Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
o 1979. február 18., vasárnap Egy rendhagyó közgyűlés tapasztalatai Több szempontból rendhagyó volt a tótkomlósi Haladás Tsz zárszámadása. Ezen a közgyűlésen búcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából Lóczi Jánost, a szövetkezet elnökét, aki csaknem két évtizede állt a közös gazdaság élén. Most adhattak számot a megalakulás óta elért legjobb eredményről, s végül ezen a közgyűlésen nem a mennyit, hanem a milyet és mennyiért volt a középpontban.. De tartsunk sort. Megható volt, ahogyan a leköszönő elnökről beszéltek közvetlen munkatársai és a tagok. A keresetlen mondatokból ki- kerekedett egy kommunista vezető portréja, amelyen a fő vonások: az elkötelezettség, a hozzáértés és az emberség. Lóczi János azon a két évtizeden vezette keresztül a tsz-t, amely az indulástól a felemelkedésig tartott. A múltat talán ne is hánytorgassuk, hiszen ha azt mondjuk, hogy akár másfél évtizeddel azelőtt dicséret járt a harmincmázsás búza, a 40 mázsás kukorica átlagtermésért, akkor ma mosolygunk. Hol van már az az idő? Igen ám, de akik ezt az időt végigdolgozták, azoknak nem volt mindig olyan mosolygós. Mit és mennyiért? Nézzük, hol tartanak ma. Említettük, hogy a legjobb esztendőt zárták tavaly. Búzából a tervezett 51 mázsa helyett csaknem 53 termett hektáronként, kukoricából 70 mázsát vártak és 81 lett, hibrid kukoricából 15 mázsára számítottak és több mint kétszerese, 36 mázsa volt hektáronként, összességében a növénytermesztés árbevétele 8 millió forinttal haladta meg a tervezettet. Igaz, az állattenyésztés félmillióval lemaradt, de a szövetkezet így is jobban járt, mint számította. A nyereség pedig — s ez a legdöntőbb — ugyancsak 8 millióval haladta meg az előirányzottat. A többletárbevétel tehát teljesen tiszta nyereség volt. Ezt hogy csinálták? Ügy, ahogyan azt az előbb említettük, nemcsak a mennyit termelünkre, hanem a mennyiértre is gondoltak. Ezt emelte ki egyébként hozzászólásában a közgyűlésen jelenlevő Klau- kó Mátyás, a terület ország- gyűlési képviselője, a-megyei tanács nyugalmazott elnöke. Mint mondotta, ebben példaként állhat a tsz a többi gazdaság előtt. Megint csak elő kell citálni a számokat, különben nem érzékelhető mindez. A búza és a kukorica önköltsége körülbelül az 1977. évi szinten van, de a feltételek sokkal rosszabbak voltak tavaly. A kukorica például minden eddiginél nedvesebb volt, s a szárítás költsége kétszerese lett volna a korábbinak. Ezért több száz mázsa kukoricát fólia alatt szárítottak, s bebizonyosodott, hogy néhány hetes fólia alatti szárítást károsodás nélkül kibír a 36—38 százalék víztartalmú kukorica. Ez idő alatt ugyanis annyira csökken a nedvesség, hogy a továbbiakban már gazdaságosan, optimális energiafelhasználás mellett tudják szárítani. Ha ezt a fóliás kockázatot nem vállalják, ma legalább 1 millióval kevesebb a nyereség. Az önköltség csökkentésének vannak egészen kiváló eredményei a tsz-ben. Cukorrépából például tavalyelőtt 315 mázsa volt az átlag, mázsánként csaknem 58 forintos ráfordítással. Tavaly 416 mázsa volt az átlag, s egy mázsa répa előállítása csak 49 forintba került. A hibrid kukoricánál — amely 63 ezer forint bruttó jövedelmet hozott mázsánként — az önköltség' 110 forinttal csökkent. Folytathatnánk tovább a sort az állattenyésztéssel : a szarvasmarhánál csökkent az egy kiló súly- gyarapodáshoz felhasznált takarmány, hasonlóan kedvező a liba-, a gyöngyös- és a bárányhústermelés. Mindezek mellé még egy összehasonlítás: az árbevétel az elmúlt három évben csaknem kétszeresére nőtt, míg a ráfordítás másfélszeresére. Nem túlzás, hogy napjaink egyik legizgalmasabb gazdasági kérdése, miként lehet olcsóbban többet és jobban termelni. A tótkomlósi Haladás Tsz-ben ezt a gyakorlat válaszolta meg. Megteremtették a műszaki- technikai feltételeket — csupán tavaljr 6 millió forintot fordítottak gépvásárlásra —, ezt a bázist a lehető leghatékonyabban működtették, s szilárd munkafegyelmen alapuló szervezettséget valósítottak meg, amelyben mindenki minden időben tudta, mi a teendője és mi függ ennek pontos ellátásától. Persze kellett még némi lelemény, ésszerű kockázatvállalás — de hát a bölcs mondás szerint enélkül nincs üzlet. Mennyit ér a kooperáció? Volt még egy dolog, amiről a közgyűlésen sok szó esett, s amelyet ma mintha méltánytalanul mellőznénk. A kooperáció, az együttműködés. Ez nemcsak a nyári és az őszi munkáknál fontos, hanem a közösen létrehozott vállalkozásoknál. A Haladás Tsz kettőben is benne van, az egyik a Sertéstermelő Közös Vállalat, a másik pedig a tojástermelő vállalkozás. Nem is olyan régen volt, amikor a tsz tagjai bosszúsan mondogatták, minek nekünk ilyen közösködés, ha úgy is ráfizetünk. Volt némi igazuk, mert akadt esztendő, amikor a tsz-nek kellett fizetni, hogy ,a vállalkozást fenntartsa. Tavaly azonban a sertésvállalkozás kettő-, a tojás hatmillió forint nyereséget hozott a gazdaságnak. Ez utóbbival kapcsolatban elhangzott egy kritikai észrevétel is. Nemrég húszmillió forintos költséggel bővítették a kapacitást, a tojás viszont az idén nem kell. Vajon hol a hiba? Ki nem mérte fel idejében az igényeket, vállalt-e valaki garanciát a néhány millióval több tojás átvételére? A kérdésre jó lenne mielőbb megnyugtató választ adni, hiszen pénz áll benne. lövőre is rendhagyó lesz? UTAT TÖR AZ ÉG FELÉ AZ ÚJ Fotó: Veress Erzsi < Visszatérve az eredményekhez, a nyereséges gazdálkodás tükröződik a tagság jövedelmében is. Az egy főre jutó havi átlagkereset csaknem 3700 forint, ami 6 százalékkal magasabb a korábbinál. Egyre hathatósabb az a segítség, amit a tsz ad a háztáji gazdaságnak, s nem elhanyagolható az a sokféle kiegészítő juttatás, amelyben a közös gazdaság részesíti tagjait. Ennek tulajdonítható, £ hogy ma már nem kilépni, £ hanem belépni akarnak a Haladás Tsz-be, amely a megye legjobb gazdaságai sorába lépett. Az elején azt mondtuk, hogy több szempontból rendhagyó volt a zárszámadó közgyűlés. A felsorolásból egyvalami, pontosabban valaki kimaradt, aki számára pedig legalább annyira rendhagyó volt a közgyűlés. Ez az új elnök, Ácsai Pál. Nem kisebb feladat hárul rá és a tagságra, mint megtartani, sőt tovább fokozni az elért eredményeket. Erről szólt, K amikor az- idei terveket is- i mertette, azzal a nem titkolt £ szándékkal, hogy egyszer már szeretnének nemcsak a kö- < zelében lenni a Kiváló ter- 5 melőszövetkezet címnek, ha- $ nem el is érni azt. S akkor italán jövőre ismét rendha- í gyó lesz a Haladás Tsz zár- í számadása. Seleszt Ferenc Munka a gépműhelyben Megyénkben — mint az már közismert — 86 mező- gazdasági termelőszövetkezet működik. Szinte kivétel nélkül mindegyikben sokáig gondot jelentett a téli foglalkoztatás. Régebben talán ennek hatására is divatos volt a melléküzemág fenntartása. Napjainkban már csak korlátozott mértékben dívik a melléküzemági termelés. Ily módon van ahol állandóan meg tudják oldani, van ahol csak részlegesen a téli foglalkoztatást. Ugyanakkor persze mások, akik tavasztól őszig a földeken dolgoznak, mint a traktorosok, kombájnosok, ilyenkor a gépműhelyekben serénykednek a nagyjavításnál, a gépfelújításnál. Hiszen hamarosan újra itt a tavasz, s addigra a karbantartást, a felkészülést be kell fejezni. Ott, hol lehetőség van rá, a fóliák alá, az üvegházakba irányítják a dolgozókat. Nem egy helyen már javában tart a paradicsompalán- ta-tűzdelés, hogy mielőbb a fogyasztók asztalára kerülhessen. f Folyamatosan szedik a szegfűt A faüzem kiegészítő üzemágként működik. Itt darabolják méretre a furnérlemezeket, aztán... ..aztán „varrják”, ragasztják a lapokat az újkígyóst Aranykalász Termelőszövetkezetben Veress Erzsi képriportja Téli foglalkoztatás a mezőgazdaságban
