Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-13 / 36. szám
1979. február 13., kedd 1979 — Nemzetközi gyermekév Ellesett pillanatok Ebben az esztendőben érthetően megsokszorozódik a figyelem, amellyel a gyerekeket általában körülvesszük. És ez így van rendjén — még akkor is, ha mi, felnőttek némi „irigységgel” gondolunk erre a 365 napra. 1979 az első esztendő, amely a gyermekeké — a megvalósulatlan, egykori gyermekálmok valóra váltására alkalom, hogy a most felcseperedő nemzedék élete szebb, boldogabb, igazabb legyen szerte a világon. És persze, a magunké is. Ugyan ki merné tagadni, hogy a gyerekek a legodaadóbb társaink a boldogság, az őszinteség, a szeretet, a jót akarás sokszor gyorsan múló pillanataiban! k. m. „Hóvirág” — Lappföldről A mindenit! Újabb bukással gyarapodott a családi album! A sílécekkel barátkozó lengyel kisfiút édesapja is elkísérte Varsó egyik parkjába Honda motor! Hát már ez is valami? Önfeledten csevegő vietnami kisfiúk. A háború szörnyűségeit talán már elfeledhetik A győztes úgyis én leszek! A lipcsei iskolás fiúk egyik fő álma, hogy egyszer majd neves birkózók lesznek (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Közterület — köztisztaság Beszámoló párttaggyűlés a mezöberényi Aranykalász Tsz-ben Javultak az etetés munkakörülmények A mezöberényi Aranykalász Termelőszövetkezet pártalapszervezetében a beszámoló taggyűlést megelőző pártcsoport-értekezleteken az 54 megjelent közül 33 párttag nyilvánított véleményt. A hozzászólások középpontjában a gazdaságpolitikai munka, az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozata alapján készített intézkedési terv végrehajtásának értékelése szerepelt, de sokan foglalkoztak a pártmunka egyéb területeinek, az egyéni pártmegbízatások értékelésével. Kitűnt, hogy a párttagság elégedett a párt- és a gazdasági vezetés munkájával, amelynek eredménye, hogy a termelőszövetkezet párt- szervezete jelentős helyet foglal el a község életében. A beszámoló taggyűlésen kiemelt helyen szerepelt az az intézkedési terv, amely meghatározta a legfontosabb ipari növények hektáronkénti termésátlagát az elkövetkezendő évekre. Az időjárás viszontagságai szinte az egész évben kedvezőtlenül befolyásolták a tavaszi munkákat, az aratást, valamint az őszi betakarítást és talaj-előkészítést. Ennek ellenére búzából 46, cukorrépából 340, rizsből 24, kukoricából pedig több mint 80 mázsa termett hektáronként. Ezek az eredmények és a sokat javuló állattenyésztési színvonal biztosította, hogy a szövetkezet termelési értéke 1975-höz képest 61, az 1977-es eredményekhez képest pedig 18—20 százalékkal növekedett. Javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, hiszen 22 millió forintot fordítottak beruházásra, amelyből jelentős a szociális célokra felhasznált összeg. A beszámoló taggyűlés úgy fogalmazott, hogy a párttagság jelentős részt vállalt a feladatok végrehajtásában és jelenlegi összetételében is alkalmas a megnövekedett munka ellátására. Elkészítették az 1979. évi gazdaságpolitikai, cselekvési programjukat. A tervszámok bizonyítják, hogy az Aranykalász Tsz kommunistái nem akarnak egy helyben topogni. A termelési érték további 4 százalékos növelését tervezik, s búzából 48, kukoricából 70, cukorrépából 400, rizsből 30 mázsa átlagtermést terveznek hektáronként. Az egy tehénre jutó tejhozamot 4 ezer literben állapították meg, és 12 ezer hízó sertést kívánnak értékesíteni. Jelentős feladatként határoz- . ták el a beruházások csökkentését és a gazdaságosság, a hatékonyság, a minőség javítását. A cselekvési program célul tűzött ki olyan feladatokat is, mint a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztése, a munkafegyelem javítása, a vezetés színvonalának emelése. Foglalkozik a párttagság személyes példamutatásának jelentőségével, a dolgozók széles körű tájékoztatásával, a termelési agitáció időszerű feladataival. Karczag József „A tisztaság fél egészség” — no és környezetvédelmi esztétikai szempontból sem közömbös, hogy tiszta, ápolt- e szűkebb-tágabb környezetünk. Az emberek zöme kényes arra, hogy ruházatát, lakását, háza táját tisztán tartsa, csinosítsa. Arra viszont sokkal kevesebben ügyelnek, hogy a közterületeket se szennyezzék, csúfítsák. A települések tisztán tartása, a