Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

1979. február 15., Csütörtök Hazánk madarainak kitömött példányaiból kiállítás nyílt a fővárosi állat- és növénykert most felújított madártelelő épületében. A képen: látogatók a kiállításon (MTI-fotó — Kovács Gyula felvétele — KS) iCOOOOOQOQOGOOOQOQOaOOQOQOOQOQOOQOQOOOCOOr>jr/X//QfXlQiQOOOOOOaX>OQC Tej és tejtermék Szeghalomból A Sárréti Tejüzem termé­keit nem kell külön bemu­tatni, hiszen az elmúlt tíz évben azok egyre több fo­gyasztóhoz jutottak el. Az elmúlt esztendő igazolta, hogy 1969-ben tizenöt Szeg­halom környéki gazdaságnak érdemes volt összefognia a szarvasmarha-tenyésztés fel­lendítésére, a tejtermelés fo­kozására, egy új ipar kiala­kítására. Igen, a tejüzem megteremtésével a Sárrét fővárosában új iparág alap­jait is lerakták. Napjainkban már 29 ter­melőszövetkezet és egy álla­mi gazdaság tagja a társulás­nak, nap mint nap 665 keres­kedelmi egységgel tartanak kapcsolatot, látnak el friss tejtermékkel. A községben a 47-es út mellett új impozáns emeleti épület magasodik. Nem más ez, mint a tejüzem új épülete. Az üzemet járva beszélgetünk Ombódi Sándor igazgatóval. — Az elmúlt években a mezőgazdasági üzemek tehe­nészeteiben és a háztáji kis­gazdaságokban megnőtt a tejtermelés, szűknek bizo­nyult az 1971-ben átadott napi 30 ezer liter tej feldol­gozására épült. üzem. Ezért 1976 őszén hozzáláttunk a kapacitásbővítő beruházás­hoz, vagyis az üzem bővíté­séhez. A beruházás „ befeje­zéséhez közeledik, s ha min­den igaz, többszöri határidő­módosítás után áprilisra minden elkészül, így a napi tejfeldolgozó kapacitásunk 65—70 ezer literre növek­szik. Az utóbbi esztendőkben a tejfelvásárlás gyorsan nőtt, 1976-ban 17 millió liter tejet vásárolt fel a tejüzem. Az elmúlt év igen jó eredményt hozott: 23,4 millió liter tejet vettek át, s ebből 22,9 millió litert feldolgoztak, a többit átadták más üzemnek. A taggazdaságok közül a leg­több tejet a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, a gyomai Alkotmány és a mezőberényi Aranykalász adta. A nagy­üzemek mellett számottevő a kisgazdaságok tejtermelése is; az átvett 23,4 millió liter % téjnek mintegy 20 százalé­kát a kisgazdaságokból vá­sárolták fel. Az üzem termelését a napi cikkekből a fogyasztók igé­nye szerint állítják össze. Csak néhány termék, a tel­jesség igénye nélkül: az el­múlt évben 12,7 millió liter tejet, 61 vagon étkezési tú­rót, 14,2 vagon trapistasaj- tot adtak á fogyasztóknak. Űj termékkel is jelentkezett a piacon az üzem: a „Sárrét gyöngye” gomolyából 238 mázsát értékesítettek. — Jó kapcsolatot tartunk fent a BUDATEJ és a ME- CSEKTEJ tej társulással, va­lamint a Tsz Tej Együttmű­ködési Irodával — mondja az igazgató. — Ez azt jelenti, mintegy 330 fővárosi vagy főváros környéki üzletbe, fő­leg a budai járásba szállí­tunk termékeinkből, míg a már említett három egység­től választékbővítés céljából különféle dobozolt sajtokat kapunk — sorolja, majd a melléktermékek hasznosítá­sáról beszél. A savó a sajt- és a túró­gyártás mellékterméke. Az, hogy a gyártás során kelet­kező mellékterméknek mi lesz a sorsa, az az üzem szá­mára nem közömbös. A fel­használatlan, fehérjedús sa­vó veszteséget jelent, emel­lett a szennyvíz tisztítása nehézkes és költség'es. Gaz­dasági felhasználásával kap­csolatban országosan is több kutatás folyik. A Sárréti Tejüzem sertés takarmányo­zására öt községbe szállítja ezt az olcsó, úgy is mond­hatnánk, tömegtakarmányt. A Sárréti Tejüzem igen jól zárta az elmúlt évet: a 200 millió forintos árbevétel mel­lett 20,2 millió forint nyere­séget értek el. S mi várható erre az évre? Többek kö­zött célul tűzték ki 206 mil­lió liter tej feldolgozását, s a megyeszékhelyen 70 millió forintos költséggel új tej­üzem építésének kezdetét. Az új tejüzem napi 35 ezer liter tej feldolgozására lesz alkalmas, szükség esetén .több ütemben akár a kétsze­resére is bővíthető. A tervek szerint 1981-ben adják át a Békéscsabán' épülő új üze­met. —szekeres— Ha letelik a munkaidő A kondorosi asszonyok többsége néhány évtizede még csirkét, kacsát nevelt, libát tömött, disznót, szar­vasmarhát etetett. Háztar­tást vezetett, főzött, mosott a férjére, a gyerekeire, csak­úgy, mint évszázadokon ke­resztül a parasztasszonyok ezrei. Munkaidejük megha­tározhatatlan volt: kora haj­naltól sötétedésig tartott a nap. Este hamar ágyba bújt a család. Nem pazarolhatták a drága lámpaolajat. A felszabadulás után meg­változott az élet. Megalakul­tak a termelőszövetkezetek, ahová beléptek nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok is. Ma már kevés az olyan család, ahol a feleség ház­tartásbeli. Néhány évtized alatt bővültek a munkale­hetőségek. Jó néhány nőt foglalkoztat például a szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet kon­dorosi részlege. A nagyköz­ségben barangolva arra vol­tunk kíváncsiak, hogyan vál­toztak a falusi szokások, mit csinálnak a nők, ha letelik a munkaidejük? Hz esti program: U tanulás Elsőként a termelőszövet­kezet 2-es számú üzemegy­ségébe látogattunk el. A tejházban találtuk Vámosi Mátyásnét és Petrovszki Margitot. — Szabad idő? Az nemigen van — mutat Vá­mosiné a polcon sorakozó kötetekre. — Politikai tan­folyamra járok. Két évre iskoláztak be. Nem szívesen vállaltam nagymama létem­re a tanulást, de azt mond­ták, hogy aki pártvezetőségi tag, az képezze magát. Re­mélem, nem fogok megbuk­ni a vizsgán — nevet. — A 29 éves párttagság 'alatt szereztem egy kevés politi­kai ismeretet. Hát ez mos­tanában az esti programom. Petrovszki Margit estén­ként ötéves kislányáért megy az óvodába, s ilyenkor vá­sárolja meg a vacsorárava- lót. — Nagyon sokat jelent, hogy van üzemi konyha — mondja. A tsz-ből hordják az ebédet, így néhány órá­val kevesebb a házi munká­ra fordított idő. Mert ennek bizony jelentős része még most is a nőkre hárul — vélik mindketten. Legtöbb falusi házban megmaradt a kertészkedés, az állattartás hagyománya. De már nem eladásra, in­kább a családi konyhára ne­velik az aprójószágot, hiz­lalják a sertést. Petrovszki Margit 18 kacsát tömött a nyáron, de egyet sem vitt a piacra. — Három-négy hí­zónál többet már csak a ta­nyákon tartanak. Azt a né­hány sertést, csirkét otthon az eteti meg, aki éppen rá­ér — mondják az asszo­nyok. A fiatal nők többsége szí­vesebben tanul szakmát. A Szirén kondorosi részlegé­ben dolgozók nagy része már szakmunkás, vagy most tanulja a szabás, varrás mes­terségét. Zsjak Ilona 17 évével a szövetkezeti tagok legfiatalabbjai közé tarto­zik. Néhány hónapja szer­zett szakmunkás-bizonyít­ványt, azóta női szabóként dolgozik. — Ezen a héten délelőttös vagyok — mond­ja a halk szavú, farmernad- rágos fiatal lány. — Ha ha­zamegyek, főzök valamit, megetetem a jószágokat, esetleg mosok, vagy kisebb takarítást csinálok. A bá­tyámmal mindketten igyek­szünk segíteni anyunak. Amióta apu meghalt, rá há­rul a család minden gondja — csendesedik el. — Szóra­kozásra ritkán gondolok — folytatja később. — Inkább olvasni szeretek. Több, mint 150 könyvem van. Néha azért elmegyek diszkóba, vagy színházi előadásra. Most azt tervezem, hogy le­érettségizek. Akkor a tanu­lás lesz az esti programom. Változnak az idők, változ­nak az emberek. Tabi László legendás munkaszolgálatosa a Don-kanyarból indult el vödörrel a kezében hazafelé, mondván: vízért megy vala­hová. Csak Szolnoknál ka­pott egy fertelmes fülest egy „főtörzs”-től, mivel az rájött, hogy nincs feneke a vödör­nek. Ügy látszik, mostanában előbb jön a pofon, aztán a vödör. Az előbbi gyakran csőtörés és az utána fellépő tartós vízhiány képében -je­lentkezik. A honpolgár pedig elindul, le a negyedikről vagy a tizennegyedikről, mű­anyag kriglikkel, tejeskan­nákkal a kezében, s addig megy, míg vizet nem talál... De miért van annyi cső­törés? Korántsem csupán azért, mert a hirtelen hőmérséklet­változás és a talaj tágulása megviseli azokat a fránya csöveket, őket bizony in­kább a vállalatok viselik meg: a csővel bánó vál­lalatok. És hanyag vezetőik, munkásaik, akik nem törőd­nek velük. Mármint azzal, hogy hol vannak. „Létezik ugyan egy közműtérkép, amely a föld alatti csövek, kábelek helyét feltünteti — írtuk a minap, is egy csőtö­résről szóló tudósításunkban —, de nem pontos: az eltéré­sek helyenként méteresek.” Törd a csövet, ne siránkozz! Tóth István, a vízmű vál­lalat csoportvezetője joggal észrevételezi: nem mindegy, milyen közműtérképről be­szélünk, mert' ilyen sokféle van. A legeslegrégebbi eb­ben a nemben alig több egy egyszerű vázlatnál. Már a pallérok is készítettek ilyet, és hát, szó ami szó, nem egészen pontosak. Ez nem csoda, hiszen többszörös a hibalehetőség. Először is mindjárt a felmérő, bemérő Csőben a lyukat „készülékében”. De ez mind semmi ahhoz képest; amit a későbbi átalakítások okoz­hatnak — például egy terv­ben, egy adott épületben. S hozzá még az oda vezető közműben is. A városok és az érdekelt vállalatok addig nagyjából elviselték a felméréseik, tér­képeik pontatlanságából ere- . dő bajokat, amíg a köz föld­jében csupán egy- vagy két­féle vezeték futott. Például a vízvezeték és a csapadékvíz­elvezető. Manapság azonban még egy közepesen fejlett településen is legalább öt­hatféle vezeték van: víznek, gáznak, szennyvíznek, tele­fonnak, postának, csapadék­víznek, villanyáramnak való, s ehhez jöhet még a távfű­tés. Mármost, a baj részben ennek mértékében, részben meg aszerint sokszorozódik, mekkora s mennyire bonyo­lultan fejlődik egy-egy tele­pülés. (S melyik ne fejlődne bonyolultan?) A harmadik összetevő: a közműtérkép részletessége, pontossága, használhatósága. Ha ez megvan, nyugodtan lehet dolgozni, építeni. Ha nincs meg, majdnem biztos, hogy az egyik vállalat, mun­kacsapat rövid időn belül „nekimegy” a másik csövei­nek, közműveinek. Egy ak­kora városban például, mint Budapest, már egy-két nap múlva bontanak emiatt ott, ahol egy építkezést éppen befejeztek. S ha nem gon­dolkozunk, ha nem látunk előre, rövidesen ez lesz a helyzet Békéscsabán, sőt me­gyénk kisebb településein is. Nem az ön csövem A térképtár szekrényeiben, áttetsző, fénymásolható fó­liákon a megyeszékhely töké­letesen pontos alaprajza: minden ház kontúrja látszik, külön-külön. Kalauzom, Tóth ' István, nem kis örömmel mutatja némelyiket. — Szakmája geodéta? — kérdezem. — Nem — mondja —, bá­nyász vagyok. — Ezért érdekli hát, mi van odalent!? — Többen azt mondják, ez­zel a közmutérképpel álmo­kat kergetek... A fiatal szakember mun­kájának — helyesebb lenne azt mondani: vállalkozásá­nak — története röviden a következő. Olyan közműtér­kép megvalósítását szorgal­mazza már évek óta, ame­lyen minden vezeték mér­tékarányosán látható. Léte­zik ilyen térképe a DÉ- MÁSZ-nak, a gázszolgáltató­nak, a postának és a többi­nek. Többségük hasznos is, de nem minden szempontból. Aprólékosan eligazítanak pél­dául arról, milyen vezeté­kek futnak egy bizonyos ut­cában, de azt már nem mu­tatják meg pontosan, hol: a sarkon-e, vagy a kútnál, az árok vagy a járda mellett, kettő vagy öt méternyire rej­tőzik-e a vezeték? Nos, a vízmű vállalat né­hány éve olyan közműtér­kép megalkotását kezdemé­nyezte, amelyen — egy egy­séges hálószerkezetben min­den rajta van, ráadásul na­gyon pontosan. Tény viszont, hogy egyetlen partner „köz­műves” cég sem csatlakozott az akcióhoz. Azt készséggel belátták ugyan, hogy ez a részletes közműtérkép hasz­nos lenne — nem egynek közülük ezt a szakminiszté­rium is előírja —, ennél töb­bet azonban nem tettek. Mit volt mit tenni: a víz­mű vállalat egyedül csinálta meg az egészet. Két és fél 0 férj is segít millió forintba került, és csaknem három évig tartott a munka, de megérte. Most már pontosan tudják, mi van a földben — víz- és csator­namű. Am ez csupán any- nyit jelent, hogy — egyrészt — a többiekről nekik sincs pontos tudomásuk, másrészt „közműves” partnereik sem tudják, hol, milyen vizes cső és csatorna van. Így történ­hetett meg legutóbb Békés­csabán, az Ihász utcai törés: a gázszolgáltatók, hibát ke­resve, se szó, se beszéd, de­rékon kapták a vizes fő­nyomócsövet és kettétörték. Hol van a cső eltemetve? A közmű nem fogy, csak nő, sokasodik. Könnyű belát­ni: minél később kezdenek hozzá a vállalatok a pontos térkép elkészítéséhez, a ki­adás annál több lesz. Két ok­ból is: egyre több lesz a cső­törés, a felesleges munka, amit meg lehetne előzni. Rá­adásul maga a felmérés is mindig többe kerül. Egy ki­lométerre terjedő pontos közműfelmérés ára négy év­vel ezelőtt még 10 ezer fo­rint volt. Ma már drágább, és holnap még drágább lesz. A kezdeményező vízmű vállalaton kívül egyedül a DÉMÁSZ látta be az utóbbi időben, hogy mégis meg kell csinálni ezt a minden igényt kielégítő térképet. A többiek anyagi nehézségekre hivat­koznak. Nyilván nem alapta­lanul, csakhogy ez egyenlő a semmittevéssel, a belenyugvó köldöknézéssel. Pedig min­den értékes tapasztalat azt mutatja, hogy kell lenni egy reális középútnak a valóban sok pénzt felemésztő ideális megoldás és a semmittevés között. Csupán —• stílusosan szól­va — fel kell találni a cső­ben a lyukat. Varga János Szuhaj Györgyné nemrég jött vissza gyermekgondozá­si szabadságról — A kicsi óvodás, a nagyobbik napkö­zis. Csak este jön össze a család. — mondja a fekete fiatalasszony. — Ilyenkor ki­kérdezzük őket, beszélge­tünk, játszunk velük. A fér­jem modern férfi: segít a gyermeknevelésben és a ház­tartási munkában. — Ezt nem is lehetne bír­ni másképp — szól közbe Kozmann József né, aki há­rom gyermeket nevel. A legkisebb óvodás korú, a leg­nagyobb már kamasz. — A munkahely, a gyermekneve­lés, a háztartás annyi ter­het ró az asszonyokra, amit csak a férjek segítségével le­het elviselni — folytatja. — Házat építtetünk a három gyerek mellett. Szórakozásra bizony nemigen gondoltunk. Most is jó, ha hét végén el­sétálhatunk a nagymamához. Hétköznap ott a mosni-, va- salnivaló, a gyerekektől ki kell kérdezni a leckét, örü­lünk, ha leülhetünk egy ki­csit a tévé elé. Többen jár­nak a szövetkezetből szak­munkásképzőbe. Engem is hívtak, de úgy éreztem, nem bírnám én a tanulást. Majd ha nagyobbak lesznek a gye­rekek. 1 „Egy nőnek adnia kell magára” A Szirén szomszédságában van a 22 ezer kötetes köz­ségi könyvtár. Vitális Pálné könyvtáros szerint a felnőtt olvasók között több a nő, mint a férfi. — A mai asz- szonyok szívesebben eljár­nak szórakozni — mondja a gondozott külsejű, negyvenes asszony. — A közélet iránt is jobban érdeklődnek. Köz­ségünkben számtalan helyen látni női vezetőket. Én még otthon maradtam háztartást vezetni, de a lányom már másképp szervezi az életét. Az érettségi után orvosi egyetemen szeretne tovább­tanulni. Számára a hivatás az első, azután a család. — A gyerekeim felnőttek, a háztartási munka pedig a gépekkel és a félkész éte­lekkel egyre kevesebb időt vesz igénybe. Mindez nem töltötte be az életem, ezért jöttem vissza dolgozni. Hogy mit csinálok este? Általában hideg, vagy könnyebb me­leg vacsorát készítek. He­tente kétszer járok fodrász­hoz, hiszen egy nőnek ad­nia kell magára. Néha mo­ziba, színházba is eljutunk, ha sikerül „kimozdítani” a férjemet. Az új ABC-áruházban nagy a forgalom. A vásárlók között találni fejkendős, ko­saras nénikét és divatosan öltözött fiatalasszonyt. — Egyre többen vásárol­ják a konzerveket, félkész ételeket — tájékoztat a pult mögül kilépve Füzesi János- né, üzletvezető-helyettes. — Megfigyeltem, hogy ezt nem­csak a fiatalok igénylik. An­nak ellenére, hogy sokan tartanak otthon aprójószá­got, sertést, nagy mennyisé­gű húsárut eladunk. Tésztát már szinte senki nem készít otthon, hiszen olcsón, több­félét kaphat nálunk. De el­fogy a felvásárolt tojás is. — Hogy mivel töltöm a szabad időmet? — mosolyo- dik el a kérdésen. — A fér­jem még „hagyományos” módon gondolkodik, így rám marad a házi munka zöme. — A hét végét az unokák­kal töltjük, vagy — ha jó idő van — horgászással. Ne­kem egy kicsit unalmas program, de a férjem oda­van érte. Gubucz Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents