Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

1979. február 10., szombat 1-------­Morzsák „Amatőr" háziasszo­nyok beszélgetnek: — Na, én sem vágnám le. Tudjátok, egyszer, még fiatalasszony korom­ban megpróbáltam. A háziasszony, akire szá­mítottam, nem volt ott­hon, az ebédidő meg egyre közeledett, össze­szedtem hát magam, meg a nagy kést, aztán elkaptam a lábát. Fo­gom, elvágom a nyakát, szegény jószág meg to­vább vergődik, és kiug­rik a kezem közül! Most képzeljétek el, félig le­vágott fejjel, csapkodva szalad keresztül-kasul a virágoskerten, a vetemé­nyesen, én meg az ágyá- sokat, krumplibokrokat átugrálva szabályosan menekülök előle! Épüle­tes látvány lehetett, mert a szomszéd, aki minden szökőévben egyszer mo- solyintja el magát, a ha­sát fogta nevettében. Na, én azóta nem vágom le a csirkét, inkább marad­jak éhen. — Jó, jó — sürgeti a másik asszony —, de azt meséld már, mit tudtál főzni belőle? 9. Délutáni csúcsforga­lom, zsúfolt üzlet. Két kalapos hölgy viharos kedvességgel üdvözli egymást. — Drágám, jaj de örülök, hogy látlak! Me­sélj, hogy vagytok, mi van veled? — Ö, köszönöm éde­sem, tűrhetően. Jaj, a harisnyám, hogy tola­kodnak itt, és meg lehet fulladni ebben a meleg­ben! Képzeld, szegény Dittikém, éppen influen­zás, egészen tönkrement a szép arcbőre, fáj a tor­ka, meg minden. Az ap­ja meg csak azt hajto­gatja, egy kis nátha nem a világ! De hát tudod, Sándor mindig ilyen ri­deg volt, apának is férj­nek is! Őrület, hát fel­borítják az embert! Kö­szönöm, kisasszony, majd én kiválasztom, amit venni akarok! Jellemző, ezek a mai kereskedők! Szóval drágám, nincs egy nyugodt percem. Nagyon csini ez a bundád, még nem is láttam. Kintről hozta a párod? Jó ne­ked, figyelmes férj! Nézd csak azt a pulóvert, egészen tűrhető fazon. Erről jut eszembe, tudod mit vett magának a Li­vi? Rakott szoknyát! És hozzá... Jé, záróra! Na­hát, ebben az üzletben sem talál az ember sem­mit! Szervusz, drágám, jó lenne már összejönni, kicsit beszélgetni! Pá! 9 A társaságban arról beszélgetnek, milyen okos, tehetséges, szorgal­mas X-ék kisfia, István- ka. Szinte órára be van osztva minden napja. Délelőtt ugye, iskola, ebéd után zeneórák, he­tente kétszer nyelvóra, azután otthon több órás gyakorlás magántanári felügyelettel, majd lec­ketanulás. Már több ko­moly versenyen első lett, pedig még nincs 12 éves. Remek karrier vár rá, ha így halad — és ha továbbra is szót fogad a szüleinek, akik csak jót akarnak neki. Ekkor szól közbe a há- zigazdáék 10 év körüli kislánya: — De anyukám, az Ist- vánkával ' még játszani sem lehet!... Példás társadalmi munka Szarvason el a DÉLÉP Vállalat, amely 500 ezer forinttal, illetve ennyi értékű munkával se­gített. A TTV Békés—Csong­rádi megyei iroda az útjaví­tásokban és a talajmunkák­nál, ugyanígy a Szarvasi Ál­lami Tangazdaság is, vala­mint a HAKI és a helyi Dó­zsa Termelőszövetkezet vett részt társadalmi munkában, s ért el szép eredményeket. A szocialista brigádok kö­zül kiemelkedő segítségei, nyújtott az ÖKI dr, Gruber Ferenc Szocialista Brigádja. A kollektíva tagjai a par­kok, terek felújításánál és gondozásánál 30 ezer 790 fo­rint értékű munkát végez­tek. A Vas-Fémipari Szövet­kezet Március 15. Szocialista Brigádja a szovjet hősök emlékmű kerítését és az út­törőház mikrobuszát hozta rendbe társadalmi munká­ban. Jelentős a KlSZ-véd- nökség is, amit a fiatalok a 250 gyermek elhelyezésére épülő óvoda felett vállaltak. Munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az óvodát még az idén átadják rendelteté­sének. A tanács az idén is számít ,a lakosság, a közületek, és a szocialista brigádok segítsé­gére, s erre az évre 4 mil­lió 700 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát tervezett. A városfejlesztési iroda elké­szítette a részletes tervet. Környezetünk védelme, szebbé tétele mindnyájunk közös ügye, s ebben nagy jelentőséggel bír a társadal­mi munka, melyre szép pél­dák vannak országszerte és megyénkben is. Nemrég a gyulaiak példamutatásáról ír­tunk, most a szarvasiak mun­káját mutatjuk be, .ahol vál­lalatok, üzemek, szocialista brigádok és a város lakói a tanácstagok szervezésében, a hazafias népfront, ,a KISZ és más szervek közreműködésé­vel az elmúlt évek során nagyfokú segítséget nyújtot­tak a város szépítésében, in­tézmények bővítésében. A tapasztalat azt mutatja, hogy évről évre több azok­nak a száma, akik részt kí­vánnak venni a közös fel­adatok végrehajtásában, a város szépítésében. A sta­tisztikai kimutatás szerint évente átlagosan 15—20 szá­zalékkal növekszik a társa­dalmi munkában résztvevők száma, illetve az így végzett munka értéke. Nyolc évvel ezelőtt, 1970-ben például az egy főre jutó társadalmi munka értéke csupán 11,50 forint volt. öt évvel később 187,20 forint, tavaly viszont már 234 forint volt. A kö­zületek, a szocialista brigá­dok és a lakosság tavaly ösz- szesen 4 millió 551 ezer 131 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ebből a la­kosságé a nagyobb rész, több mint 2 millió forint, s az eredmény a tanácstagok ér­deme, akik választó kerüle­tükben szervezték a munkát. Különösen kiemelkedő ered­ményt értek el a 18-as, a 32-es, a 33-as, a 37-es és 40- es választókerületben. Aktívan vettek részt első­sorban a járda- és útépítés­ben. Itt a társadalmi munka értéke 638 ezer 628 forint volt. Másik kiemelkedő terület a gyermekintézmények meg­segítése, az Egy nap az is­koláért, óvodáért mozgalom­ban' való részvétel. Az el­múlt évben a lakosság eb­ben 1 millió 210 ezer 443 fo­rinttal, ,a szocialista brigá­dok 570 ezer 206, a közüle­tek pedig 153 ezer 146 fo­rinttal járultak hozzá. Eb­ben természetesen társadalmi munka és anyagi hozzájáru­lás is van. Hasonlóképpen vett részt a lakosság a víz­vezeték további bővítésében is. összefogással 1978-ban 614 folyóméter vízvezetékkel bővült a hálózat, s ezzel el­érték a 90 százalékos ellá­tottságot. A társadalmi munkában egyes üzemek, szocialista brigádok, intézmények is ki­emelkedő eredményeket ér­tek el. Közös összefogással készült el a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet óvo­dája, .amelyben 50 gyerme­ket tudnak elhelyezni. Csu­pán ennél az egy létesít­ménynél a társadalmi mun­ka értéke meghaladja a 396 ezer forintot. Az útépítésben kimagasló teljesítményt ért wwvwMMWWiMMMHwmwmmwuMwvM* Eszerint ebben az évben a társadalmi munkákat első­sorban ,a nemzetközi gyer­mekév jegyében szervezik. Mozgalmat indítanak „Egy üzem, egy játszótér” — cím­mel, melynek keretében ját­szótereket, sportudvarokat hoznak létre. Segítik a gyer­mekintézmények felszerelé­sének bővítését, melyhez el­sősorban a szocialista brigá­dok segítségét kérik. Az ed­digi gyakorlatnak megfelelő­en tovább szervezik a köz­területek“ gondozására, a meg­levő parkok és játszóterek tisztán tartására, a fásításra a mozgalmat. Folytatják az „Egy nap az iskoláért”-akci- ót is. A terv szerint többek között füvesítik az úttörőtá­bort, társadalmi munkával hozzák rendbe a 18 darab fa­házat, hogy a gyerekek a nyári szünidőben szebb, ké­nyelmesebb környezetben üdülhessenek. A vízisport-te- lep építésénél, az Erzsébet- ligeti tornapálya kialakításá­nál is társadalmi munkát szerveznek. Nem szólva az egyéb tennivalókról, a kör­nyezetvédelmi, egészségügyi, út- és járdaépítési akciókról. Az eddigi tapasztalatok: az üzemek, szocialista brigádok, tanácstagok és a lakosság el­múlt évi példamutatása biz­tosíték arra, hogy mindezt meg is tudják valósítani. Kasnyik Judit Békésszentandrási egészségügyi bizottság Támogatják az idős embereket Békésszentandráson a ta­nács mellett működő egész­ségügyi és szociális bizott­ság aktívan tevékenykedik. Munkáját előre elkészített terv szerint végzi, s minden bizottsági tagnak meg van a maga feladata. Elsősorban a nagyközség egészségügyi helyzetének javítását segítik a bizottság tagjai, javasla­taikat, észrevételeiket to­vábbítják a tanácsnak, s ezek meghallgatásra, folya­matos megvalósításra ke­rülnek. Ilyen volt például többek között a fogorvosi szolgálat létrehozása, mely­re a bizottság tagjai tettek javaslatot. Emellett rendszeresen el­lenőrzik az intézmények, munkahelyek tevékenységét elsősorban egészségügyi szempontból. De gondolnak az ott dolgozókra is. Ellen­őrzéseik során figyelemmel kísérik a munkaruha bizto­sítását, a munkavédelmet, a tisztálkodási lehetőségeket, a szociális létesítmények fel­szereltségét. Tapasztalataik­ról részletes beszámolókat készítenek, azokat továbbít­ják a tanácsnak. A szakigazgatási szervnek segítséget nyújtanak a szo­ciális ügyek intézésében. Rendszeresen látogatják az egyedül élő, idős embereket, felkutatják az olyanokat, akik gondozásra szorulnak, javaslatot tesznek szociális otthonba való elhelyezésük­re, vagy a házi szociális gondozás kiterjesztésére. A bizottság létrehozott egy 13 tagú sportkoordihációs albizottságot is, amelynek célja az Edzett Ifjúságért mozgalom elősegítése. Eb­ben az elmúlt évben már szép eredményeket értek el. Több esemény, sportrendez­vény zajlott le, s az idén ezt tovább bővítik, elsősor­ban a fiatalok és gyermekek egészséges testnevelése ér­dekében. Az idősek és a klubélet Mezőkovácsházán Soha a világon nem foglalkoztak ennyit az öregedés problémájával, az idős emberek szociális körülményei­nek állandó javításával, mint ma, ahogy ezt napjaink­ban teszik. És itt mindegy, hogy városról vagy faluról van szó, mert a gondok mindkét településfajtán egyfor­mán jelentkeznek, s ezek megoldása részben az államra, részben a társadalomra, illetve a családi környezetre vár. A segítségnyújtás ezernyi példájával találkozhatunk a televízió képernyője előtt, vagy hallhatunk a rádióban, olvashatunk róluk a sajtóban is. Legutóbb Mezőkovács­házán igyekeztünk