Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

1979. február 18., vasárnap Q Intézmények viselik nevét B „spanyolos” Sebes György A magyar kommunista if; júsági mozgalom kiemelkedő egyéniségének, Sebes György­nek a nevét viseli a megye- közi KISZ-iákola és a köz- gazdasági és kereskedelmi szakközépiskola Békéscsa­bán. Megyénk szülöttének élete a ma fiataljainak is példát mutató. Sebes György 1913. febru­ár 4-én született Szeghalmon, a család nyolcadik gyerme­keként. Apja felvilágosult, politizáló falusi tanító volt. Gyűlölte a Habsburgokat, de megrekedt a 48-as függet­lenségi párt politikájánál, és csak öreg korában jutott el a szocializmus eszméihez. Gyermekei szigorúságáról is­merték. Mivel Szeghalmon akkoriban nem volt középis­kola, György fiát Gyomára vitte polgári iskolába. A fiú azonban nem szeretett ide­genben tanulni, ezért haza­szökött és a második évtől magánúton végezte tanulmá­nyait. 1926-ban Békéscsabá­ra került, az akkor megnyílt kereskedelmi iskolába. Mi­után édesapját nyugdíjazták, testvérei segítették. Ekkorra már két bátyját bebörtönöz­ték, mint az illegális kom­munista párt tagjait. 1930-ban érettségizett, majd a fővárosban vállalt állást. Azzal, hogy Budapestre köl­tözött, közelebb került a munkásmozgalomhoz is. Né­hány hónap alatt eljutott a KIMSZ-hez, melynek 1931- ben tagja lett. 1932. május 1-én — miköz­ben röpiratokát juttatott el a tüntetőkhöz — elfogták. Napokig kínozták, de őnem árulta el társait, öt hónapra ítélték. A gyűjtőfogházban töltötte büntetését éppen ak­kor, amikor Sallait és Fürs- töt elfogták. Részt vett az értük szervezett ötnapos éh­ségsztrájkban is. Szabadulása után újra be­kapcsolódott a KIMSZ mun­kájába. 1933 elején tagja lett a KIMSZ budapesti területi bizottságának. Amikor 1933 júniusában a területi bizott­ság Délibáb utcai találkozó­ját meglepték a detektívek, és nagy verekedést kezdtek, csak Kádár Jánosnak és ne­ki sikerült a menekülés. Ez­után kénytelen volt illegali­tásba vonulni. Amikor még kis srác vol­tam, és hátulgombolós gyors­tüzelésű ruházatot hordtam, gyakran előfordult, hogy gyorstüzeltem, anyám nagy- nagy örömére. Amint arra halványan visszaemlékszem, főleg azért, mert azt mond­ták: — Ha rossz leszel, el­visz a Kakunó. Tulajdon­képpen Kakunó az emelet réme volt, s nemcsak a mi otthonunkban, hanem min­den lakásban, ahol velem egykorúnk éltek. Ma, hogy kinőttem az összes fehér és tarka hátulgombolósomat, már nem is tűnik olyan rém­ségesnek Kakunó. Csendes, magányos, magának való öregúr, bottal a kezében. Mindennap egyszer 1végig- lejt a bérház kacskaringós folyosóján. Ilyenkor megy bevásárolni. Am gyermetegen mindig elhittem, hogy valami rossz­ban sántikál; értem jön, hogy rendre utasítson, hogy elvigyen, hogy megegyen, hogy stb. A szomszédasszo­nyok és keresztanyám min­dig ezt állította. Ilyenkor majrésan a szoba legtávolab­bi sarkába húzódtam és kú — Milyen előzmények után született ez a levél? — Megbeszéltük a legutóbbi taggyűlésünkön, hogy tenni kellene már valamit. Szinte minden összejövetelen szóba ke­rül ugyanis ez a téma. Nos, a téma, amelyről a szerkesztőségbe címzett levél szól, és amelyről Strifler Ilona szerint a mezőkovácsházi fiatalok körében oly gyakran szó esik: a szórakozási lehetőség. Pon­tosabban: e lehetőség hiánya. De lássuk a szóban forgó le­velet, melynek nyomán elindultunk Mezőkovácsházára. A párt utasítására később átvette a KIMSZ egyik ille­gális nyomdájának vezetését. Egy árulás folytán azonban ismét elfogták, de semmilyen módszerrel sem tudták ki­szedni belőle-a nyomda he­lyét. A bíróság háromévi börtönre ítélte, amit a gyűjtőfogházban és a szegedi börtönben kellett eltöltenie. A börtönben sok elvtárssal találkozott. 