Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

1979. február 13., kedd g@HHe®eMHaee*MH»®0eHE»H»CTBEaffle@EaE»Eai£v::3seeeeae* Tervek, lehetőségek, feladatok az építőiparban Beszélgetés Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettessel Kamut 30 évvel később n nyekergő gramofonmuzsika helyett szépen szolfézó úttörők állnak félka­réjban a kamuti Béke Tsz zárszámadó közgyűlésén. Február 9-e, szombat. Kint sza­kad az eső, nagyon barátságtalan az idő, a kultúrházban pedig tavaszias a meleg, zeng a kórus, a népdalköltészet remekeit előadó fe­hér inges, piros nyakkendős iskolások szívet, lelket melengető csoportja vastapsot arat. Nézem az arcokat, szemeket, idősekét, fiata­lokét. Mosoly ül az ajkak körül, örömkönny­csepp a szemek sarkában. Ki hitte volna har­minc évvel ezelőtt, amikor ez a tsz is szárny- szegett madárként bontogatta szárnyait, hogy ilyen rövid idő alatt az úton eddig jutunk? HirtÄen csend támad, majd egy ékes szavú gyermek szava csilingel az asztalok közt: „Köszönjük az iskolánknak adott támogatást, az évközi jó munkát, amely lehetővé tette, hogy gondtalanul tanuljunk és kirándulhas­sunk hazai, külföldi tájakra. ígérjük, hogy erőnkből tellően, mi is segítjük a szövetkeze­tét, s ha felnövünk, átvesszük és folytatjuk a munkát.” A részvevők büszkesége nem kicsi, nem is lehet az, hiszen évtizedekkel ezelőtt gyermek nem járt ebben a községben fehér formaing­ben, piros nyakkendőben, mint ma, ahogyan a szülők édesapja, édesanyja sem elsőnek, el­ső kérésre írta alá a tsz-belépési nyilatkoza­tot. Micsoda makacs idők jártak míg rájöt­tek az emberek, hogy a szövetkezet nem el­lenük, hanem értük van, az ő javukat, bol­dogulásukat szolgálja. Harminc évvel később ez csak természetes. Nem is lehet másként. Azért dolgoznak évről évre egyre jobban és eredményesebben a kamuti Béke Tsz-ben, mert az emberek, a családok boldogulásának ez a legtermészete­sebb alapja. És ez így van rendjén. Vagyis, amit a párt meghirdetett agrárpolitikai tézi­seiben, az a szorgalmas, a vele egyetértő, érte dolgozni kész emberek munkája nyomán a valósággá válás útjára vezetett a nagy tanya­világ, világtól elzáró mezsgyéinek fel- ésösz- szeszántásával. * Az ölelkező földek most már évek óta mu­tatják termőképességüket. Búzából 1977-ben Kamut határa adott legtöbbet ebben az or­szágban. S tavaly, mert a termelésben egész­séges verseny folyik, mások megelőzték őket. Országosan az „ötödik helyre szorultak”. Ha ehhez mások hozzászámítják azt, hogy az ál­taluk patronált méhkeréki tsz-ben 17 mázsá­ról 27—28 mázsára növekedett a búza átlag­hozama, és néhány táblán ott is hektáronként 50 mázsa termést értek el, akkor a kamuti erőfeszítések értéke az ötödik helynél előke­lőbb. Hirtelen, néhány figyelemre érdemes válto­zással szerettem volna a harminc évvel ké­sőbbi Kamutra emlékeztetni a fiatalokat és időseket, akiknek a mai Kamut legalább olyan természetes, mint az ember lélegzetvétele. S amikor vége volt a közgyűlésnek, Balogh Sándor tsz-elnök a következőket mondta Frank Ferencnek, az MSZMP Békés megyei bizottsága első titkárának: — Frank elvtárs, amikor felszólalásodban a szövetkezeti ember tudatában bekövetkezett változásokról