Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
1979. február 3., szombat A három város együttműködési tervének megalkotói Beszélgetés az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet Alföldi Csoportja kutatóival Vita a színházban — a színházról Megyénk legfiatalabb, kutatással foglalkozó intézménye az 1973-ban Békéscsabán megalakult MTA Földrajztudományi Kutató Intézet Alföldi Csoportja. Ám nemcsak az intézet, de az ott dolgozó munkatársak átlagos életkora miatt is illik rá a fiatal jelző. Dr. Tóth József, az intézet vezetője bízik ifjú munkatársaiban, akikre töretlen kutatókedv, akarás jellemző. A kutatócsoport Tanács- köztársaság úti irodahelyiségében egykori fűszerboltok hangulatát idézi az ajtónyitáskor megszólaló csengő. Hangjára az egymás mellett sorjázó apró szobákból kíváncsi fejek bukkannak elő, s leplezetlen mosollyal figyelik a váratlan hangra dermedten megtorpanó látogatót. A kutatóktpl sem idegen a vidámság... Mégis, mikor összeülünk dr. Tóth József szobájában, hogy a három város •— Békéscsaba, Békés és Gyula — koordinált fejlesztését megalapozó kutatásokról beszélgessünk, mindnyájan elkomolyodnak. Az előzményekről dr. Tóth József ad áttekintést. — 1978 második felében kaptunk megbízást a Békés megyei Tanácstól a három város együttműködéséről szóló tudományos terv kidolgozására. Ezt jó néhány éves, e területen végzett kutatás előzte meg, amelyet a nemzetközi tudományos életben is nagy érdeklődéssel fogadtak. Azóta húsz kutató munkájának eredményeként elkészült egy 1600 oldalas helyzetfeltáró anyag. A tudományos-koordinációs szakbizottság rendezésében megyénkben hamarosan sor kerül ennek megvitatására is, egy országos konferencián. A tanácskozáson elhangzó észrevételek alapján folytatjuk majd tovább munkánkat, amelynek végleges formája könyv alakban is napvilágot lát, várhatóan 1981-ben. A csoport munkatársai közül heten vesznek részt a terv kimunkálásában. Vizsgálódásaik azonban nemcsak az úgynevezett magterületre — a három városra, Dobozra és Gerlára vonatkoznak, hanem a Mezőberényt és Sarkadot is magába foglaló közép-békési térségre, és az úgynevezett külső övezetre is. Dr. Dövényi Zsolt vizsgálódásainak eredményei azt bizonyítják: nincs új a Nap alatt. A közép-békési településegyüttes kialakulásának és történelmi változásainak főbb tendenciáit kutatva biztosította: a három település közötti kapcsolatok még a török hódoltság előtti korba vezethetők vissza. Ezt a megállapítást egy szép Thomas Mann-gondolattal is megtoldotta: — „A múlt mindig jelen van...”. — Kutatásaimban elsősorban a három település egymáshoz való viszonyának súlyát vizsgálom. Többek között elemezzük a közúti forgalom hatását és feltérképeztük még a közép-békési térség munkaerőmozgását is. Ezekből érdekes megállapításokra jutottunk. Míg például Gyula, amely már a török hódoltság előtt is uradalmi centrumként működött, jelentős előnyöket hozott magával a múltból. A munkaerőmozgás viszont Békéscsaba hangsúlyozott szerepét bizonyítja. Napjainkban csaknem tízezren járnak Békéscsabára, de a hetvenes évek óta nem annyira az ipar, mint a különböző szolgáltató szakmák vonzzák az embereket. Dr. Rakonczai János geológus a természeti tényezők vizsgálatával foglalkozik. — A természeti tényezők közül különösen a víznek van nagy szerepe az együttműködésben. Az első lépés tehát az volt, hogy felderítettük az ivóvíz tápterületét. A megoldás egy regionális vízvezetékrendszer kiépítésében rejlik. A vizet pedig a megye mélyebben fekvő déli területein fúrt kutakból nyernénk. Az ott található víz előnye, hogy a jelenleginél lényegesen kevesebb gázt tartalmaz. Persze sürgető feladat a szennyvízelvezetés problémája is, hiszen hosz- szú távon az ivóvízkészlet szennyezését okozhatja. A hévízkészlet kiaknázására is jó lenne gondolni, hiszen lakások fűtésére is felhasználható az adott hévízmennyiség. Dr. Mosolygó László a mezőgazdasági termelés feltételeit, szerkezetét, színvonalát vizsgálja, amelyekben természeti. társadalmi, gazdasági kérdések együttese szerepel. Különböző tudományos mutatók alapján felmérték már a megye különböző területeinek adottságait. A nagyüzemek helyzetének vizsgálatát a jövőben kiterjesztik a háztáji és kisegítő gazdaságokra is. — Érdekes feladat lesz a mezőgazdaság fejlődésének úi útiát jelentő mezőgazda- sági integráció szerepét. a különféle társulások, termelési rendszerek egészének hatását feltárni az adott térségben. Az ipar helyzetével dr. Simon Imre foglalkozik. — Vizsgálataink a középbékési térség országos és a környező megyékkel kialakított kapcsolataira is kiterjednek. Figyelembe vesszük az adott területek irányítási, anyagi, technikai viszonyait. Ez alapján is több, az együttműködést sürgető tapasztalatokat szereztünk. A közlekedés, kereskedelem, idegenforgalom, oktatás és kultúra témájában dr. Tánczos-Szabó László folytat vizsgálódásokat. Felderítette a városok közötti forgalom jelentőségét, a vasút szerepét az országos kapcsolatokban. — A három város erős ösz- szetartozását bizonyítja például, hogy a közép-békési településegyüttes bármelyik pontjába egy órán belül el lehet jutni-'tömegközlekedési eszközökkel. A kiskereskedelemben Békéscsaba szerepe kiemelkedő, Gyula megtartotta régi pozícióját, Békés pedig saját eltartására sem képes bizonyos szakcikkekből. Gyula idegenforgalmi elsősége nem vitatható, de akárcsak az oktatás fejlesztésében, itt is új utak keresésére lesz szükség — mondotta dr. Tánczos-Szabó László. Baukó Tamás munkája a többiek vizsgálati eredményein alapszik. Áttanulmányozta a környezetgazdálkodási, városrendezési terveket környezeti szempontból. — Sajnos, a közelmúltban elkészült városrendezési tervek még mindig nem vették figyelembe a környezetgazdálkodási szempontokat, s az együttműködés lehetőségeit — állapítja meg. — A megye középső részén fekvő, országosan is párját ritkító területi elhelyezkedésű városok együttese egyszerűen kínálja az együttműködést — veszi át a szót dr. Tóth József. Békés megye fejlődési dinamizmusát, tér- szerkezetének távlati alakulását tekintve az együttműködés. meggyőződésem, alapvető jellegű. Fehér Lajos Békés várossá nyilvánítása alkalmából aláhúzta: e három város együtt kell hogy képezze a megye társadalmi, gazdasági központját. Mindhárom központi helyen levő városnak kívánatos, hogy érdekközösségre lépjen. Ha a három város közösen határoz a fejlesztésről, akkor egymásrautaltságukból éppen egrrnísnak kovácsolnák előnyt”. A három város döntött. Most a kutatókra vár a feladat, hogv a terv valóban a jövő érdekeit szolgálja. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Színészt, rendezőt, előadást nem kímélő vita zajlott le nemrégiben a- Békés megyei Jókai Színház klubjában. A magyar ősbemutatóról, Kopányi György: Késői békülés című darabjáról beszélgettek a Színházművészeti Szövetség képviselői, s a békéscsabai előadás részvevői. Bevezetőül Nánai István, a Színház című folyóirat munkatársa elemezte hosszasan a darabot. Ellentmondásos mű született az ellentmondásos valóság ábrázolásáról. Fontos ügye mindnyájunknak, hogy a látszólag szocialista közösség, egy brigád mennyire nem él még szocialista módon; dolgozni tud, de élni nem. A színháznak mégis érdemes előadnia a művet, hiszen do- kumentarista társadalombírálatában sok az igazság, s emellett remek szereplehetőséget kínált néhány színészünknek. Általános véleménye volt a vita résztvevőinek, hogy Széplaky Endre, Lengyel István, Székely Tamás és Pintér Gvula jó alakítása emelte igazán az előadás színvonalát, s Kovács Zsolt srácfigurája (a szerep buktatói ellenére) méltó partnere volt társainak. Nem tetszett viszont a díszlet és a jelmez, amely nem segítette a cselekmény előrehaladását, megértetését. Tény, hogy hangjátékból színművé együtt alakították a darabot az író, a rendező és a színészek. Jurka László igazgató, ,a Késői békülés Szerdán, január 31-én délután ülésezett a megyei klubtanács Békéscsabán, a Gyopár Klubban. Elsőként a klubok látogatásáról és a klubtanácsok munkájáról hallgattak meg tájékoztatót, majd a szeghalmi járási klubtanács vezetői számoltak be a járásukban működő klubokról. A szeghalmi járás 12 klubja közül hét területi jellegű, a többi pedig tanulók, fiatal munkások szabadidő-eltöltéséről gondoskodik. Fő feladatuk az, hogy a klubtagság ne csak szemlélője, hanem aktív résztvevője is legyen a közművelődésnek. Fontos közösségi fórumok az ifjúsági klubok,* bár munkájuk, fejlődésük nem mindig egyértelműen jó. A legtöbb fiatal a szeghalmi klubokban tevékenykedik, így a DIFI 45 munkásfiatalja mellett a Péter András Gimnázium Szivárvány Klubjának 350 tagja van. A többi községek klubjai is arra törekszenek, hogy megfelelő társadalmi és politikai munkát végezzenek, jó kapcsolatot alakítsanak ki az úttörőcsapatokkal. A dé- vaványai Fókusz Klubban az utóbbi évben foglalkoznak különös gonddal az úttörőkkel. A nyolcadikosokat például minden pénteken meghívják. és vetélkedőkkel, vidám játékokkal, kedves meglepetésekkel szórakoztatják egymást. A szeghalmi járás klubo- sainak is gondot jelent a folyamatos tevékenység, az állandó és egymásra épülő programok biztosítása. Szükséges lenne, hogy a községekben lakó fiatalok többsége aktívabban dolgozzon a klubokban. Sajnálatos, hogy néhány kis községben megállt, vagy csak éppenhogy ..döcög” a klubélet: (Körösújfalu, Körösnagyharsány, Zsadány. Okány. Ecsegfalva, Bucsa. Kertészsziget, Bihar- ugra). A művelődési házakban talált otthonra a legtöbb ifjúsági klub. s nem ritkaság az sem. hogy szinte a művelődési ház szerepét töltik be a rendezője a magyar színházak kötelességének vallja magyar írók alkotásainak színre vitelét. Erre alkalmas művek viszont ritkán születnek. Vitatkozni, javítani lehet és kell is színházunk ősbemutatóján, de hogy szükséges hasonló művek játszása, az vitathatatlan. Szőke István, a Kecskeméti Katón® József Színház rendezője nehezen kezdett mondanivalójához, de végül- is annál többet mondott, amelyet hasznosítani tudnak színházunk alkotóművészei. Beszélt a filmszerű műről, a dokumentarista igényű darab rendjéről, a színpadi látvány fontosságáról, a színészek személyes hatóerejéről, mindarról a kollektív munkáról, amelyet a díszlet-, a berendezőnek, a világosítónak, a kellékesnek, a rendezőnek, a színésznek, s mind a többieknek tehetségesen, lelkiismeretesen végezniük kell a színházi produkció létrejöttéért. A késő éjszakába nyúló vitaesten szinte a színház valamennyi tagja ott volt, s bár több szó eshetett volna külön-külön egy-egy alakítás pozitív vagy negatív vonásairól, mégis sokat tanultak egymástól és a vendégszakemberektől a résztvevők. Jó lenne (bár tudjuk mennyire túlterhelt a színháziak munkája) hasonló vitákat, beszélgetéseket gyakrabban rendezni a szakmán kívüliekkel. a legérdekeltebbekkel: a közönséggel is. g Zs. községi közművelődésben. Gond az anyagi, technikai feltételek biztosítása, de kevés a jó klubvezető is. Nő a klubtagság érdeklődése a politika, a művészetek, a helytörténei, munkásmozgalmi hagyományok iránt, és gyakran alakítanak kis csoportokat is, fotó-, film-, magnó-, társastáncköröket. A dolgozó fiatalok klubjai általában jobb anyagi feltételekkel rendelkeznek a többinél, de zártkörűek. Viszont a területi klubok egyenetlenül fejlődnek. A tanulói klubokban az igények ellenére sincs megfelelő klubélet, s nem elég nyitottak a fiatalok más rétegei előtt. A szeghalmi járási klubtanács meghatározta 1979-es feladatait, s a társszervek, közművelődési intézmények segítségét kérte tervei megvalósításához. A megyei klubtanács tagjai megismerték az új év költségvetésének fő mutatóit is. A megyei ifjúsági klubtanács az állami és gazdasági > szervek támogatásával 220 " ezer forintot adhat ebben az évben a klubélet fejlesztésére. Évente háromszor jelenik meg a Békési Klubélet című módszertani kiadvány, az ifjúsági klubvezetők találkozójára, képzésére, különböző szolgáltatásokra (előadók tiszteletdíja), a klubtanácsok támogatására jelentős összegeket fordítanak. Jutalmazni fogják a Mi dolgunk című klubpályázat legjobbjait, és háromnapos belföldi tanulmányútra viszik a jól dolgozó klübvezetőket. A költségvetés elfogadása után döntött a megyei klubtanács a Kiváló Ifjúsági Klub címek odaítéléséről. Ezenkívül három ifjúsági klubot javasoltak az Országos Ifjúsági Klubtanácsnak, amelyek közűi az egyik nveri el márciusban az aranykoszorús címet. A ffvulai szakmunkás- tanulók Délibáb, a békési Körös szövetkezeti ifiúsági klub. s a KTBZOV békéscsabai Gyopár Klubja bizonyult méltónak a javaslatra. B. Zs. M oz 1 San egy Babila napja ii 1-5jr I j|' V* w SE i ~ Szinte naponta értesítenek a tömegkommunikációs eszközök azokról az eseményekről, amelyek az európai fejlett kapitalista országokban történnek, és összefoglalóan terrorizmusnak nevezzük. A plasztikbombás, pisztolyos, szélsőséges banditizmus egyik legveszedelmesebb, legvissza- taszítóbb fajtáját mutatja be Carlo Lizzani olasz rendező a San Babila egy napja című magyarul beszélő, színes filmalkotásában. A haladást, az embert, a mindent megkérdőjelező, mindent megsemmisíteni akaró neofa- sizmus kígyófogó vagányait. A színhely a baloldalisá- gáról, ipari fejlettségéről, kommunista vezetőiről nevezetes észak-itáliai nagyváros, Milánó egyik kerülete, San Babila. Itt él az a kis csoport, amelynek kamasztagjai Hitlerért, Mussoliniért, a Nagy Birodalom talmi eszméiért lelkesednek és minden alkalmat megragadva igyekeznek bizonyítani: ez az az út, amely a jelen válságosságából az egyetlen kivezetőt jelenti. Néma tüntetéssel egy hajdani nácivezér temetésén, vandálkodással, horogkereszt-mázolásokkal, acélgolyós csúzlizással, közbotrányokozásokkal, dina- mittal és legvégül: egy baloldali szimpatizáns pár meggyilkolásával. Szinte hátborzongató ennek a filmnek a realizmusa. A társadalmi bajokat tussoló hatóságok passzivitása az a mag, amelyre épült az egy nap történetét elmesélő cselekmény. Túl hihetőek, túl valóságosak ezek a képsorok. Nem lehet nem elhinni: a horogkereszt kísérteié ismét előmerészkedett; jelen van, árt és pusztít. Olaszországban, de más országokban is. És a legkönnyebben befo- lyásolhatókon, a fiatalokon keresztül. Mert kamaszkorában mindenki meg akarja váltani a világot. E filmhősei is. Aztán jön a nagyon messze felsejlő „fekete hatalom”, amely megkaparintja ezeket a fiúkat. „HeiT’-re lendülnek a kezek, rugóskést pattintanak ki az ujjak és gyűlöletet szít a kísértet- szellem minden olyan ellen, amely emberi. Ha kategorizálni akarnók Lizzani filmjét, inkább a dokumentumfilmek csoportjába, mint a játékfilmekébe tennénk. Ezt hangsúlyozza az a tény is, hogy nem színészeket, hanem a mai filmművészet oly sokszor alkalmazott módszerével, amatőröket, alighanem valóságban is san babilai srácokat játszat. De ebben a filmben művészi rendezéssel, indokoltan és a tartalom még tökéletesebb kifejezése érdekében. A filmet meg kell nézni. A forgalmazó csak nagykorú-, áknak teszi ezt lehetővé, s ez így van jól. Nem a halál közeli képe, s nem is a per- verziós szexjelenetek teszik ezt szükségessé, hanem az, hogy csak megfelelő társadalmi ismeretek léte mellett érthető meg ez a film, ennek az olasz társadalomrajznak a valóságos tartalma. Még azt is megkockáztathatnánk, hogy nem kellene ezt a filmet ilyen széles körben, eny- nyire nagy nyilvánosság előtt vetíteni. Ha másért nem, hát a MOKÉP következetessége miatt is: e filmnél sokkalta közérthetőbbeket is csak stúdióhálózatokban, zárt körben vetítenek. S a San Babila egy napja című olasz filmnek ez a tény nem hátránya, hanem jelentőségét, társadalomrajza hűségének valódiságát aláhúzó érdeme. (Nemesi) Ülésezett a megyei klubtanács Három klubot javasoltak az aranykoszorús címre