Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
BHÍh^^ebruár^^ Időszerű kérdések Több mint tíz év a politikai oktatásban Szabó Lajos, a KPM Közúti Igazgatóságának főmérnöke akkor lett szakszervezeti propagandista, amikor az igazgatóság még kirendeltségként működött a megyében. Ez bizony már jó régen volt, tizenkét esztendővel ezelőtt. S mivel a pártszervezet és a KISZ: csak később alakult a békéscsabai központban, szak- szervezet pedig mindjárt az első időben, így ez a legrégebbi oktatási forma náluk. Akkor vállalta az első tanfolyam vezetését a főmérnök és azóta egyfolytában végzi ezt a mozgalmi munkát. — Ügy is mondhatnám, hogy rajtam maradt, de az igazság az, hogy ragaszkodom hozzá, szívesen csinálom. Épp úgy a munkámhoz tartozónak érzem, mint a műszaki feladatokat. Hétvégi szabad időmben szoktam felkészülni és minden második hétfőn tartjuk munkaidő után. — Az időszerű kérdések tanfolyamának 20—24 szak- szervezeti tag a hallgatója. Egy részük évente cserélődik, mások kitartanak ennél az oktatásnál. Az első időkben elvontabb volt az anyag, végigtanulták a különböző társadalmi formákat, egy kevés politikai gazdaságtant, az új gazdasági mechanizmust és ezen keresztül — vagy inkább ebből — jutottak el az időszerű kérdésekhez. Az aktuális kül- és belpolitika, a jelen gazdasági élete, a munkahelyi és környezeti dolgok tárgyalásáig. Közben fejlődtek a hallgatók. — Ha visszagondolok az első évekre, akkor lehet a különbséget érzékelni. Egyrészt azokon, akik híven kitartottak a szakszervezeti oktatás mellett, másrészt az új — a fiatal — hallgatókon lemérni. Többet kérdeznek, van önálló véleményük, érdeklődőbbek, és bátrabbak. Ma már vitázunk, beszélgetünk a rövid előadás után. A tanfolyam résztvevőinek többsége nő. Gazdasági és adminisztratív munkát végeznek a központban. Háziasszonyok és családanyák egyben, akiknek jól be kell osztani az idejüket, mert az otthoni élet szervezése és kormányzása is rájuk vár. — Fölöslegesen nem is vesztegetjük az időt, mert abból van legkevesebb mindenkinek. Hozzászoktunk a pontos kezdéshez, és aztán minden percet intenzíven kihasználunk. Még ha a férfiak valamivel jobban rá is érnének, tudjuk, hogy a nőket több munka várja. Pedig az is tény, hogy ma már a férjek segítenek. A nők problémáiról beszélgetünk tovább. A segítség mellett is még mindig ők dolgoznak többet és a gyermeknevelésből is övék a nagyobb rész. Felvetették már . — a régebben kormányszinten is felmerült megoldási lehetőséget — jó volna, ha négy-, vagy hatórás munkaidőben lehetne dolgozni. Igaz, ez kisebb keresetet jelentene, de csökkentené a mostani erőltetett napi ütemet. De aztán azzal térték .napirendre a kérdés fölött, hogy bizonyára népgazdasági akadálya van, mert különben már akkor megvalósult volna. Olyan gazdasági- kérdés ez is, amit politikusán kell némi. — Nem közhely; tényleg valóság a szemléletváltozás, mert bár mindenkinek a maga és családja gondjai az elsők, nagy méretekben is gondolkozik ugyanakkor és távolabbra is lát. Sok kritikát kap a televízió, főleg a szórakoztató műsorok miatt; aztán olyan nézet is van, hogy passzív kikapcsolódás, — mégis a politikai hatása, kisugárzása nagy és érezhető. Nincs olyan politikai fórum, amit szinte mindenki meg ne nézne. És a hasonló jellegű riportok vagy dokumentumfilmek is kedveltek. Egyéni beszélgetések témái ezek és az oktatáson is szóba kerülnek. És az is igen lényeges, hogy az egyes kérdések^ legkiválóbb szakértői adnak információt. Én is szívesen nézem — nem mulasztom — ezeket az adásokat. Szükséges is, mert másképp elmaradnék a hallgatóktól. Vass Márta T ermészettudományi szabadegyetem Békéscsabán A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház a TIT békéscsabai városi szervezetével közösen idén is megrendezi a természettudományi szabadegyetemet. A program öt szekcióban folyik. A biológiai jellegű előadásokra és kísérletekre a békéscsabai egészségügyi szakközépiskolában kerül sor. A földrajzi tárgyú előadásoknak az ifjúsági és úttörőház ad otthont. A kémia és fizika szekció programja a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában kerül megrendezésre. A világnézeti-szociológiai jellegű előadásokat, a békéscsabai ifjúsági házban működő világnézeti klub szervezésében tartják meg. A szabadegyetemet elsősorban olyan középiskolás és középiskolát végzettek számára szervezték, akik továbbtanulásához, szakmai műveltségéhez elengedhetetlenül szükséges az érintett tudományterületek alapos ismerete. Legközelebb ma, csütörtökön délután 3 órakor a kémia iránt érdeklődőknek tart előadást dr. Peczel Sándor egyetemi adjunktus, holnap, február 23-án délután 3 órai kezdettel Dede Miklós, egyetemi docens szól a fizikaoktatás korszerűsítésére irányuló törekvésekről. A napokban nagy sikerű farsangi bált rendeztek a Békéscsabai 10. számú Általános Iskolában. Képűnkön a karnevál díjazott jelmezesei Fotó: Császár Lajos Szép, felejthetetlen hagyomány Vendégségben a gyulai egészségügyig szakiskola szalagavatóján Országszerte most zajlanak a középiskolások szalagavató ünnepségei. A végzős diákok ruhájára felkerül a középiskolai tanulmányok kezdetét és végét jelentő évek számát őrző szalag. A szalagtűzés pillanata szép és megható. Ráébreszt egy életszakasz hamarosan elkövetkező lezárulására, s ugyanakkor az érettségi és képesítő vizsgák rohamos közeledtét' is jelzi. A szalagavatás elgondolkodásra, számvetésre késztető szép (hagyomány. Szombaton este a gyulai Semmelweis Egészségügyi Szakiskola szalagavató ünnepségén az Erkel Ferenc Művelődési Központ színházterme zsúfolásig megtelt. A szülők, rokonok — s lányokról lévén szó —, az ifjú lovagok meghatódva figyelték a színpadon felsorakozott 56. végzős diáklány szalagavató ünnepségét. Pataki József né igazgatónő ünnepi beszédében felidézte ■ a háromesztendős diákélet szépségét, nehézségeit, a vállalt hivatás, az ápolónők felelősségteljes, csak igaz emberséggel, odaadással végezhető munkáját. A beszédet lezáró hatásos Brecht- idézet: — Lásson, ne csak nézzen szemetek, / Győzzön a tett, a meddő szó felett! — már könnyes szemű lányokhoz szólt. A szalagtűzés pillanata Fotó: Béla Ottó Ahogy azt a hagyományok megkövetelik, ezután a fiatalabb évfolyam képviselője üdvözölte a végzős harmadikosakat, majd megható- dottságukat leplezve fogadták az ünnepeltek másodéves társaiktól a képesítővizsgára, az új élet közeledtére emlékeztető szimbólumot, a szalagot. Ezután lépett ki a, sorból Arnóczki Mária, az iskolai KISZ-bizottság titkára, hogy köszönetét mondjon tanáraiknak, nevelőiknek, a szülőknek és diáktársainak, hogy eljuthattak idáig, a szalagtűzés pillanatáig. Amit őszinte, tiszta szívvel mondott, közösen fogalmazta meg társaival: — Fiatalságunk minden lendületét, erejét felhasználjuk a képesítővizsga sikeres letételéhez, később pedig hivatásunkban: a betegek ápolása, gyógyulása érdekében. A fogadalomnak is beillő gondolatok alatt az ünnepség résztvevői érezték: hinni lehet nekik, állni fogják szavukat. Ezután az Erkel-gimna- zisták társastáncosai színvonalas műsort mutattak be, a befejező, temperamentumos csárdás jó hangulati átveze- tőnek bizonyult a hajnali 1 óráig tartó tánchoz. A KISZ-bizottság titkára, Arnóczki Mária már az ünnepség után hazaindult szüleivel, Szarvasra. — Édesanyámék egy ismerőst kértek meg, hogy hozza be őket az ünnepségre. Nem illik a szívességgel visszaélni... — mondta. Azért annyi időnk maradt, hogy néhány szót váltsunk képesítővizsgát követő terveiről, hivatásáról. — Űttörőkoromban szívesen vettem részt elsősegélynyújtási tanfolyamokon. Akkor még csak annyit tudtam, hogy mindenképpen gyerekek mellé akarok kerülni. Hát így választottam ezt a hivatást. Anyukám is szeretett volna egészségügyi pályára kerülni, de neki nem volt rá lehetősége. — Mikor idekerültem, kollégista lettem — folytatta. Eleinte a szüleim is, én is, sokat sírtunk. De hamar megszoktam az önállóbb életet. Meg a KISZ-munka is alaposan lekötött. Bevallom, nem számítottam rá, hogy ilyen nehéz ez az iskola. Nemrég pedig történt egy eset nálunk, ami mindnyájunkat rádöbbentett arra, hogy milyen nagy felelősséget vállaltunk magunkra. Korábbi elképzeléseim csak annyiban változtak, hogy most már felnőtt ápolónő szeretnék lenni. Munkámat a szegedi Il-es számú kórházban kezdem meg. A Marika jövőjét kutató kérdéssel egy kicsit várni kell, amíg a harsány rockmuzsikát halk, érzelmes melódia követi. — Érettségizni szeretnék, és a felnőtt ápolónői szakosító tanfolyamot is elvégzem. Most jeles volt a bizonyítványom, remélem sikerül a továbbtanulás is. Mit éreztem az ünnepség Arnóczki Marika hivatásáról vall alatt? Szomorúságot és örömöt egyszerre. Jó érzés, hogy idáig eljutottunk. De egyre többet gondolunk most már a júniusi képesítővizsgára. És nehéz lesz megválni az iskolától is — mondta búcsúzóul. Az orosházi Bors Éva eleinte csak azt tudta, hogy semmiképp sem akar íróasztal mellé ülni. Egyszer aztán beteg lett, kórházba került. Akkor született meg elhatározása. — Eleinte nagyon nehéz volt az anatómia. Különösen a latin elnevezések miatt. Aztán belejöttünk... A szarvasi Mikus Ildikó barátnője, és nővéré is ápolónő. De — mint mondta — nem azért jött ide, mert rábeszélték. Maga döntött így. A nyolcadik osztály után egy évig orvosímokként dolgozott. Beszélgetés közben szóba kerül egyik társuk, aki kórházban fekszik. Vakbélműtétje volt. Sajnálták, hogy nem lehetett közöttük. — Vele lenne érdemes beszélni! — mondta Éva. Vi- gyikán Marika állami gondozott, és nagyon szereti hivatását. Ha csak teheti, ott van a gyulai csecsemőotthonban. Oda is szerződött. Szatmári Mária, akit filigrán termete miatt csak „Mütyi”-nek becéznek, gyakorlati élményeiről mesélt. — Általában bizalommal vannak irántunk a betegek. De mikor még kötelező volt a fityula viselése, mindenki tudta, hogy tanulók vagyunk. Volt aztán, aki nem engedte, hogy mi adjuk be neki az injekciót. De az ifjúsági parlamentet megelőző fórumon ez á kérdés is megoldódott... Abban mindnyájan egyetértenek, hogy a gyakorlatokat szeretik a legjobban. A fárasztó, nehéz munka után gyakran előfordul velük, hogy a délutáni tanulás ideje alatt elszundítanak. Közben egy csendesen, szerényen meghúzódó társukat kapacitálják: — Itt a mi győztesünk! A szakmunkástanulók megyei tantárgyi versenyén első lett. Márciusban megy Egerbe, az országosra. Kiss Margitot tényleg nehéz szóra bírni. Szereti hivatását és természetesnek veszi, hogy mostani jeles eredménye után feltétlenül továbbtanul. Közben szól a discó- zene. „Mütyi” lába máris mozgásba lendül. Igazuk van! Illetlenség lenne, visz- szaélni a vendégszeretettel. Elbúcsúztunk, s közben arra gondoltam, nem is olyan lehetetlen, hogy egyszer, a most vidáman, gondtalanul táncoló lányoknak hivatás- szeretete, gondoskodása kötelez majd hálára. B. Sajti Emese Tűnődés Különös játékot próbáltam az elmúlt napokban, amikor két egymást követő estén bekapcsoltam a rádió- készülékem, és azonos hullámhosszon hallgattam a különböző adásokat, s vitára ingerlő hasonlóságot váltéin felfedezni a műsorok hatásában. Mintha egy rezzenéstelen tóba bedobnánk egy kavicsot, és amikor a vízhullámok gyűrézése még tart, újabb kődarab poty- tyanna a vízbe, s a hullámzás egymást kioltva és erősítve újfajta alakzatokat nyerne. Persze, sántít a hasonlat, hiszen hol képzelhető el az a tükörsima felület, amely egy napon át megőrzi a rezgéseket. Különösen az éterhullámpk viharában, ahol napjainkban Kína és Vietnam hírei, az agresszió elítélése és a világbékéért aggódó szavak a leggyako- ' ribbak. Ezért úgy mondanám inkább, hogy a Kossuth adón hétfő este sugárzott „Csak arra vagyok kíváncsi. .című műsor és a kedden elhangzott Húszas stúdió összevetése után olyan érzésem támadt, mintha két különböző diaképet vetítenének egymásra, s mégis valós vonalak rajzolódnának a vászonra. Tűnődések Hanák Péterrel — volt a hétfő esti rádióműsor alcíme, amelyben az ismert történész többek közt arról kíváncsiskodott, hogy „mi veszett el a Fáy utcában?” A riporterek a legilletékesebbet, a békéscsabai szurkolók előtt is népszerű Mészöly Kálmánt kérték válaszra. A Vasas fiatal edzője nagyon őszintén — s ezért rokonszenvesen — kutatta labdarúgásunk visszaesésének okait. Elmondta, hogy régen a szegény gyerekek felemelkedésének egyik legcsábítóbb lehetőségeit ígérte a foci, külföldre is szinte az élsportolók járhattak. Mély háttere volt tehát annak a lelkesedésnek, amely tűzbe tudta hozni a közönséget is. Az anyagi jólét növekedésével azonban csökkent a lelkesedés, és ez nemcsak a focipályákra érvényes. Tegyük szívünkre a kezünket: az élet más területein nem éppen olyan le- zserség tapasztalható, mint a labdarúgóknál? — kérdezte Mészöly. Sajnos, gyakran nem lehet vitás a válasz. Bár a kibontakozás útjait illetően önmagával is ellentétbe jutott az edző, hiszen a világszínvonal elérését főképp anyagi eszközökkel tudja elképzelni. Elgondolása szerint az egyik labdarúgó kapjon ötvenezer forintot, a másik csak hármat... Ám hogy a világ élvonalában járni nemcsak anyagilag túldédelgetett emberek képesek, arra a Húszas stúdió kedd este sugárzott műsora is példa, amely a váci Forte gyárba kalauzolta a hallgatókat. Elégedett, anyagi biztonságban élő emberek voltak a megismert munkások, akik tudnak örülni a gyár gondoskodásának: a lakásjuttatásnak, az üzemi óvodának, bölcsődének. A labdarúgóknak javasolt „differenciált bérjavaslat” jutott eszembe, amikor a riporter megkérdezte az egyik munkást, elégedett-e a fizetésével? Igen. Mennyit keres jiavonta ? Összejön a három és fél ezer forint. Hm! Ha jól emlékszem, a lezserebben játszó aranylábúak „büntetésből” kapnának eny- nyit. Vannak persze kevésbé rutinos megszólalók, akik csak nagyon egyszerűen tudják elmondani érzéseiket. A Forte gyár csomagolórészlegében 31 éve dolgozó munkásasszony a riporternek arra a kérdésére, hogy hogyan bírja ennyi idő óta, mindössze annyit válaszolt: nagyon szeretem a munkám! Ez is egy módszer. Akár a világszínvonalat is megostromolhatnánk általa. (Andódy)
