Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
IZHilUKTfltJ1979. március 14., szerda Élelmiszeriparunk és a KGST Az élelmiszeripar kiemelkedő szerepet játszik a magyar exportban. Jelentős részben köszönhető ez annak, hogy szoros és eleven nemzetközi kapcsolatokat sikerült kiépítenie a kutató- és fejlesztőmunkában. Igen kedvező eredményeket hozott a KGST-n belüli sokoldalú műszaki-tudományos együttműködés például a bébi- és gyermekélelmezés és a kakaóbab-feldolgozás technológiájának fejlesztésében, az új, korszerű baromfifeldolgozó vonalak, gépsorok létrehozására irányuló közös kutatásokat pedig éppenséggel Magyarország koordinálja. Kétoldalú együttműködés keretében folytatják kutatófejlesztő munkájukat a magyar szakemberek például a húsiparban szovjet, a konzerviparban bolgár és csehszlovák, a tejiparban csehszlovák kollégáikkal. Elsősorban magyar—szovjet együttműködés hozta meg az eredményeket az ionizáló sugárzással való sterilizálás módszereinek kidolgozásában, amivel csírátlanítani lehet a konzerviparban használatos fűszereket, és hónapokig késleltetni a burgonya és a hagyma kicsírázását, megakadályozva egyúttal a rothadást és a bakteriális fertőzést. A nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés távlati célja az exportra termelő élelmiszeripari ágazatokban — a hús-, a baromfifeldolgozó, a hűtő-, a konzerviparban, a borászatban és és a növényolaj-feldolgozásban — a már megszerzett külföldi piacok további kiaknázása és új piacok szerzése, a hazai fogyasztásra termelő ágazatokban pedig a termékválaszték bővítésé, a gyártás korszerűsítése, az élelmiszer-ellátás színvonalának emelése.-Mindazokról a kérdésekről, amelyek összefüggnek az élelmiszeripar területén kialakult és állandóan fejlődő nemzetközi műszaki-tudományos együttműködéssel, március 15-én, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tanácstermében, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület ifjúsági klubestjén részletes tájékoztatást ad Böjti Zoltán, a MÉM élelmiszeripari és Nagy Antal, a nemzetközi kapcsolatok főosztályának helyettes vezetője.- v. j. Gyulán az elmúlt napokban megkezdődött a kertészeti és városgazdálkodási vállalat 48-as utcai gyümölcsfa-lerakatá- nál a különböző oltványok, díszfák, -növények árusítása. Több ezer alma-, körte-, meggy-, szőlőoltvány áll a vásárlók rendelkezésére és a nagy forgalomból is arra lehet következtetni, hogy elérkezett az ültetések ideje. Ezen a telepen, ha az idő tovább javul, megkezdik azoknak a virágoknak a kiadását is, amelyeket majd társadalmi munkában ültetnek el a lakók az utcákban Fotó: Béla Ottó Gépműhely — Sarkadkeresztúron Egy félháznyi, sárga Rába —245-ös dübörög el mellettem, a keskeny, esőáztatta betoncsíkon. Hatalmas rögök szakadnak ki kerekei bordázata közül, s potyog a gép aljáról is a víztől megdagadt sár. A gépműhely roskatag épülete felé görög, mintha fel akarná nyalábol- ni azt. Most is szemereg az eső, síkossá téve a járdát a hűvös márciusban. Az épületben meleg van. Vagy húszán serénykednek a mezőgazdasági gépek, vontatók körül: — Ez idő tájt minden termelőszövetkezetben a legnagyobb hangsúly az erő- és munkagépek javításán van — mondja az Egyetértés Tsz gépműhelyvezetője, Bondár Mihály. — Így van ez nálunk is, Sarkadkeresztúron. Még e hónapban le kell vizsgáztatnunk lassú járműveinket, de készre kell „vágni” az ösz- szes többi gépet is. Ilyenkor már alig győzi a hat szerelő. Ha lehet, behívjuk a traktorosokat is segíteni, legalább ők is jobban megismerik saját masinájukat. — Minden szükséges alkatrészt megkapnak? — kérdem. — Jó a kapcsolatunk a békéscsabai AGROKER-rel, szinte mondhatni, minden szükséges alkatrésszel elláttak minket. Még az olyan ritkaságokkal is, mint az MTZ-hez központi szivaty- tyúhengerfej. Nálunk meg olyanok a földek, hogy „hazavágják” a gépet, elég sűrűn kell nagyjavítást csinálnunk. A teljes generál 7—800 órát és 200—300 ezer forintot emészt fel egy Rábánál. Igaz, újabb gépeinknél idáig még nem jutottunk el. Eddig csak főtengelyt, vezértengelyt, kuplungtárcsát cseréltünk. Azért van gondunk is. Jó lett volna korábban tipizálni gépeinket, mert mit is mondjak? Legutóbb vásároltunk 9 traktort, azonban csak 8 MTZ volt az eladótelepen, így a kilencediknek egy egész másféle erőgépet vettünk. Kombájnból is van vagy ötfélénk, plusz egy lánctalpas is Fölkerekedünk, hogy megnézzük a gépműhely melletti telepet. A sötétlő földön sorban állnak a traktorok, a kombájnok és a talajművelő eszközök. Itt-ott hatalmas víztócsa csillog, nem is megyünk közelebb a gépekhez. Messziről is látszik balról az SZK—5-ösök, jobbról pedig a hatalmas Bizon Gigant, odébb pedig NDK-kombájn: — Az ősszel bérbe adtuk a Bizon Gigantot, jól bevált.. Az emberek dicsérik is, de azért mondogatják, hogy maradnának a régin. Aztán itt vannak az MTZ-k — mutat az előttünk álló traktorokra — van köztük négyéves, meg újabb is, s ebből is többféle változat. Alkatrész meg alig. Különösen a régebbi típusokhoz. A kezdetben, ha hiányzott valami, elmentünk, ha kellett Sopronig is, de sokszor üres kézzel tértünk vissza. És rájöttünk, ha ma nem is kapunk a csabai AGROKER-nél, de egy hét múlva biztos szállítják a hiányzó darabokat. Így most már nem utazunk annyit. — Van itt mindenféle kombájn — mondom —, csak a Claas hiányzik. — No, már csak az kéne! Különben sem jobb a többinél, ha búzában jár. Napi 800—1000 mázsát ez is learat. Igaz, a napraforgó az nagyon megeszi a kombájnjainkat. No meg a kukoricában és a napraforgóban az NDK-s gépekre négysoros adaptert tudunk rakni. . A Claas az ilyen táblákban biztos falánkabb, hiszen arra hatsorosat lehet szerelni. Mögöttünk most egy másik Rába dübörög föl. Szinte rázkódik a talaj alattunk, amikor megindul. — Az egyiket még 1976- ban vásároltuk — mondja Bondár Mihály —, már hatezer órát teljesített. A másik még garanciális. Van bennük erő. Napjainkban a legnagyobb feladatok gépműhelyeinkre hárulnak. Van ahol már dolgoznak a földeken a gépek, simítóznak, fogasolnak, kombinátoroznak..., van ahol csak ezután kezdik. A gépműhelyekben azonban továbbra is szorgos munka folyik. Hiszen nagyrészt rajtuk is múlik, mit, mennyit és milyen gyorsan takarítunk be az idén is. Jávor Péter Jó évet zárt a Mezöberényi Textilipari Szövetkezet A közelmúltban tartotta mérlegzáró közgyűlését a Mezöberényi Textilipari Szövetkezet. Boros Károly, műszaki vezető üdvözlő szavai után Plavecz Pál, elnök számolt be az elmúlt évi munkáról, .az 1979-es esztendő feladatairól. Megállapította: a szövetkezet jól zárta az 1978-as évet. Bruttó árbevételüket csaknem 300 ezer forinttal teljesítették túl, ami a tervhez 1, az előző év .azonos időszakához képest 6 százalékos növekedést jelent. A szövőrészleg 400 ezer négyzetméter háztartási ruhaneműt: törülközőt, abroszt, konyharuhát, szalvétát állított elő. A konfekcióüzem a nagykereskedelmi vállalatoknak, az OKISZ Labornak, valamint a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalatnak szállította termékeit. Elismerte: a szövött áruk minősége nem mindig felel meg a kívánalmaknak. Ennek oka elsősorban az első osztályú fonal hiánya, ugyanakkor a dolgozóknak is van mit tenniük, hogy javuljon a minőség. A varrórészleg viszont megtartotta a minőségi előírásokat és nem volt fennakadás a szállításoknál sem. Ez azért is örvendetes, mivel a szövetkezet jelentős mennyiségű terméket állít elő tőkés* bérmunkában. Az idei esztendő legfontosabb feladatának az exportra termelt áruk bővítését tartják. A lehetőségek adottak. Egyedül a kollektíván múlik, hogy az idei több mint 4 millió forintos eredményt túlszárnyalják. Végezetül bejelentették a szövetkezet párt- és társadalmi szerveinek javaslatát. Ezek szerint csatlakoztak a PATEX mezöberényi gyára szocialista brigádjainak felhívásához. A nemzetközi gyermekév alkalmából minden dolgozó egy-egy műszakra járó bérét felajánlja a nagyközség gyermekintézményeinek a fejlesztésére. Karczag József A Pamutfonóipari Vállalat újpesti cérnagyára az idén kétezer-háromszázhúsz tonna cérna gyártását tervezi. Üj termékként megkezdték a szintetikus cérna gyártását. A hazai igények kielégítése mellett a világ sok országába exportálnak (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) ...És lett magyar újjászületés o a bban az időszakban, amikor a nemzeti erőknek a fasizmus elleni teljes összefogása volt napirenden, amikor még a nagytőke egyes német- és fasisztaellenes csoportjaival, sőt a nagybirtokos osztály bizonyos képviselőivel is együtt kellett haladnunk, minden szélesebb körű államosítási javaslat felvetése egyenesen zavarkeltően hatott volna. Az 1945-ös. választások előtt a Magyar Kommunista Párt ezt, az addig megvalósulatlan követelést ismét napirendre tűzte, majd programja nyomán az egész Függetlenségi Front is felvetette a bányák köztulajdonba vételének kérdését: „Államosítani a föld méhének kincseit, valamint az erőműtelepeket, hogy biztosítsuk iparunk számára a legfontosabb anyagokat és ezeknek leggazdaságosabb felhasználását a nemzet javára ...” Elsősorban természetesen a szénről volt szó, egész iparunk nekilendülésének fő akadálya akkoriban a szénhiány. A reakció, amely még teljes nyíltsággal nem mert színre lépni, tudta, hogy a széntermelés az a gazdasági kulcspozíció, ahonnan aránylag veszélytelenül szabotálhatja az újjáépítést. A termelés, amelyet az éhezve és rongyosan dolgozó bányászok szeptemberig mégis napi 1700 vagonra emeltek, esni kezdett és novemberben napi 1300 vagonos átlaggal a mélypontra zuhant. Ráadásul a kitermelt szén nagy része az üzérek, spekulánsok martaléka lett. Ez annyira nyilvánvalóvá vált, és a tömegek — elsősorban a Magyar Kommunista Párt mögött felzárkózó bányamunkásság — annyira az államosítás mellett, álltak, hogy a reakció nem is merte nyíltan felvenni a harcot, és a nemzetgyűlés december 6-án egyhangú határozattal elfogadta ,az MKP- nak a bányák államosításáról benyújtott javaslatát. 1946. január 1-én a szénbányák állami kezelésbe kerültek. A magyar bányász- ságnak, de az egész magyar demokráciának is feledhetetlenül dicsőséges napjai következtek ezután. Nagy- Budapest üzemeinek dolgozói felhívásokat intéztek a bányamunkásokhoz: adatszerűén felsorolták, mely üzemeik tudnának beindulni, milyen iparcikkek gyártását vállalhatják — ha szenet kapnának. Nógrádi Sándor, akkor iparügyi államtitkár vezetésével megindult a széncsata, kezdetét vette a széntermelés állandó emelése, amelyet nyomon követett az iparcikkek termelésének növekedése is. Ennek köszönhető, hogy néhány hónap múlva sikerült biztosítani az inflációt megfékező stabilizációhoz szükséges árumennyiséget. A dolgozókat sújtó pénzromlás 1946 elején követhetetlen iramot vett, és az MKP átfogó gazdasági tervet dolgozott ki megállítására. Kétségtelen, hogy az ország számára a legnagyobb gondot a nagy nehézipari gyáraink helyzete jelentette. A gyárak tulajdonosai v,agy azok megbízottai a termelés fokozása és olcsóbbá tétele helyett, az alacsony termelés mellett is igyekeztek nagy hasznukat megkeresni, és az állam, amely rájuk volt utalva, kénytelen volt hallatlanul magas áraikat megfizetni — a bankóprés igénybevételével. Így tehát az állam számára dolgozó, és az állam pénzévei újjáépült nagyüzemekből a tőkések óriási hasznot préseltek ki, és ráadásul szabotázscselekményekre is alkalmuk nyílott, a termelés növelését is akadályozhatták. Ebben a helyzetben a Kommunista Párt felvetette a kulcsüzemek államosításának kérdését. 1946. február 16-án, ,a Sportcsarnokban ismertette ezzel kapcsolatos álláspontját: „Ami a termelés fokozását illeti, nincs serkentőbb a munkás számára, mint az államosítás. A Weiss Manfréd, a Rimamurányi ózdi üzeme, a különböző Ganz-gyárak ,a következő esztendőkben jobbára állami megrendelésre dolgoznak majd, és ezért természetes és helyes, ha ezeket a gyárakat az állam saját kezelésbe veszi át... ” A hallgatóság ezt az indítványt lelkes tapsviharral fogadta. A kisgazdapártban ekkor már egyre nyíltabban fellépő reakció viszont kijelentette, hogy egy tapodtat sem enged tovább az államosítások terén, és a közfegyelem elterelésére interpellációk pergőtüzével támadta a feladat magaslatán álló demokratikus rendőrséget. A kommunista párt ekkor a népet hívta segítségül. Az ország minden részét elöntő népmozgalom egybekovácsolta a tevékeny, demokrata tömegeket, és megteremtette a Baloldali Blokk pártjait. Ezek és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatban tették magukévá az MKP követelését. A nyilatkozat kimondja: „A reakciós szabotázs letörésére, a termelés fokozása és jóvá- tételi kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükségesnek tartjuk a magyar nehézipar legfontosabb üzemeinek sürgős állami kezelésbe vételét...” Kőszegi Frigyes Országos tanácskozás a társadalmi tulajdon védelméről A nehézipari ágazatban a társadalmi tulajdonban szándékos bűncselekménnyel okozott kár értéke 1964. és 1978. között 38 százalékkal Csökkent — mondotta Simon Pál nehézipari miniszter kedden, a minisztériumban tartott országos tanácskozáson, amelyen az ágazat vállalatainak gazdasági és társadalmi vezetői, valamint több megyei rendőrkapitányság képviselői és vállalati üzemrendészek vettek részt. A tanácskozáson megjelent Benkei András belügyminiszter is. A nehézipari ágazatban az utóbbi másfél évtizedben sokrétűen foglalkoztak a társadalmi tulajdon védelmével, a szándékos bűncselekmények elkövetésének megelőzésével. Olyan helyzetet alakítottak ki, amelyben a rendszeres ellenőrzés és a bizonylati fegyelem lényegé- ben kizárja a visszaélések lehetőségeit. A rendszeres ellenőrzésben és a felvilágosító munkában a nehézipari vállalatoknál több mint 17 ezer társadalmi üzemrendészeti aktíva vesz részt. Ók is jelentősen hozzájárultak a megelőzéshez. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények csökkenése azért is figyelemre méltó, mert ebben az időszakban az ágazat állóeszközeinek értéke csaknem megháromszorozódott, a készletek négyszeresre növekedtek, s többszörösére emelkedett a dolgozók száma is.