szemét, hulladék elszállítása tekintélyes pénzbe kerül, még akkor is, ha a lakosság ügyel a környezetre. Orosházán több mint hárommillió négyzetméter a város közterülete, melynek egynegyede tartozik rendszeres takarítás, gondozás alá. A munkálatokat a városi tanács költségvetési üzemének köztisztasági részlege látja el. Nehéz és hálátlan feladat ez, hiszen a költségvetési lehetőség például azonos az 1973. évivel, és állandó a munkaerőhiány. A tanács kézi és gépi úttisztítási költségvetési kerete az idén egymillió 650 ezer forint. Igaz, a gépesítés sokat javított a helyzeten; 1976—78-ban ösz- szesen csaknem 7 millió forintot költöttek gépekre. Vásároltak egyebek között pormentes szemétgyűjtő-, konténerszállító tehergépkocsit, önfelszedő úttisztító célgépet, útprofilírozót, járdasószórót. A város burkolt útjainak a hossza 57.9 kilométer, s ennek 51 százalékát. 29 kilométert takarítanak rendszeresen. Hozzátartozik a település tisztán tartásához az út menti gaz irtása, a csatornák tisztítása, a padka- rendezés is. Bonyolítja a dolgot, hogy ezek a munkálatok pénzügyileg, szervezetileg három különböző — a köztisztasági, a kertészeti és a mélyépítő — részleghez tartoznak. Hasznos lenne, ha valamilyen formában együttesen látnák el az említett feladatokat ezek a részlegek. A csapadékvíz elvezetése jelenleg megoldatlan, de 1978- ban már megkezdődött az új csapadékvíz-elvezető rendszer első ütemének kiépítése. A köztisztaság fontos, mindennapi témája a szemét- gyűjtés, szemétszállítás. A kukarendszerű szállítás eléggé munkaigényes, a lakótelepek építési rendszere azonban nem teszi lehetővé a konténeres szemétgyűjtést, az edények elhelyezését. A kukák mozgatása, a tárolóhelyek és az edények tisztán tartása á köztisztasági részleg és a házkezelőség közös feladata. 1975-ben mintegy „ 1800, az idén már 3600 lakásból szállítják el rendszeresen a szemetet a részleg dolgozói; 42 utcába, 4 lakótelepre, 5 térre és 46 vállalathoz, intézményhez jár rendszeresen a szállítójármű. A terv egyébként az, hogy a következő években még több utcában oldják meg a rendszeres szemétszállítást, a tervidőszak végéig 5 ezer lakást kapcsolnak be e kommunális szolgáltatásba. Szólni kell arról is, hogy a köztisztaság fenntartása az állampolgári fegyelmezetlenség miatt számottevő többlet- munkát, többletkiadást igényel. Ezt fokozott ellenőrzéssel lehet csökkenteni. Hathatós intézkedésekre, többek között rendszeres köztisztasági őrjáratra van szükség. S ha jó szóval nem megy, a helyszíni bírságolástól sem szabad visszariadni. „Söpörjön mindenki a saját háza előtt” — tartja a szólásmondás. Nos, a szó szoros értelmében vett söprésnél maradva úgy is fogalmazhatunk: mindenki söpörjön a saját háza előtt, sőt, lehet egy kicsit a közterületen is. T. I. Gyógyírt a magányra Egy pillanatkép örökre megmaradt emlékezetemben. Egy fekete fejkendős, ráncos arcú nénike szomorúan nézett ki az egyik modern lakótelepi skatulyaház negyedik emeleti ablakán. Lehet, csak látogatóba érkezett, de az is lehet, hogy odaköltözött. Révedező tekintetéből akkor mintha azt olvastam volna ki, hogy biztosan mélyen tűnődik valamin. Elgondolkoztam e kontrasztos képen. Vajon mi idéződhe- tett fel a néni emlékezetében, amikor látta a mérnöki pontossággal megtervezett sétányokat, a drótkerítéssel körülzárt, aszfaltozott játszóteret és hallotta a fűnyíró gépek fülsiketítő berregését. Idegen környezet, idegen emberek. Ez az, amihez nemcsak az idősebb korosztálynak, hanem még a fiatalok egy részének is nehéz hozzászoknia, no meg annak, aki életének nagy részét falun töltötte el. Ott volt a jószág, ott volt az udvar, a kert, esetleg a gyümölcsös is, amely sok-sok elfoglaltságot, gondot és örömet okozott. Azok a családok, amelyek hosszabb-rövidebb időn keresztül együtt éltek egészséges, meghitt falusi környezetben, gyakran szétszóródnak. A fiatalok elmennek és az öregek általában otthon maradnak. így talán elviselhetőbb a sorsuk, mint azoknak, akik valamilyen oknál fogva kénytelenek emeletes házakba költözni és többnyire együtt szorongani — esetenként civakodni — a fiatalokkal. A különböző generációkat képviselő családtagoknak azonban valamennyire alkalmazkodniuk kell. Ha ez nem megy, napirenden lehetnek a kisebb-na- gyobb összeütközések, s eze-- két követi a szétköltözés — tegyük fel, ha van hova. Legkirívóbb példa erre: amikor a nyugalom helyre- állítása céljából a szociális otthont tartják az egyetlen lehetséges megoldásnak. Valószínű, az ilyen és az ehhez hasonló esetekre mindenki tudna példát mondani a maga környezetéből. Akadnak békés természetű családok is, ahol a nagyszülők, sőt a dédszülők is hallatlan türelemmel és szeretettel veszik körül unokáikat vagy dédunokáikat, s ahol maguk is önzetlenül segítenek a fiatalok háztartásában, a gyermeknevelésben és más munkában. Amikor a szolnoki pályaudvaron állt a vonat, a fülkében két idős ember hétköznapi dolgokról beszélgetett. Egyszer csak az egyik kinézett az ablakon, majd megszólalt: „Ez a Szolnok is hogy ki van fordítva!” Azt hiszem, ez a mondás jól kifejezte az öregek gondolatvilágát, s azt az érzést, amelyet a modern nagyváros látványa keltett bennük. Nem szemellenzősségről van szó, hanem egy olyan szemléletről, amelyet már aligha lehetne megváltoztatni. Ezeket az egyidejűleg meglevő ellentétes érzelmeket csák Petőfi tudta például Az Alföld című versében találóan kifejezni: Mit nekem te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája! / Tán "csodállak, ámde nem szeretlek, / S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Valahogy így lehetnek a falu végén vagy a tanyákon élő emberek is a „kifordított’ városokkal, a lakótelepek kockaházaival. Legutóbb Mezőkovácsházán elbeszélgettem néhány idős emberrel. ők a művelődési központ által szervezett klubok legaktívabb tagjai közé tartoznak. Az egyik alacsony termetű asszony azt fejtegette, miként tudnának közelebb kerülni a szülők az emeletes házakba költözött gyerekeikhez. Mint mondta, neki négy gyermeke van. Fiai messzi városokban laknak, s egyedül' a lánya maradt a községben, de ő is elköltözött egy több szintes házba. A néni a két és fél szobás lakásában most egyedül lakik. Több fórumon is megkérdezte, miért nem lehet az emeletes épületek földszintjén egy- és másfél szobás lakásokat kialakítani? Ezekbe ugyanis beköltözhetnének azok az idős emberek is, akik nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeikkel egy házban lakjanak. „Mit válaszoltak erre?” — kérdeztem az asz- szonyt. „Azt — felelte —, hogy sem műszakilag, sem egyéb szempontból nem lehet ezt megvalósítani.” Az írás elején szóltam arról, hogy a környezetükből kiszakadt öregek nagy része már képtelen beilleszkedni a modern nagyvárosi környezetbe. Azt hiszem, itt differenciálni kell. Hány meg. hány olyan korszerűtlen, nagy portás ház van, amelynek karbantartását, a kertek művelését, vagy az utcafront tisztítását a beteg emberek már nem vállalhatják. Viszont akadnak nagy családok, amelyek meg elég kicsi lakásokban szoronganak. Helyváltoztatásra gondolok. Ennek jogi, pénzügyi szabályozásával végre lehetne hajtani a cseréket. Az alföldi települések egyik jellegzetessége, hogy hatalmas területeken fekszenek. Sok utca állapota olyan, hogy rossz idő esetén semmiféle járművel sem lehet eljutni egyik helyről a másikra. Így ritkulhatnak a kölcsönös látogatások. Mennyivel könnyebb lenne a fenti megoldás, természetesen akkor, ha ehhez valamennyi feltételt megteremtenének. Egy községen, vagy egy városon belül nem szakadnának el egymástól a családok. Ha a földszinteken idősek laknának, akkor még az orvosok, a házi szociális gondozónők is könnyebben felkereshetnék őket. Összegezzük az elmondottakat: Vannak olyan öregek, akik sosem szoknák meg a nagy házakat, és ezért bűn lenne őket erőszakkal elköltöztetni. Sok módja van annak, hogyan lehet rajtuk is segíteni. Ugyanakkor akadnak olyan tettre kész, aktív nyugdíjasok is, akik szívesen beköltöznének ezekbe az új több szintes épületekbe, csakhogy gyermekeikhez, unokáikhoz közelebb kerüljenek. Ez jogos igény, mert az emberi kapcsolatok megtartására — amit nem győznek hangsúlyozni a pszichológusok, a szociológusok, az orvosok — az egyre inkább technicizáló- dó, rohanó világunkban mindennél jobban szükség van. Ha a kontaktus hiányzik, akkor a családjuktól távol élő öregek magányának, keserű egyedüllétének enyhítésére á felsőbb szintű határozat és a központi intézkedés; az anyagi támogatás és a segítő, de idegen kéz igazi gyógyírt nem adhat! Bukovinszky István
