Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
1979. február 27., kedd c Tervek a devaványai Aranykalász Tsz-ben Ha csak a statisztika adatait nézzük, első látásra nem is szembeötlő, hogy a déva- ványai Aranykalász Termelőszövetkezet gondokkal küzdött az elmúlt esztendőben. A kukorica- és a silókukorica-ágazatot kivéve a növénytermesztési ágazatok többsége hellyel-közzel teljesítette terméstervét. Az ismert időjárási tényezők következtében azonban a kukoricatermés-kiesés igen jelentős, hektáronként megközelíti a 16 mázsát. Hasonló a helyzet az állattenyésztésben is, ahol a tejtermelésben, a juhhús- és gyapjútermelésben ugyan túlszárnyalták az előirányzatokat, ám a sertés- és marhahústermelésben megint csak elmaradtak azoktól. Így az árbevételek együttes összege is kisebb a reméltnél a főágazatokat tekintve. S bár a kiegészítő tevékenységek révén a szövetkezet túlteljesítette 1978- as árbevételi tervét ez sem segítette azonban hozzá ahhoz, hogy a kitűzött nyereséget elérje. A nehézségekkel együtt is sikerült azonban állnia a sarat a dévaványai Aranykalász Tsz tagságának, megtalálták a megoldást"i jelentkező fejlesztési alaphiány rendezésére, s így tiszta lappal vághattak neki az idei tervek teljesítésének. A növénytermesztés hozamainak 20—50 százalékos növelése mellett a tej- és marhahústermelést 3-3, a juhhústermelést 65, a gyapjútermelést 19 százalékkal tervezik növelni. Ezzel elérhetnék, hogy a szövetkezet gazdasági egyensúlya az egymást követő belvizes évek után ismét helyreálljon. Munkában a nagy teljesítményű tápkockázó gép A tótkomlósi Viharsarok Tsz kertészetében minden munka a tavaszra emlékeztet. A virágzó „szegfűerdő” most fólia alatt virít. A több színű óriás virágokból nem győznek annyit termelni, szedni, csomagolni, ameny- nyit el tudnának adni. Benn, a termálvízfűtéses hajtatóházban megkezdte a munkát a nagy teljesítményű DEVA tápkockázó gép. Saját szükségletükön kívül ugyanis az elmúlt év tavaszán hatszázezer paprika-, paradicsompalántát adtak a kistermelőknek. Nagyon sok szépen fejlett paprikapalántát szállítottak a medgyes- egyházi fóliák alá, de rendszeres vevőjük Csongrád és környéke is. Az idén a tavalyinál is több a kistermelők palántaigénye, amit a Viharsarok Tsz kertészete teljesít. Kevesebb energiával nagyobb eredmény Megdöntötte saját rekordját az Orosházi állami Gazdaság Az Orosházi Állami Gazdaság a napokban rendezte meg a hagyományos nyugdíjastalálkozót. Csoportosan érkeztek az ünneplőbe öltözött emberek. Nagy érdeklődéssel várták dr. Násztor Sándor igazgató beszámolóját. Arra voltak kíváncsiak: sikerült-e továbblépni 1978- ban, hiszen az 1977-es esztendő jó eredményeiért nyerték el a Kiváló Vállalat megtisztelő címet. — Harminc évvel ezelőtt nem uradalmi birtok helyén jött létre az Orosházi Állami Gazdaság, hanem szétszórt, tanyás gazdaságokból alakították. Nem „örököltek” nagy ólakat, istállókat, munkagépeket. Szedett-vedett állatállománnyal kezdték, kormos traktorokkal szántottak, vetettek, szakemberek és fizikai dolgozók több helységből „verbuválódtak”. Nemcsak a helyi adottságokat, hanem egymást is meg kellett ismerniük. Kettős feladatot kaptak: élenjáró mezőgazdasági nagyüzem kialakítása, és az agrárszakember-képzéshez gyakorlati lehetőséget biztosítani. Eredmények és kudarcok váltották egymást. Ezért most jóleső érzéssel hallották a beszámolóból: az Orosházi Állami Gazdaság megdöntötte saját rekordját. Túlteljesítette a termelési és a nyereségtervét, 290 millió forint termelési értéket produkáltak 1978-ban, s 32 millió forint tiszta nyereséget tettek a népgazdaság asztalára, ami 10 millióval több a tervezettnél. Növénytermelésben országosan kiemelkedő eredményeik voltak: búzából 57,4 mázsát termeltek hektáronként, szemes kukoricából 85,5 mázsát, zöldborsóból (az országban legtöbbet) 53,3 mázsát. Cukorrépából 453 mázsa volt az átlag, de a répa cukortartalma 18,3 százalék volt, ez hektáronként' 82,9 mázsa cukrot jelent, annyit, mint más gazdaságban az 500 mázsás répatermés. Ráadásul egy mázsa répa előállításához kevesebb műtrágyát használtak fel hatóanyagban, mint a korábbi év gyengébb terméséhez. A tej hozam átlaga 4182 liter, kimozdult a holtpontról a sertéshizlalda ügye is, 342 vagon húst adott a népgazdaságnak és ez az ágazat mérleg szerint négymillió 80 ezer forint eredményt hozott. Az energiaár-emelkedés ellenére ezer forint termelési értékre azelőtt 46,7 forint energiaköltség jutott, tavaly pedig 43,9 forint. A nyugdíjasokkal együtt mi is azt kérdeztük dr. Násztor Sándortól: hogyan sikerült a kiváló év után még tovább lépniük? — 1977 decemberében már tudtuk,' hogy milyen jó évet zárunk. Nem az ünnepléssel voltunk elfoglalva, hanem az önvizsgálattal. Párttaggyűléseken, szocialista brigádgyűléseken, munkahelyi fórumokon azt vitattuk: hol vannak még rejtett tartalékok, mit kell tennünk azért, hogy még többet adjunk a népgazdaságnak, de olcsóbban. Nem mindegy, mit mennyiért termelünk. Igen sok hasznos javaslatot kaptunk a cselekvési programhoz a dolgozóktól. Különösen a 19 szocialista brigádnak köszönhetünk sokat, ők mindenben a hivatásuk magaslatán álltak. Igaz, hogy a munkások is megtalálták számításaikat. Tavaly 7,42 százalékkal nőtt az átlagbér. Szociálpolitikai és munkavédelmi célokra az V. ötéves tervben 17 és fél millió forint beruházást szántunk, és 1978 végére túlteljesítettük. A jobb munka- körülmények fegyelmezettebb munkára ösztönzik dolgozóinkat. Mindjárt az első helyen kellett volna említenem, hogy a vezetők és a dolgozók jó együttműködése az egyik legfontosabb tényező. Egy nyelven kell beszélnünk, akkor lesz jó eredmény. Hogy van-e még tartalék? Van. 1979-ben 5 százalékkal kívánjuk növelni a termelést. Nem szeretnénk „kiugratni” egy kerületet sem, minden területen maximális eredményre törekszünk. Nincs még nálunk a termőföld 100 százalékosan kihasználva. Az nem lehet véletlen, hogy egymáshoz közel álló táblák átlaga szemes kukoricából 70, illetve 100 mázsa. A plusz 30 mázsa nem a természet ajándéka, hanem jobban, szakszerűbben dolgozott az a brigád, amely a 100 mázsát termelte. Van még javítani való a munkafegyelemben is. Előfordul, hogy a K—700-as traktorral tíz kilométerről „hazaballag” ebédelni a vezető. Ez bizony nagyon drága ebéd a gazdaságnak és a népgazdaságnak. Két traktorunk leszántotta a betakarítás után összeböngészett kukoricacsomókat, mert senki nem adott „utasítást”, hogy más táblába menjenek szántani. Az ilyesmihez, azt hiszem, nem kell utasítás, csak jó érzék. Megérteni végre minden dolgozónak, hogy ha pazarol, a saját magáét pazarolja, a kevesebb nyereségből ő is kevesebbet kap. Sajnos, a pazarlás még nem rossz emlék nálunk, hanem napi gyakorlat. Erről sürgősen szeretnénk leszoktatni mindenkit. Számunkra a rugalmasság nagyon fontos. Tavaly a külkereskedelem nagy mennyiségű granulátumot rendelt a zöldlucerna-üzemü nkből, aminek egy jó része itt maradt. Most liszt formájában, dollárért kérik. Vita helyett azonnal nekiláttunk ledarálni. Igaz, egy kis pluszköltség és pluszmunka, de a valuta az országnak ennél sokkal fontosabb. Igyekszünk kihasználni a kerületek és a környékbeli mezőgazdasági üzemekkel való kooperációs lehetőséget. Legutóbb az orosházi Üj Élet Tsz-szel kötöttünk együttműködési szerződést, s egyes géptípusok javítását, alkatrész tartalékolását átvállaljuk egymástól. Mindketten jól járunk: a kiváló szerelőgárda tudását jobban hasznosítjuk és jóval kevesebb pénzünk fekszik alkatrészekben. Jelentős takarékossági forrás a takarmányfelhasználás. Mi egy kiló sertéshús előállítására 3,9 kiló takarmányt adunk. Mivel nagy mennyiségben hizlalunk, ha csak öt dekával kevesebbet használunk fel egy-egy kiló húshoz, akkor a megtakarítás 760 ezer forint. A kommunisták, a KISZ-fiatalok, a szocialista brigádok bevonásával tovább keressük, kutatjuk: hogyan adhatunk még több terméket olcsóbban. Mindannyiunk érdeke ezt kívánja. Ary Róza Rendezi sorait az építőipar M Le csináljunk a szükségből erényt. Azaz: ha rendezi sorait az építőipar, nem jószántából, még kevésbé hirtelen támadt buzgalmától vezéreltetve teszi, hanem kényszerűségből; ,a beruházási megszorítások módot adnak a mélyebb lélegzetvételre. S erre az építőknek oly nagy az igénye, mint meredek hegyre kapaszkodónak a pihenőre. Ráadásul ezt. a meredek hegyet nem mindenkor akaratuk szerint járták, s gyakran nem ott, ahol az a legésszerűbb lett volna. Tavaly egy- egy hónapban 1700—3100 között ingadozott a megkezdett építmények száma, s 800, illetve 3900 darabos szélső határok jelzik az átadott építmények mennyiségét. Persze: nem lehet olyasfajta számtani átlagot kialakítani ,a munkában, amely hónapról hónapra megegyező darabokra osztaná a kezdés és átadás sokszoros összefüggésekkel teli feladatcsoportját. A túl nagy hullámzás azonban — negyedév, félév végén az átadások megnégyszereződése például — már sejteti a gondokat. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt három esztendeje alatt az építőipar 16,8 százalékkal növelte termelését. Ezzel szemben 1979-ben a gyarapodást 1 százalékban jelölte meg a népgazdasági program, ami az építési-szerelési tevékenység tavalyi, ötszázalékos emelkedéséhez képest szerény lépésnek látszik. S valóban érdemes elgondolkozni, de nem a növekedés mértékén, hanem azon, miként lehet összpontosítani az erőket a már munkában levő beruházásokra, milyen módon sikerülhet meggyorsítani a hihetetlenül megnőtt befejezetlen állomány apadását. Érzékeltetésül: 1978. november 30-án 15 053 építmény állt kivitelezés alatt; 6,5 százalékkal több, mint 1977 hasonló időpontjában. Ugyanakkor a szóban forgó baruhá- zások költségvetési összege 16,2 százalékkal magasabb az 1977. évinél. Vékonyka reménysugár, hogy 1978-ban a beruházásokon belül csökkent az ún. építési hányad, s nőtt a gépek, berendezések részesedése. Ezt a sugaracskát azonban sokféle felhő gyengíti, homályosítja. A beruházásokra szánt 180—182 milliárd forint helyett végül is 196,5 milliárd forintot adtak ki állami, vállalati hatáskörben, s különösen ez utóbbi csoportnál volt gyors a bővülés, tíz százalékkal haladta meg a tervezettet. S miközben nagy iramban áramlott ki a pénz a fejlesztési feladatokra, folytatódott a kivitelezői erők elaprózódása. A feladatok idén sem csekélyek! Építési beruházásokra 92,4 milliárd forintot irányoz elő a népgazdasági terv, fenntartási építésre pedig 31,2 milliárdot. A nagy- beruházásokon 12 milliárd forint értékű építési teendő vár a kivitelezőkre, ám az új helyzetnek, a már folyó beruházásokra történő összpontosításnak egyik, de nem egyetlen bizonyítéka, új, nagy létesítmény építését az idén nem kezdik el. Így már teljesülőnek látszik a várakozás; a program szerint kilenc nagyberuházásnak 1979- ben kell átadásra kerülnie. A megszorítások természetesen nem egyformán érintik a különböző építőszervezeteket. Van, ahol — például a nagyberuházásokon dolgozóknál — éppen a további teljesítménynövekedés a cél, másutt viszont átmenetileg kapacitásfelesleg mutatkozik; mindkét, tényező közrejátszhat a sorok rendezésében, a feladatok újbóli rangsorolásában. M |ihez kínál utat a lélegzetvételre adottnyert idő? Elsősorban a munka szervezettebbé tételére, a beruházókkal történő alapos egyeztetésekre. Azután: a gazdálkodási lazaságok fölszámolására, a minőség javítására mind az előkészítésnél, mind magánál a kivitelezésnél, s valameny- nyi feladatot magába fogla- lóan ,a munkafegyelem megszilárdítására. Nem kevés dologra nyílik kapu tehát. A kusza sorok rendezésében szorosan ölelkezik a vállalati és a társadalmi érdek. Éppen ezért a lehetőség: feladat. Olyan kötelezettség, amelynek teljesítése bőséges haszonnal jár, helyben és általában, s erre a haszonra — a lélegzetvételt követően — nagy szükség lesz a jövőbeni feladatok megalapozásánál. Mészáros Ottó Az elmúlt esztendő nyarán adták át rendeltetésének a Békéscsabai Konzervgyár új tésztaüzemét, amely hazánkban a legnagyobbak közé’ tartozik. A modern olasz gyártósorról jelentős mennyiségű tészta kerül a tagakokba, amelyek nagy részét exportra szállítják Fotó: Veress Erzsi n zaj nem ismer határokat? H föld védelme is környezetvédelem A környezet- és természet- védelem jóval többet jelent a földtudományok számára, mint a köznyelvben. A geológusok tudniillik feladatuknak érzik azt is, hogy megelőzzék vagy megszüntessék az olyan környezetszennyezéseket is, amelyek a felszín alatt, esetleg több ezer méteres mélységben veszélyeztethetik az ismert vagy esetleg még nem is sejtett ásványi kincseket: a szilárd nyersanyagokat, a szénhidrogéneket és az altalaj összetételét csakúgy, mint például a mélységi vizeket. Hazánkban körülbelül tíz év óta művelik ezt az új tudományágat, a „környezet- földtant”. Az utóbbi négy esztendőben már gyakorlati eredmények is születtek. A környezetföldtan művelőinek javaslata alapján készült el például Pécstől délre ,a környékbeli ipari üzemek, sőt bizonyos keretek között a fővárosi vegyi gyárak hulladékainak elhelyezésére az a „két népstadionnyi”, 30 méter mély tároló gödör, amelyből — kedvező földtani adottságai folytán — a szennyező .anyagok nem jutnak ki a környezetbe. Másik példa: az Alföldön, az egyik borkombinátban naponta több vagon lúgos szennyvíz keletkezik. A geológusok megkeresték a közelben azt a helyet, ahol egy másfél, két méter vastag földréteg — mint egy természetadta szűrő — úgy megtisztítja a szennyvizet, hogy utána már öntözni lehet vele. A geológusok ma már előzetesen is készítenek földtanilag megalapozott tanulmányokat, amelyekben meghatározzák, hogy egy-egy tervezett, nagy létesítmény milyen mértékben és milyen módon lehet veszélyes a földkéreg, a földfelszín és- a mélyben rejtőző különféle természeti kincsek számára. Szeged környékén geokémiai vizsgálatokkal állapították meg, milyen kedvezőtlen változásokat okoz a talaj összetételében a túlzott műtrágyázás. Mindezekről a feladatokról és a megoldási lehetőségekről rendezett ankétot az MTESZ Anker közi székházában a Magyarhoni Földtani Társulat. Az ,anké| vitaindító előadásait dr. Bohn Péter és dr. Hahn György kandidátusok, a Központi Földtani Hivatal munkatársai és dr. Csathó István, az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal főelőadója tartották. * * * Az erdő csendjének „zajszintje” körülbelül 30 decibel. Egy villanyírógép 55—60, egy könyvelőgép 75—80 decibeles zajjal támadja az idegrendszert. A munkával együttjáró zajhoz hozzáadódik még a különféle épület- gépészeti berendezések — a fűtő és a szellőző gépek, a ventillátorok, a vízhálózat, a szivattyúk stb. — által keltett zaj is. Ugyanakkor a magyar szabványok, amelyek megadják azokat a határokat, amelyeket a zaj a lakóházakban, illetve a középületekben nem haladhat meg, eléggé szigorúak. Ez az ellentmondás érthetően bonyolult feladatok elé állítja a tervezőket, illetve a tervezésbe bevont akusztikusokat. A fiatal akusztikus mérnökök azonban mind többen birkóznak meg sikeresen az ilyen feladatokkal. Egyre sikeresebben előzik meg a különféle épületgépészeti berendezések okozta zajok keletkezését a középületekben és a lakóházakban egyaránt. Hogy újabban milyen eredményeket értek el és hogyan, arról tartott előadást a közelmúltban az MTESZ Anker közi székházában, Szabó István akusztikus szakmérnök, ,a KÖZTI tervezője. — v. j. —
