Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
IgUiWkfeM 1979. február 17., szombat Merre tart az öntözéskutatás? Kérdés válasz nélkül Egy technológia elterjedésének nyomában Bár februári eső áztatja a békési földeket, ez viszont nem jelent munkaszünetet az öntözési Kutató Intézet szarvasi intézetében. Dr. Kiss Károly igazgató erről tájékoztatott. — Jelenleg az elmúlt évi kutatások eredményeinek feldolgozása folyik, illetve az idei kutatásokat készítjük elő. Három nagy témakörben érdekelt az intézet. Az öntözéses termelés, a komplex kutatás, a rizstermesztés és a gyepgazdálkodás fejlesztésében. Az intézet saját munkáján kívül koordinálja az országban ebben a tárgykörben folyó kutatásokat. Az idén is ösz- szeállítjuk a tavalyi kutatási eredményeket, amelyeknek a hasznosítását a gyakorlatban nyomtatásban megjelentetett ismertetőkkel és személyes munkánkkal biztosítjuk, mintegy 15 ilyen bevezetésre alkalmas eredményt közlünk. Az öntözéses gazdálkodásban — mint fő feladatban — tágabb értelemben a víz- gazdálkodást is beleértjük és az ilyen irányú országos kutatási feladatokat is mi koordináljuk. Nagyon jelentős Magyarországon a kukorica vetésterülete. A kukoricánál az intézet fajtaelőállítással, a termesztés technológiájának kialakításával foglalkozik. A kutatási eredményeket hasznosító gazdaságokban kereken húsz mázsa/hektár termésnövekedés érhető el az öntözés hatására. Ezek nem kísérleti eredmények, hanem a gazdaságok konkrét produktumai. A kutatási eredmények olyan szempontból is jelentősek, hogy részben a további kutatás számára adnak alapot, de közvetlen is fel- használhatók a gyakorlatban. Az öntözés időpontjának, az öntözővíz mennyiségének meghatározásához és ezen keresztül tulajdonképpen a takarékos ráfordítások méretezéséhez adnak támpontot. Ezzel kapcsolódik össze a korszerű és célszerű tápanyag-gazdálkodás kérdése, a víz és tápanyag arányok problematikája, amelyben az intézet hasonlóan öntözött körülményekre elsősorban megadja az öntözővíz és tápanyag arányokat. A másik nagy témakörünk, amint említettem, a rizstermesztés. A fajtaelőállítástól kezdve az ökonómiai kérdésekig minden témával fogKissé sután, feszélyezve érzi magát ebben a tömegben, ráadásul ünneplősen öltözve, Szalóki István, a csanádapá- cai Széchenyi Tsz juhásza. Igaz, már nyugdíjas, betöltötte a 63-at, de még dolgozik. Eljött hát a zárszámadásra is, kíváncsi, mit mond az elnök? — Nem akartam én már dolgozni, de hát könyörögtek, vállaljam, mert nem kaptak helyettem senkit — áll rá a beszédre. — Ezerhétszázhúsz forint a nyugdíjam. Nem sok, de az a fő, hogy jól bírom még magam. Nekem sikerült a tavalyi esztendő, szépen gyarapodott a rám bízott juhállomány, meg jól is kerestem. Tóth János növényvédő raktáros, brigádvezető. — Milyen az én személyes zárszámadásom? — latolgatja a kérdést, vagy inkább a választ a fiatalember. — Csak jót tudok mondani a közösről is meg a magam területéről is. Persze volt baj, vesződség. Mert például a gyomirtó szer szempontjából jól jött a csapadék, ugyanakkor az esők miatt többet kellett birkózni a gombabelalkozunk és a termelési rendszereknek közvetlenül adjuk át a kutatási eredményeinket. A magyarországi rizstermesztés — elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt — az elmúlt három évben kevésbé volt eredményes. Ennek okai sem a vállalatokban, sem a kutatásban önállóan nem kereshetők. Együttesen léptünk ezen a területen és elsősorban a termesztéstechnológia területén kell nagyobb javulást elérni. A harmadik nagy területünk a gyep. Kormányunk és a minisztérium abból in- , dúlt ki, hogy az-igen- nagy gyepterület hasznosítását a nyugati államokban tapasztalt színvonalra emelje. Jelenleg ugyanis a gyepterületek hasznosításának egyik talán leginkább kifejezője, hogy a gyepek hozama szinte évtizedek óta nem változott. Országos átlagban ugyanakkor vannak már vállalati eredmények is, amelyek az intézet kutatásaira alapoztak, ahol 100— 200 mázsa zöldet tudnak termelni kis ráfordítással. Ez potenciális tartaléka a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és elsősorban a hústermelésnek, amelyet nem szabad kihagyni. A KGST-országokkal közvetlen kutatási kapcsolataink is vannak. Egyrészt az öntözőberendezések kialakításában, amelynél célunk az, hogy a fejlett mezőgazdaságnak megfelelő szintű berendezést hozzunk létre, amely több célúan képes kielégíteni az öntözés igényeit, képes kisebb energiafelhasználással, felületi, vagy esőszerű módon is öntözni, az igényeknek megfelelően. Másrészt a kutatási együttműködésünk kiterjed a biológiai alapok előállítására, a fajták nemesítésére, különböző fajták előállítására, amelyben egyrészt — ez viszont nemcsak a KGST-or- szágokra jellemző, hanem a nyugat-európai országokra is — vetőmagcserével biztosítjuk a kölcsönös információt oda-vissza alapon. Mi is kapunk jó alapanyagokat, mi is adunk jó alapanyagokat, fajtákat, amelyek tulajdonképpen mindkét országban, illetve a különböző országokban a fajtaelőállítást meggyorsítják, új ötletet adnak az újabb fajták előállításához. Botyánszki János tegségekkel. Nagy könnyebbséget jelent, hogy tavaly elkészült az új növényvédő raktár, öltözővel, mosdóval, ahogy elő van írva, sőt annál is jobban felszerelve! Ez olyan ambíciót ad az embernek, hogy csoda! Látta volna például, milyen lelkesen költözködtünk át a régi helyünkről ! , Azt már Mészáros Pál elnöki beszámolójából tudjuk meg, hogy a korszerű, új méregraktár mellett elkészült tavaly egy 500 vagonos magtár, a paradicsom-, valamint a sárgarépafeldolgozó-üzem, és megkezdődött a műtrágya- tároló építése. Mint a beruházásoknál említett két feldolgozó is utal rá, számottevő a közös gazdaságban a zöldségtermesztés. A tavalyi időjárás nem kedvezett a melegigényes növényeknek, így paprikából, paradicsomból, szamócából a vártnál kevesebb termett. Ugyanakkor a hűvösebb időt, több csapadékot kívánó növények, a zöldborsó, a zöldbab, a burgonya és a sárgarépa gazdag termést hozott. Többletárbevételt mégis csak ,a borsó és a bab jelentett, a burA számok és összesítések nem egyszer figyelmeztető jelzéseket tartalmaznak, íme. Egy, a közelmúltban készült felmérésből kiderül például, hogy Békés megyében a mezőgazdasági üzemek hízóférőhelyeinek 47,3 százalékában — ez 53 ezer férőhelyet jelent — 1980 után az épületek, berendezésék állapota miatt kétséges a termelés. Vagy, az V. ötéves terv készítésekor 31 ezer új férőhely létrehozását ütemezték be a gazdaságok. Az első három évben ennek csak 38,5 százaléka valósult meg, holott időarányosan már 60 százaléknál kellene tartani. Mindehhez még egy adalék az MSZMP Békés megyei bizottságának 1978 szeptemberi határozatából: „A mezőgazdaságban — hosszú távon — az állattenyésztésnek kell döntő súlyú ágazattá vállnia.” Ez pedig elképzelhetetlen a sertéstenyésztés fejlesztése nélkül. A telepek jelentős hányada azonban, mondhatni többsége, elavult, nem felel meg a hatékony gazdálkodás feltételeinek. II régiből újat Az ideális természetesen az lenne, ha mindenütt új, a következő évtizedek igényeinek is megfelelő korszerű sertéstelepek épülnének. Ez azonban rendkívül költséges, ráadásul az építőipari kapacitás sem mindenütt áll rendelkezésre. — Ilyen körülmények között érthetően nagyobb rea- ■ litása van a meglevő telepek korszerűsítésének. A régi épületek lerombolása ugyanis értelmetlen lenne, ha azokban kis ráfordítással a jelenleginél sokkal hatékonyabban lehet termelni. Alapállásunk: új beruházás nélkül, rekonstrukcióval növelni a végtermék-kibocsátást — hallottuk az Iparszerű Hústermelés Szervező Közös Vállalat, továbbiakban ISV technológiai szak- főmérnökétől, Lakos Ferenc- től. Az ISV szakembereinek törekvése, hogy a régiből „újat” varázsoljanak. Ez pedig nem jelent mást, mint az adott viszonyokhoz való rugalmas igazodást. Emellett az ISV ma már kiviteli terv- készítési jogosultsággal is rendelkezik, típusterveket gonya és a sárgarépa értékesítése ugyanis nehézségekbe ütközött. A kertészetben dolgozik Józó Istvánné. — A magpaprika elég 1 sikerült, de a paradicsom sokat késett, meg kevesebbet is termett. Mint ahogy az egész tsz, úgy nyilván mi is meg- éreztük ezt a zsebünkön. Gyengébb volt a kereset, így havi 3000 forintra jön ki az átlagom. De ha az egész gazdálkodást együtt nézzük, igazán nem volt sikertelen itt, Apácán a tavalyi év. Így igaz. A kultúrház nagytermének fázós csendjét helyeslő moraj töri meg, amikor az elnök rátér a növény- termesztési eredményekre. Búzából ugyanis hektáronként 59 mázsás hozamot ért el a Széchenyi Tsz, s ezzel megnyerték a Dél-békési Tsz-szövetséghez tartozó közös gazdaságok termelési versenyét. A másik fő növényük is ,kitett magáért”: a tsz fennállása óta a legnagyobb termést érte el 1978-ban kukoricából. Hektáronként 76,7 mázsát takarítottak be májusi morzsoltban. Elegendő ajánl a sertéstenyésztő üzemeknek az átalakításhoz, új épületek építéséhez, mint pl. Medgyesegyháza, Haladás Mgtsz-nél. Ezek alapján vá- > laszthatnak a gazdaságok a hagyományos és a mezővázszerkezetű paneles építési módok között. A tervek elkészítésének határideje rövid és olcsóbb, mintha azt más tervezővállalatok végeznék. Az ISV-program során átalakított, vagy az újonnan létesített épületeket azután ketreces, rácspadozatos tartáshoz szükséges technológiával szerelik fel. Ennek lényege, hogy javult a hely- kihasználás, lerövidült a malac születésétől a végtermék kibocsátásáig eltelt idő. Az 1970-ben kísérletekkel kezdődő, majd később szabadalmaztatott technológia ma mór igen elterjedt -r- az ISV-nek az országban 406 tagüzeme van, s lényegében valamennyi sertéstenyésztési rendszer ezen alapszik. H számok bűvöletében? Maradjunk azonban még az ISV-technológia rekonstrukcióval történő meghonosításánál. A közös vállalathoz tartozó gazdaságok 32 takarmány termett az állat- állománynak : ,a betakarított takarmány mennyisége és minősége is megfelelő volt. Kiegyensúlyozottság jellemezte tavaly a tsz állattenyésztését. A tejtermelést az előbbi évhez képest 18 százalékkal teljesítették túl, a marhahústermelés 42 százalékkal haladta meg az 1977. évit. A sertésállomány fejlesztésére — férőhelyhiány miatt — nem volt mód. Igen eredményesen működtek tavaly a kooperációs üzemek, árbevételi tervüket 14 százalékkal teljesítették túl. Mindent egybevetve — a 4256 hektár közös szántón gazdálkodó, 652 dolgozó tagot számláló Széchenyi Tsz tavaly 155,5 millió forint termelési értéket állított elő. A mérleg szerinti eredményük meghaladja ,a 21,5 millió forintot. Az idei esztendőre 3 —3,5 százalékos termelésnövekedést terveznek. A beszámoló után a tagságé, a vendégeké a szó. Antali Károly, az orosházi járási pártbizottság titkára elismerő szavakkal méltatja a közös gazdaság, a tagság munkáját, s a következőkkel zárja a hozzászólását: Gazdaságosság, hatékonyság, takarékosság, minőség, helyes szocialista bérezés, megfelelő munkaidő-kihasználás — ezekre kell törekednünk az 1979-es esztendőben. T. I. telepén fejeződött be, kezdődött el, vagy éppen terveznek rekonstrukciós átalakítást. A telepek hízókibocsátása a fejlesztés előtt 187 ezer volt, a befejezést követően 301 ezer lesz. A növekedés 114 ezer. Az egy többlethízó kibocsátására jutó férőhelyköltség 2300 forint. Az újonnan épülő telepeken egy hízóférőhely ennek több mint a duplájába kerül. — Az ISV-technológia más szempontból is állja az összehasonlítást. A malacelhullás a születéstől a választásig a fejlesztések előtt 12,4 százalék, 1978-ban 7,8 százalék "volt. Fokozatosan javult a takarmányhasznosulás. Békés megyében a közös vállalathoz tartozó gazdaságokban egy kilogramm hús előállításához felhasznált takarmány átlaga 3,6- 4,6 kilogramm között változott az elmúlt évben, míg a rendszeren kívüli üzemek hasonló átlaga 4,5-5,4 kilogramm volt — sorolta a bizonyító erejű számokat Ste- fanovics Pál, az ISV Békés megyei osztályvezetője. Az ISV-technológia két alapvető előnye az előbbiekből már világosan kitűnik, vagyis viszonylag kis ráfordítás mellett is 30—40 százalékkal nőhet a telepek végtermék-kibocsátása, s ugyanakkor megteremtődik a takarékosabb gazdálkodás lehetősége. Ezek után azt gondolnánk, hogy az ágazat ilyen jellegű fejlesztésének útját semmilyen akadály nem nehezíti. A valóság mégis mást bizonyít. Gondolkodási idd — A mezőgazdasági üzemek vezetői maguk sem hiszik el milyen jó befektetés lehet a rekonstrukcióval történő fejlesztés. A lehetőségekhez képest ugyanis kevés helyen döntöttek a sertéstelepek felújítása mellett, annak ellenére, hogy az állami támogatások, hitelek mértéke a beruházási költség 70 százalékát is elérhetik! Ehhez még hozzáteszem, hogy a közeljövőben várható végtermék-dotáció bevezetése tovább segítheti az ágazat fejlődését — mondta Lakos Ferenc technológiai szakfőmérnök. Békés megyében ma csak két komplex ISV-technoló- giával felszerelt telep üzemel a gádorosi November 7. és a csabacsüdi Lenin Termelőszövetkezetben. A legtöbb helyen a technológiai rendszer egy-egy láncszemét alkalmazzák. A magas elhullás miatt elsősorban a malacnevelésben vezették be az ISV-technológiát. — Sok gazdaságban úgy gondolják, a ketrec és rácspadozat önmagában is meghozza az eredményt. Természetesen tévedtek, hiszen például megfelelő fűtés, szellőzés nélkül a legjobb technológia is keveset ér. így jó néhányan mondtak már ítéletet az ISV-rendszer felett. Az üzemek érthetően a takarékos beruházásra törekszenek, nem mindegy azonban, hogyan teszik ezt. Ha figyelmen kívül hagyják az állatok élettani igényeit, ha nem teremtik meg az optimális súlygyarapodáshoz szükséges mikroklímát, nem lehet kétséges a végeredmény. De ez végül is nem az ISV-technológia hibája — folytatta az előbbi gondolatot Nagy Sándor szaktanács- adó. Nem egy mezőgazdasági üzemben még a gondolkodás, az elemzés idejét töltik. Vajon meddig? Számítások bizonyítják ugyanis, hogy az exportra kerülő sertéshústermékek dollárkihozatala jobb, mint számos ipari terméké. Ezért is kapnak a mezőgazdasági üzemek a sertéságazat fejlesztéséhez kedvezményes exportárualap-bővítő hitelt. „Malacgyárak’’ A rekonstrukció befejezését követően a közös vállalat szaktanácsadásokkal segíti az üzemeket. Egyre több szó esik azonban az ISV tanácsadó apparátusában a nagyüzem és a háztáji gazdaságok szorosabb együttműködéséről a sertéstenyésztésben. A tartalékok ma még hihetetlenül nagyok. — Tudjuk, hogy Békés megyében a háztáji gazdaságok adják a sertéshústermelés több mint 50 százalékát. Az arányok megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Sőt, jó néhány helyen, mint már arról korábban szóltunk, a nagyüzemek a malacnevelésben alkalmaznak elsősorban ISV-technológiát. Ezzel a telepek egy része jóval több malacot tud, vagy tudna kibocsátani, mint ameny- nyi a nagyüzemi férőhelyek száma. A következtetés ezek után már egyszerű, a korszerű „malacgyárakból” a hízóalapanyagot a háztájiban kellene felnevelni. Ez véleményem szerint állategészségügyi szempontból is járhatóbb út, mint az anyakocák kihelyezése — fejtette ki álláspontját Lakos Ferenc. Ma már jó néhány megyében alkalmazzák az ISV technológiát háztáji kisgazdaságokban. Elterjedésének jól bevált módszere mintaudvarok létesítése. A nagy- és kisüzemek jobb együttműködésével jelentős költségmegtakarítás érhető el. & Az elmondottak is nyitva hagynak azonban legalább egy lényeges kérdést. Az ISV-technológia elterjedése annak ellenére, hogy az kis ráfordítással is tetemes mennyiségnövekedést, hatékonyabb, takarékosabb gazdálkodást eredményezhet, csak vontatottan halad. Miért? A választ a mezőgazda- sági üzemek vezetői adhatják meg. Kepenyes János Számadás, számvetés Csanádapácán Képünkön a fiaztatókutrica látható. Ebben az évben 11—12 ezer malacot nevelnek fel a gádorosi sertéstelepen Fotó: Veress Erzsi
