Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
1979. február 10., szombat Zsírosbödön Hamarosan megkezdődnek a közgyűlések megyénk ipari szövetkezeteiben. Folynak a számítgatások, az előkészületek, s lassan végleges formába kerülnek az idei tervek. Mint az közismert, az idén nem elsősorban a tömeges termelés kerül előtérbe legtöbb szövetkezetünknél — akár állami vállalatainknál —, hanem a minőség, hatékonyság, s ami talán még fontosabb: a gazdaságosság. Persze ez korántsem azt jelenti, hogy amit eddig ráfizetéssel, avagy támogatással gyártottunk, annak előállítását most egyszeriben szüntessük meg. Már csak azért sem, mert nem egy olyan iparcikk létezik, amelyre akkor is szükség van, ha netántán alacsonyabb áron kell értékesíteni, mint amennyibe az valójában kerül. Ha ezeket most mind kiiktatnánk, azonnal felduzzadna a hiánycikkek listája. Bátran hangsúlyozhatjuk: nem egy olyan iparcikkre szükség lesz az esetben is, ha az netán nem hozna nagyobb — esetleg semmi — nyereséget. Azonban itt azt is érdemes meggondolni, hogy az ilyen jellegű termékek gyártása a jövőben ne olyan vállalatokat kössön le, amely több milliós gépparkkal, tekintélyes szakmai múlttal rendelkezik, s a profiltisztítással, termékszelektálással, -váltással, gazdaságosabb, exportképesebb áruk előállítására lenne képes. Az ilyen esetben válik szükségessé, hogy kisebb vállalataink, szövetkezeteink éljenek a lehetőséggel, s a nagyvállalatok által megszüntetendő termékek gyártását átvegyék. Ez is a profiltisztítás egyik módja. Szép példája megyénkben a szarvasi Plastolus, amely szövetkezet a budapesti Polimertől átvette a pásztázható pvc-labdák gyártását. Történt ugyanis, hogy a budapestiek mind nagyobb tőkés exportlehetőséget, illetve megrendelést kaptak. így mindinkább átálltak a kazettás magnószalag gyártására, s mind kevesebb energiájuk maradt a labdák gyártására. Ugyanakkor a Plastolus a kartondobozok gyártását szerette volna megszüntetni, mivel a dunaújvárosi papírgyár hullámpapírgyára, amely a közelmúltban kezdte meg működését, képes ellátni termékeivel az országot. A szarvasiak tehát új profilt kerestek, s leltek a labdák gyártásával. Mi több, ezzel együtt átvették a Polimer exportpiacát is, s az addig csak belföldre gyártó Plastolus a jövőben a határainkon túl is jelentkezhet ezen „új” termékével. Méghozzá nyereségesen. Hasonló példa alapján lehet újra kapni a boltokban a kályhafüstcsövet, a zsírosbödönt, a fém vizeskannát, és Sorolhatnánk tovább. Ezzel a lehetőséggel a jövőben is élnie kell minden kis vállalatunknak, szövetkezetünknek, mert így elkerülhető, hogy évről évre növekedjen a hiánycikkek listája, mi több, sok esetben egyes kisebb kollektíva gazdaságosabbá tudja tenni az addig ráfizetéssel előállított termékek gyártását. —jávor— Élen a mezohegyesi is a Hidasháti A. G. Megyénk szakosított tehenészeti telepeinek száma 27. A termelőszövetkezetekben 15, míg az állami gazdaságokban 12 szakosított telep épült. A megye 27 szakosított telepén az előző évhez viszonyítva létszámban és termelési eredményekben dinamikus fejlődés következett be. A tejtermelésben az előző évhez viszonyítva ugyancsak jelentős előrelépés történt. A termelőszövetkezeti üzemek telepein 16,6 százalékkal, míg az állami gazdaságoknál 12,5 százalékkal nőtt a termelt tej meny- nyisége. A 27 telepen együttesen a növekedés a megelőző esztendőkhöz képest 14 százalék. Különösen kiemelkedő eredményt ért el a Mezohegyesi Állami Gazdaság, ahol az egy tehénre jutó termelt tej 5469 liter, valamint a dévavá- nyai Aranykalász Termelő- szövetkezet, ahol 4177 liter. Az összes szakosított tehenészeti telepen az egy tehénre jutó termelt tej mennyisége 279 literrel haladta meg az 1977. évit és elérte a 3682 litert. Jelentős az előrehaladás a termelékenység, a telepeken felhasznált élőmunka vonatkozásában. 1978-ban 8,8 munkaórát használtak fel 100 liter tej termelésére. Ez 0,5 órával kevesebb, mint 1977-ben volt. A legkevesebb munkaórát a Hidasháti Állami Gazdaság (4,9), az Orosházi Állami Gazdaság (6,6), valamint- a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet (6,8) szakosított tehenészeti telepein „használtak fel” 100 liter tej termeléséhez. Horváth István Zárszámadásokról jelentjük Ezen a hétvégén megyénk tíz termelőszövetkezete tartott, illetve tartja zárszám- adó közgyűlését. Ezekről számolunk be — munkatársaink jelentései alapján ma és holnap — az .alábbiakban. Magyarbánhegyes Jó közepes évet zárt a ma- gyarbánhegyesi Egyetértés Tsz. Árbevétele megközelíted te a 100 millió forintot. Ennek nagy részét a növény- termesztés hozta. A szövetkezet vezetősége és tagsága sokat tett az elmúlt esztendőben ,a szarvasmarhatartás színvonalának emeléséért: egy év alatt ezer literre nőtt a tehenenkénti átlagos tejhozam. Gondokkal küzdött viszont a baromfiágazat, elmaradt a tervezett ólak építése, amire az idén nyílik majd mód a sertéstelep rekonstrukciójával egyidőben. A magyarbánhegyesi tsz-ben battériás malacnevelésre térnek át. Újkígyós Kiváló eredménnyel dicsekedhet az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet tagsága. Múlt évi termelési értékük 255 millió forint lett, ez 9 százalékkal haladja meg az előző évit. A rossz időjárás miatti terméskiesések ellenére ennek nagy részét — 3/4-ét — a növénytermesztés adta. Jelentősen emelkedett a búza, sárgarépa és a kukorica hozama, de súlyos veszteséget okozott a fagy a pritaminpaprikában. Az állattenyésztés 10 millióval hozott többet a tervezettnél, annak ellenére, hogy a szövetkezet borjúállományában súlyos vírusfertőzés okozott nagy veszteségeket. Hogy mégis nyereséggel zárt a főágazat, az nagyrészt a sertéstenyésztés javuló jövedelmezőségének köszönhető. Az elért 41 milliós tiszta nyereséghez sokban hozzájárult a faipari és háztáji ágazatok jó eredménye. Kétsoprony Sikeres esztendőnek könyvelhetik el az 1978-asat a kétsopronyiak is. A tervezett 130 millió forinttal szemben összesen 151,5 milliós árbevételre tettek szert, ebből 62,5 milliót a növénytermesztés, 28,5 milliót az állattenyésztés hozott. Különösen szép eredmények születtek a gabonatermesztés ágazatában, a búzák 6—10 mázsával, a kukorica nyolccal termett többet a vártnál. Az előbbi esetben az 51 mázsát, az utóbbiban a 73-at haladták meg a hektáronkénti hozamok. Figyelemre méltó a tehenenként 3000 litert megközelítő éves tejhozam, illetve az, hogy a 100 hektár közös területre számított hústermelés eléri a 200 mázsát, ha pedig a háztáji állattartás eredményeit is ide számítjuk, akkor ez a szám a 360- at is megközelíti. Mindent egybevetve a kétsopronyiak gazdálkodásának eredményét a nyereség alakulása is jól tükrözi: az előirányzott 14 millió forintot ugyanis még 10 millióval „megfejelték”, így az eredetileg elképzelt 7,5 millió helyett 12 milliót fordíthatnak majd fejlesztésre az idén. Tótkomlósi Viharsarok Tsz A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet már a zárszámadást megelőzően üzemi híradóban adta közre azokat az adatokat, amelyből a tagság tájékozódhatott az elmúlt évi eredményekről. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a Viharsarok Tsz tavaly csaknem 133 millió forintot fordított fejlesztésre, s ennek az összegnek mintegy felét költötte gépek, termelőberendezések, szállító- eszközök vásárlására. A csaknem 6000 liter tej, 12,5 millió tojás, 116 mázsa gyapjú és 3510 mázsa hús értékesítésével többek között — hiszen a növénytermesztés eredményei is alakították az összteljesítményt — sikerült a közös gazdaságnak 23 millió forintos nyereséghez jutnia, amely másfél millióval haladta meg így a tervezettet. Ehhez a si- kerhez természetesen a közös vállalkozások is — a tojástermelő, illetve ,a sertéshústermelő — is jelentősen hozzájárultak. Viharsarok Halászati Tsz Évről évre a fejlődés jellemzi a Viharsarok Halászati Tsz gazdálkodását, öt évvel ezelőtt a termelési értékük még csak 30 millió forintot tett ki, az elmúlt esztendőben ez már a 72,5 milliót is meghaladta. A dinamizmus a szövetkezeti gazdálkodás eredményességét is jelzi: az 1974-es 800 ezer forintos nyereséggel szemben az elmúlt esztendőben több mint 5,5 millió forint eredménnyel járt a halfogás, ivadékolás és halfeldolgozás. Különösen nagyot léptek előre a Gyomai Halászati Szövetkezetben a halfeldolgozásban : halszeletek, halászlé, hasított busa előállításával, a halászcsárda fenntartásával és a gombüzem tevékenységével együttesen 58 millió forint árbevételhez jutottak, ez a szám öt évvel ezelőtt alig haladta meg a 22 millió forintot. Kőváry—M. Szabó Világhírű nagyvállalatunk: Z'Z'x II. Vasútról közútra Ezt a gépet mérnök kezeli Másik géputcába érünk a motorgyárban. Itt már nagyobb darabok készülnek, a hathengeres Diesel-motorok főtengelyeit munkálják meg. A főtengely a motor egyik legdrágább része, különleges minőségű acélból készül, sokba kerül tehát a selejt. Mégis sok gép magára hagyva működik, kezelőjét nem látom sehol. Persze — mint megtudom —, nem hanyagságról van szó. Az automatizálás lehetővé tette, hogy egy ember több gépet is kezelhessen. A hosszabb ideig tartó megmunkálások, mint például a köszörülés ideje alatt felesleges a gép mellett álni. A mérőautomatika az embernél sokkal pontosabban és megbízhatóbban, ezredmilliméteres pontossággal állítja meg a folyamatot és lépteti tovább a gépet. Emberi közreműködésre csak a munkadarab ki- és befogásakor, valamint szerszámcserénél van szükség. Meóból a műhelybe Egy ilyen speciális gép mellett álló fiatalembert szólítottam meg. Mint kiderült, szerencsém volt, története érdekes és jellemző. Lantos Péter a neve, gépésztechnikus a végzettsége és éveken keresztül a meo- ban dolgozott. Ultrahangos repedésvizsgálatokat végzett. Könnyű, tiszta munka volt, csak éppen nem lehetett 3200 forintnál többet keresni. Ezért amikor megkezdték az alkalmazotti állomány toborzását fizikai munkára, az elsők között jelentkezett, és mint mondja, nem bánta meg. — Fizetésem a teljesítménytől függ, de 4800-nál még nem volt kevesebb. Általában 5200 körül szokott lenni a borítékban, de ha túlórázok, ennél is több. Volt olyan hónap, amikor rendszeresen tizenkétóráz- tam, mert egy váratlan pótrendelés miatt a tervezettnél több motor kellett. Akkor megvolt a 9000 forint. Három műszakban dolgozik, s ezt nem tartja technikushoz méltatlanriak. Igaz, a munka, amit végez, magas felkészültséget kíván. Mert a méretet az automata ellenőrzi, de az automatát ő, és neki is kell beállítani az érzékelőket. Munkájával elégedettek, amit az is jelez, hogy nemrég kapott lakást a gyári keretből. A kétszobás, távfűtéses házgyári lakásért 12 ezer forintot fizetett, a többit a gyár adta. Ezért cserébe tízéves szerződést írt alá. — Ilyen dolgozónk sok van — jegyzi meg kísérőm —, nálunk elég nagy a különbség az alkalmazotti és a fizikai állománykeresetek között. A cél ezzel az, hogy a jól képzett emberek inkább produktív munkát végezzenek. Ez a tendencia azért az utóbbi időben torzulásokhoz is vezetett, mert egy jó mérnök alig keres annyit, mint egy közepes szakmunkás. Horváth Ede vezérigazgató egy nyilatkozatában ki is tért erre, és elmondta, hogy rendezni akarják a műszakiak fizetését is. Kávé és intenzitás A motorgyárban természetesen megnézzük a végszereidét, ahol egy szalagon lassan kúsznak előre a motorblokkok, hogy a végén egy hatalmas kar leemelje a kész Diesel-motort, melyet a függőpálya két méterrel a fejünk fölött visz tovább. Valamennyi a próbaterembe kerül, ahol a fékpadon mérik meg, leadja-e azt a teljesítményt, amit kell. Hibás termék nem hagyhatja el a gyárat, és ezt a rengeteg munka közbeni ellenőrzés garantálja. — Ez önmagában nem elég — jegyezte meg másnap Kapuvári Jenő, a motor-gyáregység első vezetője, most a műszaki igazgató helyettese —, ellenőrzéssel ugyanis nem lehet minőséget bevinni a termékbe. Ha valami rossz, azt mérhetjük akárhányszor, attól nem javul meg. A feladat tehát az, hogy minden hibátlan legyen, de mert ez nem képzelhető el, ezért kell a meo. Mi a minőség legfőbb biztosítékának a nagyszerűen képzett munkásgárdát tekintjük, és azokat a gépeket, amelyeken dolgoznak. Igyekeztünk a világ legmodernebb gépeit beszerezni és azokat pontos auto- matikákkal felszerelni. Ezzel nemcsak munkaerőt takaríthattunk meg, hanem javítottuk a minőséget is. Mert a legjobb dolgozónak is lehetnek rossz napjai, de az automatika nem fárad el. A motorgyári csarnok egyik oldalán újabb meglepő látvány: étel-, ital- és cigarettaautomaták, ugyanolyanok, mint a nagyobb pályaudvarokon. A különbség, hogy itt valamennyi működik. A cigarettát és az ételt bolti áron adják, de az üdítő és a kávé egységesen egy forintba kerül, a szódavíz ingyenes. Mint megtudtam, a gyár ezekre az automatákra — melyek minden műhelyben megtalálhatók — sok milliót költ minden évben. Nyilvánvaló, hogy egy forintból nem lehet kihozni egy kávét, de a gyárnak megéri a dotáció. Ennek legfőbb oka, hogy a munkások érezzék: nekik, akiknek nincs módjuk a gép mellett kávét főzni, nekik is jár az, amit az irodákban minden esetleges tilalom ellenére, úgy is megfőznek. A másik ok az, hogy megfigyelték; elmegy ugyan 5—10 perc, míg a kávéra várnak, de a röpke kikapcsolódás után mérhetően nő a munka intenzitása. Ez pedig többszörösen behozza azt, amit a kávéra ráfizetnek. Mérnökök a gépeknél Utunk innen a közúti járműgyárba vezetett. Régen ez önálló gyár volt, szerszám- gépgyárnak hívták, de már az ötvenes években egyesült az akkori vagongyárral. Most itt látható az a finommegmunkáló gépsor, melyen az amerikai exportra készülő IHC-hajtóművek készülnek. Keresztülmegyek egy csarnokon, amelyik tele van fogazó és fogköszörülő gépekkel. A Klingenberg és Reichauser márkák nyilván ismerősként csengenek a szakemberek fülében. De ezeken kívül hasonló modern szovjet, magyar és csehszolvák gépeket is láttam, majd jó néhány lyukszalag vezérlésű automatát. Ezeket az NC-gépeket is örömmel elfogadná bármelyik gépipari vállalat, de az igazi meglepetés csak ezután következett. Egy viszonylag kis méretű műhelyben állnak a gyár legmodernebb gépei és a különlegességet a körülmények is sejtetik. Parkettás a padló, ami egy gépgyárban igazán szokatlan. De szokatlanok az EX-CELL-0 típusú számjegyvezérlésű megmunkáló központok is. Három gép áll egymás mellett és mindegyiken egy tábla, rajta a gép ára dollárban és forintban. A három közül a legkisebb és legolcsóbb 445 ezer dollárba, azaz 18,5 millió forintba, a legnagyobb 535 ezer dollárba, csaknem 22 millió forintba került. Két év óta minden új gépnek kiírják az árát, hogy a dolgozók tudják: mekkora értéket bíznak rájuk. Ügy tapasztalták, ennek nagyon jó a hatása, hiszen érthetően büszke az, akinek 20 milliós gép dolgozik a keze alatt. Nos, ezek a gépek mindent tudnak. A szerszámtárba több mint 40 különböző megmunkálóeszköz helyezhető el és a gép a betáplált program alapján kiveszi a megfelelőt, elvégzi a műveletet, visszateszi, fogja a következőt, és így tovább, amíg el nem készül a munkadarab. Azt az IHC hátsó hídházat, melyet eddig egy gépsoron többszöri ki- és befogással mintegy 4 óra alatt munkáltak meg, azt ez a gép egy felfogatással 12 perc alatt végzi el. A különleges gépek persze különleges ellenőrzést is igényelnek. Az itt dolgozóknál az üzemmérnöki diploma a minimum, de érteniük kell a számítógép-programozáshoz is. A jövő gépiparának első munkásai állnak itt a gépek mellett. (Folytatjuk) Lónyai László
