Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
1979. február 10., szombat Életmódváltás zökkenő nélkül A n/ugdíjasévek távlatai hogy a nap nem a nagy reggeli hajszával kezdődik. Míg az egyik fajta beidegződést a másik váltja fel. — Hogyan kell tudatosan készülni a nyugdíjazásra? — Hogyan kell? Azt nem tudom, de azt igen, hogy sok ember életében törést jelent az aktív munka abbahagyása. S úgy gondoltam, ezt nem lehet másként „kivédeni”, csak ha előkészülök rá. Én olyan pályán dolgoztam egész életemben, amelyet magam választottam, ésany- nyira szerettem, hogy kitöltötte az életemet a család és a gyermekék mellett. Kiéltem magam benne, boldoggá és kiegyensúlyozottá tett. S azt hiszem ennél többet nem kívánhat senki. Mindezek után tudtam, hogyha nem vetek számot azzal, hogy ennek is eljön egyszer a vége — de ugyanakkor a nyugdíjaséveknek is éppúgy megvannak a szépségei, csak meg kell találni —, akkor baj lesz. Ezért, hogy ne legyen, előre kerestem, mivel foglalkozom majd és egy csomó programot irányoztam elő magamnak. — Hozzá is fogott már a végrehajtáshoz’’? — Már jóval előbb, még pár évvel ezelőtt, amikor kertészkedni kezdtem itt az udvaron, amelyet a többi lakóval együtt igazi kertté varázsoltunk és kint a kis telkünkön, Városerdőn. Nem tudom elmondani, hogy a szabad levegő és a virágokkal, fákkal, cserjékkel való bíbelődés milyen jó és hasznos elfoglaltság, akárcsak a kertészeti könyveket bújni, tanulni. — Meg a többi könyvet is elővenni, most, amikor már van rá több idő? — Persze, mert bár mindig olvastam, de közel sem eleget. És most még olyan terveim is vannak, hogy német és angol nyelvtudásomat tökéletesítsem. Szóval tele vagyok tettvággyal. Itt van például a kézimunka, amelyre igazán édeskevés időm maradt eddig, most hetenként szakkörbe járok és jókat beszélgetünk ilyenkor az öltögetés mellett. Meg itthon is sokat kézimunkázom. — Annyi a tennivalója, hogy alig tudja rangsorolni, hosszú időre betáblázta magát. .. — Pedig még nagy utazásokat is szeretnénk tenni. Végigjárni az ország szebbnél szebb részeit és megnézni mindazt, amit eddig még nem láttunk, élvezni a természetet is közben. — A szakmának, a vegyészeinek is megvolt a szépsége? — Igen, az hogy belelátott az ember az anyagba, megismerte a természet törvény- szerűségeit, s azt a napi munkáiéban alkalmazni, hasznosítani tudta. Hát van ennél szebb dolog? Vass Márta Párosán könnyebb bandukolni... A rendező nyilatkozik A Tartuffe bemutatója elé Műsorváltozás lesz a Jókai Színházban. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című műve helyett Mo- liére: Tartuffe-je kerül színre február 16-án. A változás okáról, s a felkészülésről kérdeztük a darab rendezőjét, Nagy András László főrendezőt. — A tragikusan elhunyt Szilárdy István kulcsfigura, játékmester, bohóc lett volna a tervezett vígjátékban, őt nem tudtam pótolni, így változtatnunk kellett a műsorterven. A Tartuffe próbái december 20-án kezdődtek, de szerencsétlen véletlenek, betegségek nehezítették a produkció alakulását. Tudom, hogy nem ez érdekli a nézőt, hanem az, amit majd a színpadon lát, amit élményként, tanulságként hazavihet. Hűségesen leszünk hűtlenek Moliére-hoz, senki ne várja tehát egy kötelező olvasmány megelevenedését az előadástól. A darabot a hazai hagyományok szerint egyházellenes kicsengéssel játszották, és sokan Tartuffe-öt csak