Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
1979. február 3., szombat ■MNiWkfati Telekgerendási építőbrigádok Sok álmatlan éjszakát okozott Telekgerendás tanácselnökének a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága. Az egyik ülésen olyan döntés született, hogy helyt adnak az ÁFÉSZ-tagság kérésének, s így megépülhet egy új zöldségesbolt és egy étterem Telekgerendáson. A beruházás értéke eléri a másfél millió forintot. Mostanság melyik tanácselnök nem örülne egy ilyen ajánlatnak? Hát igen. De ez csak a mondat egyik fele. A másik valahogy így hangzott: az ÁFÉSZ-neksajnos nincs kivitelező kapacitása, és nem is tud szerezni. A részükről korábban felkeresett építőipari szervezetek nem vállalták el azzal, hogy az 1979. évi kapacitást még 1978 nyarán lekötötték, s arra egy ilyen nagy munkát rátenni már nem lehet. így most a tanácselnök járja a megyét. Kopogtat az építőipari szövetkezet elnökeinek, a tsz közös vállalkozások vezetőinek ajtaján: segítséget kér. De mindhiába. Üres kézzel távozott eddig mindenhonnan. Hát ezért álmatlanok az éjszakái. Okkal mondjuk el mindezt, mert mélységesen egyetértünk a telekgerendásiakkal abban, hogy a mai Mekis kocsma helyén valami olyan létesítmény legyen, amely méltó ehhez az igazán fiatal településhez. Arról van tehát szó, hogy a felszabadulás utáni kocsmai örökséget itt is illene felcserélni a kor követelményeit magán hordozó étteremmel, mely esténként szolgálna a pihenés, felüdülés színhelyéül. Az ajánlat szükségességét az is megerősíti, hogy Telek- gerendáson nincs ilyen, és ehhez hasonló létesítmény. A tsz és az állami gazdaság üzemi konyháját nem szabad versenytársként még csak felhozni sem. Más ezek funkciója, és más lenne az étteremé. Mindezt tetőzi az is, hogy az ÁFÉSZ tagsága kérte az igazgatóságot: változtasson valamit a helyi szórakozás kulturáltságán. Lássák be Telekgerendáson, hogy a másfél millió forint felajánlása egy igazán szép tett volt, nem pedig valami machináció. Az egészben különben az a megdöbbentő, hogy nem találnak kivitelezőt, esetleg kivitelezőket, mert ahol alkalmaznak és foglalkoztatnak kőműveseket, víz- és villanyszerelőket, lakatosokat, ott egyszerűen lehúzták a kérés teljesítése előtt a rolót. Ügy érzem, nem fontolták meg kellően lépésüket. Gyakorlati tapasztalatok alapján ez nagyon szubjektív vélemény. Szubjektív azért, mert sokan tudják, hogy egy-egy építőipari szövetkezet vagy TÖVÁLL, de történetesen az állami gazdaság és a tsz építőbrigádja általában tartalék idő biztosításával tervezi az évét. Azért tartalék idővel, hogy az átadási határidőből lehetőleg ne csússzanak ki. Szubjektív ez a vélemény azért is, mert egy kérdés mocorog bennem: vajon megkérdezték-e az étterem építésében érdekelteket: akkor hát mi legyen? Vagyis vállalják-e a terven felüli munkát önmagukért, önmaguknak, vagy. elállnak attól, hogy egy szép létesítménnyel gazdagodjon a község? Ugye mennyivel másabb ez így? Hát még ha azt is tudnák, hogy az ÁFÉSZ patronáló műszakit is küldene segítségnek, aki elmagyarázná, hogy a dunaújvárosi színeket hogyan kell összeszerelni (ezekből különben több tucat áll a község határában), s hogyan nyerhető belőle étterem és zöldségesüzlet. örülnénk, ha megjönne a vállalkozói kedvük. Különben ezt az egész ügyet, csupán csak kézbe kellene venni és vállalni, hogy felépítik az éttermet és a zöldségesboltot még úgy is, hogy a kapacitásokat megosztják, beosztják, s erről szocialista szerződést kötnek a tsz és az állami gazdaság építőbrigádjai. A megyében nincs építőipari szabad kapacitás. Ha a telekgerendásiak szükségét érzik ennek az új létesítménynek, akkor fogjanak hozzá és saját maguknak készítsék el. Dupsi Károly Ki minek mestere Bolti pénztárosok versenyének