Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
1979. március 14., szerda P. Mobil 7-től 9-ig Nemzetiségkutatás „Sok támadó cikket írnak rólatok. Miért? A dalaitok szövegét nem fogadják el, pedig akármelyik jobb, mint a Piramisé. Persze ti nem mondjátok a közönségről, hogy .szántóvető, arató parasztok’. Mert ti a koszosok együttese vagytok...” — részlet K. K. Magdolna budapesti lány leveléből, amelyet Vikidéi Gyulának, a P. Mobil együttes szólóénekesének írt. A koncert nem fél nyolckor kezdődik, amikor a közönség ütemes „Gyertek ki!” kórusára előjönnek a fiúk, az addig is nyitott színpadra. Jóval előbb, talán már a vasúti felüljárón, ahol borosflaskával hadonászó srác adja tudtul, stoppal kíván eljutni a háromszáz méterre levő bar- neváli kultúrházba. A közönség vészesen gyülekezik. Igazán nincs irigylésre méltó helyzete Pszota Mária igazgatónak, öt éve irányítja a házat, és még nem szervezett beatkoncertet. Egyelőre nehéz felmérni, mi lesz itt még ma este? Amíg a közönséget nem engedik a nézőtérre, minden meny- nyiségben fogy a szomszédos büfében a hangulatteremtő. Aztán mind a háromszáz (de lehet, hogy 600-an is vannak) jegytulajdonos egyszerre szeretne bejutni a terembe, ahol nincsenek székek, ajánlatos tehát hamar érkezni, lehetőleg a színpad közelébe. A terem hátsó sarkában felállított fényszóró lámpája alig tudja áttörni a füstöt. A hangulat máris a tetőfokán, noha még egyetlen akkord sem ömlött ki a hangfalakból. A fiúk még a színfalak mögött a vendéglátók stílszerű vendéglátását élvezik: libacombot vacsoráznak. A négy technikusnak, és az útimarschal- loknak erre nemigen van idejük; hangolnak, ellenőrzik. a technikát, valamelyik megkérdezi Schuster Lórántot, lesz-e robbantás a végén? Az 1973 óta létező Perpétum Mobil nem mondhat magáénak kiugró sikereket, inkább csak apróbbakat, de Schuster ezekről is szívesen beszél, mint arról is, hogy turnéztak már hosz- szú ideig a Szovjetunióban, „Emlékezzünk elődeinkre!” A békéscsabai városi KISZ- bizottság, valamint a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház együttesen hirdette meg néhány hónappal korábban a város KISZ- szervezetei számára az „Emlékezzünk elődeinkre” című vetélkedőt, amelyen a versenyzők a KMP,' a KIMSZ és a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából vetélkedtek e nevezetes eseményekből. Március 11-én, délelőtt 9 órakor a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban 12 csapat állt készen a versenyre. A vetélkedő részvevőit Ir- házi Lajos, a békéscsabai városi pártbizottság osztály- vezetője köszöntötte, majd megkezdődött a játék. A csapatok „házi feladata” a verseny kezdetén már a zsűrinél volt. Ebben a nevezetes évfordulók megünneplésére szolgáló forgatókönyvet kellett a csapatoknak összeállítani. A kvíz, amelyben zenéről, irodalomról, képzőművészetről hangzottak el kérdések, ügyes vezetője Balogh László, a városi KISZ- bizottság politikai munkatársa volt. Az első fordulót követő szünetben Gábor Ila és együttese mutatta be — megyénkben is jól ismert — Emlékezzünk! című zenéspolitikai montázsát. Műsoruk után már csak hat csapat vetélkedett tovább. A szóbeli kérdések alaposan megizzasztották a versenyzőket. Végül a békéscsabai ifjúsági és úttörőház Pedagógusok Klubjának ötfős csapata lett a győztes, második helyezett a PATEX csapata, harmadik pedig a Békés megyei Tanács versenyzői lettek. A meghirdető szervek közös ajándékát Irházi Lajos adta át. Az első helyezettek egyenként 800 forintos külföldi utazási utalványt nyertek, míg a második, harmadik helyezett csapatok tagjai kétnapos romániai úton vehetnek részt. A további helyezettek pedig értékes könyvjutalomban részesültek. A jutalmazást követő értékelésben, Irházi Lajos megelégedéssel tolmácsolta a háromtagú zsűri elismerését, a versenyben részvevő KISZ-fiatalok magas szintű tudásáért. aztán Romániában, az NDK-ban slágerlistára kapaszkodott Kétforintos dal című szerzeményük, a PM listáján pedig a Forma I. és az Utolsó cigaretta című daluk szerepelt. A közeljövőben az utóbbi kettő kislemezen is megjelenik, méghozzá — nálunk elég ritka — koncerten készült felvétel alapján. A mostani vidéki hangversenysorozat után május 1-től új műsorral lépnek közönségük elé, már azon a hazai turnén is, melyen az angol Sunny Jim Band elnevezésű, négytagú rockcsoport előzenekaraként játszanak. Aztán lehet, hogy az eddigi legizgalmasabb fellépéssorozat következik — Hollandiában. Lassan alakult ki a sajátos P. Mobil zene, a különlegesen nyers hangzású, kemény rock, melyet vannak akik „prolirock” jelzővel illetnek. Mindenesetre a tizenévesekből álló, hallatlanul lelkes publikum nagy élvezettel hallgatja a számokat. A színpad közelébe férkő- zöttek együtt énekelnek velük — a szöveget aligha itt, most jegyezték meg. Schuster — aki amellett, hogy vezető és a szervezéssel foglalkozik, csak néha énekel, emellett a hangulatfokozás a dolga. Teszi is becsülettel. Mint .a boszorkányos kezű szólógitáros, Bencsik Sándor, és a többiek; Kékesi László (basszus), Mareczky István (dob), Cserháti István (billentyűs) és az énekes Vikidál Gyula — képünkön — is belead apait-anyait. A hatás nem is marad el, egyesek már a hangfalakat ostromolják, a legélelmesebbeket már a színpadon kell kerülgetniük a zenészeknek. Remek a Forma I. és a Menj tovább című szám, kár, hogy sokan (igen, sokan vannak) sörben úszó lelkűk miatt már nem élvezhetik igazán. Amúgy jó koncert volt, bizonyítva, hogy a legfelkészültebb diszkós és a leg- parádésabb magnó-, vagy lemezzene sem képes versenyezni az élővel. A rockzenére pláne érvényes ez, még akkor is, ha nemrégiben éppen Békéscsabán érdektelenség miatt kellett elhalasztani egy legjobbak közé taksált együttesünk koncertjét. F. I. Fotó: Császár Lajos Márciusi folyóiratszemle Kortárs A lap élén Március címmel tizenhat vers áll a Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulójára Erki Edit által összeállított lírai és prózai antológiából. Az itt közölt művek nem a 133 nap alatt íródtak, hanem a forradalom leverése után, a felszabadulásig bezárólag, itthon vagy az emigrációban. S kivétel nélkül mind „a magyar forradalmárok igazságát emeli magasba”. Juhász Gyula, Kassák Lajos, Erdélyi József, Komját Aladár, Illyés Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Veres Péter helytállásra, kitartásra biztató szavai egytől egyig Komlós Aladár egyik tanulmányában leírt sorait példázzák. „Mert a forradalmat hiába verték le a fegyverek, a szellem erről nem vett tudomást, s továbbra is át volt hatva a meggyőződéstől, hogy társadalmunk megérett a pusztulásra és gyökerestől át kell alakítani.” Ezt követi egy másik ösz- szeállítás Testvériség címmel a Magyar Tanácsköztársaság egykori szovjet visszhangjáról Varga Mihály válogatásában. Részlet Lenin beszédéből, Gorkij sürgönye, majd egy hosszabb írása, a moszkvai munkásság május elsejei szikratávirata Kun Bélához, aztán egy petrográdi tömeggyűlés üzenete. Továbbá versek és lapszemelvények, mint a Magyar tanulság az Izvesztyijából, Új Írás A Pályám emlékezete rovatban Csukás István Feltörekvés gátlásokkal címmel ír szerény egyszerűséggel magáról. És végtelen őszinteséggel. A háborús évek zűrzavarában cseperedő gyerek felszabadulás után anyja és maga álmait kergetve hegedűművésznek készül. És a lehetőség megvan hozzá, bár egész környezete irreálisnak tartja. „Én pedig egy hihetetlen, álomszerű helyre csöppentem. Az álomszerűség kezdődött már az utazással: hajnalban indultunk el anyámmal egy ismerős szekerén, a saroglyábán dunyha, párna, lepedő, törülköző, szalmazsák, egy mély- és lapostányér, egy bögre, kés, villa, kanál — ezeket a holmikat minden tanulónak vinnie kellett magával; s mire megérkeztünk Tarhosra, a kastély kapuja előtt már nagy szekértábor volt, szalonnázó szülőkkel, s riadtan pislogó gyerekekkel.” Így indul egy csodálatos közösségi élet, amelyben a nagyobbak a kisebbeket támogatják, gondozzák, tanít- gatják. Érdemes, szép olvasmány. Tiszafái Sarkadi Imre filmnovellája, a Párbaj először 1956ban jelent meg nyomtatásban. Ez is olyan, mint legtöbb alkotása: időtálló. S talán most olvasva még izgalmasabb, mint annak idején. Minden alakja él, s konfliktusa valódi, nem művileg létrehozott, mint any- nyi más az ötvenes évek elején. Két falusi parasztember kevés szavú, de kemény mérkőzése hűbb történelmi képet ad a tankönyveknél. Varga János négyholdas té- esztag és Pótor András tanácselnök története nemcsak az időt hozza vissza, de előre is mutat, s türelemre int. Vargát a tanácselnök hamis vádak alapján följelenti, de a vizsgálóbírónak őszintén megmondja, hogy csak azt nem akarja, hogy otthon: legyen, mert túlságosan nagy hatással van másokra. Az ügyész elejti a vádat, s Varga néhány hónap rabos- kodás után hazatér. Igazságát keresi otthon is, mert közben kizárták a téeszből. A visszavétel a tanácselnök nyomására húzódik, s közben egy véletlen motoros baleset folytán a község vezetője elüt egy gyereket, akinek ugyan nem lesz komolyabb baja, de az ügy nagy port ver föl. Senki Sem látta, hogyan történt, mégis tizennyolcán tanúskodnak ellene, s mind azt állítja, szabálytalanul hajtott. Fölötte- sei ekkora ellenszenvet tapasztalva lemondásra bírják, s a volt tanácselnök a termelőszövetkezetbe megy dolgozni. A fogatosokhoz, mint akárki más. Vass Márta Maruzsné, Sebő Katalin tanársegéd de a Békés megyeiek — a fenti ok miatt — inkább otthon szeretnének elhelyezkedni. — Hogyan foglalkozik a főiskola a már végzett tanárok továbbképzésével ? — Erre a célra — válaszolja a tanszékvezető —külön is kiadunk írásos anyagokat. Szlovákiában és itt Magyarországon kéthetes tanfolyamokat, néprajzi táborokat szervezünk részükre más intézményekkel közösen. Ezenkívül a szlovák klubokban előadásokat is tartunk. A kutató és a gyűjtőmunkára megemlítek egy példát. Öt—hat évvel ezelőtt „A bölcsőtől az oltárig” címmel az egyik volt hallgatónk, egy tótkomlósi tanárnő kitűnően feldolgozta a szlovák családi ünnepekkel, szokásokkal kapcsolatos hagyományokat. Két harmadéves hallgatóval is váltunk néhány szót. Mindketten a békéscsabai szlovák gimnáziumban érettségiztek és nappali tagozaton szeretnék befejezni főiskolai tanulmányaikat. Tavaly novemberben kéthetes gyakorló tanításon vettek részt Békéscsabán, a 3-as és az 5-ös számú általános iskolákban. Németh Katalin néprajzból, Korbely Zsuzsanna pedig szlovák irodalomból szakdolgozik. Bukovinszky István (Folytatjuk) Hat szocialista brigád részvételével rendezte meg a békéscsabai Május 1. Tsz a közművelődési vetélkedő háziversenyét. Nagyszámú, lelkes közönség gyűlt egybe a gerlai kul- túrházban, ahol a verseny győztese a Balogh Mihály vezette Április 4. brigád lett Fotó: Tömő Mihály Békés megyeiek között a szegedi főiskolán (I.) Németh Katalin és Korbely Zsuzsanna harmadéves szlovák szakos hallgatók B Foto: Császár Lajos kés, Pest, Komárom, Nóg- rád, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származik. Egyébként a tanszéken hárman vagyunk, és rajtunk kívül még ketten segítik az oktatómunkát félállásban. Lektorunk korábban a nyitrai főiskola pedagógiái fakultásán tanított. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Maruzsné, Sebő Katalin tanársegéd is. — Szintén Békés megyei? — Igen, Tótkomlóson születtem, de az általános iskolai és a gimnáziumi tanulmányaimat Mezőhegyesen, illetve Békéscsabán fejeztem be. Érettségi után Pozsonyba kerültem, ahol 1971— 1975 között elvégeztem az egyetemen a szlovák-esztétikai nevelés szakot. — Az oktatáson kívül milyen tudományos tevékenységgel foglalkozik ? — Most írom doktori disz- szertációmat a XIX. századi szlovák irodalom témaköréből. — Mik a szlovák szakos hallgatók elhelyezkedésének lehetőségei? — Az utóbbi 4-5 évben valamennyinek sikerült állást kapni. A végzősök nagy része saját lakóhelyén vagy ahhoz közeli településeken szeretne tanítani, s ezért gyakran magyar iskolában vállalnák állást. Az ország északi részében viszont sokkal több üres státusz van. Szokásos kép fogad bennünket, amikor belépünk a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Hámán Kató úti épületébe. Diákok jönnek, diákok mennék, és sokan várakoznak a különböző előadótermek előtt. Itt-ott ismerős arcok bukkannak fel, amin nincs semmi csodálkozni való, hiszen mind az oktatók, mind a hallgatók között szép számmal akadnak Békés megyeiek. Elsősorban velük kívánunk beszélgetni, mert érdekel: mi a véleményük, meglátásuk azoknak a tanároknak és tanárjelölteknek, akik valamilyen szállal megyénkhez kötődnek. 4* Dr. Bacsa Pál adjunktus, a szlovák nyelv és irodalom tanszék vezetője 1963- ban került a főiskolára. Korábban a Békéscsabai Szlovák Gimnáziumban tanított, s így alaposan ismeri a középfokú intézményekben folyó oktató-nevelő munkát is. Eddig több tankönyvet és főiskolai jegyzetet írt. — Mikor alakult meg a szlovák tanszék? — Az idén ünnepeljük megalakulásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomDr. Bacsa Pál adjunktus, tanszékvezető ból sok rendezvényünk is lesz. Például a novemberi szünetben összehívjuk a hallgatókat és irodalmi, valamint művészeti jellegű előadásokat szervezünk nekik. — Hányán tanulják most a szlovák nyelvet és irodalmat? — Jelenleg 31 nappali és 15 levelező tagozatos hallgatónk van. Nagy részük Béés tanárképzés