Major Tamás szikár alakjában tudják elképzelni, pedig a műben legalább 30 sor szól arról, hogy Tartuffe zsíros, böfögő, jóllakott figura. Képzeljük el közben Moliére kompromisszumát: élesen bírálja kora társadalmát, s közben a királytól kapott fizetésből él! A darabban többször is hangsúlyozza, hogy az uralkodó ideológiával való visszaélésről van szó, és nem általában a papokról. — Mi sem csak Tartuffe képmutatását leplezzük le, hanem azokat is, akik bedőlnek ennek a szélhámosnak. Miért? Mert félnek tőle, és a rettegés mindenkit kordában tart. Aki figyelmesen olvassa a Tartuffe-öt, az a jellemvígjáték mögött egy korabeli politikai drámát is felfedezhet. Az uralkodó elleni Fronde-felkelés egyik irányítójának, s a király talán legfőbb ellenségének (Argas kapitánynak) bűnösségét bizonyító iratokat őriz házában a királyhoz egyébként hűséges főúr, Orgon. Szorult helyzetében "ezeket juttatja el a királyhoz Tartuffe, elárulva Orgont és családját. A király ítélete azonban tipikusan politikai; a besúgót csukja le, s az ellene súlyosabban vétő Orgont örök hűségre kötelezve futni hagyja! — Szeretnénk, ha közönségünk a hagyományoktól függetlenül elfogulatlanul nézné az előadást. Akkor jobban meglátják azt is, miért halhatatlan és aktuális ma is Moliére? B. Zs. Címképünkön: Zsolnai Júlia, Timár Zoltán, Áts Gyula és Ropog József m. v., a Komáméi Állami Magyar Területi Színház tagja. Fotó: Gál Edit Siklódi Jenőné laboratóriumvezető, vegyész a közel- múltDan ment nyugdíjba a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat békéscsabai központjából. Harminc évet dolgozott, s ebből majd mindet az élelmiszeriparban töltötte el. Ahogy a diplomáját kézhez kapta, a Sarkadi Cukorgyárban helyezkedett el, s ezzel kezdetét vette munkásságának cukoripari korszaka, mert Sarkad után Ács, Kaposvár és Szolnok következett. Ma is úgy emlékszik rá, hogy életének legizgalmasabb munkaélményeit itt szerezte. S egyben a legjobb iskolát jelentette neki a szakmában. Mikor Békéscsabára jött, előbb a Kö- JÁL-nál dolgozott, majd az itteni laboratórium szervezése után a konzervgyárban végzett hasonló munkát és töltött el öt évet, hogy aztán a gabonaipari vállalat laboratóriumát vezesse több mint 10 esztendőn át. Most a Iákásán beszélgetünk. — Milyen a közérzete, mint friss nyugdíjasnak? — Még amolyan átmeneti állapotban vagyok, mert párszor bementem, hogy a megkezdett munkáimat befejezzem. Egyébként tudatosan készültem életemnek erre az új szakaszára. Ezért könnyebb az átállás, bár kell egy bizonyos idő hozzá, míg megszokja az ember, Az eleki gyermekotthonban Nyolcvan óvodás korú kisgyerek otthona az eleki. Nem is olyan régen, karácsonykor szerepeltek a televízió gyermekműsorában. Békéscsabai színészek látogattak hozzájuk, és daloltak, verset mondtak nekik. Közben az otthon kis lakóit is megismerhette az ország. Amikor hozzájuk látogattunk, éppen ebédhez készülődtek... Kellemes élmény volt egy kis fotós séta a tiszta, derűs gyermeki világban... ' * H* mm Megjelent a Békési Élet Finoman főzik a gyermekotthonban a pörköltet. Jó étvágyat! lebbencslevest és a Fotó: Gál Edit A napokban kapták kézhez a folyóirat előfizetői, példányonkénti vásárlói a Békési Élet 1979/1-es számát. A kötetben három jelentős írást szentelnek a 60 év előtti eseményeknek. Szabó Ferenc Czabán Samuról ír, Bálint Ferenc dokumentumokat közöl