Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

1919. február 20., kedd JEGYZET v Meddig? A közelmúltban két egy­máshoz közeli községünkben ketten haltak meg majd tel­jesen azonos körülmények között. Nem lenne föltűnő, ha valamilyen betegség mi­att történik a szomorú eset, hiszen az élet rendjéhez ez is hozzátartozik. De nem így volt, a halálnak nem kellett volna feltétlenül bekövetkez­nie. Egyiknél sem. Az első. December 2-án, a termelőszövetkezet 47 éves fogatosa munkáját a gazda­ságban bevégezve, a háztáji darát szállitgatta a tagok­nak. Már délelőtt is iszoga­tott, s a biztonság kedvéért méig egy pálinkásüveget is magához vett, hogy út köz­ben is el legyen látva. Ám, ahol csak a tápot letette, egyik helyen sem hagyták áldomás nélkül elmenni. Délután 2 óra tájban az egyik kapubejáróban szalma­bálák akadályozták az útját, s megpróbálta azokat arrébb rakni. De rájuk bukott, és meghalt. A boncolási jegy­zőkönyv szerint a beállott vérkeringési elégtelenséget nagy valószínűséggel a he­veny alkoholmérgezés okoz­ta. Nem csoda, hiszen a vizs­gálat 3,69 ezrelék véralko­holt talált nála. Két napra rá a másik fa­luban szintén a téesz egyik dolgozója, miután a gazda­ságban tartott egyik név­napról a másikra járt, s mindenütt jócskán a pohár fenekére nézett, éjszaka a munkahelyén meghalt. Reg­gel találtak rá a társai. Az idősebb embernél a boncolás az előbbivel hajszálra egye­ző okot állapított meg. Nem először történik ná­lunk a megyében, s máshol is az országban hasonló eset, és félő, hogy nem is utoljá­ra, ha továbbra is félvállról vesszük, vagy közömbösen megyünk el elsősorban a munkahelyi italozás mellett. Ha amolyan bocsánatos bűn­nek tekintjük, vagy azt a tévhitet valljuk, úgysem le­het tenni semmit sem ellene. Igaz, ez a könnyebb megol­dás, így lehet jó ember ké­pében tetszelegni. De hát va­laki csak jó ember, vagyis ebben a viszonylatban: ke­rüli a kellemetlenkedés lát­szatát — az igen-igen gyön­ge vezetői minősítés. Mert az nem lehet vitás, hogy a ki­sebb, nagyobb és felső veze­tő szintig mindenkire egy­formán vonatkozik a fegye­lemtartás feladata. De mi­lyen ott a munkafegyelem, ahol napközben — munka közben — inni lehet? Ahol az italos embert csak vélet­len szerencséje menti meg a legkülönfélébb balesettől? És még a termelés milyenségét nem is számoltuk hozzá. Pe­dig — talán — az sem el­hanyagolható, tekintettel ar­ra, hogy mégiscsak minden­kinek az az elsőrendű köte­lessége a fölvett bérért. Sokat beszélünk tudatról, tudatformálásról, erkölcsről. Hagyjuk most ezt, mert ha ezt vesszük kiindulási pont­nak, feltétlenül oda jutunk, hogy legyen minden dolgozó öntudatos, vagyis ebben az esetben: ne igyon munka közben. Csakhogy jól tudjuk, hogy öntudat ide vagy oda, az igazi megoldás az, ha ele­ve nem lehet megcsinálni, mert nincs rá mód, mert nem tűrik meg. Egyetlen munkahelyen sem. Akkor ugyanis ehhez a rendhez tartják magukat az emberek. Nem lehet, mert akkor el­megy a dolgozó? De gondol­juk meg, kár-e azért, aki ilyen okból kilép? De van, ami még ennél is sokkal nyomosabban esik a latba. Hova megy valaki, ha sehol sem ihat munkaidő alatt? Vass Márta Tovább árad a Tisza, lassan apad a Hármas-Körös Térben és időben Gyalogtúra — békési módra Az elmúlt 48 órában a Kö­rösök és a Berettyó vízgyűj­tő területén számottevő csa­padék nem hullott, így az apadóban levő árhullám utánpótlást nem kapott. Az apadás folytatódott a Fehér-, a Fekete- és a Kettős-Körö­sön, valamint a Sebes-Körös felső szakaszán. Az alsó fo­lyószakaszok vízszintjének alakulását a 95 százalékos medertelítettségű Tisza ha­tározza meg. Vasárnapra az alsó szakaszon erősödött a Tisza áradása, és Tiszaugtól az országhatárig nagyon las­san emelkedik a folyó víz­szintje. Az alsó szakaszon a tetőzést a jövő hét elejére várják az eddig mért maxi­mum alatt. A Hármas-Körös vasárnap tetőzött, hétfőn délutánig 1 centimétert apadt. A hét vé­gén is jelentős erők dolgoz­tak a gátakon. A megáradt vizek mentén vasárnap 5500- an dolgoztak. 542 .gépkocsi, 74 munkagép "és 78'^rizijár­Néhány évtized telt el az­óta, hogy eltűntek az örök­lött, vagy szerzett rangok. Az utóbbi években azonban úgy tűnik, feltámadt a tetsz­halott. A grófokat, bárókat utánozva megjelentek a „ku- tyabőr”-keresők, és jelenség az is, hogy a „dr” lassan státuszszimbólummá válik. A „rangkórság” nem álta­lános, mégis fel kell rá fi­gyelnünk, mert egyre több helyen üti fel a fejét. Gyak­ran már az iskolában el­kezdődik a megkülönbözte­tés, majd folytatódik a munkahelyen, vagy a ma­gánéletben. Ismerőseim panaszkodtak nemrég, hogy a nyolcadik osztályba járó, általában szorgalmas és a többinél nem rosszabb magaviseletű fiuk félévkor egy egész osz­tályzattal rosszabb bizonyít­ványt vitt haza a szokottnál. Köztudott, hogy ez az ered­mény igen sokat számít a továbbtanulásnál. A gyerek olyan tantárgyból, amelyből eddig négyes-ötös volt, már félév elején „beszedett” há­rom elégtelent. Mindez le­het véletlen is, gondolhatjuk kívülállóként. Az viszont már aligha, hogy a második félévben eddig — ugyanab­ból a tantárgyból — két ötöst kapott, ez persze már nem számít a továbbtanulás­nál. A gyerekek közül vi­szont többen észrevették, hogy néhány osztálytársuk­nak feltűnően javult a fél­évi bizonyítványa. Ez utób­biak szülei kivétel nélkül úgynevezett „rangos” állá­súak. Az előbbi tizenévesekben bizonyára egy világ omlott össze. Megingott nemcsak tanáraik, de az egész fel­mű segítette a munkát, a mintegy 2000 kilométer hosz- szú gátszakaszon. A Horto­bágy—Berettyó bal partján megszaporodtak és erősödtek a szivárgások. A Hármas- Körös mintegy 400 méteres töltésszakaszán a Körösvidé­ki Vízügyi Igazgatóság dol­gozói megkezdték az átázott töltés bordás megtámasztá­sát. Az utóbbi 24 órában az or­szágban 3300 hektárral csök­kent a belvízzel elöntött te­rület. Vasárnap mintegy 2500-an mélyítették, tisztí­tották a levezető árkokat, hogy hétfőn, a mintegy 125 ezer hektárnyi területből újabb részeket szabadítsanak ki a víz fogságából. Az el­múlt napon Békés megyében is mintegy 1500 hektárral csökkent a belvízzel elöntött terület nagysága. Hétfőn este megyénkben mintegy 24 500 hektárt borított a víz, mely­ből 8500 hektár a vetés és 6500 hektár a szántó. nőtt-társadalom iránt érzett bizalmuk. Az élet remélhe­tőleg a tehetségeseket iga­zolja majd. De a legérzéke­nyebb korban levők igazság­érzetén esett csorba már aligha köszörülhető ki. * Az „egyke lány” szülei szemefénye. Már diákkorá­ban a legdivatosabb ru­hákkal, ékszerekkel hal­mozták el, külföldre vitték nyaralni. Cserébe meg kel­lett válogatnia társaságát. Kislánykora óta így nevel­ték, megszokta, hogy kü­lönbnek kell lennie tár­sainál. No, nem tudásban, hemem külsőségekben. Az iskolában nem is barátkozott senkivel. Amikor elutasítot­ták az egyetemről, a szülők kétségbe estek. Hiába volt pénz, protekció, a lányukból mégsem lett diplomás. Az­tán jött az isteni szikra: ha már doktornő nem lehet, le­gyen doktorné. Ezután még árgusabb szemekkel figyel­ték egyszem gyermekük alakuló kapcsolatait. És eljött a döntő szombat este. — Apa, szeretnék elmenni táncolni — kérte a leányzó. — Kivel? — hangzott a bizalmatlan kérdés. — Egy fiúval — felelt a lány. — És mi a foglalkozása? — szólt közbe a mama. — Orvos — hangzott a vá­lasz. — Akkor mehetsz! — bó­lintottak kórusban a szülők. Néhány hét múlva meg­tartották az eljegyzést. A család öröme határtalan volt. Igaz, hogy a fiú alacsony, kopaszodó, dehát nem a külső a lényeg. Az sem fon­tos, hogy a kelleténél kicsit Kijutott nekünk az 1978- as esztendőből! Földrengés, iszonyatos erejű szélvihar rongálta, tépázta meg a há­zakat. És a mostani év is bajjal kezdődött! Pusztít az ár- és a belvíz. Az ember összeszorított fogakkal, fe­szülő inakkal küzd, védeke­zik és remél. Mit is tehetne mást? A természeti csapás álta­lában alattomos, hirtelen jön. A békésiek sem gondol­tak arra, hogy azon a júniu­si hajnalon olyasmi történik, amire nagyon sokáig retteg­ve emlékeznek. Alig 8 hó­nap telt el azóta. Vajon be­gyógyultak-e a sebek, mit jelentett az összefogás? Menedékházak Ősz volt. Óvatosan lépe­gettünk a bokáig érő sár­ban. Az asszony a szürke eget kémlelte és szomorúan mondta: „Állandóan esik, nem tudják bevinni a só­dert az utcába. A férjemet most operálták, én szalad­gálok mindenüvé. A kam­rában lakunk, a kislányo­mat féltem a legjobban a hideg, nyirkos levegőtől. Üristen, hány nappalom, éj­jelem rámegy erre a lakás­ra, és a munkahelyemen is helyt kell állnom...” Élnek-e még „menedék­házban” békési családok? — teszem fel a kérdést a vá­rosi tanács elnökének, Ma- koviczki Jánosnak. Nem fel­hőtlen az arca, amikor vá­laszol: „Sajnos igen. Az Ál­lami Biztosító helyi fiókjá­hoz az elmúlt év november 15-ig 4406 bejelentés érke­zett. A kifizetett összeg el­érte a 14,5 millió forintot. Mintegy 410-en, a bejelentők jobban szereti az itókát. Fő, hogy a szomszédasszony majd megpukkadt, amikor elmesélték: doktorné lesz a lányuk. Az ő veje ugyanis „csak” szakmunkás. A főmérnököt a gyár ta­níttatta ki. Amikor apját baleset érte, még alig volt 12 éves. Félárván maradt be­teges édesanyjával. Édesap­ja barátai azt mondták: nem hagyjuk ezt a jó eszű gyereket. így kapta meg a gyári ösztöndíjat. Becsület­tel végezte az egyetemet. Nyaranta „pótpapáival” együtt dolgozott. Mikor diplomás mérnök lett, eszé­be sem jutott, hogy más munkahelyet keressen. Szor­galmas, jó szakember volt. Egyformán szerették a mun­kások és főnökei. A baj ak­kor történt meg, amikor fő­mérnökké nevezték ki. Fe­jébe szállt a dicsőség. A plüss fotel, a perzsaszőnyeg, a „saját” titkárnő és a vál­lalati Mercedes megszédí­tették. Egyik délután Józsi bá­csi, a nyugdíjba ment „pót­papa” óvatoskodott be az előszobába. — A főftiémök elvtárs nem ér rá. „Fentről” van­nak vendégei — közölte af- fektáló hangon a titkárnő. — Akkor várok — mond­ta határozottan az öreg, és nem törődve a kifestett sze­mek szúrós pillantásaival, leereszkedett az egyik fotel­ba. Jó negyedóra telt el, mire kinyílt a párnázott aj­tó. — Szervusz, fiam! — pat­tant fel fájós derekával nem törődve Józsi bácsi, amint megpillantotta a főmérnököt. — Jó napot! — válaszolt az közömbösen, és kivihar- zott vendégei után. Az öreg lassan leengedte kinyújtott kezét, majd kis­sé meggörnyedve, kifelé in­dult. Csak úgy magában mormogott valami ilyesfé­lét: „Ha ezt szegény apja látná!” — gubucz — 10 százaléka, felülvizsgál­tatta a kérelmet. Mindez mutatja, hogy a szervezés, a rendeletek végrehajtása ide­jében megkezdődött. Nagy volt a kár, hiszen 475 lakó­ház életveszélyesen megsé­rült, amelyeket teljesen új­já kellett építeni, 284-et pe­dig helyreállítani, összesen 514 építési engedélyt adtunk ki. A többiek saját erőből építkeznek, vagy valame­lyik hátsó helyiséget tették ideiglenesen lakhatóvá, és olyanok is vannak, akik a hozzátartozójukhoz költöz­tek.” Csúszkálva A városban sokfelé épít­keznek. Ide tényleg turista­bakancs kellene, olyan a te­rep. Az Epreskertben 52 te­lek talált gazdára még a nyáron. A CSQMITERV tár­sadalmi munkában készítet­te a terveket. Az út kivéte­lével a közművek iá a he* lyükön vannak. A tanács fejlesztési alapjából 4,5 mil­lió forintot fordít újabb 110 családi házhely kiosztására. A pirosló téglákat nézem és az idegesen telefonáló fiatalemberre gondolok. Emi- gyen replikázott, amikor még jó idők jártak: „Ké­rem, az apósom idegbeteg lett az építkezés miatt. Tég­lát vásárolt a minap és a fuvaros háromszoros árat kért a szállításért, a meg­engedettnél. De mennyi a megengedett? Ki dönti el? Nem árulom el a nevét, mert teljesen kiborult. Mi­vel nyugtathatom meg?” Megannyi kérdés, felelet­re várva. Tényleg, mit is lehet ilyenkor tanácsolni? Felülni a kocsira és tanúk­kal bizonyítani a tisztesség­telen haszon tényét. És ez nem újabb kiborulással fe­nyeget? A másik ember meg örül, hogy egyáltalán kap építőanyagot. Akár borra­valóval is! A tanácselnök határozottnak látszik: „Vol­tak gondjaink az anyagellá­tással, amin nem is lehet csodálkozni. Tudjuk, ta­vaszra megindul az építke­zési láz. A TÜZÉP, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályával felmérte az igé­nyeket. Akik nem idegen­kedtek tőle, azokkal megkö­tötték az anyagbiztosítási szerződést. Ez garancia le­het az építkezések folyama­tosabbá tételére.” A Kardos Teréz-lakótele- pen áll a 28 lakásos állami ház, ahova a legsúlyosabb földrengéskárt szenvedett családokat költöztették. Csakhogy ez kevésnek bi­zonyult. A másik, ugyan­ilyen tömböt a megyei ÁÉV-nek tavaly december­ben kellett volna átadni. A határidő bizony egyre job­ban csúszik. Talán a pénz­zel van a baj ? Makoviczki János legyint: „Dehogy. A Pénzügyminisztérium pótló­lagos felújítási összeget adott, nem csekély az álla­mi támogatás sem. De mit Több ezres csapatokban ér­keznek a tőkés, csörgő és ka­nalas récék, valamint a lili­kek, vadludak a szabadkí­gyóst természetvédelmi te­rületre, amelyet a sok csa­padék következtében több száz hektárnyi területen bo­rítanak a vadvizek. A küsz­vágócsér- és a dankasirály­csapatok is követik a vad- szárnyasok seregét és sok százas tömegben lepik el a kígyósi pusztát, amely ezek­ben a hetekben paradicsomi „asztalt” jelent a vándor szárnyasoknak. érünk vele, ha nincs elég munkása a kivitelezőnek? A lakások átadását újabban márciusra ígérik. Hogy így lesz-e, nem tudom.” Kapaszkodva A 3-as számú általános is­kola ablakai üresen táton- ganak. A súlyos gömbfákkal kitámasztott matuzsálem­épület, mint megroggyant vándor pihen az út szélén. A művelődési ház, a köny­vesbolt földszinti ablakában papír, rajta fekete betűkkel: elköltözött. Mi lesz ezekkel az intézményekkel? Ojra a tanácselnök ad választ. „Az iskola és a kultúrház hely­reállítása legalább 30 millió forintba kerül. Eredeti ren­deltetésüket azonban nem tudják betölteni. Az előbbi épület sohasem lesz alkal­mas gyerekek befogadására, míg a művelődési központ­ban csupán a földszinti ter­meket lehet eredeti állapot­ban használni, az emeleti helyiségek befogadóképessé­ge korlátozott. Az iskola rendbe hozását a helyi Építőipari Szövetkezet elvál­lalta, de a kultúrház felújí­tására nincs kivitelező. Sze­rencsére az új 8 tantermes általános iskola már üzemel, a 16 tantermes Durkó utcai tervei március végéig el­készülnek és 1980 végén ezt is birtokukba vehetik a gyerekek. Tehát van némi kapasz­kodó, mégiscsak segítenek a békésieknek, ismételgetem. Az sem elvetendő elképze­lés, amit hallottam: a VI. ötéves tervben szabadidő- központot hoznak létre. Az országos pályázatot még eb­ben az évben kiírják. Aztán megdöbbenek a szociális otthonhoz érve. Hogy ez az épület életveszélyessé vált, nyilvánvaló. Ezért is csök­kentették a létszámot har­minccal. Az aládúcolt ott­honról, a zsúfoltságról, a la­kók és az itt dolgozók ne­hézségeiről már szóltunk. Engem inkább a jövő érde­kel. Makoviczki János biza­kodó: „Eredetileg — még a földrengés előtt — úgy volt, hogy 50 hellyel bővítjük az otthont. Végül is abban ál­lapodtunk meg a megye ve­zetőivel, hogy a létszámot 200-ra emeljük. Ebben az évben 5 millió forint áll rendelkezésünkre. A tervek július 30-ig elkészülnek, s a korszerű építési móddal megvalósított szociális léte­sítményt a megyei ÁÉV 1981 végén átadja az idős embereknek.” ♦ Sok-sok gonddal, anya­giakkal, erkölcsiekkel terhes ez a túra a város vezetői­nek, lakóinak. Súlyos, nem kívánt terheket hurcolnak. Időbe, megannyi fáradságba kerül az előbbre jutás. Se­gítsünk nekik ebben a mun­kában! Seres Sándor Az ornitológusok szerint a madarak több hónapig is megfelelő életfeltételeket ta­lálhatnak a pusztán, mivel a környező mezőgazdasági területen éppen a tervszerű vadgazdálkodás miatt több hektárnyi kukoricát hagytak lábon. Ennek viszont nem­csak a vadszámyasok, ha­nem a vadászok is örülnek, mert ritka alkalom, hogy ilyen nagy tömegű kacsa áll rendelkezésükre a szezon­ban. Szolnoknál a Tisza hullámterében épült hétvégi házakat el­öntötte a víz. Rangkórság Lilikek és vadkacsák paradicsoma

Next

/
Thumbnails
Contents