feleletet kapni arra, vajon e hatal­mas összefogással mennyire lehet megváltoztatni, jobbá tenni az idős korúak sorsát, s hogyan lehet kitölteni azt az űrt, amely a mindennapi munkavégzés abbahagyása miatt keletkezett nyugdíjba vonulásuk után. Rendezvények — de kinek? Elöljáróban néhány mon­datot szeretnék írni arról az intézményről, amely helyet és sok egyéb lehetőséget adott a nagyközség valamennyi kor­osztályának a tanulásra, a kulturálódásra, és a szabad idő sokféle eltöltésére. Ar- nóczky József, a művelődési központ igazgatója több mint másfél évtizeden keresztül irányította az egyik általános iskola oktató-nevelő munká­ját. A zömmel fiatalokat tö­mörítő klubok és szakkörök tevékenységének összehango­lása, a különféle kis és nagy rendezvények szervezése, pro­pagálása hallatlan energiát, A nemzetközi gyermekév alkalmából elefántcsúszdát terve­zett a Csepeli Papírgyár játszóterére Bolgár Judit kerami­kus. A nyáron már birtokukba vehetik a gyerekek a „nad­rágkoptató” játékszert. A képen: Előtérben a csúszda két kis modellje, háttérben a méretarányos szerkezet készül (MTI-fotó — KS) türelmet és sók időt követel a munkatársaktól is. A kedvező tapasztalatok mellett szóba kerülték a rosszak is. Például a nagyter­mi rendezvények a csekély látogatottság miatt nemegy­szer ráfizetésesek. A novem­beri színházi előadáson a helybelieknél is jóval na­gyobb számban vettek részt a vidékiek, akik a környező településekről érkeztek. Ami­óta megtiltották az alkohol- fogyasztást, a bálakon nincs közönség. Akadnak olyan in­tézmények és gazdasági egy­ségek, amelyeknek vezetői nem támogatják kellő mér­tékben a művelődési központ kulturális jellegű rendezvé­nyeit. Elzárkózásukkal nem éppen a legjobb példát mu­tatják a nagyközség lakossá­gának. A termelési feladatok túlhangsúlyozásával próbál­nak ürügyet találni távolma­radásukra. : Bármennyire is jók lehetnek közművelődési politikánk cél­kitűzései, irányelvei, mit sem érnek, ha a gyakorlati meg­valósításuk elakad valahol. Elsősorban a kultúra iránti érdektelenséget és közömbös­séget kifogásoljuk, s az igaz­gatóval együtt mi is feltesz- szük a kérdést: ott, ahol egy könnyűzenei műsorral egybe­kötött divatbemutatóra dél­után 800-an, este pedig 1100- an voltak kíváncsiak; akkor miért nem vállalják a műve­lődést, a szellemi életet fel­lendítő és az emberek gon­dolkodásmódját formáló mű­sorok, előadások megtekinté­sét? A veteránklub Nem ellenpéldaként említ­jük meg itt az idős emberek közösségi tevékenységét. Hi­szen közöttük is vannak olya­nok, akik objektív vagy szubjektív okok miatt nem vesznek részt a ~ társadalmi élettel kapcsolatos megmoz­dulásokban. Akik viszont vál­lalják a közéleti szereplést, egyesek úgy tekintenek rá­juk, mint a „szabadidő-mil­liomosokra”. Azt mondják: könnyű nekik ide is meg oda is eljárni, mert nem köti őket a család, a munkahely, és nincsenek nagyobb gondjaik. Kétségtelen, sok ebben az igazság. A közösségi életet, a hangulatos társas együttlétet ők igénylik a legjobban. A „valakihez tartozás” érzése az ember legtermészetesebb és legalapvetőbb belső szük­ségleteihez tartozik. Illyés István nyugdíjas pe­dagógus 1978 novemberétől vezeti a Komócsin Zoltán ve­teránklubot. A 41 tagot szám­láló közösség szigorú alap­szabály szerint tevékenyke­dik. Hetente egy alkalommal tartják összejövetelüket, ami­kor is megbeszélik az aktuá­lis bel- és külpolitikai ese­ményeket, átnézik az újságo­kat és a folyóiratokat, sőt gyakran zenét is hallgatnak. Ezenkívül üzemlátogatások, évfordulókról való megemlé­kezések és különféle céllal szervezett kirándulások is szerepelnek programjaikban. Szántó Józsefné vezetőségi tag két korábbi eseményt is felelevenített beszélgetésünk alatt, két évvel ezelőtt a ve­teránklub tagjai ellátogattak a Kerepesi temető Munkás- mozgalmi Panteonjába, hogy koszorút helyezzenek el név­adójuk, Komócsin Zoltán sír­jánál. Véletlenül összetalál­koztak az özveggyel, és hosz- szasan elbeszélgettek vele. Egy másik alkalommal ez a kis közösség felkereste a végegyházi cigányklubot, ahol az idős embereket nagy szeretettel fogadták és mű­sorral kedveskedtek nekik. Litauszki Istvánná 1945 óta párttag. Mint mondta, szereti az ifjúságot, és nagyon örül neki, ha közöttük lehet. Lel­kesen mesélt azokról az út­törőkről, akik tavaly novem­berben vendégül látták, s élete, munkája, a mindenna­pok valósága felől érdeklőd­tek... Az öregek helye Magyar Erzsébet pénzügyi előadó a nagyközségi tanács­nál. Amikor beszélgettem ve­le, minden megnyilatkozásá­ból, gesztusából az idős em­berek iránti szeretet, tisztelet áradt. Megemlítette, hogy a múlt év novemberétől vezeti az öregek klubját, amelynek 34 tagja van. Ök is meghatá­rozott program szerint dol­goznak, és feladatuk közé tar­tozik a beteg emberek meg­látogatása, segítése. Bármi­lyen rossz idő van, a klub- foglalkozásokon mindig ott lehet látni a „törzsgárdát” alkotó 15—20 embert. A közigazgatási szerv ál­tal patronált klub vasárnap délután 2 órától tartja össze­jöveteleit. Ezeken általában jó hangulat uralkodik. Leg­utóbb még táncra is perdül­tek az öregek, akik egyéb­ként nagyon hálásak azért, ha rendezvényeiken megje­lennek a község vezetői. „Ügy érzem — mondta a klubvezető —, hogy sikerült kialakítanunk a jó kapcsola­tot, s magam is megtaláltam a hozzájuk vezető utat. Vagy­is megtaláltam azt a kedvező hangot, amelynek segítségé­vel közelebb tudtam kerülni hozzájuk.” Ami a kilátásokat illeti úgy néz ki, hogy ennek a kis közösségnek a létszáma jö­vőben inkább növekedni semmint csökkenni fog. A2 idős emberek megnyilatkozá­sa, érzelmi-hangulati maga­tartása alapján arra lehet kö­vetkeztetni, hogy továbbra is igénylik az otthoni környe­zetből való időnkénti kikap­csolódást, a társas szórako­zást, a belső emberi problé­mákkal való foglalkozást. Mindent egybevetve el­mondhatjuk, hogy a mező­kovácsházi művelődési köz­pont vezetői és dolgozói nagy igyekezettel azon fáradoznak, hogy akik felkeresik az in­tézményt, tartalmasán töltsék el az időt, éljenek a lehetősé­gekkel, és minél több irányú hasznos elfoglaltságot találja­nak maguknak. A tapaszta­latok és az elmondottak meg­győztek arról, hogy a fiata­lok és az idősek megtalálták a nékik legmegfelelőbb te­vékenységi köröket, és most már a középkorúakon a sor, hogy a közművelődés elő­mozdítását szolgáló feladatok megoldásában az említett ge­nerációkkal együtt ők is részt vállaljanak. Bukovinszky István

Next

/
Thumbnails
Contents