a két forradalom Békés megyei művelődésügyi törekvéseiről, Marsi Gyula pedig „Társadalom és irányítás” címmel teszi közzé tanulmányát. Az ez évi első számból kiemelkedik Elek László írása, mely Ortutay Gyula és Kner Imre levelezését tárja az olvasó elé, Nagy Gyula pedig „Emlékeim Ortutay Gyuláról, a múzeumbarátról” címmel közöl érdekes visszaemlékezést. „Szeretek pancsolni az ebéd előtti kézmosáskor is.” MOZI XX. század (III—IV.) Két hete, hogy a békéscsabai Szabadság moziban bemutatták Bernardo Bertolucci nagyszabású filmjének első két részét. Megírtuk akkor, hogy ez a film „vita az erőszakról, az indítékokról az emberről, az indulatokból, a történelmi helyzetekről. Vita — egy film nyo- talán az egész emberség eddigi történelméről.” A film harmadik-negyedik részét látva megerősödik bennem, hogy Bertolucci valóban ezt akarta. A század- fordulótól a következő évtizedeken át, egy parasztfiú és egy gazdafiú sorsát a középpontba állítva bemutatni a kort, amelyben éltek. Nagy válfalkozás, és a film első két részének vetítése után vitánk lehetett ugyan Bertoluccivel, de a hatása alól nem szabadulhattunk. A nagy várakozások sorsa azonban ezt a filmet is elérte, és főként a nézőt, aki a befejező két részben a megkezdett hatalmas fogva. tartó hatás to- vabbf okozását, vagy leg- alábbis megtartását várta Sajnos Bertolucci filmjének negyedik része: csalódás Ami lenyűgöző erénye volt az első kettőben _ a nem túlfeszített, de kétségtelen jelenlevő sokkhatás, a jól követhető és mesterien szövődő cselekmény a szimbolikus jelrendszer é’rt- a u6 ~ a harmadik, negyedikben még elindul, de gyorsan szertefoszlik. Aren- ~-és nyilván a forga- ÍS ~ képtelen y ,,1 tovabb építkezni, pedig lett volna mire: az első két rész mozdíthatatlan fundamentum. Meg igazodik megkezdett stílusához, módszereihez, helyzetformálásához aztan egyszer csak észrevesszük: megszűnt a lenyűgöző varázs, a filmvászon és a néző közötti küzdelmes, gyönyörű, felkavaró kapcso,t'Szétpattant, nincs tovabb. . Nyilván, erről már mások is beszeltek, vitatkoztak és keresték a miérteket. Nem könnyű a válasz, éppen azért nem könnyű, mert egy re mekműnek induló alkotás hanyatlik le torzóként és válik egy-egy jelenétében oantoan üressé, rossz értelműén színpadiassá, deklaratívvá; egyszer csak észrevesszük, hogy Bertolucci filmjében már csak feneketlenül gonosz, és emelkedetten tiszta, ugyanakkor bosz- szura szomjas emberek rohannak, bujkálnak, kiabálnak, viszik a vásárra a bőrüket értelmetlenül, és manipulálnak rókalelkűen; átmenet, vívódás, önmarcan- sehol, vagy az egyik oldal, vagy a másik. Még ha ezúttal éppen így szeretett volna sokkolni (kár, hogy ezt a szót annyiszor használni kell, mert nincs rá jobb es a sokk még mindig di- vat, hangsúlyozom: inkább divat, mint módszer), akkor is tévedett. Amikor a néző elidegenedik a filmbéli hatástól, és kínosan, feszengve nézi (nem összetörve) a min- denünnen csöpögő, csurgó festekvert, emberek, hízott disznók agyonlövését és tran- csírozását, ott baj van. Fel- tehető az, hogy a rendező elvetette a sulykot, és elvesztette arányérzékét, a továbbépítés helyes irányát. Az már egyenesen meglepő, hogy a végén egyre több külsőségbe keveredik, mondhatnám úgy is: sematizmusba; de minek mondjam... így is érdemes volt ülni a moziban még egyszer három orat, és ha vitatkozunk róla meg inkább. Sass Ervin
