Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-14 / 37. szám
1979. február 14., szerda o JEGYZET Kivétel-lesen Kevés hírt olvastam olyan örömmel, nyugtáztam olyan jóleső érzéssel, mint a kővetkezőt: „Túl sok pénzébe kerülnek a népgazdaságnak a jubileumi ünnepségek'. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében a Belkereskedelmi Minisztérium alá tartozó vállalatok — a kivételes esetektől eltekintve — a jövőben alapításuknak csak az 50., 100., 150. és 200. évfordulóit ünnepelhetik. Mellőzni kell a nagy költséggel járó formaságokat, plakettek készítését, a vállalatok történetéről szóló emlékkönyvek kiadását.” Biztos vagyok benne, hogy a legteljesebb mértékben osztozik örömömben csaknem minden Kedves Olvasó. Alighanem ők is úgy tartják: ép ideje már gátat vetni azoknak a semmire se való külsőségeknek, díszbeszédeknek és — esetenként — dínomdánomoknak, amelyeket itt is, ott is különféle jubileumok címén rendeznek meg gazdasági egységeink, intézményeink. Az esetek többségében mindany- nyiunk pénzén. Közpénzen. Tisztelet a kivételnek — szoktuk mondani. Mert kivételek, ugye, olykor vannak. Hát hogyne lennének, ha létüket — ilyen vagy olyan jogcímen — maga a felsőbb parancs is megengedi, lehetővé teszi. Tessék csak ismét odapillantani: a szövegben mindjárt itt áll a félrekacsintó betoldás is: „a kivételes esetektől eltekintve ...” Vajon miért kell egy minden szempontból indokolt, időszerű intézkedést már születése pillanatában úgy meghozni, úgy megfogalmazni, hogy rögvest a kivétel is hozzáférjen? Hogy a nagykapu mellett mindjárt ott rejtőzzék a kiskapu? Talán mégsem helyénvaló az intézkedés? Vagy arra kell a kibúvó, hogy előbb-utóbb újból rendelkezhessünk még külön a kivételekről is? Ám, mi tagadás, el kell ismerni, hogy a fenti okos parancsolat még egy másik szempontból is kivételes. Fél kézen meg tudnánk számolni, hány főhatóság hozott eddig hasonló intézkedést. — v. j. — Inkább én lássam meg a hibát Hosszú, görgethető fémállványon sokasodnak az apró, kék bársonykabátok. A helyiségen hatalmas ablaksor. Kint világos nappal van, ennek ellenére két sorban neonégők világítanak, mint este. Ide azonban sok fény kell. A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet ruházati üzemének „meótermé- ben” vagyunk. Karasz János először szétnyitja az alig 40 centiméteres kiskabát elejét, belül körbelesi, majd kívül simogatja végig. Á legfelső patentgombot összenyomja, aztán az alsót is. — Amíg új, nehezen pattintható — dör- mögi maga elé. De sikerrel jár. — Egybe kell esnie az aljának. — így is van, odébbtolja, s a hátát is megmegvizsgálja. Nem talál rajta hibát. — Első osztályú —' mondja — és az állvány végére akasztja. Komótosan maga elé húzza a következőt a sorból. Vizsgáló szeme azonnal észreveszi, hogy a jobb oldali gallérja csálé. Apró papírkarikát fűz rá, majd leemeli. — Ezt visszaadjuk a vasalásoknak — s már el is tűnik a szomszéd helyiségben. Kisvártatva visszatér, s folytatja. Egy tucat hiba nélküli kabát után újra csóválja a fejét: — Előfordul, hogy kihagy a gép — fordul hozzám —, s ilyenkor kitürem- kedik a behajtás, — mutat az egyik gallérra. Erre is apró papírcímke kerül, hibajelzésként. — Lassan hét éve csinálom — mondja, s közben egy pillanatra sem áll meg a keze. Egymás után húzza közelebb a kabátokat, egy- kétperces vizsgálódás után többségét tovább is tolja. — Korábban előmintázó voltam, azt megelőzően pedig szalagon dolgoztam. Nehéz volt az első év. Addig csak ülőmunkát végeztem, most meg nap mint nap csak otthon pihentethetem a lábam. Egy iratcsomagot tol elém: — Nézze, ezt küldte a HUMES. — (a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés.) Jellemzés áll rajta a „Nóri leányka szafari kínai import kordbársony” kabátról. — A bemintázás nem volt tökéletes — fűzi hozzá. — Olvassa csak: „Fél felső ujjaHárom éve nem volt „kintről” minőségi reklamáció bősége 1 cm-rel szűkebb a megadott méretnél. Ezért a mintadarab a 3236/3—70-es szabvány szerint II. oszt.” — De már az első szériánál kijavítottuk a hibát, így szinte mindegyik első osztályú. Végigvizsgált egy túrt, most jön a pecsételés. — Az I. osztályúra lila bélyegző kerül, a II. osztályúra piros. Ez utóbbit ritkán kell használnom. Hát igen, a minőség éve az 1979. A hibátlan kabátokat fel- nyalábolja, 5 átviszi a szomszédos raktárba. Visszatérte után újabb két tucatot akaszt a fémállványra. — Naponta 200—250-et nézek át. Csaknem 10 százalékát adom vissza javítani. A sorozatosan visszatérő hibás kabátokat annak az asszonynak adom, aki elrontotta. A kisebb hibákat itt rögtön megcsináljuk. Látja, ennek nem stimmel az alja — huzigálja a kabát elejét. — De alig van eltérés, ezt vasalóval ki lehet egyengetni. Ha másfél centinél nagyobb az eltérés, akkor viszont ki kell bontani, le kell hajtani belőle. Egy tsz-elnök a háztáji állatbiztosításról Bármennyire is furcsán hangzik, az állattartás gazdaságossága, biztonsága előrelátást, biztosítási védelmet, káráthárítást feltételez. Mostanában, ha biztosításról beszélünk, általában a jég-, vihar-, belvíz- és tavalyi, környékünkön előfordult újabb elemi kár miatt — a földrengéskárok állanak központban. Jelentősebb sertésvész, illetve tömeges állatkár az utóbbi években nem veszélyeztette az állatállományt, az egyéni állattartás ilyen szempontból is eredményes volt. Ha csak a szokvány el- hullási és kényszervágási káreseményeket latolgatjuk, a biztosítási védelem szinte igényként lép előtérbe, különösen, ha figyelembe vesz- szük az egy portára jutó állatszám emelkedését: jelenleg: 50—60 sertést tartanak udvaronként. A sertésprogram végrehajtása ma közügy, a tsz-ek vezetőségének meggyőződése, de kötelessége is a háztáji gazdálkodás, így a sertéstenyésztés, -hizlalás felkarolása, támogatása, figyelemmel kísérése, a tagság érdekeinek megvédése, képviselése. A háztáji gazdaságban mind nagyobb értéket képvisel az állatállomány, tehát van mit félteni, megvédeni, nem várt káresemény negatív következményeivel számolni kell. Az elhullás, illetve a kényszervágás káreseményére már 3 hónapos kortól van lehetőség a biztosítási védelemre. Sajnos a sertésbiztosítás feltételeit kevesen ismerik, és mondjuk meg őszintén ezt a területet a biztosító is elhanyagolta az utóbbi időben. Pedig az érdeklődést fel kell kelteni, hiszen a gyakorlatban az igazság az, hogy a biztosítás olykor csak a káresemény bekövetkeztekor jut eszünkbe, amikor már legtöbbször késő. Ez esetben már csak okulni lehet. A tsz vezetőségének különösen most, hogy a szer- ződtetési funkciót is átvette az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattól — foglalkozni kell a szerződtetők biztosítási védelmével is, az is szervesen beletartozik a folyamatos termelés gondjaiba. A szerződők érdekében a tsz vállalja a meghitelezett biztosítási díjak levonását, átutalását. örvendetesnek tartjuk, hogy a biztosító először nyújt lehetőséget a bizosítási díjaknak, a szerződés teljesítésekor történő kifizetéséhez. A lebonyolítás egyszerűsítését jelenti, hogy a helyszínen, a szerződéskötéskor egyidejűleg intézik a biztosítási ügyeket. Az ÁB gondoskodik az illetékes dolgozók betanításáról, hogy megfelelő felvilágosítást tudjanak adni az érdeklődőknek. Kérjük, hogy nyújtsanak hatékonyabb segítséget a biztosító szakemberei. Nem várt, véletlen és előre ki nem számítható káreseménnyel még a leggondosabb állattartónak is számolnia kell. Ha csak abból I indulunk ki, hogy ■ egy 60—70 kilogrammos sertést kényszerből kell levágni, például egy 21 tagú falkából, már az egész falka biztosítási díjkiadása megtérül és a többiért további kockázatviselés folytán áthárítható a biztosítóra a kárkockázat. A reális számítás, előrelátás a gondos állattartót feltétlen arra serkenti, hogy a kárveszélyt — amennyire lehetséges — hárítsa át a biztosítóra. Persze ezért előre meghatározott díjat kell fizetni. Leszerződött hízósertés esetében ez egyedenként 100 forint. Mi a magunk részéről lehetőséget adunk az új sertésbiztosítás megszervezésére, lebonyolítására, a meghitelezett biztosítás bevezetésére. Támogatjuk az ÁB felvilágosító, szervezési munkáját az állattartók, szerződők érdekében. A húsprogram zökkenőmentes végrehajtása is ezt kívánja meg. Farkas Miklós, a békéscsabai Május 1. Mg. Tsz elnöke A következő kabátot még meg sem vizsgálta, mégis látok rajta egy fehér jelzést. — A „szálszedők” tették rá. Több szem, többet lát. Jó a kollektívánk, összedolgozunk. S akkor sincs harag, ha ne- tántán visszaadom a hibás kabátot javításra. — Mire végleges formába kerül a kabát, szinte hibamentes az áru. A durva anvaghibát azonban nem tudjuk elkerülni. Vétlenek vagyunk. Ezeket szövetkezetünk dolgozói vásárolhatják meg potom pénzért. Viszont három éve nem volt „kintről” minőségi reklamáció. Holnap jönnek a RUMES meósai, „ellenőrizni a meóst”. Eddig még ők sem éltek minőségi kifogással a készárunál. Közben elfogytak az állványról a kék kabátok. Egykét kivétellel mind a raktárba került. Csütörtökön szállítás. — Ha ebben a helyiségben elfogy a munka, bemegyek a szalagok közé. Nem árt, ha a munka közben is figyelek. Amolyan gyártásközi ellenőrzés. Leveszi szemüvegét, s hozzáfűzi: — Nincs tíz éve, hogy viselnem kell. Hét éve vagyok' meós, de azóta kétszer olyan erős szemüveget hordok. A szaktudás mellett ehhez jó szem is szükséges. Inkább én lássam meg a hibát, mint a vevő reklamáljon. Kép, szöveg: Jávor Péter Szakszervezeti bizalmi a IV-es öblösüveghutában Az üveggyártó automata gép az öblösüveghuta szíve. Működése a termelés ütemének a meghatározója. Éppen ezért nem kevés azoknak a felelősségük, akik itt dolgoznak. Nem is köny- nyű a munkájuk, mert az izzó üvegtől átforrósodik a levegő, a gép működésétől nagy zaj keletkezik, a forró szerkezeteken pedig olajgőz képződik, s mindez napi 8 órai munkaidő alatt eléggé megviseli őket. Az Orosházi Üveggyár IV-es öblösüveghutájának automata gépén a Béke Szocialista Brigád 12 tagja (egy főgépész, öt gépész és hat gépkezelő dolgozik. Szakszervezeti bizalmi Tolnai József, aki Szántó István géptechnológus (művezető) partnere. Tolnai József a kettőjük közötti kapcsolatot jónak tartja: — Általában egyezik a véleményünk, ha béremelésről, jutalmazásról, vagy például normakarbantartásról van szó. Néha vitatkozunk ugyan, de végül is megegyezünk. Alapjában véve azonos az érdekünk: minél jobb termelési eredményt érjünk el — állapítja meg. — Gondolja, hogy a bér- temelés, vagy a jutalmazás is kapcsolatban áll a termelés eredményességével? — Feltétlenül. Az igazságos, a munka és magatartás szerinti elbírálás alapján történő anyagi elismerés a jó közérzet alapja. Ebben a brigádban keménykötésű emberek dolgoznak, nem tűrnék el az igazságtalanságot. „Osztás” előtt megbeszéljük a dolgot, s tulajdonképpen én a többség akaratát közvetítem. — A „kisebbség” nem sértődik meg? — Gyakorlatilag nincs „kisebbség”, mert mindig sikerül közös véleményt kialakítanunk. Egyébként is valamennyien törekszünk jól dolgozni, mert a brigád a munkája szerint kap pénzt. És csak az üveggyári keresetünkből élünk, mert éppen elég 8 órát tölteni a gépnél. Utána nem vállalunk valamilyen másodállást vagy mellékfoglal- kazást, de még kontárkodást sem. — Nem tudnak könnyíteni a munkájukon? — Az évek során szerzett tapasztalatok alapján javult a helyzet. Mi magunk is újítunk, ésszerűsítünk, amit — mint szakszervezeti bizalmi — nagyon fontosnak tartok. Okosan, fegyelmezetten dolgozni! — ez a lényeg, aminek egyebek közt köszönhetjük, hogy négy év óta baleset nem fordult elő. Januárban néhányszor áramkimaradás miatt állt a munka. Mindenki türelmetlenkedett. így számoltak: egy perc alatt 30 pezs- gős üveg készülhetne, aminek egyenként 5 forint az ára. A veszteség tehát percenként 150 forint volt. Előfordult, hogy egész műszak alatt csak várakoztak, közben persze a kemencét fűtötték, mert azt nem lehet kihűlni hagyni. Az áramkimaradásból (ami nem az üveggyár hibájából eredt) társadalmilag is nagy kár származott. Erről Tolnai József így beszél: — Az igaz, hogy minket •közvetlenül a keresetünk érint. Teljesítménybér van, ha áll a munka, arra az időre csak az előző hónapok átlagkeresetének 80 százalékát kapjuk. Ez helyes is. Nem szemmérték alapján fizetnek bennünket. A baráti kapcsolatok sem számítanak. De azért nem felejtkezünk meg a társadalmi érdekről sem, amely ugyancsak visszahat ránk. Mert minél gazdagabb az ország, annál „többet ér” a forint. De nemcsak a termeléssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik Tolnai József. Bizalommal fordulnak hozzá a társai akkor is, amikor valamilyen gondjuk, bajuk van. Például Kaszaperen a belvíz miatt veszélybe került Lenti András háza is. Szivattyút kért a vállalattól, amit meg is kapott, közben azonban a vízelvezetést helyben megoldották. Családi házat épített Kunstár Pál. Szabad idejében ment az egész brigád segíteni. Mint ahogy másnak is segített. Betegség ritkán fordul elő. Ha valaki mégis táppénzes lesz, többen meglátogatják. Szükség esetén szakszervezeti segélyt is kap. A tanulást is fontosnak tartja Tolnai József. — Értelmes ember jobban tud dolgozni, megérti a körülötte végbemenő események összefüggéseit és még a viselkedése is más, mint az elmaradottaknak — mondja, és sorolja: — Vala- menyien részt veszünk párt-, szakszervezeti, vagy KISZ politikai oktatásban, Tóth Antal 5 hónapos pártiskolát végez, Kunstár Mihály gépész tanfolyamra, Kunstár Pál marxista—leninista középiskolába jár. És mindnyájan olvasunk szakirodalmat, egy-egy kérdést pedig meg is beszélünk. Lényegében tehát elégedett Tolnai József. Csak azt hiányolja, hogy manapság ritka az erkölcsi elismerés. Még olyankor is elmarad, amikor kitesz magáért a brigád. Pedig igazán jól esne legalább egy jó szó mindenkinek. Pásztor Béla > ♦ ♦ ♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦' #4 Az MMG Automatikai Művek a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézettel közösen új, hordozható műszert fejlesztett ki a Diesel-motorok kipufogó gázának ellenőrzésére. Rövidesen megkezdődik a sorozatgyártás is. A képen: egy kamion motorjának ellenőrzése (MTI-fotó — Soós Lajos felvétele — KS)