beszéltél, találva éreztük ma­gunkat. Évekkel ezelőtt, amikor nálunk is megjelent az első gabonakombájn, tagtársaim nagyon nehezteltek rám. Ha abban az évben elnökválasztás lett volna, biztosan megfosz­tanak e funkciótól, mert ha kombájnnal ara­tunk, hogyan lesz meg a kenyémekvalója több száz, ezernél is több szövetkezeti tag­nak? Ma ezen az egészen már csak mosoly- gunk, hiszen nálunk Kamuion a növényter­mesztésben már mindent géppel csinálunk. Munkából mégis minden családnak jut bő­ven, de keresetből, tagjövedelemből sem va­gyunk a megyei tsz-sor végén. A község is ezt példázza. Itt minden középület, intéz­mény, családi ház KISZ-korú, harminc éven aluli. B e kár, hogy szalad az idő azok felett, akik megdolgozták a magukét ezért a mindenkért, akik maguk mögött ér­telmes életet láthatnak, s olyan emberi bol­dogulást, emberi felemelkedést, melyet csak a mi és a hozzánk hasonló szerkezetű országok társadalmi rendszerei biztosítanak a munká­ban nem rest dolgozóknak. D. K. Többért többet Nagy gonddal készül az Aj gazdasági évre a gerendási Munkácsy Tsz Negyedik esztendeje, hogy egyetlen közös gazdaságban, a Munkácsy Tsz-ben dolgoz­nak Gerendás lakói. Azóta gyors a fejlődés. Az elmúlt év kedvezőtlen időjárása el­lenére búzából 52, kukoricá­ból 79 mázsás átlagtermést takarítottak be, zöldséget 380 hektáron termeltek kima­gasló eredménnyel. A Munkácsy Tsz-ben 1978- ban kezdték meg a batériás sertéshizlalást. A Mezőhe- gyesi Iparszerű Sertéste­nyésztési Rendszer tagjaként erre a célra egy régi, 300 férőhelyes sertésólat alakí­tottak át. így egyszerre 1260 sertés hízik, egy kiló súly előállításához mindössze 2,7 kiló takarmányt használnak fel. A szigorúan megtartott technológia minimálisra csökkentette a malacelhul­lást és a jó eredmények lát­tán, a hagyományos ólakban dolgozóknál is sokat javult a munkafegyelem, ennélfog­va jobbak az eredmények. A IV. ötéves terv utolsó esztendejében Gerendáson 77 millió 93 ezer forint volt az össz-árbevétel, 1978-ban pedig 121 millió 234 ezer. Ennek megfelelően növeke­dett a szövetkezeti vagyon, a tagság évi átlagkeresete és a tiszta nyereség. Ilyen jól sikerült eszten­dő után igen nagy gonddal készült fel a vezetőség arra, hogy 1979-ben az V. ötéves terv időarányos részét telje­sítse, illetve túlteljesítse a jó hírű közös gazdaság. A termelés négyszázalékos nö­vekedését irányozták elő a növénytermelésben, az ál­lattenyésztés pedig három százalék pluszt hoz. Elsősor­ban a tejtermelés növelésé­ben akarnak jelentősen elő­relépni, de tovább fokozzák a malacszaporulatot és ko­cánként . 16 hízó sertést ad­nak át a feldolgozó iparnak. Az elmúlt négy esztendő­ben megerősödött a Munká­csy Tsz, most tovább szeret­nének lépni. Fontolóra vette a vezetőség a beruházás le­hetőségeit. Kétéves prog­ramban újabb szárítóüze­met építenek és rendeznek be, mivel a nagy termésho­zam biztonságos tárolása másképp nem oldható meg. A közép- és nagy teljesít­ményű traktorokhoz ipar­kodnak megfelelő munka­gépeket vásárolni, hogy a kihasználtság minél jobb le­gyen. Igaz, hogy a háztáji gazdaság szerves része a közösnek — a zöldségter­meléshez palántát, az állat- tenyésztéshez, hizlaláshoz takarmányt kapnak a tagok a közösből —, de 1979-ben csak olyan mértékben segí­tik a háztájit, amilyen mér­tékben a tag részt vesz a kollektív munkában. Kiad- * ták a jelszót: a háztáji mun­ka nem mehet a közösség rovására. Csak együtt lehet tovább haladni, még jobb eredményeket elérni. Felülvizsgálják a bérezési rendszerüket is. Többért többet! Ez a jelszó. Aki na­gyobb hasznot hoz a közös gazdaságnak, az többet kap­jon a javakból is. Az idén már differenciáltabb lesz a bérezés. Nem lesz könnyű a tervek végrehajtása, de a szövetkezet és a tagság ér­deke így kívánja. A. R. Ebben az ötéves tervben megyéftk építési igénye meg­haladja a 16,9 milliárd fo­rintot, a rendelkezésre álló kivitelezési kapacitás viszont alig éri el a 15,5 milliárd fo­rintot. Az elmúlt napokban Békéscsabára látogatott, és megbeszélést folytatott me­gyénk vezetőivel Szilágyi La­jos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes. A tanácskozást követően beszélgettünk az ágazat gond­járól, eredményeiről. — Az utóbbi időben épí­tőipari kapacitásfejleszté­sünkről és a technológiai váltásokról egyre többet hallunk. Gondolok itt az elmúlt évben a kapacitás fejlesztésére nyújtott hi­telekre, illetve az ezek nyo­mán megvalósuló építési módozatokra. Ez a kettő hogyan függ össze? Ho­gyan fest ez a kérdés, mi a helyzet Békés megyé­ben? — Az építőipar előtt álló feladatok még mindig na­gyobbak, mint a rendelkezés­re álló kivitelezői kapacitá­sok. A továbbiakban sem számíthatunk több munka­erőre, mint amennyi jelenleg van, s ha az építőipar mind­inkább alkalmassá akar vál­ni a feladatok teljesítésére, akkor korszerű technológiá­val. technikával növelheti csak kapacitását. Ez országos tendencia, ebből nem marad­hat ki Békés megye sem. Itt is jelentős kapacitásfejlesztés van kialakulóban. Folyik a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál egy nagy fejlesztés, ugyancsak fejlesz­tés előtt áll az ÉPSZER Vál­lalat, és még néhány szövet­kezet. A széles körű technológiai korszerűsítés keretében egyik kiemelkedő feladat a lakás­építés technológiájának kor­szerűsítése. A VI. ötéves tervben Békésben is tovább épülnek a házgyári lakások, de korszerűsödik a technoló­gia a továbbiakban úgv, hogy például az ÉPSZER Vállalat áttér PEVA-techno- lógiára, a tégla- és közép- blokkos technológiát pedig maid azon szövetkezetek vé- szik át, melvek eddig tény­leg hagyományos technoló­giával építettek. — Köztudott, hogy Békés megye építőipari egységei gépesítettség szempontjából messze elmaradtak az or­szágos átlagtól. Az elmúlt évben a megye hét építő­ipari egysége 297 millió fo­rintot kapott gépesítésre, a technológiafejlesztésre. Ez átmenetileg megoldja a gondokat. Az elkövetkező években várható-e a to­vábbi fejlesztés? — Ügy tudnám összegezni: a VI. ötéves terv kidolgozása folyamatban van, abban vi­szont szerepel a további fej­lesztés. Ezeknél a technoló­giai fejlesztéseknél nincs és nem is lehet megállás. Ez egy megkezdett folyamat, amely a VI. ötéves tervben tovább folytatódik. Hogy ez milyen mértékű lesz? Arra ma még nehéz választ adni. Inkább azt mondanám: az 1979-es és az 1980-as évben saját munkánktól függ, hogy a népgazdasági tervet ho­gyan tudjuk teljesíteni, mi­lyen nemzeti jövedelem és anyagi alapok teremtődnek meg ahhoz, hogy a további technológiai, technikai fej­lesztést sikeresen tudjuk még előbbre vinni. — Országosan is a tech­nológiai váltások korát él­jük. Az utóbbi években előtérbe kerültek az új technológiák. Hogyan látja ön a könnyűszerkezetes építési mód jelenlegi hely­zetét? — A könnyűszerkezetes épí­tési mód nagy fejlődés előtt all. Ezekből három — de többet is említhetnénk —al­kotja az alapvető könnyű- szerkezetes hazai rendszer. Ebből a legjobban áll a CLASP angol technológia, amelyik iskolák, óvodák, kommunális létesítmények építésére alkalmas. Székesfe­hérváron már ilyen iskola és több gyermekintézmény üze­mel. Budapesten is hasonló­kat építenek. Az idén mint­egy 50 ezer négyzetméter kommunális létesítmény ké­szül ezzel a technológiával. Rövid időn belül e technoló­giából százezer négyzetméte­res nagyságban épülnek kü­lönböző létesítmények. Emel­lett még kezd elterjedni a CONDER-rendszer, melynek rendszergazdája a 31-es Ál­lami Építőipari Vállalat. Ez ipari csarnokok kialakításá­ra alkalmas. A harmadik a FILLOD-rendszer, amelyet a Fémmunkás Vállalat használ. Ez ebben és a következő év­ben jut el odáig, hogy az el­ső létesítmények elkészülje­nek. Ismeretes a könnyű- szerkezetes technológiák roppant nagy előnye. Még­is idegenkednek tőle a be­ruházók. Mi ennek az oka? ■ — Egyik oka az, hogy új­szerű, sokak számára ma még ismeretlen, másrészt bizonyos többletköltség jelentkezik. Megnő az acélszerkezetek, a műanyagok és egyéb modem építőanyagok fokozottabb felhasználása. Ez pedig már árrendszeri probléma, a je­lenlegi magyar árrendszer ugyanis ngm kedvez az új technológiáknak, drágítja azokat. A hagyományos tech- -nológia mindenkor olcsóbb- nak. tűnik. Ügy vélem, hogy a jövő évi termelői árrend- szernek a kialakításában le­hetőség lesz arra, hogy ezen árrendszer kedvezzen a kor­szerű technológiának, és ne legyen ilyen kedvező a ha­gyományos, sók élőmunkát igénylő technológia. Az ide­genkedés többek között ab­ból is adódik: a beruházó nem., _azt nézÚ hogy mennyi az élőmunkában a megtaka- ritas, hogy átfutási időben a hagyományoshoz képest egy- harmad idő alatt készül el a létesítmény. Vannak beruhá- f°k-akik inkább vállalják a tobbletkivitelezési időt a kevés beruházási keretből többet akarnak építeni. . Az ország építőanyag­iparának csaknem 10 szá­zaléka Békés megyében van. Ennek a fejlesztési le­hetőségét ön hogyan lát­ja? — A mostani tárgyaláson is szó volt arról, hogy a ma­gyar üvegipar fellegvára az Orosházi Síküveggyár. Itt a csomagoló-üveggyártás foko­zása a következő fejlesztési feladat. Lényegében teljes egyetértés van a megye ve­zetői és az ÉVM között. A húsz gyárral dolgozó tégla- es cserépipari vállalatnál egy struktúra átalakítását ter­vezzük, miután a korábban említett lakásépítési techno­lógiák korszerűsítése folytán a 'középblokkal szembeni igény csökkenni fog. A gyár- nak ezt a termékét ki kell váltani, más építőipari szer­kezetek, elemek gyártására kell áttérnie. A vállalatnak napjainkban 500 millió forint értékű beruházása van folya­matban. Az újkígyósi szige­telőanyag-gyárnak a rekonst­rukcióját tervezzük, melyre 350 millió forintot fordítunk. Itt még van mit tenni az akadályok elhárítására. A fejlesztés megvalósul, s ak­kor a nehéz szigetelőlemez hazai gyártása is megoldódik. — Hogyan ítéli meg Bé­kés megye V. ötéves tervi lakásépítését? — Nagyon pozitívan! Az eddigi éves tervteljesítések és a várható ötéves tervi tel­jesítés igen szép eredménye­ket mutat. A tervezett 14 500 lakással szemben Békés me­gyében 18 000 lakást adnak át 1980 végéig. Igaz, ezek kö­zül szép számmal épült ma­gánerőből. Erre talán a kényszerűség is rávitte a me­gyét, mert az elmúlt terv­időszakokban kevesebb volt az állami lakásépítési lehető­ség más megyékhez képest. Véleményem szerint a me­gyék sorában Békés megye az egyike volt, ahol hallat­lan nagy energiával, nagy mennyiségben megszervezték a magánerős lakásépítést. — Gombamód nőnek Bé­késben is az új lakótele­pek. Sajnos, a kapcsolódó létesítmények elmaradnak. Elmarad az úthálózat... — Csak idézni tudom az MSZMP Központi Bizottság 1978. október 12-i határoza­tát, amely az építőiparra és a második 15 éves lakásépí­tési programra vonatkozik. A KB határozata előírja szá­munkra, a megyei beruhá­zóknak, a minisztériumok­nak, a vállalatoknak az az alapvető feladata, hogy a la­kások komplexen épüljenek. Tehát a lakótelepen egy idő­ben készüljenek a lakások­kal az üzletek, iskolák, óvo­dák, bölcsődék, a szolgáltató létesítmények, a belső út- és csatornahálózat. Ezért vi­szont még sokat kell ten­nünk. Még előfordul olyan nyomasztó lakáshiány, hogy előbbre sorolják a lakások építését, és a kapacitásokat elsősorban ide irányítják, az­tán későbbi időpontban je­lentkeznek a feszültségek: a lakótelepen élő emberek vá­sárolnának, bölcsődébe, óvo­dába vinnék gyermeküket. így aztán utólag kezdünk kap­kodni, hogy pótlólag meg­épüljenek ezek a létesítmé­nyek. Ez ma még jellemző az építőiparra, de főleg a be­ruházókra. Az elmúlt évek­ből egyértelműen leszűrtük: társadalmi igény, hogy a la­kótelepek komplexen készül­jenek! — Hogyan értékeli a kö­zelmúltban megalakult Bé­kés megyei Építőipari Szö­vetkezetek együttműködé­sét? — Nagyon sok lehetőséget látok ebben a társulásban. Ez egy laza gazdasági társulás­nak indult, véleményem sze­rint minden résztvevő építő­ipari egység számára előnyö­sen. Egyrészt az anyagbe­szerzési gondok megoldásá­ban a vállalatok és szövet­kezetek között a kooperáció javulhat a nagy teljesítmé­nyű vezérgépek kihasználása szempontjából. Hallatlan sok lehetőség nyílik, hogy ösz- szefogva, közösen ezeket a nagy teljesítményű, drága gépeket jól tudják kihasz­nálni, egymás munkáját se­gítsék, egy-egy nagyobb mun­kára közösen készüljenek fel. Véleményem szerint rövid időn belül olyan tapasztala­tot fognak a társulás tagjai szerezni, hogy ez valameny- nyiük számára igen előnyös, a közös építési feladatok si­keres teljesítése érdekében — mondotta befejezésül Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes. Szekeres András Nemrég kezdték meg a betelepítést a gyomai Körösi Álla­mi Gazdaság szakosított juhtelepének egyedi elletőistállói­ba. Az országban egyedülálló, első ilyen elletőhöz nagy re­ményeket fűznek a gazdaság szakemberei, elsősorban a bárány halandóság csökkentéséhez Fotó: Veress Erzsi *

Next

/
Thumbnails
Contents