Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
1979. február 10., szombat Fock Jenőnek, az MSZMP PB tagjának Békés megyei látogatása Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja — mint jelentettük — február 8-án kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett. A vendéget a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc, az MSZMP. Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye politikai, gazdasági, kulturális életéről. A fogadáson ott volt Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, Nagy Jenő, Csatári Béla, Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkárai. Csütörtökön a délelőtti órákban Fock Jenő — Frank Ferenc és Gyulavári Pál társaságában — felkereste a Fékon Ruhaipari Vállalat békéscsabai gyárát, ahol Nagy Lajos igazgató beszélt az üzem eredményeiről, terveiről. Délután Orosházán, a városi pártbizottságon volt fogadás, majd az üveggyárban folytatódott az üzemlátogatás. Ezt követően az orosházi Üj Élet Tsz munkájával ismerkedett a Politikai Bizottság tagja. Pénteken a Békéscsabai Agráripari Egyesülés központjában Nagy Mihály igazgató tájékoztatta a vendéget az egyesülés eddigi tevékenységéről. Innen a Gyulai Húskombinátba vezetett az út. Csíki József vezérigazgató részletesen beszámolt az országos hírű gyár termeléséről. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet megtekintésével ért véget a kétnapos, hivatalos látogatás. Nagy károkat okozott a belvíz Gyulán és Köröstarcsán Február 24-ig lehet jelenteni az épületkárokat Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója Fagyra, ^égre, vízre, tűzre, földrengésre, viharra, balesetre, összesen 1,8 millió káresetre 8,4 milliárd forint térítést fizettek ki — összegezte számokban a múlt évi tevékenységet az Állami Biztosító sajtótájékoztatóján Tar Jenő vezérigazgató-helyettes. Beszámolt arról is, hogy január 1-től néhány újfajta biztosítást — kétféle sertésbiztosítást, hitelfedezeti élet- biztosítást vezettek be, mindkét szülőre kiterjesztették a Gondoskodás nevű életbiztosítást, s további finomításokat terveznek. Az Állami Biztosító idei munkájának középpontjában azonban a lakosság tájékoztatásának javítása, a kárrendezés gyorsítása áll. Terveznek például együttműködési megállapodásokat kisiparosokkal is, a sérült gépkocsik gyors helyreállítása érdekében. A főváros kerületein kívül négy megyeszékhelyen szerveztek automata kárfelvevőt. Budapesten a központihoz hasonlóan néhány kerület legfontosabb csomópontján ügyfél- szolgálati irodát létesítenek. Hétfőtől árusítják az új közületi telefonkönyvet Az előzőnél 135 oldallal „bővebb”, ugyancsak több, összesen 95 ezer előfizetői adatot tartalmaz, 20 dekával súlyosabb, de pontosabb, tájékoztatóbb, áttekinthetőbb az új közületi telefonkönyv, amelynek árusítása hétfőn kezdődik — közölték a posta vezérigazgatóság pénteki sajtótájékoztatóján. A 240 ezer példányban gyártott telefon könyvet a tíznél többet vásárló közüle- tek a kiküldött értesítések alapján, a XIII. kerületi Kresz Géza utca 34. szám alatt vehetik át, a többiek, illetve a magánszemélyek a telefonkönyv-szerkesztőség Petőfi Sándor utcai tájékoztatási osztályán és az egyéni névsort is árusító 19 posta- hivatalban - vásárolhatják meg. Továbbképzés kultúrfelelösöknek Gyulán hosszú ideig volt érvényben a magas belvíz miatt a harmadfokú készültség. A hatékony beavatkozás, a jól szervezett munka, a szivattyúk folyamatos üzemeltetése eredményeként február 9-én megszüntették a harmadfokú belvízvédelmi készültséget. A város több területét sújtotta a magas vízállás. Legrosszabb volt a helyzet a románvároson és újvároson, valamint Máriafalva és Szentpálfalva egyes területein. A védekezésben 12 hordozható és 3 beépített szivattyútelep működött. A városi tanács vb építési és közlekedési osztályához napjainkig 130 bejelentés érkezett, ebből az osztály dolgozói 90 bejelentést vizsgáltak a helyszínen. Megállapításaik szerint tíz ház szorul teljes újjáépítésre, tizenhármat kell helyreállítani, a többi kár melléképületekben keletkezett. Az osztály felhívja a lakosság figyelmét, hogy további lakóépületekben bekövetkezett károkat február 24-ig lehet bejelenteni, csak az eddig beérkezett bejelentéseket tudják figyelembe venni. A legutóbb kapott információk alapján eddig 18 kár- bejelentés érkezett Köröstarcsán a tanácshoz, és várható, hogy ez a szám 40—45-re emelkedik majd. Annak ellenére, hogy a szivattyúk folyamatosan üzemelnek, a község 4-5 helyén huzamosabb idő óta áll a víz. Különösen az epreskerti részen, a Kossuth, a Rónai Sándor és a Vorosilov utcák környékén levő házak, illetve mellékSzavalóverseny területi döntője A Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére rendezett III. országos szövetkezeti szavalóverseny területi döntőjét rendezik február 10—11-én, szombaton és vasárnap Gyulán. Öt megye versmondói, köztük Békés megyeiek is szerepelnek Szombaton délután 2 órakor Goldberger János, a megyei koordinációs bizottság elnöke mond megnyitót az Erkel Művelődési Központban, majd a 6 óráig tartó szavalóversenyt diszkóműsor követi a szakmunkás- tanulók Délibáb Klubjában. Vasárnap délelőtt folytatódik a nemes versengés. Az eredményhirdetés 11 óra 30 perckor lesz. épületek rongálódtak meg. Szervezett keretek között mintegy 25 ember tisztítja az árkokat és foglalkozik belvízelvezetésen. Tavaly novemberben megépült a Bocskai és a Rákóczi utcák között egy csatorna. Az idén adták át rendeltetésének az Epreskertnél a 32 ezer forint értékű átemelő szivattyúállomást. A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik a SZOT-üdülők kultúrfele- lőseinek kétnapos továbbképzését. Hazánkban 30 éves a szakszervezeti üdültetés, s ebben fontos szerepet töltenek be az üdülők kultúr- felelősei, akik gondoskodnak a különböző programokról, a beutaltak szórakoztatásáról. Évek óta szokássá vált, hogy részükre elméleti és gyakorlati továbbképzéseket tartanak. Az idén az Alföldi Üdülési Igazgatóság kultúrfelelősei részére február 19. és 20-án Gyulán, a SZOT—MEDOSZ Gyógyüdülőben rendezik meg a továbbképzést, ahol az üdülői, népművelői és a kulturális tevékenység időszerű feladatait beszélik meg. Tornán János képzőművészeti hetek Szarvason Hatodik alkalommal rendezik meg Szarvason a Toman János képzőművészeti heteket február 5-től február 26-ig. Hétfőtől vasárnapig tart nyitva a Krecsmarik Endre Üttörőházban a városi úttörő képzg- és iparművészeti kiállítás. Szombaton, február 10-én, délelőtt fél 11-től egész napos programot rendez a művelődési központ vizuális művészeti stúdiója az óvónőképző intézetben Gyermek és vizualitás címmel. A stúdió vezetője, Szabó Judit iparművész nyitja meg Földi Péter Somoskőújfalui festőtanár gyermek- rajzgyűjtemény-kiállítását, majd az érdeklődők előadásokat hallgatnak a gyerekek környezetéről, a népművészetről, a gyerekek térszemléletéről, a világképrendező gyermekrajzról. A program résztvevői délután vitatják meg az elhangzottakat. A jövő hét első napján, február 12-én, délután 4 órakor az állami gazdaság székházában nyílik kiállítás Látás és alkotás címmel, majd este fél 8 órától Bessenyei Antal festőművész tart előadást Kína művészetéről a középiskolás diákotthonban. Csütörtökön, február 15- én, délután 3 órától rendeznek előadást a barokk képzőművészetről, s a tanulók kiállított rajzait is látják az érdeklődők. Természettudományos klub Csorváson, az egységes irányítású oktatási és közművelődési intézményekben fontos feladatnak tartják a gyerekek természettudományos nevelését. A művelődési és ifjúsági házban 1977 őszén ifjúsági természettudományi klubot alakítottak hetedik, nyolcadik osztályos és közép- iskolás diákoknak. A foglalkozásaik tematikája Az anyag fejlődéstörténete címet viseli, s döntően természettudományos ismereteket dolgoztak fel. Általában előadásokat hallgattak meg a gyerekek, majd vitatkoztak, és közösen beszélték meg a tanulságokat. Székelyhídi Attila, Gyulán élő festőművész alkotásaiból rendezett kiállítást nyitottak meg csütörtökön délután a gyulai Erkel Művelődési Központban. A művészt Kraszna- horkai Géza, a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársa mutatta be a közönségnek Fotó: Gál Edit A termelés főszerepléje N em éppen új felismerés, hogy a termelés meghatározó tényezője a termelő 'ember; mégis, az ebből származó elvi és gyakorlati következtetések világszerte már-már új hullámként hódítanak teret. A termelékenység emelésének általánosan elismert forrásává vált az úgynevezett emberi tényező (az emberek változó igényei, munkakörülményei stb.) kutatása, az ebből adódó tartalékok feltárása. Érdemes és tanulságos meggondolni önmagában véve azt is, mit jelez ez a nemzetközi méretekben hagsúlyossá vált érdeklődés. Kétségkívül azt, hogy a tudományos-technikai forradalommal kibontakozó — azt mondhatnánk — gépesítési mámor kezdi átadni a helyét a reálisabb megfontolásoknak. Valójában az évszázad első negyedében bontakozott ki az a szervezési, gazdálkodási gondolkodásmód, ami az amerikai Taylor nevéhez fűződik, s azzal jellemezhető, hogy az ember mintegy a technológia alárendelt „alkatrészévé”, a gépesítés diktálta feltételek „csavarjává” vált — elég talán példaként Chaplin klasszikus filmjére, a Modern időkre utalni. Ez a felfogás azután az automatizálás térhódításával, a munkaszervezés újabb és újabb módszereivel sokáig életben tartotta, sőt, kizárólagossá tette azt a hiedelmet, hogy az ember a végletekig hozzáigazítható a gépek, az automaták követelményeihez. Az utóbbi években viszont szinte a felfedezés erejével törnek utat az ellentétes felismerések — sokat mondó, hogy egy NSZK-szakfolyó- irat például ezzel a címmel közli erről szóló írását: „A Taylor-legenda vége”. Valóban, maga a technológiai fejlődés vezetett el e legenda cáfolatához azzal, hogy bebizonyította: az automatizálás új és új csúcstechnológiáinak alkalmazásakor határt szab az elérhető eredményeknek, a várható hatékonyságnak az ember alkalmazkodó képessége, a termelés monotóniája, általában: az ember és a gép merőben új viszonya. Ezért kerülnek előtérbe — ugyancsak szerte a világon — azok a kezdeményezések, módszerek, amelyek üzemközi szünetekkel, a rugalmas munkaidő bevezetésével, a futószalagok helyett ismét a csoportos munka- szervezési eljárásokkal kísérleteznek. Talán nem volt felesleges ily módon ábrázolva azokra a nagyobb összefüggésekre utalni, amelyek az emberi tényező szerepét a gazdálkodásban új megvilágításba helyezik. Vagyis az ember- gép-környezet hármas egységében minden körülmények között az embert tartja főszereplőnek. Így válik érthetőbbé, hogy nálunk van valójában igazán — társadalmi értelemben — lehetőség e tényező előnyeinek maximális hasznosítására. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tőkés vállalatok munkatudományos felismerései és módszerei részint a profit által vezérelve — és határolva — terjednek, részint pedig ezek a módszerek szükségképpen megállnak a szervezés, a technológia határainál. Nálunk viszont történelmileg új lehetőség ,nyílik arra, hogy — a szervezési előrehaladással együtt — az emberi tényező igazi tartalmaira, a közös tulajdonból fakadó tudatra, a demokratikus közreműködés energiáira is alapozzunk. S ha innen, tehát a társadalmi lehetőségek oldaláról nézve vizsgáljuk gazdálkodási helyzetünket, még egyértelműbb milyen bőséges forrásokat hagyunk kihasználatlanul. Ismeretes, hogy a súlyosbodó munkaerőhiány mind jobban kiélezi a vállalatok versengését a munkaerőért — ám sok jel mutat egyszersmind arra, hogy változatlanul háttérbe szorul a munkaerő megszerzésének és megtartásának alapvető módja: az emberi tényezők jelentőségének és a cselekvés szükségességének felismerése. Szociológiai vizsgálatok sora igazolja, hogy a bérviszonyok kétségtelen hatásain túl, mennyire meghatározóak a vállalati közérzet egyéb, azt mondhatjuk: béren kívüli tényezői. Ilyenek az erkölcsi elismerés intézményes módszerei, a munkacsoportok, brigádok javaslatainak valóságos, tartalmi fogadása és érvényesítése, a munkafeltételek, munkaszervezési módszerek hozzáigazítása a dolgozók igényeihez. M indez természetesen korántsem jelenti azt, mintha a technológiára kiterjedhetnének a demokratikus vita módszerei, mintha a munkaszervezést is a többségi elv, a szavazás hatáskörébe kellene utalni. Ám a nemzetközi tapasztalatok sokrétűen igazolják, hogy az emberi tényező és a technológia egyeztethető — sőt, az igazi tartalékok forrása éppen ez a gondos, tudományos és szervezett összehangolás! Tábori András Alapmérés etalonnal Befejeződött a platina-iri- diumból készült, a tömeg mértékegységéül szolgáló országos etalon alapmérési munkája az Országos Mérésügyi Hivatalnál. A 3 millió forint értékű, csaknem százéves 1 kg-os súlyt tegnap szállították vissza a Magyar Nemzeti Bank páncéltermébe. Hasonló alapmérésre 40 évvel ezelőtt került utoljára sor. Az országos etalon a tömegmérések hitelességének biztosítékául szolgál, erről a kilogrammról „származtatják le” az iparban, a kereskedelemben és más ágazatokban használatos valamennyi súlyt többszörös minták láncolatán át. A hitelesség megőrzésére az előírás szerint kétévenként a Mérésügyi Hivatalnál vagy az országos iroda hálózatánál újra kell ellenőrizni a súlyokat. A hitelesítéshez használatos minták láncolata az úgynevezett levéltári etalonnal kezdődik, ami a Nemzeti Bankban őrzött etalon közvetlen másolata. A levéltári etalont általában tízévenként szokták úgynevezett alapméréssel összehasonlítani az országos etalonnal, tömege ugyanis a gyakori használat során néhány ezrelékkel megváltozhat, s így elveszítheti pontosságát, az eltérés azonban így is egy grammon belül marad. Az országos etalon egyébként a Párizsban őrzött ere- .deti platina-irídium egy kilogramm tizenhatodik másolata, 1889-ben a Nemzetközi Mértékügyi Szervezet tagjai között sorsolással osztották ki a másolatokat. Utoljára 1952-ben- járt a magyar etalon Párizsban.
