Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1979. február 18., vasárnap Barátaink életéből Berlini levél Az Arany Horda Penza földjén . M. Poleszkih: A várost Mohsinak hívták Könyv évi félmilliárdért Az NDK-ban — kerekített adatokkal számolva — minden percben 270 kötet könyv hagyja el a nyomdákat. Mégpedig — a vasárnapokat is beleszámítva. Tavaly újabb határt hagyott maga mögött az NDK könyvkiadása: a megjelent 600 m/ű összpéldányszáma meghaladta a 140 milliót. A számok más tekintetben is rendkívül imponálóak. Az NDK minden lakosára — a csecsemőket, a még ími-ol- vasni nem tudó kisgyerekeket is beleértve, évente nyolc könyv jut. A könyvkereskedésekben évente 500 millió márka értékben, vagyis mintegy 2,5 milliárd forintért vesznék esztendőnként könyvet. A tudás és szépség, amit a könyvek közvetítenek, rendkívül széles körű és változatos. Jelenleg 78 könyv- és folyóiratkiadó működik az országban. Közülük 25 politikai, társadalomtudományi, természettudományi- és orvosi művek közzétételével foglalkozik, 15 szakkönyveket ad ki, 16 szépirodalmi, 6 gyermek- és ifjúsági kiadó van. 6 művészeti és 7 zenei kiadó, továbbá 3 egyházi könyvkiadó teszi teljessé a változatos képet. Ezenkívül mintegy 20 kisebb könyvkiadó meglehetősen vegyes feladatokat lát el, a többi között kalendáriumokat, képes- és kifestőkönyvéket gondoznak. A műveket tekintve az évenként megjelent, illetőleg új kiadások 32 százaléka szépirodalom, gyermek- és ifjúsági könyv, 27 százaléka társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozik, 16 százalékban pedig műszaki- és természettudományos' témákról szól. A példányszámokat összesítve természetesen — mint mindenütt a világon — a tankönyvek vezetnek. Az NDK tankönyvkiadója, amelyet 1945-ben közvetlenül az ország felszabadulása után alapítottak, fennállása óta több, mint félmilliárd kötetet adott ki. A kiadó egyébként pedagógiai szakiroda- lom közreadásával is foglalkozik. Az NDK könyvkiadásának másik oszlopa, a Dietz a mi Kossuth Kiadónk testvérvállalata, 1945 óta Marx és Engels műveit összesen több mint 22 millió példányban juttatta el az olvasókhoz. Jelenleg nagyszabású vállalkozásba fogtak: Marx és Engels összes műveit kiadják és jelenleg az ötödik kötetnél tart a sorozat. Ez azt jelenti, hogy közreadnak minden sort, minden betűt, amit a tudományos szocializmus megalapítói valaha is leírtak. Mégpedig azon a nyelven, amelyen eredetileg papírra vetették őket. így — a lábjegyzeteket is beleértve—, a mű, amelyet a szovjet tudósokkal együtt rendez sajtó alá egy NDK-beli tudományos munkaközönség —, több mint negyven nyelvű szöveget tartalmaz majd. (A Dietz természetesen a klasz- szikusok közkinccsé tételén kívül nagy súlyt helyez az aktuális politikai, társadalomtudományi témákra is.) Az Aufbau Verlag röviddel az ország felszabadulása után Johannes R. Bechemek, a nagy német kommunista költőnek, az NDK első kulturális miniszterének kezdeményezésére született meg. Már az első időszakában olyan írókat jelentetett meg, mint Heinrich Heine, Anna Seghers, Arnold Zweig, Goethe, Schiller, Gorkij, Barbusse. Jelentős sorozata a német klasszikusok műveit ölelte fel, csaknem 70 művet 150 kötetben tették közzé. Rendkívül népszerűek az úgynevezett „BB”-zsebköny- vek, amelyek nagy irodalmi értékű műveket juttatnak el filléres kiadásban az olvasókhoz. A szépirodalom iránt az érdeklődés állandóan növekszik. Jellemző adatok: 1951- ben 527 szépirodalmi művet adtak ki 6,4 millió példányban, 1977-ben 1244-et, az összpéldányszám 26 millió. Az NDK íróit ebből több, mint 500 művel és 12 millió példánnyal képviseli a többi fordítás. S bár a könyvek átlagos példányszáma három évtized alatt 16 ezer példányról 23 ezerre emelkedett, gyakori, hogy a legkeresettebb művek már tulajdonképpen megjelenésük előtt elfogynak. Pintér István A színes tv gyártása Lengyelországban Piaseczno Varsótól 20 km- re fekvő tipikus „alvóváros”, lakosainak száma 13 500. Az ilyen kisvárosok nemigen kerülnek a figyelem középpontjába. Piaseczno helyzetét viszont gyökeresen megváltoztatta az a döntés, hogy itt helyezik el a lengyelországi színes televíziógyártás legfontosabb üzemeit. A híradástechnikai termékék gyártásának növelése összhangban van az életszínvonal emelésének átfogó tervével. A színes tv gyártásának beindítását gondos tervezés előzte meg. Elfogadták azt az elvet, hogy csak egy teljesen modem készülék bevezetésének, maximálisan automatizálható gyártás megszervezésének van értelme. Ezeknek a követelményéknek az amerikai RCA cég licence alapján készített „Jo- visz—5604” típusú készülék felelt meg. A Piasecznóban felépített képcsőgyár a „Pol- color” program legfontosabb része. A munkálatok gyors tempóban haladnak előre, az első képcsövekre már 1979 júniusában szükség lesz. A tervék szerint 1980-ban 80 ezer „Jowisz” tv-készü- lék készül, míg 1981-re el akarják érni a teljes termelési kapacitást: 300 ezer darabot. (Interpress — KS) Készül az üzem egyik acélszerkezete A gyártást, ellenőrzést korszerű berendezések segítik «<7 m •••in:;: M. K. A „Polcolor” színes televíziói (Fotó, CAF—MTI—KS) A jelenlegi falu, Narovcsat helyén (Penzától északnyugatra — a ford.) a XIV. században egy város állt Nevét a Moksa folyóról kapta, s környékét pedig Naru- csad államnak hívták. Vajon kik építették és kik lakhatták Mohsit, és mi lett e város további sorsa? Az orosz krónikák ,Mohsival kapcsolatos szűkszavú feljegyzéseit ismerjük. Am a régmúlt időkről szóló jelentéseket — mint legfontosabb forrásokat — azon régészeti emlékek alapján tanulmányozhatjuk, amelyeket tudományos kutatási céllal feltártak. A. A. Krotkov szaratovi archeológus 1922-ben érkezett Narovcsatba, és vele volt munkatársa, N. Gvoz- gyev is, aki a Penza megyei tájmúzeum történeti osztályát alapította. A településtől nem messze, a hatalmas földsáncokkal és árkokkal szegélyezett folyó parti részen fogtak hozzá az ásatásokhoz. A kutatók tervszerű munkája nyomán kezdtek kirajzolódni a XIV. századi lakónegyedek körvonalai. Ott valóban egy város állt. Feltárták a közösségi élet, a kézműipar, valamint a lakás céljára használt téglaépületek alapjait. Láthatóvá váltak a fűtőrendszer kéményszerű maradványai, s ezek még a téglával burkolt padozat alatt is folytatódtak. Megtalálták az utcai vízvezetékek kerámia csöveit is. Az egyik hatalmas méretű épület talapzata egy karavánszerájra emlékeztetett, amely a kereskedők szálláshelyéül szolgált. Az úgynevezett kul- túrrétegben nagy mennyiségű pénzre bukkantak. Mindenünnen fazekaskorongon előállított cserépedények, különféle lábasok, zománc- és porcelándarabok, vasból készült használati tárgyak, fegyverek, lószerszámok, díszek, háztartási eszközök stb. kerültek elő. A rengeteg ezüst- és bronzpénz alapján fontos megállapításra jutott A. A. Krotkov. Először: az érmék nagyobbik részét Mohsiban verték (a többit — Szaráj- ban). Másodszor: a pénzeken kiolvasható a város neve: Mohsi; és harmadszor: a kor is meghatározható — a XIV. század. Az eredményeket ily módon összegezte a kutató: Mohsi — mint feudális település — az Arany Horda egyik vazallus városa volt, amelyet azzal a szándékkal alapítottak, hogy a leigázott lakosságot engedelmességre bírják, s hogy a természetbeni adókat behajtsák rajtuk. Az 1361-es keltezésű orosz krónika beszámol a . helyi hercegecskéről is: „ ... ámde az idegen fejedelem — kinek neve Togaj, és nem hasonlít Bezgyesre — miután megkaparintotta magának Na- rucsad államot, most ő uralkodik benne.” Ez a vezér, kihasználva az Arany Horda székhelyén dúló feudális viszálykodásokat, elfoglalta a már addig felépült városkát. A település egykori életét feltáró bővebb anyagot — a nagyszabású ásatások révén a Szovjetunió Tudományos Akadémiája régészeti intézetének expedíciója szolgáltatta, amelyet A. E. Ali- hova irányított 1959-ben, 1961-ben és 1963-ban. A kutatások- kiterjedtek a mai Narovcsat központi részén fekvő nagy területre is: az olajkutaknál és egyéb helyeken. A falu közepén két agyagedény égetésére használt kemencét és a mezőn 9, alulról fűthető fürdőhelyiséget is találtak. Különös érdekességnek számít a Mizgi- ty mezején feltárt öt, kőből épült mauzóleum. Ezek az eltemetett mongol-tatár előkelőségek földi maradványait tartalmazták. Meg kell említenünk, hogy az akkori idők két sírtípusát is feltárták Narovcsatban. Az egyik: a rítussal és a személyes tárgyak elhelyezésével kapcsolatos temetk "'zésre emlékeztetett, s amely a Mohsiban élt mordvinokra volt jellemző. A másik: a mohamedán temető, ahol a halottakat sajátos szertartással, de személyi tárgyak nélkül temették a sírokba. Ügy tűnik, minden világos: az Arany Horda arra a helyre érkezett, ahol régóta már mordvinok éltek. A mongolok elfoglalták a vidéket és várost építettek ott. De a kérdés hovatovább ennél bonyolultabbnak látszott. Mindenekelőtt a mordvin lakosság azokban az évszázadokban nem hozott létre olyan megerősített falvakat, mint amilyen a narovcsati ősi település volt. Azután — ahogy ezt Krotkov is megerősítette — az Arany Horda által létesített város-messze a földsáncokon és az árkokon túlra is kiterjedt. Következésképpen ezeket az erődítményeket nem a hódítók, hanem a helybeliek építették, akik a megszállás előtt laktak ott. Dehát kik alapították a narovcsati települést, amelyen akkor hatalmas földvár — erődítmény — húzódott keresztül. E történeti titok fátylát szintén az ásatások lebbentették fel. Mint kiderült, az Arany Horda korából származó és a kulturális emlékeket magába foglaló réteg alatt megtalálták a XII—XIII. századi leletanyagot és azokat a vörös agyagból készült kerámiákat, amelyek a mongolok előtti burtasz-időkből származtak. Ezek a tárgyak megegyeznek abban, hogy az Arany Horda-korabeli településeken fordultak elő. De ez még nem minden. Narovcsat központjában a földmunkák során megmentették az öt temetkezési helyen talált értékes leleteket is. Pontosan megállapították, hogy ezek nem mordvin és nem mohamedán (tatármongol), hanem a XIII— XIV. századi burtasz sírokra jellemzőek. Ebből önként adódik a / következtetés. A narovcsati települést a türkmén nyelvű burtaszok hozták létre azon a helyen, ahol a Seldaisz folyó a Moksába ömlik. A vízi út, a közeli nogajszki út, az Arany Horda központjától való távolság — mindez odavonzotta azokat a hódító mongol csapatokat, amelyek a burtasz városka kebelében szerveztek először helyőrséget. Majd az újratelepült uluszt (nomád falu) helyén megalapították Mohsi városát, és megteremtették a feudális politikai-gazdasági élet feltételeit. Érdekes az A. A. Krotkov által feljegyzett legenda a „Narcsátka burtusz cámő- ről”, aki szívósan harcolt a tatárok ellen és halálát lelte az elvesztett csatában. A ősidőkből megmaradt a hatalmas földsánc, és a nagyszerű leletanyag, amely csak az ásatások után került felszínre. Közülük több darabot a penzai, a szaratovi, a narovcsati tájmúzeumokban őriznek; azokban a részlegekben, amelyek a Penza vidékén élt népek egyedülálló történetét mutatják be. Mi lett Mohsinak, vidékünk első középkori városának sorsa és mi történt a lakosokkal? Kelet-Európa jelentős részét — így a Kö- zép-Volga-vidéket is Timúr hódította meg 1395-ben. Feltételgzhető, hogy e mongol uralkodó seregének oldalcsapásai következtében Mohsi elesett és így maga a város is elpusztult. A mordvinok, miután új uralkodók igája alá kerültek, mégis meg tudták őrizni saját kultúrájukat és biztosítani tudták önálló fejlődésüket. A burtaszok viszont, akik a mordvinokkal szemközti területen éltek, a türk- ménül beszélő népek közé tartoztak, felvették az iszlám vallást és beleolvadtak a később odaérkező, más türkmén nyelvű népekbe. Az idők folyamán pedig .a burtaszok — mint önálló nemzet — eltűntek a történelem színpadáról. Narovcsatban a helyi hatóságok kötelesek szigorúan megvédeni az-újabb és újabb rombolásoktól azt a keveset, ami az értékes településből még megmaradt. Hiszen Penza megyében ez az egyetlen olyan régészeti emlék, amely összszövetségi állami védelem alatt áll. (Pen- zenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István Bulgária A világ minden nagy tengerén Bulgária árubehozatalának és kivitelének 80 százalékát tengeri úton bonyolítják le. A bolgár hajók kilenc tengeri útvonalon teljesítenek szolgálatot. A leghosszabb, hatezer tengeri mérföldes útvonal a Távol-Keletre vezet: Aden, Szingapúr, Haiphong és Yokohama kikötőit érinti. A Kubába vezető ötezermérföldes távon négy bolgár tengerjáró hajó közlekedik. Rendszeres bolgár hajójáratok vannak a nyugat-európai és brit tengeri utakon is. A legélénkebb a forgalom a várnai kikötő és a szovjetunióbeli Iljicsovszk között, de jó az együttműködés a többi szocialista országgal is, így többek között a szomszédos Romániával. A növekvő forgalom nagyobb igényeket támaszt a bolgár hajóépítőkkel szemben. Ennek megfelelően korszerű műszerekkel felszerelt, nagy befogadóképességű hajókat gyártanak ma már a várnai Georgi Dimitrov Hajógyárban. Nemrég bocsátották itt vízre a bolgár flotta első 100 000 tonnás tankhajóját és már készül a második. Ennek a hajóóriásnak a terveit lengyel kollégáikkal együtt készítették a bolgár szakemberek, gyártását a továbbiakban nagy sorozatban kezdik meg, elsősorban a bolgár és a lengyel flották céljaira. A hajó hossza 244 méter, fedélzeti magassága 22 méter. A nagy tonnaűrtartalmú, korszerű műszerezettségű tank- és konténerhajók üzembe állítása már a mostani tervidőszak végére, 1980- ra jelentős fejlődést ígér. A terv szerint az 1975. évinél közel 10 százalékkal több árut szállítanak a bolgár hajók 1980-ban, a munka termelékenysége pedig több mint 20 százalékkal haladja meg az 1975. évit. A kikötők rakterületének a hossza 33,7 százalékkal nő, újabb tíz rakodóállomást — köztük három folyamit — építenek, s új dunai zárógátak építésével biztosítják ennek a fontos vízi útnak az állandó szintjét. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS)
