Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

1979. január 14., vasárnap Barátaink életéből * • • Üzenet Psaryból Interszputnyik a gyakorlatban Vagy tíz hónapja valaki megajándékozott egy színes plakáttal. Akkor még nem sejtettem, hogy kézzelfogható közelről is szemügyre vehetem a plakáton megörökített antenna hasonmását. A színes felvételen ugyanis az első magyar űrtávközlési földi állomás, a taliándörögdi an­tennája látható, ehhez hasonlót építettek a lengyelek — szovjet szakemberek segítségével — Psaryban. A parányi települést ne keressék a nálunk haszná­latos térképeken. A Kielcétől légvonalban nem túl messzi völgybe órányinál is hosz- szabb erdei úton jutottunk el — emberi településnek nyomára sem bukkanván, már-már az eltévedés ve­szélyétől féltünk, amikor . .. És most kérem, ne várjanak elragadtatott, meglepetésről tanúskodó felkiáltó monda­tot. Nem, a Psary-beli földi állomás nem külső látványá­val nyűgözött le. (Erősen emlékeztetett a magyar pla­káton levő képre: völgy, melyet dombok árnyékolnak, védenek az elektromos s egyéb zavaroktól, s a völgy­ben korong alakú épület, tetején 12 méter átmérőjű parabolaantennával. Egyéb­ként pedig csend. Az épü­letkorongon kívül, s a fala­kon belül is. De úgy is mondhatnám: nyugalom. A hanggá, képpé transzponál­ható jelek a legnagyobb „nagyüzem idején is észre­vétlenek.) Szóval nem a váratlanul előbukkanó űrtávközlési föl­di állomás látványa, még csak nem is berendezések rejtélyes-talányos, a kívül­álló számára megfoghatatlan bonyolult rendszere kelt tiszteletet az emberben. Aki ráadásul pontosan tudja, hogy az ott dolgozók számá­ra mindaz milyen egysze­rű ... Ami miatt a Psaryban el­töltött fél délelőtt számom­ra maradandóan izgalmas élmény, az egy akár szok­ványosnak is mondható, udvariassági gesztussal kez­dődött. Szíves kalauzt kap­ván kísérőül, már végigjár­tam az állomás majd min­den helyiségét, amikor egy — bocsánat az egyszerűsíté­sért — nagy szürke fém­szekrény előtt megálltunk. „Akar beszélni Magyaror­szággal?” — kérdezte kísé­rőm. Költői kérdés volt, már nyúli is a kapcsolóhoz, mik­rofonhoz, s hívta a talián- dörögdieket. Amikor a kubai VIT-ről sugárzott műsort az Inter­szputnyik rendszer műhold­jainak követítésével a ma­gyar televízió, vajon miért nem dobogott a torkomban a szívem? S miért reszket az ember mikrofont tartó keze Psaryban, amikor üd­vözletei küld az otthoniak­nak? A mosolyogni való el­fogódottsággal kimondott szavak, szavaim — a má­sodperc negyedrésze alatt jutottak haza. Hosszú utat tettek meg. Megjárták az űrt. Grönland felett, Psary- tól 40 ezer kilométerre volt a' Molnyija műhold, mely vevőantennájával felfogta, s rögtön küldte is vissza a je­let, hogy 0,26 másodperc múlva Taliándörögdön hall­ják is a Lengyelországból küldött magyar szót. Ugye, egyszerű? Pedig ez az űr- távközlési állomások és mű­holdak rendszerének lénye­ge. Valamivel szakszerűbben fogalmazva: az Interszput­nyik nemzetközi szervezetbe lépő országok — Magyaror­szág az egyik alapítótag volt 1971-ben — kontinensek kö­zötti távközlési összekötte­tést létesíthetnek, műhold segítségével. A Psaryban működő első lengyel földi állomás, tévé- és rádiómű­sorok vételét, közvetítését, telefonbeszélgetések továb- bitását teszi lehetővé. Az építkezés — szovjet tervek alapján — 1973 áprilisában kezdődött, s a tervezett 33 hónap helyett 18 hónap alatt fejeződött be: Lengyelország felszabadulásának harminca­dik évfordulója tiszteletére. Az Interszputnyik rendszer fenntartói úgy tervezik, hogy a mostani, naponta kétszeri és csupán néhány órányi üzemidőt (amíg a Molnyija például a psaryi földi állo­más látóterében tartózkodik) 24 órás kapcsolattá bővítik újabb műholdak fellövésé­vel. A fejlődés másik útja sem áll messze a megvaló­sítástól: hogy ugyanis vala­mennyi földi állomás egy­idejűleg kapcsolatot teremt­hessen az Intelsat-rendszerű műbolygókkal. De a jelennél maradva: a földi állomás kibocsátotta jelet a kozmikus állomás ál­landóan a földre irányított antennájával veszi, s más frekvencián — egy lámpaiz­zó energiájának megfelelő erősséggel — vissza is kül­di a földre. Ahol aztán a különleges mechanizmusok — teleszkópszerű berendezé­sek — segítségével, nagy pontossággal irányított an­tenna az űrből érkező pará­nyi jelet 200 ezerszeresére erősíti. Miért szükséges ez a nagymértékű erősítés? A jel több tízezer kilométert fut be — tehát legyengül, s el­veszne a környezeti „ártal­mak” sokaságában, ha nem alkalmaznának ilyen nagy nyereségű, az antenna saját zajszintjének csökkentését folyékony nitrogénes hűtés­sel — 200 Celsius fokon el­érő berendezést. így lehetséges az — meg az­tán követelmény is —, hogy a távoli földrészekről érke­ző telefonhang ugyanolyan jó minőségű legyen, mintha csak a város másik felében vette volna fel partnerünk a kagylót. Psaryban azon a szeptem­beri délelőttön éppen nem futott tévéközvetítés a be­rendezéseken, de már ké­szültek a nemzetközi meg­állapodás szerinti délutáni programra. A monitorokon látható kép afféle próbamű­sor volt: ellenőrizték, ponto­san követi-e a komputer ve­zérelte antenna a Molnyiját. Ha egyébként az automati­kus „követésiben zökkenő támadna, a tartalékberende­zésre vagy kézi vezérlésre kapcsolhatnak át a földi ál­lomás ügyeletesei. „Ugye érti?” — fordult hozzám szíves kalauzom a Psary-beli ismerkedés vé­gén. Andzrej, utam tolmács­kísérője, a lengyelül feltett kérdést kissé hosszabbra fordította. Hozzátette ugyan­is, hogy bár mindent lefor­dított, de ugyan ebből az egész rendszerből csak any- nyit ért: itt valami ördön­gösséget szelídített az ember a kezéhez. Ebben egyetértet­tünk. Pálfy Katalin Leningrádi porcelán A nagy orosz tudós, Lomonoszov nevét vi­selő leningrádi porcelángyár évente több mint egymillió darab porcelán edényt készít 400 különböző formában. A kecses kávés- és teáskészletek, dekoratív vázák, étkészletek, művészi szobrocskák hosszú évek óta világ­hírnévnek örvendenek. A gyár története egyben az orosz porcelán- gyártás útját is jelképezi. Alapításakor, 230 évvel ezelőtt Oroszországban az első, Európá­ban pedig az egyik legnagyobb volt. Csak­nem két és fél évszázados fennállása alatt a porcelánkészítő mesterek és művészek több nemzedékét nevelte. A gyár termékei hosszú időn keresztül a felső tízezrek asztalának díszei voltak. A gyár új története a Nagy Októberi Szocialista For­radalom után kezdődött. A szovjethatalom első éveiben a gyár termékei magukon visel­ték a művészet demokratizálódásának nyo­mait. Az utóbbi évtizedekben a gyár jelentős mértékben bővítette az előállított termékek mennyiségét és fajtáit. Számos technológiai folyamatot gépesítettek. Az országban először itt vezették be a gyorsított égetési eljárást.- Mindez lehetővé tette, hogy jelentős mérték­ben növeljék a szovjet és külföldi piacokon egyaránt keresett termékek mennyiségét. Az ilyen szamovárral öröm a vendégvárás (Fotó: APN — KS) Fiatalok gyára Kubában A nuevitasi „Októberi Forradalom” műtrá- Az üzem modern termelőberendezései is szov- gyagyár modern épületei jet segítséggel készültek (Fotó: Prensa Latina — MTI — KS) Amikor a nuevitasi mo­dern műtrágyagyár építését elkezdték, a leendő munkás­gárda átlagos életkora mind­össze 23 év volt. Még ma­napság is, amikor az üzem­ben már majdnem kétezren dolgoznak, az átlagéletkor csak 25 év. A dolgozók kö­zül kb. 340 a nő. A gyár Kuba északi part­vidékén, Camagüey tarto­mányban található. Rend­ben tartott virágágyásaival, széles járdáival alig emlé­keztet nagyüzemre. Az „Októberi Forradalom” gyárra leginkább az a haté­konyság jellemző, amelynek segítségével többször is si­került az eredeti termelési terveket túlteljesíteni. Kuba három nitrogén-műtrágya gyára közt kapacitását te­kintve a nuevitasi a máso­dik helyen áll. Évi termelése 94 300 tonna nitrogén-mű­trágya. A létesítményt szov­jet mérnökök tervezték és a 94 millió peso beruházási költséget is a Szovjetunió vállalta. Az 1969-ben meg­kezdett építkezésen 300 szov­jet szakértő dolgozott, a termelést 1975-ben kezdték meg. Négy gyáregységben folyik a munka, az előállított anya­gok : szalmiák, salétromsav, ammóniumnitrát és karba- mid. (Ez utóbbi kettő a vég­termék.) Az üzemhez tarto­zik még egy műtrágyakeverő és számos kisegítő egység is. Az „Októberi Forradalom” gyárban a dolgozóknak több­féle szolgáltatást biztosíta­nak; a hatalmas ebédlőn kí­vül korszerű, 500 személyes mozi, mosoda áll rendelke­zésükre, egészségügyi ellá­tásban részesülnek és sport- létesítményeket vehetnek igénybe. A gyár fiatal szakemberei közül 13-an kapták meg újí­tásukért az ország legkivá­lóbb mérnökeinek adomá­nyozható „Jövő Építője” ki­tüntetést. (szegő) Közös erővel a szocialista közösség­hez tartozó államok gazdasági kapcsolatai­ban mind jelentősebb szere­pet játszik a tisztán kereske­delmi kapcsolatokról a ter­melési és tudományos-mű­szaki kooperációra és szako­sításra, a kétoldalú és sok­oldalú gazdálkodó szerveze­tek és tudományos kollektí­vák létrehozására, fontos népgazdasági objektumok közös építésére, majd közös használatára való áttérés. A KGST-tagállamok nagy figyelmet szentelnek az ész­szerű munkamegosztás fej­lesztésének, a nemzetközi szakosítás és kooperáció bő­vítésének. így például a gépgyártásban a szakosítást és a kooperációt főleg a mezőgépek és traktorok, a könnyű- ég élelmiszeripari gépek, a gépkocsik, az eme­lő-szállító berendezések stb. termelésében szervezik meg. Ennek révén az egyik vagy másik termékfajta kibocsátá­sára szakosodó ország nem­csak önmaga, hanem más KGST-tagállamok számára is termelve, optimális mére­tűvé fejlesztheti az adott termelést, csökkentheti a kis szériákban való gyártást, nö­velheti a gazdasági haté­konyságot. Ez gazdasági nye­reséghez vezet és az adott ország és partnerei így töké­letesebb és olcsóbb terméket tudnak felhasználni komplex fejlesztési programjaik meg­valósítása érdekében. A KGST-tagállamok által közösen megoldandó legfon­tosabb problémák egyike a népgazdaság tüzelőenergeti­kai és nyersanyag-források­kal való ellátása. Arról van szó, hogy a KGST-tagálla- mokban a természeti kincsek rendkívül egyenetlenül osz­lanak meg. A Szovjetuniót kivéve gyakorlatilag egyet­len testvéri állam sem ren­delkezik ásványi nyersanyag­ból és fűtőanyagból, hogy úgy mondjuk, kielégítő „vá­lasztékkal”. Ebből adódik a Szovjetunió,különleges szere­pe a szocialista világpiac tü­zelő- és nyersanyag-ellátásá­ban. Még az ötvenes évek közepén ásványi nyersanyag­ból, fűtőanyagból és fémek­ből a KGST-tagállamok együttes kölcsönös szállítá­saiban a Szovjetunió mint­egy 40 százalékban részese­dett, addig a hetvenes évek közepére ez a hányad körül­belül kétharmadra növeke­dett. Az előző ötéves terv során a Szovjetunió mintegy 550 millió tonna egyezmé­nyes tüzelőanyagot szállított a testvéri országokba, a fo­lyó ötéves tervben pedig ezek ,a szállítások körülbelül 800 millió tonnára emelked­nek. Ennek a mennyiségnek mintegy a felét alkotja a kőolaj és termékei. A KGST-tagállamok im­portszükségleteiket kőolajból, földgázból, nyersvasból, vil- Lamosenergiából csaknem teljesen,. olajtermékekből, hengerelt fémekből, foszfor­tartalmú műtrágyából há­romnegyed részben, gyapot­ból, kőszénből, mangánércből háromötödrészben, vasércből 90 százalékig, fűrészárukból 80 százalékig szovjet szállít­mányok révén fedezik. A Szovjetunió hosszú távú tüzelő-, nyersanyag- és ener­getikai programját teljesítve kénytelen megfelelő területi­termelési komplexumokat lé­tesíteni, főleg a keleti és északi kerületek erőforrásai­ra támaszkodva, ami foko­zott volumenű beruházásokat tesz szükségessé. Ezeket a körülményeket figyelembe véve a többi érdekelt KGST- tagállamok aktívan részt vesznek ennek ,a programnak a megvalósításában. a kurszki mágneses anomália külszíni bá­nyáiban csehszlovák és NDK-gyártmányú, hatal­mas, forgótárcsás komplexu­mok, lengyel meddőszállító­kocsik, NDK-beli villanymoz­donyok dolgoznak. Közös erővel épül az orenbuigi gázvezeték, az Uszty- Ilimszk-i cellulózgyár. A munkálatok befejezése után minden résztvevő megkapja a megfelelő részt a nyers­anyagból, vagy a készter­mékekből. Jurij Goncsaruk Csehszlovákia Hz első földművelők A közép-csehországi Byla- ny falucska környéke évek óta Európa egyik legnagyobb régészeti lelőhelye. A régé­szek a 7000 évvel ezelőtt élt, már akkoriban földművelés­sel foglalkozó emberi kultúra nyomára bukkantak. A lele­tek tanúsága szerint az itt élő embercsoport sajátos vándoi»-földművelésseI fog­lalkozott. Amint egy földda­rab termőereje kimerült, új helyen létesítettek falut, majd később visszatértek az egyszer már megművelt te­rületre. A 120 hektárnyi területen végzett ásatások négy tele­pülést tártak fel ebből a korból. Egy-egy falu 10—12 kunyhóból állt, ezekben 200 —250-en laktak. A feltárt 130 kunyhóban agyagedényeket, kőszerszá­mokat találtak. Ennek az ásatásnak a közelében az időszámítás előtti 4. évezred lakóinak nagy kiterjedésű temetkezési helyét találták meg a közelmúltban. Eddig 27 sírt tártak fel itt. A leletek választ adnak ar­ra, hogyan honosodott meg a földművelés Európában. A cseh régészek szerint a dél­keletről érkezett népek te­remtették meg ezeken a tá­jakon a földművelő gazdál­kodást. Mongólia B Gandan-kolostor ritkaságai A mongol kultúra egyik fellegvára a 339 éves Gan­dan-kolostor, amely értékes ritkaságokat tár a látogatók elé. Az ország legnagyobb múzeumaként számon tartott intézmény nemcsak ősi se­lyemfüggönyeiről, porcelán szobrocskáiról, a buddhista művészet egyedi darabjairól nevezetes, hanem ősi könyv­táráról is. Egyedi kéziratok, buddhista művek XVII. szá­zadi fordításai, a mongol lá­mák életéről, munkájáról szóló művek elégítik itt ki a múltat kutató tudósok ér­deklődését.

Next

/
Thumbnails
Contents