Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
1979. január 14„ vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK forintos fejlesztési alapjából — eddig összesen 300 ezer forintot, de nagyon sok még, ami kellene rá. Itt van azután a könyvtár gondja. Az ugrai községi könyvtár erre a célra alkalmatlan, használhatatlan, dohos, föntről beázó, lentről meg nedvesedé épület; télen csak egy kis helyiséget lehet fűteni. — Nemrég lett kifestve, s már így néz ki — mutat a falakra a könyvtáros. — Ahányszor bejövök, nekilátok takarítani... Egy majdan felépülő ugrai könyvtár lenne hivatott arra is, hogy nevével, olvasóvá nevelő munkájával, s esetleg egy emlékszobával is tisztelegjen Szabó Pál örökségének. ö nemcsak az ugraiaké, de a könyvtár gondja egyelőre — úgy látszik — csak az övék. S a sok „nincs” közt nagyon fáj még ennek a községnek valami: művelődési házuk sincsen. * * * Ebben a néhány sorban csak dióhéjba foghattam azt, amit láttam, hallottam: milyen tenger gonddal küzd egy periférián fekvő, útta- lan utak végén megbújó apró falu. Ki ne hallott volna a baranyai, elnéptelenedett Gyűrűfű sorsáról? Ki ne tudná, hogy megoldásra váró társadalmi kérdéseink között az egyik legelső a kisközségeké?... Pénz pénzt fiadzik — igaz. Arra, oda kell invesztálni, ahol többen vannak, ami a nagyobb hasznot hozza — ez is igaz. De ennek a társadalomnak egyik legfőbb, s igaz törvénye, hogy segít a rászorultakon. Varga János Hogyan tovább, kisközségek? „Ide két isten kellene” képzett szakkádere számára építenek... Kormány Ernő párttitkárnak és Kiss Ernő tanácselnöknek is ezzel rokon az egyik legnagyobb gondja. Egymás szavába vágva beszélnek, indulatosan. Elmennek a cégek, elmennek a szakemberek. A halgazdaság eddig se nagyon tudott jól képzett szakembert: vezetőt, középvezetőt szérezni. Mi lesz ezután, ha mindenért a központba: Muronyba kell menni ? Márpedig menni kell, annyi a gond, a feladat, amivel a tanács egyedül képtelen megbirkózni. És ha nem tud, mindig egy okkal több arra, hogy ne sokáig maradjon, aki mégis erre vetődik. Mint a legutóbb is ... Egy frissen érkezett fiatal szakember az első fuvart még lerakodta, de a másikkal, amelyikkel a felesége jött, már fordultak is vissza ... Lám, önmagába tér vissza, s mindig erősebb a gond. Olyan, mint az örvény: segítség nélkül nem lehet belőle kilépni. Nem leszünk Gyürüfű! Legelőbb is itt van a vízellátás, a csatornázás. Évek szívós munkájával „összespórolt” rá a tanács — évente nem több, mint 140 ezer Nomen est omen — tartja a régi mondás. Biharugra sorsa benne van a nevében. Ez a sors — mint csaknem minden emberi lakóhelyé — a messzi múltból ível a mába. Illő tehát elmondani legaláb a fiatalok kedvéért — a korosabbaknak meg emlékeztetőül —, hogy volt a régi Magyarországon egy Bihar megye, s erről kapta nevét a hozzánk kerülő negyedében fekvő egykori jobbágyfalu: Ugra is. Az ám, csakhogy ez a negyed is kétfelé vált: egyike Hajdú, másika Békés megyéhez került. Bihar széléről Békés szélére — mondta már vagy harminc évvel ezelőtt is e vidék népe, és volt is valami igaza. Elég a térképre nézni: Ugra Csabától több mint hetven, Debrecentől mintegy hatvan, s még a járási székhely Szeghalomtól is csaknem hatvan kilométer... Talajvíz negyvenig Hétfő reggel. Hét eleje, nap eleje. Az ugrai Felszabadult Föld Téesz gépüzemében járok-kelek, faggatom az embereket: mi a baj, mi a kiút, hogy kéne, mint kéne. Egyik is, másik is a község óriását, Szabó Pált idézi. Többek közt például ezt: „Ide két isten kellene, az egyik, amelyik viszi a vizet, a másik, amelyik hozza”. A személyes példák sem hiányoznak, mint éppen a legfrissebb : most készítettek alapot a kétszázezer forintért vásárolt új esztergagépnek — de a többit mondja el Homoki János üzemvezető ... — Nyolcvan centiméterre ástuk az esztergapad alapját, s a talajvíz negyvenig jött fel a gödörben!... Ezzel csak jeleztük, s ehelyütt nem részletezzük, miért volt itt nehéz a szövetkezés. (Szabó Gyula, az egyik 59-es alapítótag mondja: — Beszélhetett nekünk öt Szabó Pál is! Akkor mindenki azt hitte, hogy elvész a föld, az állat, ha szövetkezünk ...) S nem lehet azt Előtérben a szép, új postaépfilet — a háttérben álló házról viszont megfeledkezett a gazda, a malomipari vállalat... mondani, hogy ma könnyebb vagy nehezebb, annyira más természetűek a nehézségek. Tagadhatatlan például, hogy a téesz mérleghiánya, vesztesége évről évre nagyobb, dagad. De az is biztos, hogy a most látszó húszmilliós hiánynak csaknem a fele már nem adósság a szó eredeti értelmében, hanem jövőre, öt év múlva is termő, biztos befektetés. Itthagyem a falutokat nemsokára A „hogyan tovább” gondja még a fiatal, karakán és optimista téesz-elnök, a szeghalmi születésű Vigh József arcát is felhősre színezi. Miért derűlátó mégis? Mert ifjú, tetterős, képzett szakembereket szerződtetett — nem is egyet — ebbe a téeszbe, erre a vidékre, s ez nem kis dolog. Ami legalább ekkora: megkezdték egy szolgálati lakás alapozását; az első olyan lakás ez a faluban, amit a téesz egy új, A MAVAD-nak van sütnivalója: konyhakésszé válik a fácán az ugrai kisüzemben, s jó pénzért exportálják Veress Erzsi felvételei II budavári patikamúzeum A budai Várnegyed történelmi hangulatot árasztó patinás házai között, a Mátyás templommal szemben, a Tárnok utca 18. szám alatt találjuk fővárosunk gyógyszertörténeti múzeumát. A ház, amely helyet ad a múzeumi anyagnak, az egykori „Arany Sas” patika épülete. Ez a ház a XV. században épült kereskedőház. Formabontóan nem az első terembe lépek be, hanem a hátul berendezett alkimista laboratóriumba. Középkori misztikus hangulat uralkodik a hatalmas desztilláló edények között, s szemléltetik a desztillálás műveletét. E nélkül talán az alkímia sem született volna meg. Ezzel a módszerrel szerették volna az alkimisták a „quinta esentia”-t, a mindenre ható csodagyógyszert előállítani. A múzeum másik két termében a vitrinekben írásos emlékek, régi receptek, műszerek, patikamérlegek... Az egyik vitrinben fehér ko- rálltelep, amelynek porát epebajok gyógyítására ajánlják. Bizonyítva, hogy a tengerben rejlő toxinokra, gyógyító hatású anyagokra nemcsak napjaink biokémikusai figyeltek fel. Algák porából nyert készítményeket már az ókori Kínában és Japánban is felhasználtak gyógyításra. Gazdag a múzeum patikaedény gyűjteménye. Egyikmásik edénynek komoly művészi értéke is van. Az évszázadokon át alig változó öblös edények mellett a XV. században tűnt fel egy új forma: az albarello. Zömök és orsó formájú edény, közepén karcsúsodik — keleti eredetű forma. A patikamúzeum anyagát úgy rendezték, hogy tematikailag követni lehet a gyógyszerészet kialakulását Európában és hazánkban. A középkorban az Apothe- ca raktárt, később árusítóbódét jelentett. A patikában tehát a különféle eredetű (növényi, állati, ásványi) gyógyszerek mellett, cukorkákat, szeszes italokat és más árukat tartottak, mint egy „vegyeskereskedésben”. A patikust egykor speciárus- nak azaz fűszeresnek nevezték. A XVIII. századtól kezdve a szerzetesrendek patikái mellett fokozatosan szerephez jutottak a polgári gyógyszertárak is. Európában az első polgári patika alapítása Roger szicíliai király nevéhez fűződik 1140- ben. Magyarországon az 1244-től szerkesztett „Statuta Civitatis Budensis” szabályozta a gyógyszerészek jogait. Több évszázadon keresztül ment végbe egyébként az orvoslás és a gyógyszerészet különválása. A nápolyi egyetem orvosi karán, 1224-ben II. Frigyes választotta szét az orvosi és a patikáriusi tevékenységet. Ezt követően alakult ki Európában a gyógyszerészek rendje és a gyógyszertár intézménye, Magyarországon későn indult a gyógyszerészek képzése. Igaz, annakidején Mátyás király — Pozsonyt követően — Budán is tervezte egyetem létesítését, ahol gyógyszerészeket is képeztek volna, de korai halála megakadályozta ebben. Nevesebb gyógyszerészein^ így külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat. Bécsben 1644-ben már egyetemi vizsgára kötelezték a gyógyszerészeket, Prágában hasonlóan. Ebben az időben Magyarországon akadémiai képzettséget még nem írtak elő. A nagyszombati orvosi karon 1771-től a gyógyszerészjelöltek vizsgát tehettek a „magister Phar- maciae” képesítésért. A gyógyszerészek ,a bécsi egyetemen 1812-től, a pesti egyetemen pedig 1852-től nyerhettek „doctor Chemiae” címet. Ezt váltotta fel 1859- ben a „doctor pharmaciae” képesítés. dr. Hajas Margit
