Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
IgmUkfcM---------------------G azdaságosság, óh! 1979. február 22., csütörtök Puha fűből kemény valuta Az egyedi után kiscsoportos tartásba kerülnek az anyák és a bárányok Fotó: Veress Erzsi A szakmunkásképzés irányát ismerve, várhatóan egyre sokoldalúbb, az egymáshoz közelálló szakmák jó részében járatos, új szakmunkás-generációt nevelünk fel a jövőben. Tudtommal, közel tíz éve a gázvezeték-szerelő szakmunkástanulók egyben a vízvezetékek szerelését is megtanulják, sőt napjainkban még általánosabb; víz-,- gáz-, csőhálózat-szerelő szakmunkások hagyják el az iskola kapuit. Ez idáig rendben is van. Gondolom, a szakmunkásképzés alapszak- másítása népgazdasági igényből született meg. De ne menjünk ilyen messzire. Maradjunk például az egyén igényeinél. Nemrég a fürdőszobánkban a gázbojler felmondta a szolgálatot. Ezt annak rendje és módja szerint be is jelentettük a Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. Még azt is elmeséltük, hogy a bojlerből kivezető ólomcsövet is leszakította a nagy gőznyomás. No, hamar meg is érkezett a szakember, s közölte; addig nem javíthatja meg a meghibásodott készüléket, míg vissza nem hegesztetjük az ólomcsövet. Ez utóbbi kívánság teljesítése nem volt egyszerű. Kevés a vízvezeték-szerelő, és bizonyára nem is éri meg nekik ez a kevés hasznot hozó munka. Ez a % oldal tehát nem ment. Végül egy barkácsoló ismerősünk szánt meg bennünket, aki szívességből párt perc alatt elvégezte a hegesztési munkát. Közben vásárolni kellett egy jó képű lavórt, s a szobák gázkonvektorain sorakozó fazekak, lábasok tarka sokaságában próbáltuk a hiányzó vízmennyiséget pótolni. Aztán elérkezett a nagy nap. Jött egy másik szerelő, aki röpke tíz perc alatt megjavította a bojlert. Igen ám, csakhogy a robbanás fémAz első vízgazdálkodási társulatok két évtizeddel ezelőtt jöttek létre, megyénkben elsők között a kötegyá- ni, a bélmegyeri, a dévavá- nyai és a körösladányi. Egy évtizeddel később a tucatnyi kistársulat közül többen egyesültek, s így számuk hatra csökkent. A korszerű, hatékonyabb gazdálkodás érdekében még nagyobb társulatokat kellett kialakítani, ezért az év elején újabb egyesülésekre került sor. Tevékenységük különösen most került reflektorfénybe, hisz a vízügyi igazgatóságok mellett jelentős szerepük van a vizek elleni védekezésben, a vízkár elhárításában. Tevékenységükről, szerepükről Kényei Gáborral, a Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat igazgatójával beszélgettünk. — Mi a szerepe a társulatnak a vízkárok elhárításában? — Társulatunk évről évre csaknem másfél ezer kilométer hosszúságú csatorna- hálózat fejlesztését, kezelését és fenntartását végzi. Csatornáink összekötőkapocsként szolgálnák az üzemi vízelvezető rendszerek és a vízügyi főbefogadók között. A belvízvédelmi készültség elrendelése után önállóan nem végzünk védekezést, a vízügyi igazgatóság irányítja és szervezi a társulati csatornákon a védekezést. természetesen bevonva dolgozóinkat is. — Milyen segítséget nyújtott a társulat tagjainak a mostani bevízvéde- kezés során? és egyéb hulladékokkal teleszórta a vízvezetékcsöveket, s a korábbiakhoz képest csak igen szánalmasan csordogált a csapból a meleg víz. Munkája végeztével a fiatal szerelő közölte, hogy a csővezeték tisztítása nem tartozik a vállalat profiljához, forduljanak vízvezeték-szerelőhöz. A téma már ismerős volt, de most nem hagytam magam. Ravaszul visszakérdeztem; — Mondja kérem, Önöket víz- és gázvezetékszerelőnek képezték ki? — Igen — válaszolt nevetve. De a vállalatunknak nincs szüksége vízvezetékszerelő tudásunkra, így hát nem is kapunk hozzá szerszámot. Azt mondták, a kétféle munka elvégzése nem lenne kifizetődő. Miközben összecsomagolta szerszámait, még azt is megtudtam; ha új bojlert szándékozunk vásárolni, akkor a vállalat annak beszerelésére sem vállalkozik, tehát megint maszekhoz kell fordulni. Valamit nem értek. Minek igyekezett a Munkaügyi Minisztérium oly nagyon a szakmák összevonására, ha a vállalatok a már készen kapott, sokoldalú szakemberek tudását sem veszik igénybe? Vajon, valóban nem lenne gazdaságos a vállalatoknak? Az biztos, hogy a népgazda-. ság semmiképp sem nyerhet az ilyen szűkös vállalati gondolkodásmódon. Ugyanis, ha csak azt a tényt vesszük figyelembe, hogy a szakmunkások sokoldalúbb képzésének biztosításához korszerű, több irányúan felszerelt tanműhelyekre van szükség (s ez az utóbbi az államnak több milliójába kerül!), akkor valóban gyanússá válik az a gondolkodásmód, amely semmibe veszi, vagy csak részben használja ki a szakmunkások szakmai tudását. B. S. E. — A társulat személyi állományát szinte teljes egészében a rendkívüli árvíz- védekezésbe vonták be. Mű- szakiaink felvették a kapcsolatot a tagüzemekkel és szaktanácsokkal, lehetőségeinkhez képest, gépekkel segítettük az üzemi védekezéseket. Árokásó gépet adtunk a békési, a vésztői tsz- nek, kotrógépet a dobozi tanácsnak. Amit legjobban igényeltek volna a tagüzemek — a hordozható szivattyúkat — elsősorban beszerzési akadályok miatt nem tudtunk biztosítani. Persze jó alkalom volt a mostani rendkívüli időjárás arra is, hogy levonjuk a kellő tapasztalatokat. Legfontosabbnak tartjuk a csatornák állandó karbantartását, az iszaptalanítást, . de nagy szükség van a hordozható szivattyúkra is, amely- lyel a jövőben feltétlenül jobban fel kell szerelni a társulatot. Reméljük, hogy rövid idő alatt megteremtjük a feltételeit annak, hogy csatornahálózatunk műszaki állapota optimális legyen. — Milyen terveik vannak az idei évben? — Az egyesülés sok gonddal járt és jár még most is. Egyik alapvető feladat, hogy minél kevesebb legyen a zökkenő ebben az átmeneti időszakban. Társulatunknak jelentős feladatot kell. vállalnia a megyei meliorációs munkák elvégzésében. Az idén ennek értéke meghaladja a 40 millió forintot. Az idei tervünk . összesen 50 millió forint értékű munkát tartalmaz, ennek legnagyobb Gazdag árubemutatá Tíz pavilonban és két szabad területen, valamint hat vásárházban tekinthetik meg az érdeklődők az 1979. évi lipcsei tavaszi vásáron bemutatásra kerülő magyar árucikkeket. A Magyar Nép- köztársaságot Lipcsében 35 külkereskedelmi vállalat képviseli termékeivel, az eddigi legnagyobb kiállítási területen, 4000 négyzetméteren. A gazdagnak ígérkező árubemutatót a hagyományokhoz híven a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- ég Propaganda Iroda szervezi. A kiállítás ezúttal a KGST fennállásának 30. évfordulóját köszönti. A nagyszabású magyar áruseregszemléből minden bizonnyal különös érdeklődésre tarthat számot a Komplex Nagyberendezések Export—Import Vállalat kiállítása, amelynek keretében a magyar vállalat mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket mutat be "Lipcsében. Ott lesz a vásáron a zöldborsócséplőgép, a silózó adapter kombájnokra, a vá- góhidakon, konzerv- és sörgyárakban használható ST— 40H jelű hideg vizes mosófertőtlenítő berendezés, a Tornado elnevezésű műtrágyaszóró stb. A magyar műszeripart a Metrimpex Magyar Műszeripari Külkereskedelmi Vállalat elektronikus műszerei, a Ganz Műszer Művek elektromos mérőműszerei és járműműszerei, a Gamma Művek differenciál nyomásmérő átalakítója és geofizikai műszerei képviselik. A Videoton RT SHR ipari magnetofont, Videoplex—3 készüléket, a VT—20-as Midicomp elnevezésű kis számítógépet, mágneslemezes tárolót és íróasztalba épített adattárolót is kiállít. A Medicor Művek ipari röntgengenerátorokat, a Medimpex Gyógyszer-külkereskedelmi Vállalat pedig gyógyszer-különlegessége, két szállít ,a lipcsei vásárra. része a társulati tagoknak végzett munka. Meliorációt végzünk Szeghalom, Körös- ladány, Békés, Sarkad, Vésztő térségében. Kiemelt feladatként kezeljük a társulati művek fenntartását, amelyre az idén 5 millió forintot fordítunk. A gyulai Köröstáj Termelőszövetkezetben ötéves múltra tekint vissza a szocialista brigádmozgalom. Itt is, éppen úgy, mint másutt, a termelésben meghatározó szerepet játszanak. Az elmúlt gazdasági évben már 9 brigád tevékenykedett a szövetkezetben 123 taggal, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szövetkezet tagságának egyharmada szocialista brigádokban tömörül. Figyelemre méltó, hogy a 8 fizikai, s egy szellemi dolgozókat magában foglaló brigádban 41 nő található. Vállalásaik az elmúlt évben is a brigádmozgalom jelszavára épültek; „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni”. S, hogy mindezeket sikeresén teljesítették, kitűnik abból is, hogy az állattenyésztésben és növénytermelésben jelentős összegű túlteljesítést értek el. A nyereségnövelés vállalásaik nyomán meghaladta a kétmillió forintot. Különösen ki kell emelni a baromfigondozókat, akik amellett, hogy a tervezettnél egymillió forinttal többet hoztak a Megyeri Zsolt közgazdasági igazgatóhelyettes: — Azt. tartjuk, hogy a juhászat jövedelmezővé tétele az elletőben kezdődik. Az egyedi elletés a legbiztosabb módszernek látszik arra, hogy csökkenjen a bárányhalandóság. Ezért is igyekszünk a lehető legbiztonságosabbá tenni az állatok elhelyezését és a felügyeletet. A hét elején beszámoltunk arról, hogy a Körösi Állami Gazdaság juhtelepén korszerű, egyedi elhelyezést biztosító elletőistálló kezdte meg üzemelését. Ez eddig egy hír. De ha hozzátesszük, hogy az ^országban ez az első ilyen* istálló — feltétlenül nagyobb figyelmet érdemel. o A gyomai gazdaságban nagy hagyományai vannak a juhászainak. A mostani építkezés lényegében a hetvenes évek elején épült telep felújítása. A munka két éve kezdődött, az 53 milliós terközösnék a pecsenyecsibe- nevelésből, jelentősen csökkentették az elhullási százalékot. A brigádok tagjai rendszeresen járnak politikai oktatásra, s ami örvendetes, nemcsak azért, hogy vállalásaik egyik pontját teljesítsék, hanem mert érzik, hogy a szakmájukhoz a politikai látókörük szélesítésére is szükség van. A megyei köz- művelődési mozgalomba a Május 1. bronzkoszorús brigád nevezett be, amelynek tagjai rendszeresen kitöltik a feladatlapokat és szorgalmasan járnak felkészítő előadásokra. A társadalmi munkában is élen járnak. A tagok átlagosan 15 órát vállaltak és eddig 2250 órát teljesítettek. A 9 brigád közül három bronzkoszorút, hárman zöldkoszorút, három brigád pedig a „Szocialista” jelzőt érdemelte ki. Bíznak abban, hogy ez a nagyszerű helytállás, a mozgalomban való részvétel a jövőben sem lankad és továbbra is motorjai lesznek a termelés növelésének, a szocialista embertípus kialakításának. vezett költségből eddig 36 milliót használtak fel. Elkészült a beütemezett hat anyatartó-épületből négy, a két elletőistáló, ezek egyike a már említett egyedi ellető. Ebben összesen 528 ketrec van, ezekbe kerülnek ellés előtt az anyák. A módszer több szempontból is előnyös: mindegyik állat • külön-külön szemmel tartható, könnyebb beavatkozni az ellésbe. A már megszületett bárányt nem tapossák össze, kisebb az esélye, hogy fertőző betegséget kapjon. Biztosabb, hogy anyatejhez jut a bárány, ez segíti a megerősödésben, várhatóan jelentősen csökken az elhullás. © A telep már termel. Nem is keveset. Az idén 75 vagon bárányhús hagyja el Kőszigetet és az országot, s ezért kemény valuta a fizetség. Olcsón, mindössze 26 forintért állít elő egy dollárt a kőszigeti telep. Lehet ennél is olcsóbban? Megyeri Zsolt: „— Hiányzanak á szellemes megoldású etetők, ami kapható azzal nem lehet gazdaságosan termelni, mert az állat kiszórja a tápot, sok veszendőbe megy. Mi a bábolnai rendszer etetőit vettük át, egy kis átalakítással elértük, hogy szinte nem jut táp a padlóra. A takarmánykiosztást nem tartottuk célszerűnek gépesíteni. Kis kézi irányítású kiosztókocsival tolják be a takarmányt a dolgozók az istállókba és kézzel adagolják az etetőkbe. Takarékos megoldás és nem nehéz munka, egy ember 3 ezer bárányt gondoz, szeretnénk ezt a számot tovább növelni. Nehéz ennél a módszernél olcsóbbat találni, de mindig keressük a gazdaságosabb megoldást.” A juhtenyésztők megváltozott szemléletét jelzi, hogy mind fontosabb kérdésként kezelik a takarmányozást, így van ez a Körösi Állami Gazdaság kőszigeti telepén is. Az anyák és kosok ellátását elsősorban a legelőre kívánják alapozni. Erre szolgál az a 340 hektáros terület, amelynek felújítása jövőre fejeződik be. Olyan földön, amelynek aranykorona értéke 0 és 3 között van, tehát gyepen kívül más nem igen termeszthető rajta. Hektáronként 70 mázsa szénaértékű takarmányra számítanak a szakemberek, s ha elképzelésük beválik, nemcsak a nyári legeltetés, hanem a téli széna is innen kerül majd le. A hízótáp — saját elgondolásuk szerint — a gazdaság termesztette alapanyagból, a telepen működő takarmánykeverőben készül. Mindez lehetővé teszi a legjobb összeállítású hízótáp kikísérletezését, a saját készítés pedig biztosíték az egyenletes, jó minőségre. Q Jó tervek, gondos kivitelezés — egy elképzelés sikeres végrehajtásához mindez nélkülözhetetlen, de nem elég. Lényeges a megvalósító szakembergárda végzettsége, összetétele. A gyomaiak szerencsések ebből a szempontból. Az igazgatóhelyettes szavaival élve, kialakult egy stabil „alkotóréteg”, amely számos újításával bizonyítja hozzáértését, szakmaszeretetét a telep építésében. ök alakították ki a takarmányozás rendjét, az etetővályú is helyi elgondolások nyomán nyerte el végleges formáját. Szintén az üzem szakembere alakította át a kitrágyázó berendezést, megbízhatóbbá, biztonságosabbá. Egyszerűek, praktikusak az alkalmazott megoldások, nem is túlzottan látványosak. Hasznuk mégis szinte felmérhetetlen. Üzemi termelési biztonságot teremtenek, alapot adnak a termelés gazdaságosságához. A már elkészült berendezések mellett érdekesek a tervek is. Régi, ám elhanyagolt hagyomány a juhok fe- jése. Pedig a juhgomolya, juhsajt, ősi magyar ételekés a juh tejből készült Kashka- val sajt. korlátlan devizaszerzési lehetőség az országnak. Ezt a 'lehetőséget akarják kihasználni a fejés beindításával, ilyen nagy üzemben természetesen már csak gépi fejőssel lehetséges. A következő terv ezért jövőre egy speciális j uhfej őgép beállítása. A kcfrszerű nagyüzem valóságos iskolája lehet a felnövekvő juhásznemzedéknek. Ezért a gazdaság vezetői arra törekszenek, hogy otthont adjanak egy olyan szakmunkásképző intézetnek, amely az egész ország juhász szakmunkásképzését megoldaná. Az elképzelések reálisak, az anyagi támogatás elnyerésével mindez megvalósítható. M. Szabó Zsuzsa Reflektorfényben a társulati munka Szocialista brigádok a termelőszövetkezetben
