Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
Magyarország ’79 — Münchenben a 1979. január 14., vasárnap Üzletház Sarkadkeresztúron Tanácsi határozatok nyomában A három város egyike: Békés Sarkadkeresztúron, ebben az alig 2 és fél ezer lakost számláló községben a napokban 400 ezer forintos költséggel felépült takarékszövetkezeti üzletházat adtak át. E pénzintézetnek több éven át a községi tanács adott helyet — hallottuk Szelezsán Pétertől, az immár 11 községre kiterjedő Kétegyháza és Vidéke Takarékszövetkezet elnökétől az avató ünnepségen. A községi tanácsházán egyetlen szoba volt erre a célra, de már hosszabb idő óta nem felelt meg a több irányú pénzügyi szolgáltatás zavartalan végzéséhez. A mostani új üzletház megépítésére azonban csak 1978. január 1. után kerülhetett sor. Vagyis azt követően, hogy a mezőgyáni takarékszövetkezet — melynek kirendeltsége volt a sarkadkeresztúri— egyesült a kétegyházival. Az építkezést több mint 20 ezer forintot érő társadalmi munkával segítették a takarékszövetkezet dolgozói, és a helyi intéző bizottság tagjai. Ók ásták ki az alapot, készítették el a szennyvízderítőt. Az általános iskola úttörői közül több mint húszán segítettek a cserepek adogatásában, hogy a rossz idő beállta előtt tető alá kerüljön az új üzletház. A Kétegyháza és Vidéke Takarékszövetkezet sarkadRutin, megfelelő szervezési készség és alapos emberismeret nélkül aligha lehetne eleget tenni azoknak a szerteágazó feladatoknak, megbízatásoknak, amelyekkel szinte naponta találkoznak a népfrontmozgalom tisztség- viselői, illetve aktivistái. Az a HNF-titkár, aki több mint 20 évet töltött el pedagógus- pályán, bizonyára rendelkezik már az új munkakörében jól kamatoztatható tapasztalatokkal, s a közéleti tevékenység folytatásához szükséges felkészültséggel. Több éves ismeretség után alakult ki bennem Banadics Antal- néról, a békéscsabai népfront városi bizottságának titkáráról ez a vélemény. Ezt a mindig tettre kész és mindenkihez udvarias, kedves asz- szonyt sosem hallottam panaszkodni, pedig nemegyszer szolgáltattak volna okot erre hol a szubjektív, hol meg az objektív körülmények. Alighogy leültünk beszélgetni, lelkesedéstől kipirult arccal újságolta, hogy a közelmúltban kedvezően értékelte az MSZMP városi szervezete a népfrontbizottság munkáját, és egyúttal megbeszélték a mozgalom további feladatait is. Elöljáróban egy dologra voltam kíváncsi: mi a titka annak, hogy egy háromgyermekes családanya nemcsak otthon, nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is — különböző társadalmi munkákat vállalva — nagyszerűen helytállt. — Mikor és hol kezdett tanítani? — Pedagógusi pályafutásomat 1953-ban Füzesgyarmaton kezdtem, majd egy év múlva átkerültem Békéscsabára, a 2-es számú iskolába, ahol 1974 végéig tanítottam az orosz nyelvet. — És a család? — Férjem szintén pedagógus. Legnagyobb szenvedélye az új szemléltetőeszközök és a szakmódszertani kísérletek kimunkálása. Nem kis örömet okozott, amikor 1974- ben megkapta a Kiváló Újító kitüntetést. Gyermekeink közül Katalin óvónő lett, Antal villanyszerelőként dolgozik és Attila most a műszaki egyetem végzős hallgakeresztúri kirendeltségének új üzletházát Debreczeni Sándor, a községi tanács elnöke adta át rendeltetésének. Balkus Imre Egészségügyi vetélkedő „Örsünk barátja: Makk Marci” címmel egészségügyi vetélkedőt hirdetett kisdobosoknak és úttörőknek az Országos Egészségnevelési Intézet, a Magyar Úttörők Szövetsége támogatásával. A pályázatra gyermekközösségek: kisdobos- és úttörőőrsök jelentkezhetnek. Részvételi szándékukat levélben tudathatják az Országos Egészség- nevelési Intézettel, Budapest VI., Népköztársaság útja 82. Ezzel egyidejűleg arra kérik a gyerekeket, hogy írják meg, miért szeretnének az egészséget jelképező Makk Marci barátai lenni, s válaszoljanak arra is, milyen három közös cselekedetet vállalnak egészségük megőrzése érdekében. A szervezők rövid időn belül minden őrsnek — ugyancsak levélben — válaszolnak. A megvalósult tettekről, beszámolót is várnak, s ennek alapján döntenek a pályadíjak, könyvek, diafilmek, játékok odaítéléséről. tója. Egyébként három unokánk van.:. — Segített-e otthon valaki a gyermeknevelésben? — Nem. Férjemmel magunk neveltük őket. Akkoriban nem lehetett gyermek- gondozási szabadságra menni. Nagy szerencsének köszönhetjük, hogy gyermekeink nem betegeskedtek, s amint visszaemlékszem, a 20 év alatt én is mindössze csak pár napig voltam táppénzen. — A nevelők munkája az oktatási órákkal még nem fejeződik be. Miből állt a délutáni és az esti elfoglaltság? — Otthon, a családban mindenkinek megvolt a maga tennivalója, vagyis felosztottuk egymás között a munkát. A tanítási órákon kívül sokat segítettem azoknak a diákjaimnak is, akik sikeresen szerepeltek a városi és a megyei orosz nyelvű versenyeken. Elég sok tanítványomból lett később orosz szakos tanár. Az iskolában mint rajvezetö irányítottam az úttörőfoglalkozásokat. 1961-ben beléptem a pártba, és az iskolai alapszervezetben 10 éven át mint propagandista tevékenykedtem. Az úttörő-, illetve a Tegnap Münchenben Bíró József magyar külkereskedelmi és Anton Jaumann bajor gazdasági és közlekedés- ügyi miniszter ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg a „Magyarország ’79” elnevezésű nagyszabású rendezvénysorozatot. A kilencnapos rendezvény- sorozat középpontjában a HUNGEXPO által rendezett reprezentatív kiállítás áll, amelynek keretében 35 magyar külkereskedelmi és exportjogokkal felruházott vállalat vonultatja fel az NSZK piacán érdeklődésre számot tartó cikkeit. A 3000 négyzetméternyi területen megrendezett kiállítás dokumentumokkal, fotókkal és más szemléltető anyagokkal nyújt képet a magyar gazdaságról, népünk életéről. A „Magyarország ’79” keretében a Magyar Kereskedelmi Kamara január 15—19. között magyar gazdasági napokat rendez, amelyek során tizenöt vezető gazdasági, kereskedelmi és műszaki Szakember tart előadást a kél ország gazdasági együttműködéséről, a kooperáció fejlesztésének lehetőségeiről. A bajor tv péntek este, a főmű- sor-időben bajor és magyar szakemberek részvételével 60 perces kerekasztal-konfe- renciát sugárzott a magyar gazdasági politikáról. pártszervezetben, majd a népfrontban végzett munkámért több alkalommal is kaptam kitüntetést. — Mikor került kapcsolatba a népfronttal? — Hét évvel ezelőtt megválasztottak városi bizottsági tagnak, és a nőbizottság titkárának. Megtiszteltetésnek vettem, amikor felkértek arra, hogy társadalmi megbízatásként vállaljam a mozgalommal kapcsolatos teendők ellátását. Noha a feladatok nem voltak teljesen ismeretlenek előttem, mégis gyakran kellett kérnem elvi és módszertani segítséget is. Számos gond és probléma felvetődött. Ezt csak még fokozta 'az a körülmény, hogy 1975. január 1- től — amikor a HNF városi bizottságának titkára lettem — Mezőberény, Kö- röstarcsa, Kétsoprony, Telek- gerendás és Csárdaszállás, majd 1976-tól pedig Gerla községi HNF-bizottságaival gazdagodott Békéscsaba. Velük együtt összesen 15 körzeti bizottságunk működik... — Befejezésül hallhatnánk azokról a legfontosabb tennivalókról, amelyek a közeljövő feladatai közé tartóznak? — Rendezvényeink szervezésén kívül segítjük a tanácstagi beszámolókkal egy időben folyó lakó- és utcabizottságok újraválasztását. Igyekszünk egyre szorosabb kapcsolatot kialakítani az üzemekkel és a vállalatokkal. Fontos feladatunknak tekintjük, hogy minél több fiatalt vonjunk be a népfrontmunkába. Tény ami tény: csakis jó hozzáállással, és mint mondottuk, kellő emberismeret és tapasztalat birtokában lehet eredményesen tevékenykedni mozgalmi vonalon. Aki e rendkívül széles területen dolgozva, számos munkabizottság tevékenységét irányítva nap mint nap tesz eleget kötelességének, nem nélkülözheti a legszélesebb rétegek képviselőinek támogatását. A népfronttitkár és az aktivisták között kialakult emberi-munkatársi kapcsolat, valamint a példás közösségi magatartás gazdag erőforrásul szolgál a további munkájához. Bukovinszky István Akták, tanácsi jelentések. Némelyiket belepte a por, a stencilezett papírok itt-ott megsárgultak. A beszámolók végén határozat, amely megjelöli a megvalósítás végső időpontját, a felelősöket. De mi történik egy-egy végrehajtó bizottsági, vagy tanácsülés után? Hogyan hajtják végre a leírtakat? Ezt próbáljuk kideríteni a közeljövőben néhány városban, községben. Először Békésre látogatunk, ahol a városi tanács 1976-ban hozott 34. számú határozatával jóváhagyta a Békés—Békéscsaba— Gyula városok között létrejött együttműködési megállapodást. Azóta két év telt el. Hz első beszélgetés (Az Állam és Igazgatás című folyóirat 1973 júniusi számában jelent meg Fehér Lajos cikke, amely Békés nagyközség várossá alakulását méltatja. A szerző többek között azt fejtegeti: most már e három város együtt kell, hogy képezze a megye társadalmigazdasági központját. Ha közösen határoznak a fejlesztésről, akkor egymásrautaltságukból éppen egymásnak kovácsolnak előnyt. Mako- viczki János, a városi tanács elnöke megállapodásokat, intézkedési terveket, a Békési Elet ezzel a témával foglalkozó számait teszi az asztalra.) — Az együttműködést a városi pártbizottságok kezdeményezték még 1974-ben. A megyei tanács is határozatot hozott ez ügyben, amelynek hatására Békéscsaba és Békés társadalmi, gazdasági szervei között szorosabbá vált a kapcsolat. Végül a gyulaiak 1976 szeptemberében csatlakoztak, s kialakult a városegyüttes. — Mi ennek a lényege? — Abból kell kiindulni, hogy 15 kilométeres körzetben mintegy 120 ezer ember él, és ott vannak Békés és a megyeszékhely város környéki községei. Folyamatos a társadalmi átrétegződés, fejlődik a gazdaság, a kultúra. Ilyen körülmények között szükségessé válik a tervek összehangolása. Különösen oda kell figyelni az új ipári üzemek létesítésére, az építőipar teljesítményének egyenletes kihasználására, a nők foglalkoztatására, az ingázók életkörülményeinek javítására. Ezzel összefüggésben közös együttműködésre van szükség a közlekedés javításában, de nem érdektelen az idegenforgalom, a kereskedelem, a szolgáltatás, az egészségügy, a közművelődés és a sport együttes fejlesztése sem. — Úgy gondolom, mindezeknek társadalompolitikai kihatásuk is van. — Természetesen. A városi pártbizottságok külön megállapodást kötöttek. Az éves, közép- és hosszú távú terveket, programokat egyeztetik. A KISZ, a Hazafias Népfront, a többi társadalmi és tömegszervezetek ugyancsak bekapcsolódtak a munkába. Itt jegyzem meg: nagy szükség van a szemlélet formálására. A vezetők általában elfogadják az együttműködést, segítik annak megvalósulását. A közvélemény azonban nem ismeri eléggé az elképzeléseket; mi miért is történik. A tájékoztatás, a végrehajtás ellenőrzése, az önös érdekek kiszűrése fontos feladat. Ami a békésieket illeti: sokat várnak az együttműködéstől, de nem a két város rovására. — A VI. ötéves terv előkészítésénél már felhasználhatják a tapasztalatokat. — Igen. Éppen ezért 1977 novemberében megbíztuk az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet Alföldi Csoportját az együttes fejlesztési terv elkészítésével. Ezenkívül a három város szakemberei résztanulmányokon dolgoznak. A terv aprólékosan foglalkozik a természeti erőforrásokkal, a gazdasági, a műszaki, a társadalmi szféra értékelésével. Visszatérve a bevezetőben említett cikkre: ez a tanulmány jó szolgálatot tesz azért, hogy e városegyüttes a megye társadalmi-gazdasági központja legyen. II második beszélgetés (A három város műszaki osztályvezetői tavaly és 1977-ben megbeszélték a közös tennivalókat. Szó volt a hatósági munkáról, a környezet védelméről, az ivó- vízhálózat bővítéséről. Kovács László, a műszaki osztály vezetője a sok gond ellenére bizakodó.) — Kezdjük a legnehezebbel, az Élővíz-csatornával. Mindenki tudja: mennyire elengedhetetlen az összefogás, ha azt akarjuk, hogy ez a valamikor tiszta vizű csatorna újra örömet szerezzen az embereknek. Nos, 1977 decemberében javaslatot dolgoztunk ki, amelyet elküldtük az Országos Vízügyi Hivatal elnökének.. A komplex vízrendezési tervet a VIZI- TERV készíti. Sajnos a határidő tavaly lejárt, a késés okáról még nem értesítettek. — Van-e remény a közös szemétégető létrehozására? — Hogyne. A tanulmány- terv készen van, az elmúlt év decemberében a megyei tanács ÉKV-osztályán egyeztettük a műszaki megoldásokat, a gazdaságossági számításokat. Az elképzelések a VI. ötéves tervben válhatnak valóra. A beruházás ugyanis, mostani árakon számolva, 560 millió forintba kerül, tehát központi segítség nélkül nem tudunk megbirkózni vele. — Befejezték a Vandhát —Csatárkert ivóvízvezeték kiépítését, amely Békéscsabáról szállítja a vizet a békésieknek. Gondolnak-e újabb fejlesztésre, esetleg regionális vízmű létrehozására? — Olyannyira napirenden van ez a kérdés, hogy készül a regionális vízmű első lépcső jeként a megyeszékhelyet és Békést összekötő 400 milliméteres vezeték terve, amely megyei beruházás. Ebbe a rendszerbe szeretnénk majd bekapcsolni Gyomrát, Endrődöt, Szeghalmot és végül kialakulna a körvezeték Kétegyháza, Elek, Gyula, Békéscsaba, Békés bekapcsolásával. R harmadik beszélgetés (A közművelődésben, oktatásban jók a kapcsolatok. Ez olvasható az egyik jelentésben. Ugyanakkor kútba esett az a terv, miszerint közös napközis tábort, csere-. üdültetést szerveznek a diákoknak. Az ellentmondás nem lepi meg Puskás Lászlót, a művelődésügyi osztály vezetőjét.) — Tudomásul vesszük: ez nem sikerült. Ilyen nagyvállalkozásnál kudarcok is érhetik az embert, örvendetes, hogy sokkal több a jó, mint a rossz. A békés-tarhosi zenei napokat Békéscsaba és Gyula segítségével rendezzük évek óta. A képzőművész, a fotós, a filmes alkotók táborát, a szakmunkás- olvasótábort szintén közösen szervezzük. Jelentős a művészeti kiscsoportok cseréje, az eszperantócsoportok, az ifjúsági klubok együttműködése. — Üj esztendőt írunk, milyen lehetőségek vannak a kapcsolatok szélesítésében? — A Gyulai Várszínház tervezi, hogy a nyáron a tar- hosi parkban, vagy a kastélyban tartja Szokolai Sándor meseoperájának ősbemutatóját. Régi vágyunk egy békési tánccsoport létrehozása. A nagy hagyományokkal rendelkező csabaiak és gyulaiak oktatóval segítik munkánkat. R negyedik beszélgetés (Békés minőségi és tömegsportja az utóbbi években sokat fejlődött. Ez még akkor is igaz, ha a labdarúgókat a kiesés réme fenyegeti a megyei bajnokság első osztályában. Cs. Varga László sportfelügyelőnek azonban nemcsak ezért fő a feje. Vagy talán kevesebb a gondja mostanában?) — Mióta létrejött a megállapodás, valóban könnyebb a dolgom. Itt van mindjárt a sportvezetők, játékvezetők képzése, továbbképzése, amelyet most Békéscsabán bonyolítanak le. Nálunk tízen ha összejönnének. Ennyi emberért aligha érdemes tanfolyamot indítani, nem beszélve a felkészítés hatékonyságáról. — A sportban nagyon fontos a szervezés. — Pontosabban az egységes szervezés. Nagyobb sport- eseményeknél, mint a futókocogó napok lebonyolítása, sokat számít az összehangolt munka. Aztán nagy segítség, hogy a békéscsabaiak NB I- es, NB Il-es és külföldi csapatokat biztosítanak számunkra. így tudjuk megrendezni minden évben kézilabdában és súlyemelésben a Békés Kupát, kosárlabdában a Viharsarok Kupát, ökölvívásban pedig a Felszabadulási Emlékversenyt. — Van-e előrelépés a tömegsportban? — Feltétlenül, de mégnem lehetünk elégedettek. Három éve nálunk rendezik meg az Edzett Ifjúságért, a falusi és a tsz-ek spartakiádjának városi döntőit. Tavaly Mező- berényben, az idén Kamuton értékeljük a város környéki községek sportját. Megállapodás, intézkedési terv. A külső szemlélő any- nyit tud róluk: papírok, sokszor pusztába kiáltott szavak. A három városban nem így gondolják, hiszen tudják: több ez az együttműködés egyszerű gazdasági kapcsolatnál. Az embereket is közelebb hozza. Seres Sándor „Megtiszteltetésnek vettem, amikor felkértek..