1936-ban szaba­dult. Ekkor már tartott a spa­nyol polgárháború. Elhatá­rozta, hogy a Nemzetközi Brigád tagjaként fegyverrel harcol a fasizmus ellen. A párttól csak 1937 februárjá­ban kapott engedélyt a ki­utazáshoz. Társaival Bratis- lavába szökött, de ekkor az ottani elvtársak leállították az önkéntesek segítését, mert a Népszövetségben elfogad­ták a „be nem avatkozás” politikáját. Ezért visszatért Magyarországra. Hamarosan ismét lehetősége nyílott a ki­utazásra. 1937. augusztus 20-án Franciaországba ment, ahol a többi önkéntessel találko­zott. Illegalitásban kellett él­niük szeptember 3-ig, amikor tovább utaztak, és egész éj- ’ jel tartó menetelés után, 4- én reggel megérkeztek Spa­nyolországba. A spanyolok nagy szeretettel fogadták őket. 1938 tavaszán már 96 magyar indult el, hogy meg­erősítse a fronton levő ma- gyár zászlóaljat. Sebes György mint politi- * kai megbízott érkezett a; frontra. Az első, két hétig tartó harcban mint nagysze- í rű harcost ismerték meg, ha- | marosan századparancsnok- helyettessé nevezték ki. j Emellett ő volt a század párttitkára is. 1938. április 2- j án a leridai frontra vezé­nyelték századát. Áz ellenség támadását sikerült ugyan I visszaverniük, azonban a I harc közben egy gépfegyver- I sortűz Sebes György életét is j kioltotta. Személyében nagyszerű I harcostársat, elvtársat vesz­tett el a munkásmozgalom. I Sebes György meghalt, de | tetteit az utókor nem felejti | el. Tisztelt Főszerkesztő ! Békés megye egyik nagyközségében lakunk, pontosabban Kezőkovácsházén, Községünkben a fiataloknak nagyon kevés szórak zási lehetősége van, mivel két pressd^ükődik, az egyik a falu szélén van, az ugyne^Ätp|i|0sz Tanya, a másik pádig az Arany Kacsa Étterme^ Az étterem is legtöbbször lakj rendezvényekkel van elfoglalj 5o #-a az utcára szorul! Tehát e2 a két vend 'glátőipad séget adni a fiatalok szárakul Községünkben van egy Művelődési Ház is, amely tudomá­sunk szerint arra a célra épült, hogy a község lakói­nak, elsősorban fiataléért na k művelődési és szórakozá­si lehetőséget adjon. Sajnos ez nálunk nem Így van, mivel a Jelenlegi helyzet nem ezt igazolja. Részünkre semilyen szórakozási lehetőséget nem biztosí­tanak, gondolunk itt elsősorban a discőra, klub-délu­tánra, ötórai teára, zenég összejövetelre. Nagyon kevés olyan rendezvény van, ami lekötné, illetve igényelné a fiatalság szabadidejét. Nagyobb ünnepekkor, pl. Husvétkor, Karácsonykor, Szil­veszterkor rendeznek bált, ami nem elégíti ki a mai fia­talok igényeitI Hem tudjuk hogy ez a helyi Művelődési Ház vezetőinek hi­bájából adódik e, vagy a Művelődési Központnak van ilyen kérdőjelek — Mezőkovác;há ra, 19?9. Január 31. éssző része, vagy más egyéb és Így a fiatalok ység nem tud lehető- lehetőségeire. n levél abáltam: — Vigye el a Ka­kunó saját magát. Meg olya­nokat, hogy: — Inkább jó leszek. Más esetben azt mondták: — Bezárunk a fürdőszobába, s hívjuk Kakunót. Majd be­mászik a fürdőszoba abla­kán, s a sötétben elevenen megnyúz, megsüt, megfőz... Ezzel hosszú időre el is ká­bítottak, mert ilyenkor leg­alább egy órácskát csendben is voltam. Még nyaralásunkra is el­kísért. — Ne menj a vízbe, mert ott van Kakunó! Le­harapja a lábad, meg a ke­zed! Aztán, amikor az iskola padjait koptattam, mind ke­vesebbszer hallottam róla. Később el is költöztünk ab­ból a házból, s így végképp a feledés homályába veszett. Ma már csak szépen faragott botjára és kacsázó járására emlékszem. ­Miről is jutott eszem be új­ra Kakunó? Nem,régiben meglátogattam egyik házbe­li, gyermekkori barátomat. A város másik sarkában lakik már ő is. Apró gyermeke van. A szőke csöppség min­denáron le akarta rámolnia könyvespolcot. Tántoríthatat­lan volt. Mindaddig, míg apuka rászólt: — Ne bántsd a könyveket, mert hívom a Kakunót! „Békés megye egyik nagy­községében lakunk, ponto­sabban Mezőkovácsházán. Községünkben a fiataloknak nagyon kevés szórakozási le­hetősége van, mivel két presszó működik, az egyik a falu szélén van, az úgyneve­zett Vadásztanya, a másik pedig az Arany Kacsa étter­me és presszórésze. Az étte­rem is legtöbbször lakodal­mi, vagy más egyéb rendez­vényekkel van elfoglalva, és így a fiatalok 50 százaléka az utcára szorul! Tehát ez a két vendéglátóipari egység nem tud lehetőséget adni a fiatalok szórakozási igényei­nek. Községünkben van egy művelődési ház is, amely tu­domásunk szerint arra a cél­ra épült, hogy a község la­kóinak, elsősorban fiataljai­nak művelődési és szórako­zási lehetőséget adjon. Saj­nos ez nálunk nem így van, mivel a jelenlegi helyzet nem ezt igazolja. Részünkre sem­milyen szórakozási lehetősé­get nem biztosítanak, gondo­lunk itt elsősorban a disz­kóra, klubdélutánra, ötórai teára, zenés összejövetelre. Nagyon kevés olyan rendez­vény van, ami lekötné, illet­ve igényelné a fiatalság sza­bad idejét... Nem tudjuk, hogy ez a helyi művelődési ház vezetőinek hibájából adódik-e, vagy a művelődési központnak van ilyen irányú rendelete? ... Ligeti Károly KISZ-alapszervezet, Mező- kovácsháza.” Ilonával szinte egyszerre érkezünk a házukhoz. Az ÁFÉSZ-nél dolgozik, a Lige­ti Károly alapszervezetben KISZ-es. A szobaasztalra si­mítom a levelet. — Nagyon sok a fiatal a községben, és hét végeken egyszerűen nincs hová men­ni — erősíti meg a levélben írottakat Ilona —, ha az Arany Kacsában — amit egyébként tudomásom sze­rint most tatarozás miatt be­zárnak —, szinte minden hét végén lakodalom van. Ilyen­kor csak a presszóba mehe­tünk, ha még betérünk. A másik a Vadásztanya. Ott hetente egyszer van diszkó, persze az is zsúfolt. — És akinek nem jut hely? — Csoportokba verődnek, átmennek Medgyesre, Bán­hegyesre. — Mi lehet a megoldás? — Szerintem a kultúrház- tól várnánk, hogy legalább hetente egyszer ott szórakoz­hassunk. — Csak a tánc, a diszkó hiányzik? — Hát, nem csak.az. Ver­ses előadások, zenés műso­rok is érdekelnek bennünket. Egyébként most az ÁFÉSZ átadja nekünk a voltKIOSZ- helyiséget. Vállaltuk, hogy abból KISZ-klubot csiná­lunk. Marad az Arany Kacsa — Volt egy jó klub az ÁFÉSZ-nél, de tavalyelőtt megszűnt, mivel lebontották az épületet. — Szűcs József- né, Jutka, aki egyik irányí­tója volt annak idején a klubnak, most gyesen van. — Akkoriban valahogy több volt a lehetőség, gyakran rendeztek bálákat, mi a klub­ban szerveztünk vetélkedő­ket, meg mindent. — Hová szoktak járni, mán amennyire a két kicsi­től lehet?. — Nemigen megyünk se­hová, bár anyukám szívesen vigyáz a gyerekekre — együtt lakunk ugyanis a szü­leimmel. Csakhogy innen a református-kovácsházi rész­ről nehéz bejutni a központ­ba! Ha moziba akarok pél­dául menni, el kell indulni még délután az 5.20-as busz- szal, mert a következő csak este 8-kor megy, visszafelé pedig éjjel fél 12-kor! Any- nyi kilométert viszont kép­telenség gyalogolni, sokan inkább nem is mennek be. Az viszont jó, hogy a Va­dásztanyát ideépítették, elég közel, ooda inkább eljár­nak. Óiban a kul túrház felé, megállunk az Arany Kacsá­nál. A nagyközség központ­jában levő vendéglő presz- szója nagyságban és hangu­latában alig különbözik a kocsmaszerű, szűkös előtér­től. A pici asztalok körül székek zsúfolódnak. Beljebb a zenekar letakart hangsze­rei előtt az apró táncparkett most üresen árválkodik. Csak néhány vendég üldögél egy- egy sörös-, vagy kólásüveg mellett. — Szombatonként látná, milyen nagy a tömeg. — mondja Agócs Gizella üzlet­vezető-helyettes, aki maga is a fiatal korosztályhoz tarto­zik. — Hétköznapi estéken is csak elvétve látni üres asztalt. Állandó zenekarunk van, amely szerda kivételé­vel minden este játszik. Nem­csak a kovácsházi, de a me- zőhegyesi, nagybánhegyesi fi­atalok is idejárnak táncolni. Igaz, nincs nagy választási lehetőségük. Kevés a kör­nyéken a táncos szórakozó­hely. Hetente egyszer diszkó van a Vadásztanya vendég­lőben, de ott sem túl nagy a táncparkett. A művelődési házban évente néhány alka­lommal rendeznek bálát. Így hét végén marad az Arany Kacsa, de ez is csak a szem­fülesebbeknek. Mert bizony többen maradnak kint, mint ahányan beférnek. Amitől sokat várunk Figyelmesen olvassa végig a levelet Szakái Károlyné, a művelődési központ fiatal igazgatóhelyettese, akinek a véleményét kérjük. — Kissé sötét képet fest a helyzetről ez a levél. A fiatalok is rétegződnek, van aki igényes, és a szórakozá­son nem csupán a bálát, a diszkót érti, van akinek vi­szont kizárólag ez jelenti a szórakozást. Próbálkoztunk mi már olyan táncos-zenés rendezvénnyel, ahol a szü­neteket játékok töltötték ki. Az elsőn százan voltak, a következőn kevesebben, a harmadikon alig. _ 7 — Hiányolták a szeszes italt. Vajon mi a véleménye minderről a KlSZ-vezetők- nek? Szentmiklósi Etelka, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára nem lepődik meg, amikor elmondjuk, mi já­ratban vagyunk. — A fiatalok minden léte­ző fórumon hiányolják a ze­nés szórakozást — mondja. — A kultúrházban tudomá­som szerint részint a visel­kedésük, másrészt pedig a diszkódíjazás miatt nincs sű­rűn tánc. A rendeletben meg­határozott összegért ugyanis nem vállalják a diszkósok a szereplést. A dolog másik oldala, hogy a fiatalok nem használják ki az adott le­hetőségeket, kevesen járnak például színházba. Most van alakulóban egy ifjúsági klub a művelődési központban, — ezt mi is támogatjuk — re­méljük, ez javít a helyzeten. Amitől sokat várunk, az az új ifjúsági ház. Megkezdő­dött az építése, és nagyon re­méljük, hogy határidőre el­készül. Azt hiszem ez sok mindent megold! — Mi a véleménye erről a levélről? Arnóczky József, a műve­lődési központ igazgatója már hallotta hírét a fiatalok panaszának. — Több éve feszül itt ez a probléma. Nincs szó arról, hogy elzárjuk a szórakozási lehetőséget a fiatalok elől. Ezt az adatok is bizonyítják: 1977-ben 21 ilyen rendezvé­nyünk volt, ebből 16 diszkó és 5 bál. 1978-ban 9 bál és négy diszkó volt. Visszafog­tuk, az tény. — Miért? — Az ok? Először is: a mű­velődési házaknak nem azaz elsődleges feladata. Nyílván ez is, de inkább a vendég­látóipar dolga. Az ÁFÉSZ egységében minden este van zenés szórakozási lehetőség, de csak szombaton zsúfolt, máskor üres a helyiség! De nem is ez a döntő, hanem az, hogy meg kell gondolnunk, érdemes-e ilyesmit ren­delni — amikor ráfizetéses. Tavaly novemberben például a könnyűzenei rendezvények­re 11 ezer forintot fizettünk; a Sprint együttes műsorára 53-an váltottak jegyet eb­ben a majd 8 ezer lakosú nagyközségben! A V Moto’ Rock együttesre tavaly októ­berben 250-en voltak kíván­csiak! A karácsonyi bálra 297-en jöttek el, szilveszter­kor 274-en voltak, holott ré­gen egy ilyen bálon 5—600- an is részt vettek. Erkélyről a poharat — Mi ennek az oka? — Az alkoholtilalom. A büfénkben ugyanis nem en­gedélyezzük a szeszes ital árusítását, mert a bálakon már tűrhetetlen volt a hely­zet. Az erkélyről dobálták le a poharakat. így viszont jó­val kevesebben jönnek él, te­hát gazdaságtalan. A nagy­termünknek — egyedül ez alkalmas ugyanis ilyen ren­dezvényre —, csak a felfű­tése sok ezer forintba ke­rül! Ismét átfutja a levelet. — ötórai tea? Nos, haj­landók vagyunk akár rend­szeresen is teadélutánt ren­dezni, de változatlanul sze­szes italok nélkül! Jóval sű­rűbben lehetne könnyűzenei rendezvény is, ha lenne kö­zönség. — Diszkó? — Tavaly jelent meg az új rendelet, ami szabályozza a diszkósok díját. Csakhogy annyiért nemigen vállalják, én pedig nem vagyok haj­landó szabálytalanságot el­követni. Ez áll az együtte­sekre is. Karácsonykor pél­dául ötezret kért az egyik együttes, akit hívtunk, hogy játsszon a bálon, de mi meg­közelítően sem fizethetünk ennyit. — Ifjúsági klub? — Annak idején, amikor idekerültem az volt az első, hogy szóltam az ÁFÉSZ KISZ-titkárának: próbáljunk közös klubot, azt mondta, „mi önállóan csináljuk.” Jó. Aztán megpróbáltunk szer­vezni nálunk, nyolcán je­lentkeztek. Végül a múlt nyáron a következőhöz fo­lyamodtam : gyakorlaton volt nálunk egy közművelődési tagozaton tanuló középisko­lás, aki összegyűjtött 40—45 vállalkozót. Órájuk építve, most úgy néz ki, kialakul a klubunk. — Mindent egybevetve, mi­lyen megoldást lát? — Megvan a lehetőség ar­ra, hogy az ifjúsági klub kibővüljön. Akár minden szombaton biztosíthatunk rendezvényt számukra, ha elegen lesznek, ha nem, csu­pán a diszkót és a bálát tartják szórakozásnak. Ha viszont csak erre a kettőre szűkítik a szórakozást, ezt nem nagyon fogjuk bővíte­ni. Valóban ez a megoldás?... Tóth Ibolyar— Gubucz Katalin Fotó: Veress Erzsi Kakunó Kovácsházi $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents