Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

1979. február 27., kedd A gyermekek és a közlekedés „Rendőrségi hír: Gyu­la belterületén P. Gábor gyulai lakos személygép­kocsijával elütötte Ke­lemen Ágota 10 éves gyulai iskolást, aki egy személygépkocsi mögül figyelmetlenül akart át­futni az úttesten. A bal­eset során a kislány sú­lyos, életveszélyes sérü­lést szenvedett.” Egy baleset híre mindig megrendítő, különösen. ha bői 0-6 éves korú volt 7 kis­gyermek, 7—14 éves pedig 24 gyermek. Pozitív jelenség, hogy az előző évhez képest jelentősen, több mint 20 szá­zalékkal csökkent a gyer­mekbalesetek száma. Ez azonban nem vigasztalja a gyermekét elvesztő, vagy a kórházban viszontlátó szü­lőt, aki gyakran — közvetve — maga is hibás a baleset bekövetkeztében. A „miért”-re nem nehéz vesszük ezt észre, hanem a gyerekek is, akiktől ezután hiába követeli a felnőtt, hogy szabályosan, figyelme­sen közlekedjenek. A szülőkön kívül nagy fe­lelősség hárul az óvodákra, az iskolákra. Több pedagó­gus szerint már 4-5 éves korban el kell kezdeni a közlekedési szabályok meg­ismertetését. Vannak óvo­dák, ahol KRESZ-parkokat építettek. Itt a kicsinyek já­Igaz, hogy Békéscsabán, a Bartók Béla úton kevés a gyalogos-átkelőhely. Ez azonban nem ok arra, hogy a gyerekek az úttesten, száguldó járművek között keljenek át, még a ta­nító bácsi irányításával sem Fotó: Veress Erzsi gyermeket ér. Sajnos, elég gyakran találkozunk a napi­lapokban ilyen, vagy ehhez hasonló rendőrségi jelenté­sekkel. Békés megyében 1978-ban 31 közlekedési gyermekbaleset történt. Eb­Négy magyar külkereske­delmi vállalat — a TERIM- PEX, a MONIMPEX, a HUNGAROFRUCT és a Magyar Hűtőipar — vesz részt termékeivel az 1979. március 12—16. között meg­rendezésre kerülő londoni nemzetközi élelmiszeripari kiállításon, amelyen 29 or­szág 40 kiállítója lesz jelen. Az eseményt az angol fő­város nagyméretű kiállítá­si csarnokában, az Olimpia Hallban tartják, s a magyar vállalatok — a HUNGEXPO rendezésében — friss, vala­mint konzervált és mélyhű­tött gyümölcsöket és zöldsé­geket mutatnak be. Kiállít­ják a világszerte kedvelt magyar borokat, paprikát, mézet és az Angliába irá­nyuló magyar élelmiszerex­port olyan cikkeit is, mint például a Herz szalámi, a csabai csípős kolbász stb. A résztvevő külkereskedel­válaszolni. Figyeljük csak, mondjuk egy órán keresztül valamelyik városunk egyik forgalmasabb utcáját. Bizo­nyára nem egy szabálytala­nul átkelő gyalogos felnőt­tet látunk. Nemcsak mi mi vállalatok és az érintett élelmiszeripari vállalatok több vezető képviselője is ott lesz a londoni kiállításon. Eljönnek ezenkívül a ma­gyar vállalatok angliai meg­bízottai is, valamint a már 1976 óta működő magyar— angol közös vállalat képvise­lői; ez utóbbi vállalat a ma­gyar gyümölcs- és zöldség- exporttal foglalkozik. A magyar—angol kereske­delem 1978-ban emelkedést mutat az előző esztendőkhöz képest. Az Angliába irányu­ló magyar export az elmúlt esztendőben 42,5 millió fon­tot tett ki, amely 5,7 száza­lékkal volt magasabb az elő­ző évinél. Az import 64,5 millió font volt, 3,8 száza­lékkal magasabb, mint 1977- ben. Igen lényeges tény, hogy az élelmiszerexport az össz- magyar kivitel kb. 21 száza­lékát adja. ték közben tanulhatják meg az alapvető közlekedési is­mereteket. Az eleki nevelő- otthon óvodásai tavaly pél­dául vetélkedőn adtak szá­mot néhány felnőttnek is dicséretére váló tudásukról, melyet táblákkal, apró jár­művekkel felszerelt park­jukban a gyakorlatban is bemutattak. Mindehhez per­sze anyagiak kellenek. Jóval kevesebb pénzbe kerül azon­ban egy-egy olcsóbb, esetleg saját készítésű ötletes játék, amely hasonló célt szolgál. Nem egy első osztályos kisgyermeket ismerek, aki a város másik végéből jár az iskolába, reggel-este egye­dül az autóbuszon. Aki kö­zelebb lakik az iskolához, az is ritkán kerülhet el egy- egy gyalogátkelőhelyet. Sok lakótelep mellett forgalmas út vezet. Délután gyakran látni az úttesten futkosó, vagy mellette játszadozó gyermekeket: ők a gépko­csivezetők rémei. Elég egy óvatlan pillanat, egy elgu­ruló labda, és megtörténhet a baj. Lassan eljön a nemzetközi gyermekév tavasza. A jó idő nemcsak a kicsinyeket csal­ja ki a szabadba, de növeli az utak forgalmát is. Az óvodák, iskolák felvilágosí­tó munkájával, a szülők és a felnőttek példamutatásával a gyermekbalesetek száma még alacsonyabbra csök­kenthető. G. K. Magyarország részvétele a londoni élelmiszerkiállításon Nők a vezetésben ü nárttitkár Úgy két évvel ezelőtt riport jelent meg a televízió­ban arról, hogy miként állnak helyt a nők a vezetés­ben. A tv-stáb a Békéscsabai Konzervgyárban készítet­te felvételeit, melynek főszereplője az igazgatónő volt. A jól sikerült riport mégis hagyott némi űrt maga után. A gazdasági vezető mellett ugyanis a párt- és a társa­dalmi szervek vezetőit — akik ugyancsak nők voltak — sajnos egy mondat erejéig sem szólaltatták meg a ri­portban. Pedig nélkülük — ahogyan az igazgatónő hangsúlyozta — nem lehetne szó a konzervgyári kol­lektíva jó eredményeiről. A konzervgyárban ma is emlegetik a tv-riport e hiányosságát, de nem ezt pótolandó kerestük meg Papp Károlynét, a pártveze­tőség titkárát, hogy portrét készítsünk róla. Sokan tud­ják ugyanis, hogy a párttit­kárnő eddigi élete milyen súlyos problémáktól volt terhes, s a közösség szere- tete, a nagyobb „családi ér­dek” alakította a „gyenge nőt” acélos akaratúvá. A közösség szeretetét a szülői háztól hozta magával Dukát Kati (Papp Károly- né). Édesapja, a hajdani építőmunkás 19-es vörös­katona volt, anyja a felsza­badulás után MNDSZ-tit- kár lett, ő pedig az első kommunista ifjúsági szerve­zet titkára és 16 évesen lé­pett be a pártba. Négy pol­gárit végzett, s mikor lehe­tőség nyílt a továbbtanulás­ra, új munkás értelmiség vegye át az üzemek gazda­sági irányítását, elsők kö­zött jelentkezett szovjet­unióbeli tanulmányra. Egy­éves előkészítés után 1950- ben a moszkvai hús- és tejipari vegyi műszaki fő­iskolára került, s mivel még nyelvi nehézségei vol­tak, csak 1956-ban szerezte meg mérnök-közgazdászi diplomáját. A főiskolán is magyar diáktársainak párt­vezetője volt egy időben. Hazatérve a gyulai hús­ipar előtervezője' lett, s ez időben ismerkedett meg férjével, aki Baján teljesí­tett szolgálatot mint kato­natiszt, majd Békéscsabára került. Esküvőjük az ellen- forradalom legsötétebb nap­jára, október 27-re esett, amikor már üldözőbe vették a Szovjetunióban tanult embereket, s a hazához hű honvéd tiszteket is. A vihar elült, egyéni sor­suk azonban sokáig nem fordult jóra. Katonatiszt férj és diplomás feleség, akiket szolgálataik teljesíté­se elkülönít. Hiába mentek albérletbe lakni, előbb Csa­bára, majd a szülőkhöz Gyulára, csak nagy ritkán találkoztak. Papp Károly hetenként néhány órára motorkerékpáron járt haza esőben, fagyban. Ez akkor sem változott meg, amikor Pappné terhes lett, s a gyu­lai megyei kórházban el­vállalta az élelmezés vezeté­sét, ahol kétszobás össz­komfortos lakást kapott. Itt született meg a lánya. És akkor sem lett könnyebb, amikor férjét Fürjesre he­lyezték, ahol szolgálati la­kásba költözhettek. Igaz együtt lett a család, mert ekkor Pappné a Szolnok— Békés megyei FÜSZÉRT- nél elfogadta az üzemgaz- dászi posztot. Ám Fürjesről behozni a kisgyereket a bölcsődébe, aztán vissza- buszozni a munkahelyre, s este ugyanezt tenni fordít­va, nagy erőfeszítést igé­nyelt. Csak nehezült a hely­zet, amikor 1964-ben meg­született a fia, akit öt hó­nap múltán (akkor még nem volt gyes) ugyancsak bölcső­débe kellett vinnie. Üzemgazdászi munkája sem volt könnyű. Különö­sen az érthetetlen követel­mények nehezítették, ame­lyek elkeserítették munka­társait is. Példa: december végén jött a főnöki utasítás, hogy január 2-re el kell ké­szülnie egy forgalomfelmé­résnek Munkatársai haza­vitték a számológépeiket, s még szilveszter éjszakáján is statisztikát csináltak. — Kinek, s miért volt er­re szüksége?! — bírálta a főnöki intézkedést egy kö­zös megbeszélésen Pappné. — Ez a kapkodás teljesen érthetetlen és fölösleges túl­terheltséget ró a nőkre... Attól kezdve nem volt megállása a főnökség előtt. Bár a FÜSZÉRT-nél párt­titkár is volt, nem jó szemmel nézték bírálatát. Kizárták a jutalmazásokból és alacsonyobb szintű tan­folyamra akarták küldeni, amit nem fogadott el. — Ha nem megy el a tanfolyamra, gondnokká tesszük — közölték vele. Ezt a szovjet diploma lejá­ratásának vélte, és az első adandó alkalommal, ami­kor városi titkári értekezle­tet tartottak a Bameválban, érdeklődött a konzervgyár akkori párttitkárától: nem kellene-e közgazdász hozzá­juk. örömmel fogadták. 1969- től ott dolgozik. Előbb az operatív számviteli cso­port vezetésével bízták meg, de már az első perc­től kezdve a társadalmi, s a pártmegbízatásokból is kivette a részét Párttag munkatársai először az iro­dai alapszervezet titkárául választották. 1971-ben öthó­napos pártiskolára küldték, 1972-ben pedig az öt alap­szervezet vezetőségének tit­kárául választották meg. Nem csalódtak benne. A 155 tagú pártalapszerveze- tek egységes gárdája képes arra a konzervgyárban, hogy jól befolyásolja az Önkéntes tűzoltók Miről ír a Nemzetközi Szemle 2. száma? A világ talán legtöbb fi­gyelmet megkövetelő terüle­te jelenleg Ázsia, s ezen be­lül a Kínai Népköztársaság politikája. Ehhez kapcsoló­dik a folyóirat több cikke, amelyben a Maót követő korszakról, Japán és Kína viszonyáról is olvashatunk. Az idén júniusban kerül sor az Európa-parlament megválasztására. A nyugat­európai országok, illetve pártok eltérő céljairól közli a lap a többi között a fran­cia és az olasz kommunisták véleményét. összeállítást találunk a Nemzetközi Szemlében a szocialista országok 1979-es terveiről, népgazdaságaik időszerű fejlesztési problé­máiról. Több dokumentum foglalkozik a Szocialista In- temacionálé vancouveri kongresszusával; a folyóirat­ban megtaláljuk Willy Brandt és Kalevi Sorsa beszé­dét, valamint a kongresszu­son elfogadott határozatokat is. Megyénkben is több évti­zedes múltra tekintenek vissza az önkéntes tűzoltó­testületek. Munkájukkal, ké­szenlétükkel évtizedekig nél­külözhetetlenek voltak vala­mennyi településen. Az álla­mi tűzoltóság megszervezé­sével és létrehozásával az önkéntes testületek szerepe megváltozott, de készenlétük még ma is nélkülözhetetlen, az állami tűzoltókkal együtt, riasztás esetén milliós érté­keket mentenek meg. Békés megyében 78 önkéntes tűz­oltótestületet tartanak nyil­ván, tagjaik segítenek az esetleges bajban. Többek kö­zött ez derült ki vasárnap délelőtt Köröstarcsán, a he­lyi önkéntes tűzoltótestület vezetőségválasztó közgyűlé­sén. A községben is hagyomá­nya van a testületnek. A mai tagok idősebbek és fia­talabbak, tsz-tagok, munká­sok, nyugdíjasok, értelmisé­giek. A vezetőség az elmúlt négy esztendő munkájáról adott számot a 30 tagú tag­ság előtt. Ebből kiderült: az elmúlt négy esztendőben a községben hét tűzeset volt, kisebb károkkal. Az önkén­tesek és az állami tűzoltók időben érkeztek, megfékez­ték a lángokat. Az önkéntes tűzoltók so­kat tettek és tesznek a meg­előzésért, a szakmai, elméle­ti és gyakorlati foglalkozások mellett a‘politikai képzést is fontosnak tartják. Gyűjtik a tűzoltóemlékeket, ugyanak­kor nevelik az utánpótlást is: 14 tagú tűzoltó úttörőraj tartozik az egyesülethez. A fiatalok az elmúlt évben a város környéki versenyen 3. helyezést értek el. A beszá­molóból kiderült még, hogy az utóbbi esztendőkben gya­rapodott a testület két mo­toros fecskendővel és egy tömlőszállítóval. Az elmúlt években visszatérő ár- és belvízvédekezésben is helyt­álltak a tárcsái önkéntes tűz­oltók. Soés Lajos, az önkéntes tűzoltóegyesület elnökének beszámolójához tízen szóltak hozzá. Észrevételükkel, ja­vaslatukkal a további, a még hatékonyabb megelőzést szorgalmazták. Ezután a tag­ság újraválasztotta a vezető­séget. A beszámoló közgyűlés vé­gén a legjobb önkéntes tűz­oltókat pénzjutalomban ré­szesítették, többen soron kí­vüli előléptetésben részesül­tek. egész kollektívát a gazdasá­gi feladatok végrehajtásá­ban csakúgy, mint a társa­dalmi megmozdulások moz­gósításában. A nyári nagy hajrák idején nem kell „kö­nyörögni” sekinek, hogy túlórázni szükséges. A va­sárnapjaikat is feláldozzák a dolgozók, hogy ne romol­jon meg a behozott árufé­leség. A tavalyi paprika-, paradicsom- és gyümölcs­hiány ellenére is 101,3 szá­zalékra teljesítette tervét a konzervgyár, mert képesek voltak befogadni más vidé­kek feldolgozandó nyers­anyagát. A tervezett 633 millió forint helyett így si­került 641 millió ’ forint ér­téket előállítaniuk. És eb­ben első helyen áll a jó gazdaságpolitikai irányítás, nem utolsósorban az, hogy a pártvezető is szakmailag hozzáértő egyén. Beszélgetésünk koránt­sem zavartalanul zajlik a párttitkárnő irodájában. Közben sokan keresik. Üze­netet hoznak, bejelentése­ket tesznek. Délután szvt- ülés, 10-kor a főmérnöknél értekezlet: Javaslatot kell jóváhagynia az üzemi tűz­oltótestület leendő kitünte­tettjeiről. Tegnap is zsúfolt volt a program. Délelőtt a városi pártbizottságon volt értekezlet, délután a mun­kásőr zászlóalj ünnepségén vett részt, s a tegnapi elin­téznivalók is mára marad­tak. Propagandista is, s rend­szeresen részt vesz az elő­készítő előadásokon csakúgy, mint az üzemi tájékoztató­kon, mert, ahogy mondja, hiába a diploma, enélkül .elmaradna a politikai fel­adatok helyi, korszerű irá­nyításától is. Minden összefut itt a párttitkári irodában, az üzem minden említésrevaló ese­ménye lecsapódik itt. A jó éppúgy, mint a fogyatékos. A FÜSZÉRT-eset azért nem vette el a kedvét a bírálat­tól, s arra készteti munka­társait is, hogy mindent nyíltan tárjanak fel, mert csak így lehet előre ha­ladni. Azért természetesen (hiszen ez emberi dolog!) ő is jobban örül a jó bejelen­téseknek. Beszélgetésünket is egy ilyen természetű közlés szakítja félbe. Olyüs Imréné közművelődési előadó (fizi­kai munkásból lett azzá) új­ságolja: — Katikám! Dalkórusunk az országos döntőbe került! Április 28-án közvetíti majd a televízió ezt a döntőt. Az első szavak a három üzem együttesének kitűnő szereplését illetik (a kórus­ban 17-en a konzervgyárból valók). Aztán a gond: — Éppen arra a napra tűztük ki a május elseje előtti ün­nepséget, amelyen ti is sze­repeltetek volna ... Hát egy nappal előbbre hozzuk, akkor még itt lesztek... Aztán még néhány mon­dat a sikerélményről meg a teendőkről, a citerazene- karuk felkészüléséről. Az effajta eredmény is, csak­úgy, mint a konzervgyár év­ről évre jobb minőségű ter­mékei, öregbítik a kollektí­va jó hírét országszerte. — Ma már könnyebb — jegyzem meg meggondolat­lanul —, nem kell a gyere­keket munkaidő előtt böl­csődébe vinnie... A párttitkámő szeme könyel telik meg. Ekkor ve­szem észre, hogy a fehér munkaköpeny alól gyászru­ha selyme simul a galérra. — Már nem ... Fiam, ti­zennégy évesen a füzesgyar­mati autóbusz-szerencsét­lenség áldozata lett. Elvesz­tettem őt. Férjem is három hónapig feküdt válságos ál­lapotban a kórházban... Szörnyű egy anyának elve­szítenie a gyermekét... Az egész üzem egy ember­ként állt Papp Károlyné melett azokban a tragikus napokban. Mindenki min­dent megtett érte, amit csak lehetett. Naponta látogathat- a férjét, aki szerencsésen felgyógyult. — Ekkor éreztem igazán, hogy érdemes minden erőmmel dolgozni az embe­rekért. Mellém álltak a vál­ságos időben ... Éreztem se­gítőkészségüket, ami köny- nyebbé tette a tragikus megrázkódtatást... Akármilyen csapás éri az embert, aki erős, az megy tovább ... Varga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents