Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

1979. március 16., péntek JEGYZET ] Vendégfogadó Bevallom, eleinte né- £ ■ mi borzongással ízlelget- £ • tem a nevet, amit az : j apró mellékutca felöl £ ; nézve észrevettem a ki- £ J vül-belül megszépített, : : kicsinosított békési szál- ; : loda és étterem homlok- £ • zatán. Diibögő..., dübö- ‘ 5 gö... forgattam nyelve- £ : men a szót. ízes, szép, £ ij kifejező szó ez, semmi- • í vei se rosszabb, mint a £ ■ többi. De való-e, nem 5 I visszatetsző-e egy szem- £ ; revaló épület, egy szál- £ ; loda homlokzatán? Való-e • j egyformán magyarok és £ a nálunk megfordult £ idegenek nyelvére? • ! Nem mondhattam * 1 mindjárt határozott ; igent. Már csak azért se, £ mert a hasonló célú cé- ! ; gek, intézmények mind : ; megannyi idegenszerű £ : neve az utóbbi tíz-ti- S zenöt évben kiforgatta : ' az én nyelvérzékemet is; £ helytelen, téves előítéle- £ tét formált ki bennem. Pedig csak az a gya- j korlat téves, mely sze- £ rint jó, hasznos idegen £ vagy félig idegen nevet : adni idegenforgalmi vál- i lalatainknak, vendégfo- £ gadóinknak. Olyan el- • gondolás szerint, hogy £ így bizonyára könnyeb- £ ben megjegyzik e szó- £ kát a hozzánk látogató : külföldiek, tán szíveseb- £ ben térnek vissza hoz- £ zánk, s jobban kötődnek : a céghez is. Márpedig semmi más £ nem lehet egy bárhon- ■ nan érkező igényes ven- : dég számára vonzó, £ ■ csakis vendéglátásunk, : • szolgáltatásaink színvo- { nala, figyelmessége, mi- : nősége. Ha ezt elérjük, £ jó esély van rá, hogy a £ vendég valóban vissza- i tér. : A gondos, előzékeny • vendéglátás másik célja, £ hogy reális, vonzó képet j adjunk a külföldieknek £ országunkról, népünkről. £ ; S hogy legyen valami • kedves csekélység — £ egy zászló, egy címke, £ egy képeslap, bármi — j £ ami vendégünket később : is miránk, e szíves ven- £ déglátó országra emlé- £ kezteti. Esetleg egy név ! is. Például a szálló neve, £ ahol lakott. Már csak £ ezért sem jó, ha távozó : vendégünk ennyit jegyez £ meg: ilyen vagy olyan £ „hotel”, ilyen vagy olyan : „tourist”. Mindenütt, a £ föld minden pontján ho- ; • telek és touristok van- í nak. Mi ebben a ma- £ gyár? Mi ebben a meg- £ £ ragadó különös? •S Megtörténhet, hogy • i egy-egy magyar szót, | : elnevezést a külorszá- J gi vendég előszörre még ! nem tud kimondani. De : másodszorra már ki- £ mondja, ha talán döcög- £ ve is. Harmadszorra pe- ; dig már könnyedén £ ; mondja ki, és úgy int J búcsút, hogy megtanult g egy magyar szót. Például : £ azt, hogy „dübögő”. ■ B Nemrég egyik lapunk- £ ban — nem kis örömöm- £ re ezt olvastam: Royal : Nagyszálló — a „bevett” ■ Hotel Royal helyett. £ Mint vendéglátásunk hír- : nevéért és nyelvünk sor- £ sáért aggódó ember, me- £ legen üdvözlöm a „dü- i bögő”-t is. Ez nemcsak a békési névadók hagyó- £ mányszeretetét, nyelvi leleményét és elnevező ; bátorságát dicséri, ha- £ nem a lakosság tisztele- • tét is: azét a népét, amely a Dübögőt Dübö- £ gőnek hívja. S kíváncsi- £ an várom, mikor és hol olvashatom egyik szép £ éttermünk homlokzatán ■ ezt a kissé ódon hangu­latú, de méltatlanul £ mellőzött szót: vendég- £ fogadó. V. J. ■ ■ Idegenforgalom és szolgáltatás A Tanácsköztársaságért harcoltak A fürdővendégek száma Gyulán az elmúlt évben meghaladta az egymilliót. Ennek a tekintélyes számnak a birtokában érdemes meg­vizsgálni, vajon ez a fél fő- városnyi ember hogyan érez­te magát, ami nem elha­nyagolható kérdés a jövő vendéglátását illetően. Kezd­jük a vendéglátóipari válla­lattal, amelynek elsősorban kötelessége a vendégekről megfelelően gondoskodni. En­nek vizsgálatánál óhatatlanul számot kell vetni országosan is a vendéglátás elmúlt évi forgalmával. Megállapítható, hogy az előző évhez képest 0,7 százalékkal maradt el a vendéglátás forgalma, amit elsősorban a bevezetett szesz­korlátozással indokolnak. Ezt még az ételforgalom növelé­sével sem lehetett ellensú­lyozni, pedig a külföldi tu­risták száma tavaly 30 szá­zalékkal volt magasabb az 1977-es évinél. Ennyit az or­szágos adatokról. És mi a helyzet Gyulán? Nos, éppen ellenkező a helyzet. A vál­lalat összes árbevétele meg­közelítette a 140 millió fo­rintot, ami csaknem 10 szá­zalékos emelkedésnek felel meg. A kereskedelmi egysé­gek kihasználása megközelí­tette a 80 százalékot. Ha az utóbbi 5 esztendőt vizsgál­juk, ebből is kiderül a di­namikus fejlődés, hiszen a forgalom 63, a saját készí­tésű áruk forgalomnövekedé­se pedig 68 százalékos volt. Sajnos a város összesen 1000 fizetővendég szálláshellyel rendelkezik. Valamit enyhít a helyzeten, hogy a nyári időszakokban a kollégiumo­kat is fel lehet használni ide­genforgalmi célokra, szállás­helyekre. Hol éjszakázik a vendég? Hogy hol éjszakázik ez a rengeteg vendég? Ismeretlen helyen. Nem a szálláshelyek ismeretlenek, hanem az olyan szoba, amely után az állam nem jut bevételhez. A ven­déglátó vállalat által üze­meltetett néhány zenés szó­rakozóhelyen kívül igényes, változatos szórakozást nyúj­tó egység nincs. Különösen szembetűnő ez a középkorú­ak, vagy ennél idősebbek esetében. Még az a néhány étterem, italbolt is gyakran foglalt vállalati vagy egyéb zártkörű rendezvény miatt. Hogy megszűnjön ez az ál­datlan állapot, a vendéglá­tóiparnak jelentősen és sür­gősen bővíteni kellene a há­lózatot. Ez annál is indokol­tabb, mert — fejlesztés nél­kül — újabb 10 százalékos forgalomnövelést irányoztak elő erre az évre. Ez 13 mil­lió forintnak felel meg. Mindebből arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy a vendég a szállásra és szórakozásra szánt pénzét élelmiszerre, ajándékra, esetleg egyéb iparcikkre költi. Mindezek közül ezt csak az élelmiszer­forgalom-növekedésben le­het észrevenni. Hogy az ipar­cikk- és az ajándéktárgy­kereskedelem forgalma nem nőtt jelentősen, azt többek között azzal lehet magyaráz­ni, hogy nem megfelelő a választék és egyre kevesebb az olyan cikk, amit szívesen megvásárolnának. Pedig ke­reskedelmi szolgáltatás fej­lesztése nélkül aligha lehet az idegenforgalmat tovább növelni. Megoldás — elörecsomagolás? Az üzletek zsúfoltsága köz­ismert, sajnos a fejlesztési lehetőségek is korlátozottak. Mi tehát a megoldás? Az üz­letek átbocsátó képességének növelése . csak a szintentar- tást biztosítja. Jelentene va­lamit, ha egyre több áru elő­re csomagolva kerülne az üz­letekbe. Idegenforgalmi szempontból különösen az élelmiszerek előre csomago­lásának volna nagy jelentő­sége, amit különben az élel­miszertörvény is előír. Ezzel megvalósítható lenne a tel­jes önkiszolgálás, és csök­kolóhelyek bővítésére, a jel­zőtáblák állagára, hogy ne „forogjon” tanácstalanul az idegen. Meghatározó szerepe van az idegenforgalomban a kü­lönböző személyi és ipari szolgáltatásnak. Ebben az utóbbi években mintha ja­vulás lenne tapasztalható. A kiemelt támogatás eredmé­nyeként jelentősen nőtt a szolgáltatóhelyek száma. Milyen beruházásokat kel­lene megvalósítani, hogy az eddig elért gyors fejlődés a következő években se lassul­jon le? Hogy csak a legfon­tosabbakról szóljunk. Fel­tétlenül szükség lenne egy 600 négyzetméter alapterüle­tű ABC-áruházra, 2200 négy­zetméter alapterületű üzlet- központra, egy 800 négyzet- méter alapterületű önkiszol­gáló étteremre, a jelenlegi Komlót bővíteni kellene 500 Nagy forgalmat bonyolít le az IBUSZ gyulai irodája kenne a boltok zsúfoltsága. A boltok átmeneti megoldás­ként már kísérleteznek a bolti előre csomagolás beve­zetésével. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat már néhány üzletet átalakított teljes önkiszolgá­lóvá. A végleges megoldás azon­ban csak úgy képzelhető el, ha már az ipartól csomagol­va érkezik az áru. A hús­ipar dicséretes módon már próbálkozik ezzel a megol­dással. Ebből is kitűnik, hogy a bolthálózat fejlesztése fon­tos feladat Gyulán is, ha nem akarnak elesni az ide­genforgalommal járó elő­nyöktől. Mj kellene a fejlődéshez? Szükséges tehát, hogy mi­hamarabb üzemelhessen a Törökzugban épülő ABC- áruház, a Nagyváradi úti ABC-áruház, az autóbusz­pályaudvar mellett épülő bisztró, valamint a barkács- ezermesterbolt. Nagyobb gon­dot kellene fordítani a par­négyzetméterrel. Nagy szük­ség lenne egy újabb 300 sze­mélyes szállodára — meg­felelő étteremmel, és egy speciális vendéglőre. Az igé­nyek követelik a piac re­konstrukcióját, a külterületi üzlethálózat továbbfejlesz­tését, a Park étterem felújí­tását, férfi-női fodrász, koz­metikus üzlet létesítését Tö­rökzugban, valamint a für­dő környékén. Ügy tűnik, hogy ezek nagy igények. Sajnos nagyobbak annál, mint amennyi pénz áll rendelkezésre az érin­tett vállalatoknak fejlesztés­re. Nem nagy igények, ha azt vesszük alapul, hogy a megyében Gyulán a legna­gyobb az idegenforgalom, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az elképzelések meg­valósítása alapvetően fontos az idegenforgalom további növeléséhez. A megoldásuk­hoz hasznos lenne az érin­tett ágazatok összehangol­tabb, céltudatosabb tervezé­se, hiszen az idegenforgalom nem Gyula magánügye. Kép, szöveg: Béla Ottó Összekapcsolt a közös sorsunk Neve: Kovács Pál, szü­letett 1896-ban Szentetor- nyán. Foglalkozása: föld­munkás. 1915-ben behívták katonának. Volt az olasz és az orosz fronton. 1919-ben vöröskatona lett. Utána négy és fél hónapig volt internálva Tápiósülyön. 1933-ban alapító tagja a szociáldemokrata párt he­lyi szervezetének, majd ennek betiltását követően a földmunkások szakcsoport­jának. A Vörös Segély út­ján segítette az 1937-ben le­bukott elvtársakat és csa­ládjait. 1937-től ismét a szo­ciáldemokrata párt tagja és 1944-ben a KMP-be lép. A Horthy-rendszerben ál­landó rendőri felügyelet alatt áll, mint forradalmár, aki részt vesz a munkás­megmozdulásokban, bér­harcokban. 1949-ben a Vö­rös Csillag Tsz alapító tag­ja, s 1956-ban védi a szét- hurcolás ellen a tsz va­gyonát. Mozgalmi múltját 1919-től, párttagságát pe­dig 1933-tól ismeri a KB régi párttagok ügyeivel foglalkozó bizottsága. Ennyi a tömör életrajz a veterán harcos múltbéli te­vékenységéről. Hogyan lett vöröskatona? A forradalom szele már Ukrajnában érintette. Rosz- tov mellett, ahol megszáll­tak, hozta össze a sors egy forradalmár orosz tanító­val, aki magyar hadifog­ságból szökött meg és tör­te a magyar nyelvet. Mi­vel a fehérek uralkodtak 1918 elején a környéken, a tanító bújdosott, a magyar katonák ráleltek, de nem árulták el. Sokat beszélget­tek vele zászlósukkal együtt, akinek demokratikus érzel­mei voltak. Egyszer a tanító megkérdezte, amikor ér­deklődtek tőle: tulajdon­képpen mi van most Orosz­országban : — Neked hány testvéred van? — Tizenegy — válaszolta Kovács Pál. — És mennyi földetek? — Mi csak kaparjuk az uraságok földjét... — Akkor nektek sem jó. Vegyétek el tőlük, ahogy mi akarjuk. Erre a forra­dalomra vezet bennünket Lenin. Azt illeti a föld, meg a gyár, az egész hatalom, aki fenntartja. A dolgozók jogos tulajdona minden, mert ők teremtették meg a javakat. No, ennek az el­érése van most Oroszor­szágban ... Mikor 1919-ben úgy for­dult a dolog, hogy Oroshá­zán és Szentetornyán is megjelentek a plakátok: Be a Vörös Hadseregbe! — a Kovács Pálhoz hasonló sor- súak nem gondolkoztak. Csaknem háromszázan je­lentek meg a felhívásra, hogy fegyvert fogjanak és megvédjék a kikiáltott pro­letárdiktatúrát. Kovács Pál a 28-as vadász zászlóaljba került, előbb Árgya, Kis- jenő, Erdőhegy objektumai­ra, a határ védelmére. Hús­vét első napján az interven­ciós seregek kiszorították onnan őket. Ekkor Szol­nokra, majd Kecskemétre rendelték egységüket, ahon­nan elindultak a felvidékre. Útirány: Kassa, Salgó­tarján. Első ízben a Turzó- hegyen ütköztek meg a cseh nacionalisták. Loson­cig nyomták őket, melynek térségében heves tűzpár­bajt vívtak velük. Akkor jött a hír, hogy Miskolcot fenyegetik a román inter­venciósok. Átdobták csa­pategységeiket a Hernád környékére. Kemény harcok után meghátráltak az in­tervenciósok, pillanatnyi­lag elmúlt a veszély Mis­kolc felett. Aztán alighogy elérték ismét Kassát, újabb parancs érkezett: ki kell üríteni a felvidéket. Azt beszélték, ennek árán visz- szavonulnak a románok is. De nem így történt, az in­tervenciósok megszegték szavukat, támadást indí­tottak Szolnok irányába. El­keseredetten védték a híd­főket, súlyos harcok foly­tak Fegyvernek, Karcag környékén és ismét rossz hírek kezdtek keringeni: bekerítéssel fenyegetik csa­pataikat, vissza kell vo­nulni. Szétdemorizálták a Vörös Hadsereg egységeit, amelyek egészen Pestig vo­nultak vissza. Kovács Pál találkozott oroszországi zász­lós ismerősével, aki letörten mondta: Na, Kovács, meg­próbáltuk csinálni, amit Oroszországban hallottunk, de úgy látszik, még gyengék vagyunk erre ... Azért a tettünket, azt hiszem, nem felejti el az utókor ... Ma­ga se felejtse el... Gecser Ottó zászlóssal azóta nem találkozott Ko­vács Pál. Ám, amint lehe­tősége nyílt rá, folytatta a harcot, amit mint vörskato- na kezdett, nem félve a kö­vetkezményektől, vállalva a csendőrterror zaklatá­sait, mert biztos volt ab­ban, hogy egyszer erősek leszünk a régi álmok meg­valósításáért folytatott har­cot sikerre vinni. Harcos életútjának elismerése az az öt kitüntetés (amiket ün­nepekkor, s most a Tanács- köztársaság kikiáltásának 60. évfordulóján is a mellé­re tűz), mellyel az új gene­ráció is büszkén emlékezik a veteránok útjára. Varga Dezső Tavaszi szakkiállítások Budapesten Ifjú Gárda zászlúaljgyíílés A napokban tartották. meg Gyulán, a Dobos István Ifjú Gárda zászlóalj ünne­pélyes egységgyűlését. Máthé István, az Ifjú Gárda városi parancsnoka beszámolójában értékelte az 1978/79-es kép­zési év első fél évi munká­ját. Előadásában szólt arról, hogy a kitűzött célokat meg­valósították. Kiemelte, hogy a szakmunkásképző intézet­ben a gárdisták védnökséget vállaltak a közvagyon vé­delme felett, valamint a nemzetközi gyermekév tiszte­letére kiállítást rendeztek. Ezenkívül társadalmi munka­felajánlást tettek a „Szép Gyuláért” és az intézetért. Az intézetben készült rádiós műsor is az Ifjú Gárda éle­téről, valamint a közbizton­sági járőrszolgálatról is. A közrend biztonsági jár­őrszolgálat elindítása óta nőtt az ifjúgárdisták lét­száma, valamint aktivitásuk is fokozódott. A tervek kö­zött szerepel az az elképze­lés, hogy határőr alegységet hoznak létre Gyulán. Egy hónap múlva nyitja kapuit a budapesti nemzet­közi vásárváros. Az idén ta­vasszal négy szakkiállítás megrendezésére kerül sor áp­rilis 6—11. között. Az AGROMASEXPO nem­zetközi mezőgazdasági, élel­miszeripari, gép- és műszer­kiállítás évente gyűjti össze, s mutatja be a szocialista és tőkés országok mezőgazdasá­gi, élelmiszeripari, erdészeti gép- és műszerújdonságait, melyek 25%-a teljesen új vagy korszerűsített konst­rukció. Az AUTOSERVICE két­évenként megrendezésre ke­rülő kiállítás sok ezer ember látogatója az idén is elsősor­ban az autójavító üzemek, szervizek szakembereiből, s a ma már több mint 800 ezer .autótulajdonos közül kerül ki. A kiállítók azok a gyárak, cégek, kereskedelmi képvise­letek, melyek az autózás, a motorizáció zavartalan fejlő­dése érdekében állítják ki a korszerű diagnosztikai be­rendezéseket, vizsgáló mű­szereket, felszerelési cikke­ket, szerkezeti alkatrészeket, szerszámokat, vegyi anyago­kat s a gumi- és a műanyag­ipar újdonságait. A HUNGAROPLAST szak- kiállításon —, mely a legré­gibb hagyományokkal ren­delkező hazai szakkiállítás —, a vásárváros két új csar­nokában („B” és „D” csar­nokok) az iparág legismer­tebb hazai és külföldi cégei, vállalatai mutatják be mű­anyagaikat, segédanyagaikat, műanyagfeldolgozó gépeiket, műanyag termékeiket, s azok különböző területén történő alkalmazását. A LIMEXPO — nemzetkö- zi könnyűipari gépkiállításon, minden előző ilyen kiál'ítás- nál nagyobb területen, 11 or­szág kiállítói mutatják be a textil- és ruházati ipari, bőr-, szőrme-, cipő- és bőrdíszmű- ipari, tisztítóipari gépek, be­rendezések, műszerek, szer­számok, segédanyagok, kel­lékek stb. újdonságait.

Next

/
Thumbnails
Contents