Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

1979. február 3., szombat o Megvalósult a FAO szarvasi programja Nemzetközi találkozó zárszámadáson Kimagasló eredmények az orosházi Űj Élet Isz-ben Rengeteg virág, valamint a Minisztertanács és a TOT vörös selyem vándorzászlaja díszítette az orosházi Petőfi Művelődési Központ koncerttermét abból az alkalomból, hogy itt tartotta 28. zárszámadó közgyűlését a 13-szoro- san kitüntetett Űj Élet Tsz. Az alapító tagok, nyugdíja­sok és aktív dolgozók már a kora reggeli órákban zsú­folásig megtöltötték a nagytermet. A díszelnökségben helyet foglalt Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a Békés megyei pártbizottság első titkára, dr. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Ngu­yen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete, Koós Dezső, a jugoszláviai Adai Mező- gazdasági Kombinát vezérigazgatója, Willfried Dresser, az NDK-beli kromsdorfi Béke Völgye Termelőszövetke­zet képviselője, Gonda József, az MSZMP orosházi városi bizottságának első titkára, Horváth Pál, a Dél-Békés me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titká­ra, a társszövetkezetek, partnerüzemek, társulások több képviselője. Nyolcvankilenc- millió forint a háztájiból Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet két köz­ségben — Szabadkígyóson és Újkígyóson — mintegy ezer háztáji gazdaság termelését segíti, szervezi. A külön ága­zattá szervezett háztáji gaz­dálkodásisúlyát, szerepét és jelentőségét mi sem jelzi job­ban, mint az az adat, amely szerint az elmúlt esztendő­ben a két község kisüzemei együttesen 89 millió forint értékű mezőgazdasági termé­ket forgalmaztak. Három tápboltot tart fönn a tsz a háztáji sertés-, bika- és májlibahizlalóknak, vala­mint a tejtermelőknek. Hí­zott sertést a kígyósiak az el­múlt esztendőben 18 ezret értékesítettek a közös gazda­ságon keresztül, több mint 220 vagon súlyban. Ez ön­magában csaknem 65 millió forint árbevételt jelentett. Hízóbikát 7 millió forint ér­tékben, é& mintegy 19,5 va­gon súlyban 352-t adtak le a portákról, a májlibák szá­ma pedig megközelítette a 41 ezret. Az utóbbiért a háztáji gazdaságok több mint 12 mil­lió forint árbevételt könyvel­hettek el. A tej átvevőhelyen 167 köz­ségi tejszállítót tartottak nyilván Újkígyóson, az el­múlt esztendőben. A kis­üzemi tejtermelők 7 és fél ezer hektoliter tejért egy év alatt 4 és fél millió forintot kaptak. Mindezeken kívül említést érdemel még az az 50 háztáji zöldségtermelő, aki tavaly 20 vagon sárgarépával gyarapította a kis gazdaságok termékkibocsátását. A magyar haltenyésztési kutatók régóta jó nevet sze­reztek maguknak az ENSZ szakosított szervezetében, a FAO-ban. Tulajdonképpen már 1970-től érlelődött a gondolat, hogy Magyarorszá­gon egy olyan regionális ha­táskörű intézetet hozzanak létre, amelynek a segítségé­vel a hazánkban felgyorsí­tott kutatás nemzetközi hasz­nosítása válik lehetővé. A FAO fejlesztési programot, amely a szarvasi kutató in­tézet kifejlesztésére irányult, 1974-ben indították el. Ak­kor írta alá a magyar kor­mány és a nemzetközi szer­vezet azt az alapokmányt, amely egy négyéves fejlesz­tési munkát indított útjára. A fejlesztés — és ez a FAO, valamint az ENSZ fej­lesztési alapja szakemberei­nek a véleménye — az egyik legsikeresebb program volt az elmúlt időszakban. Vi­szonylag kis beruházási költ­séggel egy nagy ötőképessé- gű, nagy kapacitású intézetet sikerült létrehozni, amely már a fejlesztés’ időszakában is olyan eredményeket pro­dukált, amelyek nemzetközi érdeklődést keltettek. Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt négy évben igen sok országból keresték fel az intézetet. Kétféle vendéget fogadott a FAO-program ke­retében a tudományos kuta­tóintézet. Az egyik a FAO- program keretében oda érke­zett szakértők, amerikai, ja­pán, indiai és szovjet szak­emberek csoportja, akik a maguk speciális szakterüle­tének világviszonylatban is legnevesebb művelői. Segítették a fejlesztési program végrehajtását, ter­veinek kialakítását, és ter­mészetesen részt vettek nem­csak a szarvasi intézet fiatal kutatóinak továbbképzésé­ben, hanem a már elismert magyar kutatók orientálásá­ban, a kutatási programok kialakításában is. Ezek a szakemberek tanítottak, de ugyanakkor elmondható, hogy tanultak is a Körösök partján. A vendégék másik csoport­ja az intézettel együttműkö­dő, vagy az intézet munkája iránt érdeklődő látogatókból tevődött össze. Ezek voltak többen. Évente 280—300-at fogadtak az intézetben. A látogatóknak egyre nö­vekvő hányada a fejlődő or­szágokból érkezett, akik ugyanazokkal a problémák­kal küszködnek, ugyanazok a halfajok érdeklik őket, amelyekkel a szarvasi intézet folytatja kísérleteit. A ponty­félék, valamint a Távol-Ke­letről származó növényevő halak, a busa és amurfajták a fejlődő országok legjelen­tősebb halfajai közé tartoz­nak. Ezekben az országokban olyan fajok tenyésztésére, il­letve nagyüzemi termesztésé­re van szükség, amelyek vi­szonylag kevés takarmány­nyal, vagy egyáltalán mes­terséges táplálás nélkül te­nyészthetők. Ezeknek a nö­vényevő halfajoknak kutatá­sa Magyarországon igen jó eredményeket hozott. A tu­dományos munka szorosan összefügg a gazdasággal, hi­szen az öncélú kutatásnak nincs értelme. Olyan gondok­kal kell foglalkozni, amelyek a termelést közvetlenül befo­lyásolják, amelyeknek a meg­oldása gyorsan gyakorlati ér­tékké válik. Ez a gyakorlati hatás nemcsak az ország ha­tárán belül, hanem éppen a FAO-kapcsolatok révén sok­kal szélesebb körben érvé­nyesül. Ez adja végső fo­kon Szarvason a nemzetközi segítség jelentőségét. A gazdasági eredmények közé tartozik, hogy Szarva­son, a haltenyésztés genetikai kutatásainak eredményeként a nemesítő munka iránya vi­lágviszonylatban is élen járlf Ma már három tájfajta*« pontyból alakítottak ki hib­rideket, amely a korábbi pontyfajták teljesítő képessé­gét 15—20—25 százalékkal múlja felül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy év alatt a magyar halgazdasá­gok termésszintjének a 2-3- szorosát adják a szarvasi in­tézet kísérleti tavaiban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fejlődő országok lehetősé­geihez képest ezek nem túl­ságosan nagy eredmények. Magyarországon ugyanis 3-4 tonnát tudnak elérni egy hek­tár vízterületen halhúsban. A tenyészidő azonban hazánk­ban csak öt hónap. A fejlődő országokban viszont 12 hó­napos tenyészidővel lehet számolni, és ennek megfele­lően a szarvasi halfajok és technológiák adaptálása egyes fejlődő országok halgazdasá­gaiban az itteninek sokszo­rosát tudja hozni. Mindezzel együtt Magyar- országon a kettős hasznosítá­sú vízfelületen, vagyis a ka­csa és a hal egy területen való nevelésével egy hektá­ron 5-6 tonna húst lehet elő­állítani. Ez azonban csak a szabad tófelületekre vonatko­zik. A kutatóintézet intenzív haltermelésének módszerei, mint például a ketreces hal­tartás, vagy a recirkulációs rendszerű haltermelés a je­lenlegi nemzetközileg ismert egy köbméter vízfelületre számolva szinte hihetetlen értéket adnak. Ketreces hal- tartásnál" egy négyzetméteren öt hónap alatt 30-40 kilo­gramm halhúst tudnak elő­állítani. Ez a minőségileg, a klasszikus haltartás formá­tól eltérő módszer, valamint a recirkulációs haltartás olyan országokban kaphat teret, amelyeknél a tenyész- idők rövidek. A zárttéri hal­tenyésztés másik módozata a recirkulációs haltartás, amelynél az 1978-as próba- üzemelés mutatói szerint egy köbméter medencetérfogat­ban 100—150, vagy akár 200 kilogramm halat is tudnak tenyészteni. Botyánszki János A Himnusz elhangzása. után Gyulai József, az Űj Élet Tsz pártbizottságának titkára szeretettel köszöntöt­te a vendégeket és a szövet­kezet tagjait. Ezután Molya János, a szövetkezet köz- gazdasági elnökhelyettese adott számot az elmúlt év eredményeiről. Elmondotta többek között, hogy a rendkívüli időjárás — a sok belvíz és egyéb termé­szeti csapás ellenére — ki­magasló eredményeket ért el a szövetkezet kollektívája. Különösen sokat köszönhet­nek a szocialista brigádok­nak, amelyek terven felül nyolcmillió 900 ezer forint termelést vállaltak és csak­nem 13 milliót teljesítettek. Igen sokat tettek a város építéséért, szépítéséért és a gyermekintézmények fej­lesztéséért. Kommunista szombatokon összesen száz­ezer forint munkabért gyűj­töttek össze, amit a vietnami nép megsegítésére adtak pos­tára. Az 5766 hektáros közös gazdaság árbevétele 321 mil­lió 65 ezer forint volt, 41 millió 310 ezerrel több, mint az előző esztendőben. Az üzemi termelési értékből egy dolgozó tagra 232 ezer 771 forint jutott, s minden dol­gozó 27 és fél ezer forint tiszta nyereséget termelt. Egyébként az Űj Élet Tsz mérleg szerinti tiszta nyere­sége 1978-ban 30 millió 696 ezer forint volt. Csupán szo­ciális és kulturális célokra kétmillió 352 ezer forintot fordítottak. A növénytermesztési, ker­tészeti, állattenyésztési fő­ágazatok és a melléküzemi tevékenységek kimagasló eredményeket hoztak. Jó eredményként könyvelte el az elnökhelyettes azt is, hogy egy év alatt az alkalmazotti dolgozók közül 270-en kér­ték felvételüket a szövetke­zetbe. Igen sok fiatal lé­pett be az Űj Életbe, így a dolgozók életkorának jelen­legi átlaga mindössze 40 esz­tendő. Sokan tanulnak poli­tikai, szakmai továbbképző intézetekben. Így a legdrá­gább gépeket, gépsorokat, technológiai berendezéseket nyugodt lelkiismerettel rá­bízhatják a jól képzett fia­talokra. Ezek a tények azt bizonyítják: nem szűnt meg a mezőgazdaság vonzó ere­je, csak meg kell teremteni a feltételét annak, hogy mindenki megtalálja a szá­mítását. Beszámolt Malya János ar­ról is, hogy 430 nő és igen sok KISZ-korú fiatal dolgo­zik a kollektív gazdaságban. Ezért az elmúlt évben nyolc fiatalt, illetve nőt választot­tak a vezetőségbe. Anyagi­lag, erkölcsileg megbecsü­lést kapnak a nők és a fia­talok, hiszen minden mun­katerületen derekasan állják a sarat. A keltetőüzemben csaknem hatmillió csibeegy­ségnek megfelelő naposcsibe, liba, kacsa, pulyka, vadka­csa látott napvilágot. Ilyen eredmény a szövetkezet fennállása óta nem volt. A gépüzemről külön elismerés­sel szólt, mert megyénk egyik legjobban gépesített gazda­sága, az orosházi Űj Élet Tsz es csak jól képzett szak­gárda képes az értékes gé­pek rendszeres karbantartá­sára. A magas szintű gépe­sítésnek köszönhető, hogy tavaly — a kedvezőtlen idő­járás ellenére — búzából 50 mázsa feletti átlagtermést ér­tek el, kukoricából 75,3 má­zsát, cukorrépából 498 má­zsát, zöldborsóból pedig 36,2 mázsát. A szövetkezet tagjai hoz­zászólásaikban arról adtak számot: hogyan, milyen módszerekkel akarják a ta­valyi jó eredményeket felül­múlni 1979-ben. Legfőbb cél­kitűzésük : takarékosság az energiával, a nagyobb hoza­mok kevesebb költséggel való elérése. Amikor a vietnami nagy­követ jelentkezett felszóla­lásra, puskaropogásszerű hangot adva megszólaltak a petárdák. Vietnami szokás szerint ezzel kívántak a te­remben levőknek eredmé­nyekben gazdag, boldog új esztendőt. A nagykövet el­mondta többek között, hogy az orosházi Űj Élet Tsz-től a barátságon kívül sok jó ve­tőmagot, törzsbaromfit ' és más segítséget kapnak. So­kat tanulnak ettől a jól működő kollektív gazdaság­tól. „Az Önök jelene a mi jövőnk” — hangsúlyozta a nagykövet, majd meleg sza­vakkal mondott köszönetét a sokoldalú segítségért. Dr. Dénes Lajos miniszter­helyettes gratulált a kimagas­ló eredményekhez. Ügy ér-' tékelte: az Űj Élet Tsz veze­tői és tagjai jól használják az agyukat a szövetkezet és a népgazdaság javára. Willfried Dresser, az NDK- beli testvérszövetkezet kép­viselője arról adott számot: mit jelent a két termelőszö­vetkezet barátsága, együtt­működése. Sokat tanulnak egymástól, s a jó módszere­ket kölcsönösen hasznosít­ják. Hasonlóan, az együtt­működés anyagi és erkölcsi hasznosságát méltatta Koós Dezső, az Adai Mezőgazdasá­gi Kombinát vezérigazgatója is. A jól sikerült zárszámadás Varga Mihály állami díjas elnök zárszavával ért véget. Ezután a Petőfi Művelődési Központban felállított „al­kalmi” pénztárakban a ta­goknak és a nyugdíjasoknak nyereség, illetve földjáradék címen csaknem négymillió forintot fizettek ki. Szakmunkásképzés és érettségi Megnőtt a tanulási kedv a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat fizikai dolgozóinak körében. Az elmúlt években a szakmunkásoklevelek mellé többen szereztek középiskolai végzettséget. így ma már el­mondhatják, hogy fizikai dol­gozóik 12 százalékának szak­középiskolai, illetve techni­kusi végzettsége van. . Nem is olyan régen jelent­kezett az első mérnök, aki itt szeretett volna dolgozni. Az azóta eltelt időszak alatt már több mint tíz felsőfo­kú végzettségű dolgozó se­gíti a munkát. Sőt mi több, a fiatal mérnökök, üzemmér­nökök segítik a fizikai dol­gozókat a továbbtanulásban, a felkészítésben, s a szakmai és politikai továbbképzés­ben. villámgyorsan, miközben a bordával kétszer jó erősen ráhúzta a vászonra az átdo­bott fonalszálakat. Munkájáért egy-egy sza­kajtó kukoricával, marék­nyi liszttel, csupor tejjel, tányér túróval, köcsög tej­fellel fizettek. Néhol vásznat kapott munkabérül, s eb­ből szabott-varrt magának ingvállat és pendelyt, a fiai­nak pedig inget, gatyát. Az iszonyatos mennyisé­gű rozsét természetesen nem győzte a szabadszeres napokon összegyűjteni, ha­zahordani. Hiszen télidőben jóformán egyszer-kétszer fordulhatott egy napon. Így hát többször megszegte a tilalmat, elment vasárnap, szombaton és amikor éppen úgy jött ki a lépés. Ha ta­lálkozott az erdőkerülővel, a puskás ember kegyetlenül leszidta, lerakatta vele a rőzseköteget és hazaküldte. Mindig görnyedt hát­tal járt, hogy könnyebb legyen a teher. De ha nem szabályosán kötötte fel a hátára a rőzseköteget, tíz­szer olyan nehéz volt a ci- pekedés. Egy vastagabb faágra támaszkodva lépke- det, hogy könnyebb legyen a járás. Eleinte nagyon haragu­dott a puskás emberre, de aztán rádöbbent: a tiltott napokon mindig csak egy­szer találkozik az erdőkerü­lővel. Ez nem lehet vélet­len. ő is ember, kilenc pu- lya apja. nyilván félti a biztos keresetet. Ezután nem gondolt haraggal az erdőke­rülőre ... Póli nénit természetesen ott látták a napszámosok között, ha arattak, kapáltak, kukoricát törtek, kendert nyűttek, áztattak. Fárad­hatatlan volt. Mindenki csodálta: ilyen pirinyó kis asszonykába hogy szorul­hatott ennyi energia. A felszabadulás után föl­det kapott az özvegy, de sok évig nehezen kellett még gürcölni a mindennapi ke­nyérért. A fiait felnevelte: erdész, gátőr, postai kézbe­sítő, traktoros és boltvezető lett belőlük. A közelmúltban az erdő­háti kis faluban jártam. Megcsodáltam Póli néni öt fiának külön-külön portáit a két-háromszobás, fürdő­szobás lakásokkal, a táj di­vatja szerint üveges veran­dával, sok-sok virággal. A nagy ablakokon gazdagon ömlik be a napfény, olaj­kályha ontja a barátságos meleget, szőnyeg, modern bútor, függöny, háztartási gép mindenütt. A falusiak mesélték: Póli néni meg­fáradt, öreg szervezete csak addig bírta, amíg a legna­gyobb fiának megtartották a házszentelőt. Azóta a fa­luszéli temetőben alussza örök álmát, és a sírjáról so­ha nem hiányzik a virág... • Ary Róza Minden évben egy kicsit. Folyamatos korszerűsítést hajtanak végre az Orosházi Bútoripari Vállalat telepén. Főleg saját erőből, munkát könnyítő, korszerű gépeket vesznek minden év­ben. Képünkön a nemrégiben vásárolt élragasztó gép működés közben Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents