Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
Adó és illeték BESZÉLGETÉS DR. VIDÖ ISTVÁNNAL, A BÉKÉS MEGYEI ILLETÉKHIVATAL VEZETŐJÉVEL Az Üj magyar lexikon szerint az adó: „Kötelező jellegű pénzbeli szolgáltatás, amelyet törvény alapján rendszeresen, meghatározott mértékben és időben az állam vagy a tanácsi költség- vetés javára kell befizetni...” Az illetékek az adóktól abban különböznek, hogy annak megfizetése ellenében elsősorban az állampolgár kap valamilyen szolgáltatást az államtól, hatósági (állam- igazgatási, bírósági) eljárást. Az illetékek egy csoportjának forgalmi-, illetve vagyonadó jellege van. Hazánkban kerék húsz esztendeje foglalkoznak a megyei hivatalok a lakossági adók megállapításával, és az illetékek kiszabásával, széles körű ellenőrzésével. Arra kértük dr. Vidó Istvánt, a Békés megyei Illetékhivatal vezetőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat a tanácsi pénzügyigazgatás speciális feladatait ellátó szakigazgatási intézmény munkájáról: — Hivatalunk — mint első fokú pénzügyigazgatási hatóság — két fő területe: az illetékek és az adók. II- letékcsoportunk foglalkozik az ingatlanforgalommal kapcsolatos vagyonátruházási és tulajdonjog-bejegyzési illetékek, valamint a gépjárműátírási illetékek megállapításával és beszedésével, ellenőrzi más államigazgatási és igazságügyi szerveknél az illetékek helyes lerovását. Adócsoportunk látja el a megye mintegy 4500 kisiparosának, kiskereskedőjének és több száz alkalmi adózó jövedelem- és forgalmi adójának megállapítását, ellenőrzését. A kiskereskedők és kisiparosok adóját az adóközösségek állapítják meg, vagyis e rétegek adóztatása társadalmasított tevékenység. Ellenőrzi a csoport a közületek és egyesületek levonásos jövedelemadójával kapcsolatos tevékenységét is. — Hogyan alakult e két fontos területen az ügyfél- forgalom 1978-ban? — A múlt évben több mint 45 ezer ügyet intéztünk. A hivatal központjában legalább 10 ezren fordultak meg, de a helyi tanácsoknál megtartott fogadónapokon is több ezren kérték segítségünket adó- vagy illetékügyben. Nagy gondot fordítunk arra, hogy dolgozóink lelkiismeretesen és szakszerűen, az ügyfelék megelégedésére lássák el feladatukat. Csökken a jogorvoslást kérők száma, a 30 napon túli ügyintézés csak kivételesen indokolt esetben fordulhat elő. Az életszínvonal emelkedésével egyre többen szereznek lakást, telket, üdülőt, gépkocsit, vagy örökölnék ilyesmiket. Az ösztönző adókedvezmény hatására gyarapodott a kisiparosok, kiskereskedők száma. Fontos szerepet vállalunk a tanácsi bevételek képzésében. Tavaly meghaladta a 100 millió forintot az az összeg, amelyet az illeték- és adóbevételből a megyei tanácshoz átutaltunk, a helyi tanácsok fenti címen 25 millió forinttal gyarapíthat- ták költségvetésüket. Ezeket az öszegeket főként egészségügyi, kulturális, oktatási intézmények fenntartására fordítják. — Napjainkban sok szó esik az adómorálról. Mi a helyzet megyénkben. Vannak-e gondok? — Az adózók és illetékre kötelezettek többsége — igen helyesen — nem büntetésnek veszi, hanem méltányos hozzájárulásnak a közterhek viselését. Adó- és illetékrendszerünk nem bevételcentrikus. Az újabb kedvezmények társadalompolitikai célokat szolgálnak. Ilyen: a kisiparosok, kiskereskedők kezdéskor két -hároméves adómentességet kapnak, mentesülnek a lakásöröklési illetékbefizetéstől azok, akik a tanácsi lakást két éven belül leadják, 60-70 százalék kedvezményt kapnak, akik haszonélvezettel terhelten, vagy lakottan örököltek ingatlant. Hivatalunk mérlegelési jogkörénél fogva részlet- fizetést, fizetéshalasztást engedélyez, sőt elengedi az illetéket ott, ahol annak megfizetése a család létfenntartását veszélyeztetné. Tavaly 2500 esetben 23 és fél millió forintra adtunk fizetési kedvezményt, és elengedtünk egymillió 750 ezer forintot. Gond, hogy az utóbbi időben nemcsak az arra rászorulók, hanem a teherbíró-képességgel rendelkezők is kérik a fizetési kedvezményt. Náluk nem a pénzzel, hanem a fizetőkészséggel van baj. Kérelmüket természetesen elutasítjuk. — A hivatal széles körű ellenőrző tevékenységet folytat. Mik a tapasztalatok? — Bár lényegesen több az elfogadható, reális jövedelemadó-bevalló, de van egy réteg, amely ügyeskedéssel megpróbálja félrevezetni hivatalunkat, kivonni magát a törvényes kötelezettség alól., 1978-ban 732 adóvizsgálatot tartottunk, s bizony 58 százaléknál összesen egymillió 970 ezer forint adóhiányt állapítottunk meg. Az adórövidítést elkövetőket — évi tízezer forint felett — bírósági úton, a többit szabálysértési eljárással vontuk felelősségre. Egyes kisiparosok megfeledkeznek az induláskor vállalt kötelezetségről: vagy nem ellátatlan területen dolgoznak, vagy amikori az adókedvezmény lejár, beszüntetik az ipart. Gyakori eset az is, hogy az ingatlanátruházási okmányokban a valóságos értéknél kevesebb összeget jelölnek meg az ügyfelek. Hivatalunk rendkívül széles körű információval rendelkezik. Ki tudja szűrni az illuzórikusán alacsony értéket tartalmazó ügyeket. Helyszíni vizsgálat után értékegyezségi tárgyalásra kerül sor. Tavaly az összes ügyek egynegyedénél került sor az illetékalap módosítására: 2335 esetben hatmillió 613 ezer forint illetéket állapítottunk meg pótlólag. Hivatalunk ötven dolgozója szakmai tudását állandóan gyarapítva igyekszik megfelelni a szocialista köztisztviselőkkel szemben támasztott követelményeknek. Ary Róza Turisták Kalinyinból Szeretnénk visszatérni Magyarországra Dicséretes az IBUSZ törekvése, hogy az idén újabb utakat iktatott be a megyénkbe látogató több mint másfél száz szovjet turista- csoport számára. Ugyanis ezúttal nemcsak a már túlságosan is jól ismert tájakat mutatják be, hanem új, idegenforgalmi látványosság tekintetében nem kevésbé fontos, de mindeddig elhanyagolt területre viszi a szovjet turistákat. A már említett másfél száz csoport közül az idén negyvenet visznek el új útra, Mezőhegyesre és Battonyára. Az első csoportot az elmúlt napokban kisértük el, hogy megtudjuk; milyen benyomást gyakorol a csoport tagjaira hazánk egyik legismertebb állami gazdasága — lótenyésztéséről is híres — a mezőhegyesi, valamint hazánk elsőként felszabadított nagyközsége, Battonya. A csoport, amelyet elkísértünk, Kalinyinból érkezett Románián át hazánkba. A kora reggeli órákban indultunk útnak a kényelmes autóbusszal. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság központjában Gémes István, az MSZBT-tag- csoport elnökhelyettese fogadta a csoportot. Rövid tájékoztatást adott a híres gazdaság történetéről, majd bemutatta a méntelepet és a központi gépjavító műhelyt. Nagy érdeklődéssel figyelték szavait, osztatlan elismerést arattak a hatalmas gépek, de természetesen nagyon tetszettek a gazdaság sok sikert aratott lovai is. Délután indult a busz tovább Battonyára, amelynek nevét már többen hallották a csoport tagjai közül. Kíváncsian várták, milyen is az a település, amelyet a szovjet csapatok elsőként szabadítottak fel a fasizmus igája alól. A tanácsházán Molnár András vb-titkár köszöntötte a kedves vendégeket és jólesően emlékezett arra, hogy a község vezetői, lakossága számtalanszor adta tanúj elét hálájának az itt megforduló szovjet emberek iránt. Mert nemcsak vendégként érkeznek a szovjet emberek, segítenek is a fejlődésben. Sok társadalmi munkát végeztek már, hogy még szebb legyen ez a község, amelynek határát Filip Gyeniszovics Kiva, egy szovjet felderítő zászlóalj parancsnoka lépte át 1944 szeptemberében. Gazdag tapasztalatokat és sok sikert kívánt a szovjet népnek a béke védelméhez, a kommunizmus építéséhez. A nagy tapssal fogadott köszöntő után Szakács István könyvtárvezető adott történelmi áttekintést a község múltjáról, jelenéről és vázolta a fejlődést is. örömmel tájékoztatta a részvevőket arról, hogy a magyar—szovjet barátság elmélyítésében végzett munkájukért az országban másodikként kapták meg az „MSZBT Kollektív Tagcsoport” kitüntető címet. A tanácsházáról a „Népek barátsága” nagyközségi köz- művelődési és iskolai könyvtárba látogattak el. Itt alkalom nyílt arra, hogy beszélgessünk a csoport vezetőjével, Valentyina Alek- szandrovna Mirosnyicsenkó- val, valamint Vlagyimir Pet- rovics Bremvjevvel és Jev- genyij Lconyidovics Kudrja- sovval. — A mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének anyagi segítségével jöttünk turistaútra Magyarországra. Jó néhányan közöttünk, akik a munkaversenyben kiemelkedően szerepeltek, azoknak ingyenes ez a kirándulás. Igaz, nem régóta tartózkodunk Magyarországon, de már otthonosan érezzük magunkat, annyira kedvesek, vendégszeretők a magyarok. De nemcsak mi vagyunk így ezzel, otthon is egyre több az olyan jelentkező, aki Magyarországra szeretne jönni. Közülünk legtöbben először vannak külföldi úton, jól éreztük magunkat a megyében, mégis alig várjuk, hogy Budapestre mehessünk, mert annyi sok jót és szépet hallottunk a világ egyik legszebb fővárosáról. Én különben idegorvos vagyok a kalinyini kórházban — mondta Valentyina Alek- szandrovna Mirosnyicsenko. Vlagyimir Petrovics Bremv- jev gépkocsivezető: — Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy én is Magyarországra utazhatok. Sokat hallottam már erről az országról, beszéltem Nők a vezetésben II termelési főmérnök Bár megbeszéltük a hétfő reggeli találkozót, Pinke Sándomét mégsem találom az irodájában. Tudakolód- zom a titkárságon: — Nem tudják, merre ment? — Az igazgatónál üzemi négyszögülésen vesz részt... — mondják. Várok. Közben is keresik őt. Kezdődik a hét, a szalagokról némi eligazítás, kiegészítés végett, Béresné, az újítási felelős pedig egy bevezetendő újítás miatt szeretne értekezni vele. így van ez minden hét elején, ezért tulajdonképpen a jövő heti tennivalóvalókat az előző hét végén beszéli meg beosztottjaival a termelési főmérnök. Most azonban különleges intézkedésekre is szükség van. Ezért ült össze az üzemi négyszögértekezlet is. A hetedik, nyolcadik hét élőáru-behozatala ugyanis minden évben akadozik a mezőgazdasági üzemek évzárásának sűrűsödő tennivalói miatt, s ezt a kritikus szakaszt minden évben valamiféleképpen át kell hidalniuk a baromfifeldolgozó üzemeknek. Hogy miképp, ezt beszélik meg az üzemi négyszögülésen, ahol Pinke Sándorné tájékoztatja a párt- és társadalmi szervek vezetőit. A megoldás: körülbelül kétszáz dolgozó szabadságolása egy napra. Lehet, hogy télvíz idején ez népszerűtlen feladat, de így kívánja a közös érdek. Ezt szükséges megértetni a dolgozókkal... Amíg várok, érdeklődöm a „főnökről”. — Nagyon szeretjük őt — mondják a titkárságon. — Közvetlen, segítőkész, nem érezteti, hogy ő az igazgató egyik helyettese, ugyanakkor azonban szigorú is ... Egyáltalán nem illik rá a „főnök” jelző. Ahogy belép az irodájába, ahol várom, mosollyal telik a szoba és első szava a szabadkozás. — Én nem vagyok jó riportalany. Jobb lenne, ha azokkal beszélne, akiket kitüntetésre terjesztettünk olyan szaktárssal, aki már járt itt és megmondom úgy, ahogy van, azt hittem túloz abban, amit Magyarországról mondott. De most már személyesen is meggyőződhettem arról, hogy minden szava igaz volt. Jevgenyij Leonyidovics Kudrjasov asztalos: — Hogy mit viszek haza ajándékba? Rengeteg megrendelésem van — mondja mosolyogva —, a fiam játékokat kért, a feleségem meg valami szép ruhát meg cipőt. Először vagyok külföldön, de remélem nem utol- I jára. Az eddigi jó mun- ! kámért kaptam jutalmul ezt az utat, de a jövőben még jobban fogok dolgozni, egyrészt azért, hogy megháláljam, másrészt azért, hogy újra jöhessek. Nyina Georgijevna Jerose- ! no Kalinyin megye egyik legjobb állami gazdaságának diszpécsere, ahol főleg nagy- | üzemi sertéstenyésztéssel foglalkoznak, évente 9 ezer tonna sertéshúst termelnek: — A társadalmi munkámat ismerték el ezzel a ju- talomúttal. Főleg a kulturális munkában tevékenykedem, egy művészeti csoportot vezetek. Nagyon sajnálom, hogy a férjem nem tudott eljönni, ha itt lenne, kétszeres volna az öröm. A szovjet turisták a bat- tonyai könyvtár megtekintése után elhelyezték a megemlékezés koszorúját a fel- szabadulási emlékműnél. A késő délutáni órákban érkeztek vissza Békéscsabára, ahol rövid városnézés után egy hangulatosan eltöltött estével a békési Nagyház pincében búcsúztak el — bizonyára kellemes emlékkel, gazdag tapasztalatokkal — megyénktől. Béla Ottó fel a nőnap alkalmából... Különben is, kilenc után a kereskedelmi és a termelési osztályvezetőket megbeszélésre hívtam az ez évi tröszti feladatok tájékoztatására. Ennek témája: a tröszt egységeinek szakosítási tennivalói, s ami konkrétabban vállalati feladat: az olcsóbb termékek skálájának, értékesítésének kiszélesítése. Ez utóbbi érdekében mind több kereskedelmi egységgel szükséges kiépíteni a kereskedelmi kapcsolatot, ezen belül a diákétkeztetési intézményekkel is. (Az olcsóbb áruk kategóriájába az aprólékfélék értékesítése tartozik...) Amint ezt elmondja, csöng a telefon. A mezőgazdasági osztályról keresik. Tótkomlóson egy kihelyezett tojásfeldolgozót akarnak létrehozni és ebben az ügyben lesz megbeszélés délután. Persze, hogy részt vesz rajta a termelési főmérnök, sőt a tájékoztatót ehhez már össze is állította. A reggeli „nyüzsgés” kissé lecsillapul, nyugodtabb körülmények között beszélgethetünk egy csésze illatos kávé mellett. — Hogyan és mikor került a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalathoz Pinke Sándorné? — Még 1963-ban. Gödöllőn végeztem az általános agrármérnöki szakon és Mezőhegyesen voltam éppen gyakorlaton, amikor értesültem, hogy a vállalathoz diplomásokat keresnek. Békéscsabai vagyok. Jelentkeztem, elfogadtak... Azért jelentkezett ide elsősorban, mert viszonozni- akarta nővéreinek, amit érte tettek. Édesanyjuk korán meghalt, s nővérei (akik már nyugdíjasok) taníttatták. Most viszonozza az akkori segítséget. Amikor tizenhat évvel ezelőtt főművezető (aztán termelési osztályvezető, majd termelési főmérnök, az igazgató helyettese) lett, maga sem gondolta, hogy e másfél évtized ennyi változást hozhat az üzem életében. Az iparszerű, gépesített termelés lényegében akkor kezdődött. Mennyi, de mennyi meggyőzést kívánt, hogy például a gépesített rakodást elfogadják az emberek! A targoncás villához csak egy ember szükséges, aki kezeli, mi lesz a másik öttel, akik korábban csinálták a rakodást?! Ez a régi emlék is azt idézi, hogy egy vezető nem tud olyan döntést hozni, ami mindenkinek az egyetértésével találkozik. Pedig a napnál is világosabb, hogy ki kellett állni a gépesítés mellett, a megerőltető fizikai munka száműzésére a termelés mind szélesebb területein. S lám, azok, akik annak idején tiltakoztak a targoncás-villás rakodás ellen, most kezelői jogosítvánnyal rendelkeznek és maguk is gépi rakodók, mert hiszen a termelés rohamosan növekedett évről évre, s ez követelte a rakodás bővítését is. Akit mindenki szeret, az megalkuszik bizonyos dolgokkal, vallják vezetőkörökben. Ám a népszerűtlen feladatok ismertetését is lehet úgy előadni, hogy az értelemre hasson, és akikre vonatkozik a végrehajtásuk, ne haragot érezzenek utána. Idő múltával amúgy is kiegyenesednek a dolgok és helyesnek bizonyulnak a volt népszerűtlen intézkedések. Nos, Pinke Sándornét e tizenhat év alatt még senki sem hallotta indulatoskod- ni, hangos szót kiejteni. Ezért tudott maga körül jó kollektívát kialakítani, s ezért ismerték el jó vezetőnek beosztottjai, és mindaz a hatszáz munkás, aki az irányítása alatt — a termelési szalagokon és a kereskedelmi szférában dolgozik. — Én 1966 óta ismerem — mondja Gálik Jánosné, a pártvezetőség titkára. — Korábban volt pártvezetőségi tag is. Sokat segít nekünk a rendezvények szervezésében, a politikai munkában és tíz éve a KISZ-szervezet propagandistája. Emberi kapcsolatait jellemzi, hogy sokan keresik fel őt csupán, hogy erről-arról szót váltsanak vele, még a magánügyeikről is... — Szakmailag jól képzett. A vállalaton belül és kívül is járatos a kapcsolatok építésében. Korrekt. Talán egyetlen gyenge pontja, hogy rendkívül szerény — mondja róla Ulbert István igazgató, majd hozzáteszi: — Minden vállalatvezetőnek hasonló helyettest kívánok. Pinke Sándorné háromszor részesült a Vállalat Kiváló Dolgozója, kétszer pedig az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben. A közvetlen irányítása alatti termelési vonalak, az egész vállalat tavalyi 1,4 milliárd forintnyi áruforgalma is arról tanúskodik, hogy munkatársai élén jól csinálja, amit a vezetésben tennie kell a termelési főmérnöknek ... V. D. A Tiszamenti Vegyi Művek szolnoki mosószergyárában megszüntették a „maxi” csomagolású mosóporok kézi töltését Egy svájci gyártmányú töltőautomatát helyeztek üzembe, amely percenként negyven nagy méretű papírdobozt tölt meg mosóporral (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS)