megyei elődöntője Békéscsabán A Belkereskedelmi Minisztérium, az Állami Ifjúsági Bizottság Titkársága, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége hirdette meg azt a „Ki minek mestere” országos pályázatot, amelyre 30 éven aluli élelmiszer szakos bolti pénztárosok nevezhették be. A megyei tanács kereskedelmi osztálya Békéscsabán, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában rendezte meg az elődöntőt. Ezen az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és a fogyasztási szövetkezetek bolti pénztárosai vettek részt, a házi versenyek első három helyezettjei. A pénztáros szakon megrendezett „Ki minek mestere” megyei elődöntőn szakmai elméletből és gyakorlatból, valamint politikai fel- készültségből kellett számot adniuk a fiataloknak. A versenyzők felkészültségére jellemző, hogy négyen a maximális száz pontot érdemelték ki a zsűritől, melynek elnöke Kolozsi Gyula, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettese volt. A több óráig tartó megyei elődöntő első helyezettje Széplaki Etelka, a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ bolti pénztárosa lett, hibátlan gyakorlati munkával. Így ő képviseli a „Ki minek mestere” országos versenyen márciusban Békés megye pénztárosait. Második lett Sági Sándomé, a Gyoma—Endréd és Vidéke ÁFÉSZ pénztárosa. Szatmári Istvánná a megyei elődöntő harmadik, Keresztes ZsuVízrendezés 180 ezer hektáron Jelentős társadalmi munka A meliorációs munkák gyorsítására az év elején egyesült a gyulai Körösi Vízgazdálkodási Társulat a békés- szentandrási Dél-körösi Vízgazdálkodási Társulattal. Az új társulat neve: Körösi Vízgazdálkodási Társulat maradt, gyulai központtal. Az egyesülés során a társulat működési területe megközelíti a 180 ezer hektárt és hozzájuk tartozik 4 város, Gyula, Békéscsaba, Békés és WHHtWWUVWWHWHHüWWi ; A kis napos V 41 Fotó: Gál Edit Szarvas, valamint 22 község, Öcsödtől Gerláig. A gyulai társulat az elmúlt évben eredményesen működött, 19 millió forint termelési értéket ért el, nyeresége pedig 2,5 millió forint, ez egymillióval nagyobb a tervezettnél. A volt békésszent- andrási társulat jóval kisebb termelési értéket produkált, 8,5 millió forintot. Az összevont társulatnak ebben az évben már mintegy 30 millió forint termelést kell elérni, amelyhez a létszám biztosított. Nem így azonban a géppark. Főleg azért nem, mert a szentandrási társulat gépállománya igen rossz állapotban van. Különösen fontos lenne a fejlesztés csatornafenntartó gépekben. Ugyanis az üzemi csatornák fenntartásán kívül csaknem 800 kilométer hosszú saját kezelésű csatorna fenntartásáról kell gondoskodni. A társulat a meliorációs és csatomafenntartási munkákon kívül — amelyeket mezőgazdasági üzemeknek, tar nácsoknak folytat — segítséget nyújt Gyula belterülete csapadékvíz-problémáinak megoldásában. Az utóbbi 3 esztendőben csaknem 4 millió forint értékű munkát teljesített. Megépítették a városerdei körtöltést, kotróikkal megtisztították a Hunyadi, a Vesselényi és Bárdos tavat, hasonló munkát végeztek a gyulavári HoltKörös-ágon, a lecsapoló- csatomán. A munkálatok során több mint 100 ezer köbméter földet mozgattak meg és 200 köbméter betont építettek be a műtárgyakba. Mindezeken kívül tevékenyen kiveszik részüket a város belvizeinek levezetésében. Ez hozzávetőlegesen 1000 üzemórába kerül. Dolgozóik a társadalmi munkákból is kiveszik részüket a városban. Az elmúlt évben csa- tomakotrásban, járdaépítésben, a földes utak rendbehozásában dolgoztak, kitakarították az új gyulai köves- út melletti csatornából a nádat és ,a lakosság által évek óta odahordott több tonna ócskavasat és szemetet. Ez a munkájuk azért is érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert dolgozóik zöme nem Gyulán lakik, mégis a már elmondottakon túl 3 év alatt mintegy 60 ezer forintot fizettek be a Törökzugban épülő 16 tantermes iskola építésére. A több mint 200 dolgozót foglalkoztató társulatnál figyelemre méltó a szocialista brigádmozgalom. A volt gyulai társulat dolgozóinak 95 százaléka dolgozik a „Szocialista” címért küzdő brigádokban. Közülük eddig egy érdemelte ki az arany koszorút, két brigád az ezüstöt, három pedig a bronz- koszorús brigád jelvényt. B. O. zsanna pedig a negyedik helyezettje lett. Mindketten a Békés megyei Élelmiszer- Kiskereskedelmi Vállalat bolti pénztárosai. Az első három helyezettet a megyei tanács kereskedelmi osztálya egyhetes üdüléssel jutalmazta. Balkus Imre A Magyar Édesipar Győri Keksz- és Ostyagyára idén több százmillió forint értékű terméket állít elő: A vállalatnál készül hazánkban a legtöbb úgynevezett lisztes áru, amelyből az idén tizenkétezer-hétszáz tonnát adnak a kereskedelemnek. A képen: készül a krémmel töltött keksz (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) Nem javult az iparcikkek minősége II kereskedelmi felügyelőség vizsgálatai A megyei kereskedelmi felügyelőség az elmúlt esztendőben 831 kereskedelmi, vendéglátóipari egységet ellenőrzött, ami 8,7 százalékkal több az 1977. évinél. Rózsa Imre. a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetőie elmondotta. hogy a minőséggel összefüggő ellenőrzések számát négyszeresére növelték. Élelmiszer- és ruházati cikkeknél a vizsgált áruk 58 százalékát kifogásolták. Ez azt jelenti: az élelmiszerek 33, a ruhafélék 61 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. A nagyobb vizsgálatokról 21 összesítő jelentés készült. A tanasztalat az. hogy a vállalatok, szövetkezetek nagyobb gondot fordítanak a helyes számolásra, mérésre, az árak feltüntetésére. A belső és hálózati ellenőröknek középfokú képesítést adó tanfolyamokat szerveztek. A 46 ellenőrnek és árkaikul á- tomak a felügyelőség szakemberei tartottak előadásokat. Erősödött a kapcsolat a megyei KÖJÁL-lal, az élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézettel, a rendőrséggel és a helyi tanácsok szak- igazgatási szerveivel. Az SZMT és a békéscsabai Városi Tanács társadalmi ellenőrei — a közös ellenőrzéseken kívül — 99 önálló vizsgálatot bonyolítottak le. Megnézték az árak feltüntetését, a zöldség-, gyümölcsellátást, az idegenforgalmi szezonban az Utasellátó Vállalat tevékenységét. A második félévben 31 közérdekű bejelentést, panaszt vizsgáltak meg. A jogos észrevételek aránya jóval kedvezőbb az előző év azonos időszakánál. A legtöbben az iparcikkek minőségére, a szolgáltatások színvonalára panaszkodtak. Sokan szóvá tették a hal, a sör, a füstcső, egyes szénfajták hiányát. Említést érdemel a ZÖLDÉRT tótkom- lósi telepén a lucemaliszt értékesítésénél elkövetett árdrágítás. Az üzletben a harmadosztályú árut másodosztályúként forgalmazták. Így 150 mázsa takarmány eladásánál több mint 7 ezer forint jogtalan haszonra tettek szert. A jogos panaszokat, bejelentéseket felelősségre vonás követte. Pénzbüntetésre, fegyelmire, figyelmeztetésre, fogyasztói megkárosítás, a készletek helytelen minősítése miatt 83 ezer forint értékű többletbevétel-elvonásra, vevőkártalanításra került sor. Ebben az évben 16 témában tartanak vizsgálatot, amely 700 üzletet érint. Különösen az élelmiszerboltok, a vendéglátóipari egységek, a piacon levő pavilonok tisztaságára lesznek kíváncsiak. Utóellenőrzés lesz a mező- gazdasági termelőszövetkezetek üzleteiben, a magánvendéglátóiparban. Megnézik az éttermek, presszók osztályba sorolását, a szállodai szolgáltatásokat. Ezenkívül nagyító alá teszik a sportcikkek és a játékok értékesítésének körülményeit, a minőségi kifogások intézését, az engedményes vásárok szervezését, lebonyolítását. A társadalmi ellenőrök segítségére továbbra is számítanak. Felkészítik őket az egyes vizsgálatokra és szakmai továbbképzést tartanak számukra. — s. s. — II rőzsehordó asszony Megyénk egyik kis falujának peremén eredeti szépségében megmaradt ősi parasztházban jártam. A hófehérre meszelt, körültorná- cos kis házikó mestergerendája, tenyérnyi ablaka a régi. A kéményen gólyafészek, az udvaron gémeskút. Manapság muzeális érték egy- egy ilyen porta. A ház idős lakói a vendégnek kijáró tisztelettel, barátsággal invitáltak a tisztaszobába. Amint beléptem, a szemközti falon azonnal szembetűnt Munkácsy Mihály: Rőzsehordó című, világhírű festményének a reprodukciója. Szinte földbe gyökerezett a lábam — pedig már nagyon sokszor láttam a festményt — amikor észrevettem a Rőzsehordó-t. A mi „rőzsehordó asszonyunk”, Póli néni jutott eszembe. Póli néni Szabolcs megye erdőháti tájkörzetében, a kanyargós Túr folyó partján, évszázados tölgy- és égerfa erdő aljában meghúzódó kis faluban élt. A falusiak egymás között csak úgy emlegették: „a rőzsehordó asszony”. Pedig ebben az isten háta mögötti kis faluban a szegény emberek aligha hallottak valaha a híres festményről. A ragadványnév valószínű onnan eredt, hogy senki nem járt annyit száraz gallyért a grófi erdőbe, mint Póli néni. A falucskában sok volt a szegény ember, de Póli néninél már csak a templom egere volt szegényebb. Apró termetű, görnyedt hátú, nagyon sovány, de fürge asszony volt. Fejét hátrakötötte és a fejkendő eltakarta homlokát, haját. Nyáron ingvállban és ezer ráncú parasztszoknyában járt, mezítláb rótta a poros utat, télen kopott posztó vállkendőt hordott, lábán a mások által levetett, ócska férfibakancsot. A rőzsehordás kegyetlen „mesterség” volt. Hetenként két szabadszeres napja volt Póli néninek. Ez azt jelentette, hogy kedden és pénteken a földre hullott, száraz gallyakból annyit szedett össze és cipelt haza, amennyit bírt. A többi napokon pedig tilos volt a grófi erdő területére lépni. Póli néni korán maradt özvegyen öt apró fiúgyermekkel. A pulyákon kívül (Szabolcsban a gyereket hívják pulyának. A szerző megj.) egy viskószerű, hófehérre meszelt, körültor- nácos kis házikó maradt „örökségül”. Tenyérnyi ablakán nyáron is alig sütött be a nap, télen pedig az ablakréseket is betömték ronggyal, nehogy befújjon a hideg szél. A mestergerendába a magasabb termetű ember beverte a fejét. Kicsi kertjét maga ásta, gereblyézte, zöldséget és burgo- - nyát termelt a család szükségletére. Káposztából mindig nagy hordóval savanyított, azt sokféleképpen tálalhatta téli napokon az asztalra. Rőzséből azonban rengeteg kellett. Hiszen rőzsével fűtött télen, nyáron, a főzéshez, kenyérsütéshez, őszszel a szilva- és kökényaszaláshoz a kemencében száraz gally égett. Ezzel tüzeltek lekvárfőzéskor a rézüstök alatt, szapuláskor a hamulúgot is rőzseláng for- rósította. Arról nem is szólva, hogy télen a földpadlós kis szobában csak úgy „falta” a rakott sparhelt a rő- zsét. Hajnaltól késő éjszakáig „etették” a sparheltet, mert Póli néni a nóta szerint „éjszaka font, nappal mosott”. Órák hosszat ült a guzsaly mellett, amelyre egyszerű zsineggel kötötte fel' a kenderkócot, az ún. szöszt. Bal keze hüvelyk- és mutatóujjával szaporán húzogatta a szöszszálakat, jobb kezében pedig gyorsan pörgött az orsó és gyűlt a fonal. Olyan szép, egyenletes fonalat kevesen tudtak fonni, mint a rőzsehordó asz- szony. Ezért is kérte meg több módos asszony, hogy leánya stafirungjának legszebb darabjaihoz — törülközők, szakajtókendők, sütőabroszok — fonná meg a fonalat. Szőni is sokan meghívták. Apró lábai gyorsan váltották az eszto- váta (szövőszék) pedáljait, a vetélőt balról jobbra, majd jobbról balra dobta
