváló ismerője: „Az angol ló elterjesztő je, s a hazai te­livértenyésztés megalapítója Széchenyi István volt. Fel­mérte azt a hatalmas köz- gazdasági érdeket, melyet a lótenyésztés jelent. Tollal és tettel, intézmények kezde­ményezésével és alapításával igyekezett lótenyésztésünk fejlesztését előmozdítani. Széchenyi 1815 őszén uta­zott Angliába, és ennek a kirándulásnak köszönheti Ausztria és Magyarország a telivértenyésztésnek és ló­versenyzésnek megindulását. Ö maga is importált méne­ket és kancákat. Vadász- és ménesmestert, idomárt, va­lamint versenylovakat szer­ződtetett, hogy a magyarok­nak is alkalmuk legyen el­Lovas nemzet vagyunk HÍÍKÍi MM . 1735 W mkessimk»*»-' pfiW1«ua«Us'it^K' Békésszentandrás Ki volt Vértessy Mihály? Dr. Maday Pál Az 1735. évi békésszentandrási pa­rasztfelkelés című munkájá­ban gyakran találkozunk Vértessy Mihály bíró nevé­vel. (Itt jegyezzük meg, hogy több helyütt — például a Magyar Életrajzi Lexikon­ban — viszont „Vértesi” ol­vasható.) A könyv bevezetőjében e népi megmozdulást Békés megye egyik legszebb hala­dó hagyományaként említi a szerző. Olyan felkelésről volt szó, melynek lényegét, cél­ját a Habsburg elnyomás és a főurak, főpapok kizsákmá­nyolása elleni küzdelem ha­tározta meg. A fegyveres fel­kelés szervezőit hazafias ér­zelmek hatották át; s ami még jelentős momentumnak számít, hogy a Rákóczi visz- szatérésében bízó vezetők a nemzetiségekkel közösen kí­vánták megvívni harcukat. Ezért is kerestek szövetsé­gest Szegedinácz Jovanovics Péternél (népi nevén: Péró), a rácok akkori kapitányá­nál. Egyébként a békésszent- andrásiak harca az akkori kedvezőtlen politikai-társa­dalmi feltételek miatt elbu­kott. „... vele — mint írja Maday — mégis komoly fi­gyelmeztetőt adtak a bécsi udvarnak és a vele szövet­séges magyar főuraknak, hogy nem zsákmányolhatják ki büntetlenül a nekik dol­gozó jobbágyokat, mert visz- szaütnek, felkelnek elle­nük.” Vértessy Mihály békés­szentandrási bíró a felkelés egyik szervezője, s a lovas­ság főstrázsamestere volt. Halálának körülményeiről annyi ismeretes, hogy a vesztes erdőhegyi csata után menekülés közben ölték meg a bihari és a váradi kato­nák. —y —n Füzesgyarmat Internacionalista emlékekből A Sárrét sarkában élt egy­szerű, hétköznapi emberek egyike volt B. Nagy Imre, a Győzelem Termelőszövetke­zet egykori elnöke. Mi is történt vele azokban az időkben, amikor partizán századosként harcolt a pro­letárhatalomért • Szov jet­Oroszországban ? Ügy érezzük, adósságot törlesztünk, ha közreadjuk azt az epizódot, amelyet né­hány évvel halála előtt je­gyeztünk fel. Noha B. Nagy Imre nem tartozott a leg- kiforrottabb egyéniségek kö­zé, de amit elmondott, az fontos történelmi esemé­nyekről, az októberi forra­dalmat követő évekből való személyes emlékekről szól. Mint elmesélte, 1915. má­jusában Szasznovár közelé­ben (Ferm megye) esett orosz fogságba, ahonnan csak a forradalom előestéjén szaba­dult. Akkor határozta el, hogy vöröskatona lesz. Ez­után Moszkvába került és 1918 áprilisában belépett a Vörös Gárdába. A bolsevi­kokkal és az internaciona­listákkal harcolt együtt Kol- csak serege ellen Novoszi- birszk és Barnaul közelében. Az egyiv kolostornál lezajlott ütközetben vereséget szen­vedtek. Pünkösd másnapján a fehérek őt is elfogták. A börtönben a magyarokon kí­vül oroszok, kozákok ésbos- nyákok is voltak. Ezerkilencszáztizenkilenc június 3-ig különböző pék­ségekben dolgozott. E lehe­tőséget kihasználva sok ke­nyeret tudott szerezni rab­társainak. Egy előre kigon­dolt terv alapján 1919. szep­tember 12-én kitörtek a bör­tönből, és Kollár József ba­rátjával erdőben bujkált egy ideig. Később megtudták, hogy a szénbányánál mun­kásokat keresnek. Az ellen­őrzés laza volt és így álné­ven jelentkeztek. Ott ismer­kedtek meg Czeglédi Mihály tolmáccsal és egy Tatai ne­vű honfitársukkal, aki ké­sőbb városparancsnok lett. Az ő megbízása alapján vet­ték fel a kapcsolatot a töb­bi vöröskatonával. Az egyik éjjel kimentek a közeli er­dőbe, ahol megalakították a 7. Markovszki partizán ezre­det. B. Nagy Imre a 4. szá­zad parancsnoka lett. Kint­tartózkodása idején lépett be a kommunista pártba. Meg­nősült, majd feleségével együtt 1920-ban visszatért Magyarországra. A házaspár Budapesten te­lepedett le, ahol állandó rendőri megfigyelés alatt tar­tották őket. Az asszony be­tegsége miatt 1930-ban Fü­zesgyarmatra költöztek, ahol B. Nagy Imre a munkás- egyletben tevékenykedett. Közvetlenül a felszabadulás előtt részt vett az MKP he­lyi szervezetének megalakí­tásában. A párt 1944. de­cember 24-től már legálisan működött a községben. Az alapító tagok közé tartozott: Túri József, Orosz János, Török László és B. Nagy Imre is. A felszabadulás idején tolmácsként dolgozott, majd amikor létrejött a deb­receni ideiglenes kormány, B. Nagy Imre képviselő lett. Mind politikai, mind gaz­dasági téren elévülhetetlen érdemeket szerzett, s ezért több íaben is kitüntették. Emlékét kegyelettel őrizzük mi füzesgyarmatiak is. Borbiró Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents