Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

1979. január 14., vasárnap o ízHinm-yito A hideg idő hatására erősödik a jegesedés hazánk folyóin is. A Tisza gátjai a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság szakaszán jól ellenállnak a jeges áradásnak, így csak ellenőrzik a gátak állapotát, beavatkozásra nincs szükség. A képen: a Szigetközben hat-nyolc centiméter vas­tag jeget törnek a jégtörő hajók, hogy a hajóforgalmat, a dunai áruszállítást zavartalanul biztosíthassák Elegendő tüzelő a fűtési idény másndik félidejére A szállítási elmaradások miatt valamivel kisebb kész­lettel kezdte az évet a tü­zelőkereskedelem, mint leg­utóbb ; a telepeken tárolt csaknem negyed millió ton­nányi, 20—22 napi forga­lomhoz elegendő, szilárd fű­tőanyag azonban így is za­vartalan átmenetet biztosí­tott. A most már folyama­tos szállítások és a külön­böző intézkedések a fűtési idény második félidejére is lehetővé teszik a zavartalan tüzelőellátást. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban elmondták az MTI munkatársának, hogy a tüzelőanyag-kereskede­lem tavaly 6,4 millió tonna szilárd tüzelőanyagot adott el, másfél százalékkal többet az előző évinél. Az össz- forgalmon belül szénből ke­vesebb, brikettből viszont 7 százalékkal, kokszból 3 szá­zalékkal, tűzifából 5 száza­lékkal több fogyott. Az 1978—79. évi fűtési idény hátralevő részére, gyakorlatilag az első ne­gyedévre már megvan a la­kosság tüzelője. A Magyar Szénbányászati Tröszttel megkötött szerződések alap­ján az év első három hó­napjában 1,1 millió tonna szenet és brikettet adnak a bányászok, s a tavalyinál 25 százalékkal, 50 ezer tonná­val több tűzifát kap a keres­kedelem. Várják a már megrendelt importszeneket is, amelyek esetleges kése­delmét pótlandó a beérkezé­sig állami tartalékból hasz­nálnak fel a lakosság ellá­tására. Várhatóan folyama­tosabb lesz az utánpótlás is, miután a MÁV maximális kocsiellátást ígért, a közle­kedés zöld utat ad a tüzelő- szállításoknak. A TÜZÉP­telepek is felkészültek a szállítmányok soron kívüli fogadására, a vagonok gyors kirakására. A mostani fűtési idény végéig tehát biztosítva van a lakosság tüzelője, a ke­reskedelem már az egész évi ellátást készíti elő. A hazai bányászattal megkötötték az év végéig szóló szállítási szerződéseket is, az erdőgaz­daságokkal megállapodtak a tűzifaáru-alap bővítésében, s tárgyalnak a külföldi part­nerekkel is. Importtüzelő a korábbi évekhez hasonló mennyiségben várható, ezért egész évben érvényben ma­rad a rendelkezés, amely szerint lengyel szenet csak magyar fajtákkal fele-fele arányban keverve szolgál­nak ki. Tárgyalnak annak érdekében, hogy az idén százezer tonnával több NDK-brikett jusson a lakos­ságnak. Öntözésfejlesztés 1990-ig A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság üzemi lapjának legutóbbi számában olvas­hatunk többek között Békés megye távlati vízgazdálko­dás-fejlesztési koncepciójá­ról. Ebben a cikk szerzője, Szlávik Lajos a mezőgazda- sági vízhasznosításról a kö­vetkezőket írja: figyelembe véve azt a fontos szerepet, amelyet Békés megye az or­szág élelmiszergazdaságában betölt, a megye mezőgazda- sági üzemeinek igénybejelen­tése alapján a vízügyi igaz­gatóság 1990-ig meghatároz­za az öntözési kapacitást, összességében csaknem 64 ezer hektárt vonnak be en­nek révén újonnan az öntö­zésfejlesztésbe. A koncepciót a VI. ötéves tervre, a beruházási lehető­ségek felmérésével alakítot­ták ki az igazgatóság szak­emberei első lépésben, a má­sodik lépésben a további 10 évre pedig a vízügyi műsza­ki lehetőségek alapján ter­veztek. Legfőbb szempont­ként a fejlesztések koncent­rálását tartották szem előtt. Ennek megfelelően tervezik kiépíteni a csaknem 39 ezer hektár hatókörű NK—XIV-es öntözőrendszert, illetve mel­lette a gyula—elek—kétegy- házi, a csudaballai, a sárré­ti, a körösladányi és a bi- harugrai öntözőfürtöket. Természetesen az öntözés lehetőségének megteremtésé­vel egy időben törekedni kell az itt termesztett növé­nyi kultúrák helyes arányá­nak megválasztására. Az ön­tözésben a munkaigényes fo­lyamatok kiküszöbölésére a gépesítés kerül előtérbe, ami értelemszerűen vonatkozik a rizstelepek vízellátására is, és a csatornák gépi karban­tartására. A fejlesztési elképzelések szerint az öntözővíz-szük­ségletet továbbra is döntően a felszíni vizekből elégítik ki. Az 1975. évi 176 millió köbméteres vízfelhasználás 1990-ig várhatóan 400 millió köbméter fölé emelkedik, ami a takarékos vízfelhasz­nálásra, a vízhasznosítás fo­kozására irányítja a figyel­met. Ugyanennek az idő­szaknak a feladata a Bihar- ugrai Halgazdaság vízgond­jainak megoldása. Jó évet zárt a CITÉV Még nem készültek el a végleges kimutatások, de már elmondható, hogy a ne­hézségek ellenére sikeres esztendőt mondhat magáénak a Dél-Békés megyei Seprű­cirok Termelő és Értékesítő Vállalat. Az elmúlt évben 2 ezer hektáron termeltek cirkot a déli termelőszövetkezetek, nagyrészt háztájiban, 450— 460 vagonos mennyiségben. A felvásárlás olykor akado­zott, de a vállalat teljesítet­te kötelezettségeit — elsősor­ban külföldi partnerek felé. A termelők technológiai fe­gyelme jelentősen javult, ezért az idén az eddiginél is jobb minőségű seprűalap­anyagot állítottak elő. Még mindig sok gondot okoz a vállalatnak a felvásárolt ter­mékek tárolása. Előfordul 20 százalékos romlás is a sza­badban történő tartás miatt. Szerencsére, a kedvező érté­kesítésből származó árbevé­telek lehetőséget adnak, hogy saját erőből még ez évben elkezdjék 10, egyenként 60 vagonos .tárolószín építését. A munkák valószínűleg két év múlva fejeződnek be. A tárolótér bővítése alapot ad a további területnövelésre. A CITÉV vezetősége már most tárgyalásokat folytat az egyes szövetkezetekkel, hogy népszerűsítsék tagjaik köré­ben a seprűcirkot. Szeretnék a tavalyi termőterületet 500 hektárral növelni, nagyrészt a korábban zöldséget adó föl­dek bevonásával. Erre való­ban nagy szükség van, hi­szen a cirok még mindig népszerű a nyugati vevők körében, a piacok biztosak, s a termelt mennyiség dup­láját is el lehetne adni. S ami nagyon lényeges: olcsón jut dollárbevételhez az or­szág a seprűcirokkal. A tavalyi év derekán jártam a Hajtómű és Festékszóró Be­rendezések Gyárának békéscsabai központi telepén. Ügy adódott, hogy üres jegyzetfüzettel jöttem el onnan. A fő­mérnök ugyanis elém tárta azokat a nehézségeket, amelyek miatt a gyár jócskán elmaradt tervének teljesítésétől. „Arra törekszik mérnökgárdánk és egész kollektívánk, hogy utol­érjük magunkat év végéig” — mondta akkor a főmérnök. Bjelik Béla igazgató, Po- lonka György főmérnök és Szentesi László párttitkár 1979. január 11-én a jó ta­pasztalatok évének nevezvén 1978-at, már úgy emlékez­hetnek meg tavalyról, amely rekordot hozott a gyártás­ban. 370 milliós termelésük­kel valóban csúcsot értek el, hiszen az azelőtti kiemelke­dő évben is csak 348 milliós termelési értéket produkál­tak. A nyereségtervet is túl­teljesítették. Pedig mindket­tő veszélyben volt még a tavalyi harmadik negyedév­ben is. Hogyan állt elő ez a helyzet? Import helyett szakértelem — Az import elégtelensé­ge miatt — mondja Polon- ka György. — A gyárban folyt a termelés, de külön­féle egyedi műszerek hiánya, vagy rossz minősége hátrál­tatta a több millió forintos értékű berendezéseink vég­leges elkészítését, s exportra szállítását. Képzelje el, vagy 16—20 milliós érték áll a raktárban csak azért, mert egynéhány ezer forintos ér­tékű alkatrész hiányzik! Be- szerezhetetlennek tűnt pél­dául egy mérőszabályozó műszer tekercse. Ebben az importálás is csődöt mon­dott. A meglevő importból származó tekercsek beépí­tésével egyszerűen nem mű­ködött a berendezés. Kitű­nő mérnökgárdánk azon­ban megtalálta a megoldást. Újhelyi Péter és társai ki­számították és kikísérletez­ték a szükségletnek meg­felelő méretű, menetszámú, szigetelésű stb. speciális tekercset és ennek számí­tásai alapján kerestük fel a gyulai relégyárat. A gyu­laiak készek voltak segíteni abban, hogy a mintegy 35 milliós értékű vezérlőberen­dezésünk, mely eddig e te­kercsek hiányában nem volt szállítható, hamarosan ex­portálásra alkalmas legyen. Nos, ha valamit a „belső tartalékok feltárásának” nevezünk, akkor erre konk­rét példa a hajtómű mér­nök- és technikusi gárdá­jának aktivizálódása, az az alkotó és értékteremtő cse­lekedet, mely végül is pó­tolta az importtekercsek hiá­nyát és 35 milliós export- szállítás határidős lehetősé­gét teremtette meg. A belső tartalék kibontakozása ez esetben a szakértelem érvé­nyesülését jelentette a mér­nökökön, technikusokon túl a fizikai dolgozók tevékeny­ségében is, akik az év köz­beni elmaradást úgy pótol­ták, hogy a negyedik ne­gyedévben dupláját teljesí­tették a tervnek. Hz együttműködés ereiével De ugyanilyen belső tar­talék-felhasználásának szá­mít az is, hogy a már meg­tervezett, jó tekercsek elő­állításáért nem kellett a hajtóművek vezetőinek vé­gigbarangolniuk az országot gyártókapacitást keresve. Megyén belül akadt üzem (a gyulai relégyár), amelyik vállalta a speciális teker­csek gyártását! — Más területen a Hír­adótechnikai Vállalat csabai gyára segített ki bennünket — folytatja a főmérnök. — Röviden: a festőberendezé­seknél levő aggregátkocsi speciális transzformátorá­ról volt szó, amit nem tud­tunk sehol sem beszerezni. Rögzítettük kívánalmainkat, és a kivitelezésben segített a híradótechnika csabai gyára. Ezzel 12 milliós szov­jet export határidőre törté­nő teljesítése vált lehetővé. Az elmondottakból kitű­nik, milyen nagy lehetősé­ge és egyben jelentősége is van a megyei üzemek egy­mást segítésének. Ez is egy olyan belső tartalék, amit a jövőben jobban ki lehetne használni. Nem kisebb a jelentősége a termelést vég­ző és irányító dolgozók jó együttműködésének sem! Ez ugyancsak jó hajtóereje a közös feladatok ellátásá­nak. . S ez nemcsak az anyagi­akra vonatkozik. Példa er­re a következő: az Árva, vagy a Frankó termelőbri­gád a tervrajzok szerint el­készíti munkáját. Ám kide­rül, hogy az összeállított szerkezet mégsem működik. Pedig minden „benne van”, ahogyan azt előírták. Mi hát' a hiba? Nem lett volna kötelességük (keressék az okot a műszakiak), mégis ezt kutatták a ZIL mártó­festő sor elektromos auto- matikájának elkészültekor is, ami nem akart sehogyan sem működni. Sok fejtörést okozott Frankóéknak, míg rájöttek: a beszerelt relék nem megfelelő minőségűek. Hozzáértésükkel, szakmai tapasztalatukkal azt is ki- ókumlálták, hogy milyen mértékben kell megváltoz­tatni a relék tápfeszültségét. Aztán a Frankó-kollektíva előállt ezzel a javaslattal. A műszakiaknak már nem volt más dolguk, mint hogy bejegyezzék a dokumentá­cióba a változtatásokat. És az eredmény: egymillió fo­rint értékű, addig használ­hatatlannak vélt relét meg­mentett a brigád. „Frankó” munka volt! — A mi pénzünkről, érde­keinkről van szó, ha szoro­san nem közvetlenül ránk is tartozik valamely prob­léma megoldása. Ennek se­gítése azonban úgy érezzük, erkölcsi kötelességünk — vélik a szocialista brigádta­gok. így vélekedik a volt szö­vetkezetben a Simon Péter vezetése alatt dolgozó laka­toskollektíva is, amelynek tagjai öntevékenyen bi­zony már sok elnézett terve­zési hibát korrigáltak szak­mai ismereteik révén. Ezzel is magyarázható, hogy ta­valy 15 százalékkal szorítot­ták le a selejtet. Nő az igény — nő a teljesítmény . A gyár vezetősége sokféle­képpen ösztönzi helytállásra a dolgozókat. A darabbér­rendszer bevezetése maga is ezt szolgálja. Ezentúl egy- egy meghatározott munka elvégzésére meghatározott céljutalmakat tűznek ki. Ta­valy csaknem félmillió fo­rint jutalomban részesültek ilyen módon a fizikai dolgo­zók. De ösztönöz a jó mun­kára a lehetőség is, hogy szakmailag nincs „plafon” a továbbképzésben, ezt min­den erővel támogatja a gyár vezetősége. Ügy tartja — és ez nemcsak a Frankó, az Árva brigádok esetében bi­zonyosodott be —, hogy jó minőségű munkát csak meg­felelően képzett szakembe­rekkel lehet elérni. Ezért aztán a fizikai dolgozók te­kintélyes hányada vesz részt a szakmai továbbkép­zésben. A Frankó brigád­ból például heten technikusi minősítő vizsgán vesznek részt a közeljövőben, de sorolhatnánk tovább a mű­szaki egyetemre járó, vagy jelentkező fizikai dolgozók névsorával, az érettségizőké­vel stb. Az élet, a sokasodó fel­adatok követelik a szakmai hozzáértés fejlesztését, kü­lönben nem tudnának meg­birkózni olyan közbejövő munkákkal, amelyekre be­csületből sem lehet azt mondani, hogy „nem vállal­juk”. Ilyen volt a múlt év­ben például, hogy a paksi erőműtől kértek tőlük sür­gős támogatást hajtóberen­dezésekben. A Ganz-MÁ- VAG részére a darukhoz szükséges hajtóművek el­készítését kérték. Még a győri új színház is sürgős segítségért fordult hozzájuk, nem sokkal a megnyitása előtt, hogy már kitűzték a nyitás dátumát, de a zsinór­padlás mozgatását még nem sikerült megoldaniuk. Bé­késcsabáról érkezett Győr­be a megoldás. S mindez egyben azt is jelentette, hogy a hajtómű­vet kibocsátó kollektíva Kovács Pál vezetésével ta­lán a legjobb munka- és üzemszervezést valósította meg a gyárban: minden igényt kielégítettek és tervü­ket 115 százalékra teljesí­tették. Hajtóerőivé váltak a csúcseredményeknek. Varga Dezső Harmincféle műszert szerel össze az ATOMKI elektronikus osztálya. A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atom­magkutató Intézetének elektronikus osztályán harmincféle műszert gyártanak. A műszerek modulrendszerben készül­nek, így az egységek csoportosításával különféle céloknak megfelelő berendezéseket lehet összeállítani. A képen: elő­készületi munkák a nyomtatott áramkörök készítéséhez (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Hajtóerő a hajtóműnél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents