Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

1979. január 13., szombat Száz hektár szántéról 500 mázsa hús... Jó eredmények az örménykúti Felszabadulás Tsz-ben Még tábla sem jelzi, hogy a Kondorostól Szarvasra ve­zető út mentén, Kondoroson túl jobbra kell fordulni egy bekötő útra ahhoz, hogy az ember eljusson örménykút- ra. A lélegzetem is elállt a csodálkozástól: amióta nem jártam erre, a villaszerű, gyönyörű családi házak egész sora nőtt ki a földből. A ter­melőszövetkezet központjáig azonban jócskán kell még haladnom. Látom a vékony* hótakaró alatt pihenő őszi vetéseket, a pusztára mély­séges téli csend ül. A szö­vetkezet szerényen berende­zett irodájában azonban ven­dégmarasztaló meleg fogad. Itt beszélgetünk az elért eredményekről és az 1979-es tervekről Tóth István el­nökkel, Becsei József főagro- nómussal és Jansik Pál párt­titkárral. A Felszabadulás Tsz ugyanis 1975-ben ala­kult az örménykúti Béke és a Petőfi Tsz egyesülésével, de az alapítók kerek 30 esz­tendeje rakták le a szövet­kezeti gazdálkodás alapjait. — Ügy hallom, hogy Önöknél az állattenyésztés áll elöl a rangsorban. Mi ebből az igazság, és mi en­nek az oka? — Való igaz, hogy fő ága­zat az állattenyésztés. Mi a régi hagyományokra építet­tünk. Az örménykúti paraszt- ember mindig nagyon sze­rette az állatot. Ez a szere­tet apáról fiúra szállt és ma­gukkal hozták ezt az ambí­ciót a közös gazdaságba is. Amikor 1974—75-ben a gyo­mai mezőgazdasági szakisko­la kihelyezett osztályt szer­vezett nálunk, sok fiatal és középkorú tag szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt. Így aztán az elméleti tudás a gyakorlatban alkalmazott lelkiismeretes jó munkával párosult. -A növénytermesz­tési ágazat pedig országosan is kiemelkedő eredményeket hozott. 1978-ban például az állattenyésztési ágazat árbe­vétele összesen 46 millió fo­rint, ebből csupán a sertés­hizlalás és anyakoca-nevelés hozott 23. milliót. Tagja va­gyunk a Mezőhegyesi Ser­téstenyésztő Termelési Rend- .szemek. Évente 1500 anya­kocát adunk főként a ház­táji állomány egységesítése céljából. A közösből ötezer hízott sertést értékesítettünk, a háztájiból újabb 3600-at. Jövőre úgy tervezzük, hogy felvásároljuk a háztájiban levő felesleges malacokat, er­re egy hagyományos ólat be­állítunk és így a közösből és a háztájiból 1979-ben már legalább 10 ezer hízott ser­tést adhatunk. A szarvasmarha-ágazatnál a hizlalás a fő. A közösből 450 hízott marhát adtunk el egy év alatt — zömmel ex­portra —, a háztájiból pedig 102-t, jóval többet, mint a korábbi esztendőben. Persze arra törekszünk, hogy a kö­zös és a háztáji állatállo­mányt maximálisan ellássuk jó minőségű és elegendő ta­karmánnyal. Csupán a ház­táji 130 vagon szemes ta­karmányt és csaknem félszáz vagon szénát kapott 1978- ban. — Emellett nem marad „mostohagyermek” a nö­vénytermelés? — Szó sem lehet róla. Itt is maximálisan megadjuk a természet nagy kincsének, a termőföldnek, ami jár. Egy hektárra vetítve a műtrágya­felhasználás — hatóanyag­ban számítva — 286 kiló, a növényvédő szerre költött pénz pedig 509 forint. A Ba­jai Kukorica Termelési Rendszerbe tartozunk, jó a vetőmagellátás, a gépesítés, de itt is elsősorban az embe­ren múlik minden. Ki ho­gyan dolgozik a gondjaira bí­zott gépekkel, ez dönti el a szövetkezet jó, vagy rossz gazdálkodását. És örmény- kúton — ahol a lakosság fe­le ma is tanyavilágban él — mindenki a tudása és a szor­galma legjavát adja a közös­ségi eredményekért. — Milyen a szociális el­látottság? — Most három üzemegy­ségünk van, igyekszünk az emberek munkakörülmé­nyeit maximálisan, a köve­telményeknek megfelelő szintre hozni. De a tárgyi feltételek nem mindenütt adottak. így is 10 hónapon át naponta meleg ételt ad a konyhánk a dolgozóknak, négy autóbusz hordja háztól házig a tagokat, ami több mint egymillió forintot fel­emészt. De az igazi jó mun­kafeltételt csak az elkövet­kező években tudjuk biztosí­tani. 1978 őszén megkezdtük a falu alatt egy új központ kialakítását. Saját építési részlegünk a kivitelező. Ki­költözik ide majd az iroda, itt rendezzük be a korszerű szociális létesítményt és ide kerül a gépműhely is. Erre persze évek kellenek, hisz a beruházás 70—80 milliót igé­nyel. — Hogy alakult a tag­ság keresete? — Az elmúlt esztendőben a közösből származó átlag- kereset meghaladja a 41 ezer forintot. Ezenkívül a háztá­jiból átlag 15 ezer forint jö­vedelemhez jut a tagság, persze ez szóródik, van, aki kevesebbet, mások többet kerestek 1978-ban. Mi arra törekszünk, hogy az elkövet­kező években még több le­gyen a kereset, megfelelőbb a munkakörülmény, minél kevesebb fizikai munkával megalapozni a nagyobb hasz­not. Persze a vezetőség csak elhatároz, a végrehajtás a tagságra vár. Mi nagyon bí­zunk abbán, hogy egy nyel­ven beszélünk e téren, és egy év múlva még jobb eredményekről adhatunk számot. Ary Róza Zárszámadás előtt a mezőkovácsházi Új llkotmány Tsz-ben A megyében, szövetkezete­ink közül legkorábban — január 17-én — tartja zár­számadó közgyűlését a me­zőkovácsházi Új Alkotmány Termelőszövetkezet. A szám­vetések nagyrészt már elké­szültek, ezekből kitűnik, hogy az elmúlt év nehézsé­gei ellenére kimagaslóan jó eredményekkel dicsekedhet a tsz közössége. A júliusi, nagy károkat okozó vihar és jég fokozott összefogásra késztette a dol­gozókat. A pártvezetőség és tagság kezdeményezésére született az az elhatározás, hogy a mintegy negyvenmil­liós termelési értékkiesést a korábbinál is fegyelmezet­tebb munkával és a terme­lési költségek 2 százalékos megtakarításával kell pótol­ni az év hátralevő részé­ben. Ennek feltétele az ele­mi csapás után épen ma­radt termények hiánytalan betakarítása — optimális időben. Most már elmondható, hogy a tagság és a vezetőség sikerrel oldotta meg a fel­adatokat. A tervezett meg­takarítás fél százalékkal na­gyobb, mint azt korábban elhatározták. Jelentősen — tízmillió forinttal — túltelje­sítették a szövetkezet dolgo­zói a tervezett 22 milliós nyereséget. Ebben nagy sze­repe van annak a ténynek, hogy 78 ezerről 85 ezer fo­rintra nőtt az egy tagra jutó bruttó jövedelem — javult a munka hatékonysága. A közös eredményekkel pár­huzamosan emelkedett a dolgozók jövedelme is, az idén az egy tagra jutó havi átlagjövedelem megközelíti a 4 ezer forintot. A zárszámadással egy idő­ben kerül sor az éves terv ismertetésére. Legfőbb jel­lemzője, hogy a termelés és a hatékonyság dinamikus növelése áll a középpontban. Fontos szerepet szán a veze­tőség a háztáji sertéshizla­lás növelésére, mert erre Mezőkovácsházán jók az adottságok. Lentiben, az Épületasztalos- és Faipari Vállalat gyárában megváltoztatták a termékszer­kezetet. Megszüntették a parketta és az úgynevezett kisab lakok gyártását. 1979-ben már esak különféle ajtókat állítanak elő — az év végéig mintegy negyvenezer kétszobás lakás­hoz elegendő mennyiség készül (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS> Extraminőségü cipők Megkezdődött az extrami­nőségű lábbelik nagyüzemi gyártása, a legutóbbi értéke­sítési tárgyalásokon külö­nösen a Duna, a Minőségi és a Sabaria Cipőgyár, vala­mint az endrődi és a pécsi Kossuth szövetkezet muta­tott be igen színvonalas kol­lekciót a kereskedelemnek. A hazai ipar erre az esz­tendőre lényegesen bővült gyártmányválasztékot ígér. A tovább korszerűsödő ter­mékskála a korábbiaknál több lehetőséget kínál a vá­logatásra a vásárlók jöve­delme, sőt' korosztálya szerint is. A már forgalomba ke­rült, úgynevezett „kényelmi lábbelik” közt az érettebb korúak és a teltebbek talál­hatnak egészséges, s ugyan­akkor divatos cipőket. A Könnyűipari Minisztérium­ban elmondották, rövid időn belül gazdagodik az ifjúsági korosztály kényel­mi szempontoknak megfele­lő szabaidő-cipő kínálata is. Ebben az esztendőben a magyar cipőipar a múlt évi­nél valamivel több terméket szállít a belkereskedelem­nek. Tudatosan törekszik arra — és ezt a szándékát összehangolja az alapanyag- és kellékszállítókkal is —, hogy tovább gazdagodó kí­nálata a termékek kivitelé­ben is jobbat, a vásárlók igényeihez közelebb állót nyújtson. Három műszakban dolgoznak a füzesgyarmati Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet keltető üzemében. Az elmúlt év­ben 2,7 millió csirkét, 1,2 millió gyöngyöst, százezer libát és kacsát keltettek. Az elmúlt évben az 50 dolgozó 23 millió forintos termelési értéket állított elő . Fotó: Béla Ottó Brigádmozgalom így csinálják Szarvason Nem könnyű összefogni, megszervezni és értékelni a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ szocialista brigádjainak moz­galmi munkáját, hiszen ahány csoport, annyiféle munkakör, tevékenység. A mostani versenyszakaszban részt vevő 24 kollektíva — egy részük a megtisztelő cí­mért versenyez, többségük a rangosabb fokozatért — a kiskereskedelemben, a ven­déglátásban vagy kis üze­mekben dolgozik, s a felada­tok meghatározása és értéke­lése nagy körültekintést kí­ván már e kisebb körökön belül is. A 24 brigád 22 kü­lönböző munkahelyen dolgo­zik, s a szétszórtan elhelyez­kedő egységekben ráadásul a műszakok beosztása is na­gyon különböző. A termelési eredmények jobbítása természetesen a legfőbb céljuk. Az, hogy a címért nem versenyző mun­kabrigádoknál eredménye­sebben dolgozzanak, nem okoz különösebb gondot a feldolgozó üzemekben — pél­dául a békésszentandrási bélüzemben — sőt még a kiskereskedő brigádok ese­tében sem, ahol szinte álta­lános az 1-2 százalékos for­galomnövekedés. Ezzel szem­ben például a vendéglátóipa­ri egységeknél a szeszforgal­mazás korlátozása jelentős kiesést okozott, amit na­gyobb ételforgalmazással, gondosabb, udvariasabb ki­szolgálással igyekeznek pó­tolni — s nem sikertelenül. Persze másban is jelesked­nek. A szövetkezet majd’ minden brigádja patronál gyermekintézményeket. Az utóbbi hetekben mindenütt közösen rendezték meg a Tél­apó- és karácsonyi ünnepsé­geket: az Angela Davis bri­gád gyulai kirándulásra vit­te a kisiskolásokat. Ebben az évadban öt csoport vesz részt a megyei közművelődési ve­télkedőn, amelyen immár ha­gyományosan jól szerepelnek a szarvasi ÁFÉSZ-brigádok. Mint jeleztük, az értékelés nem könnyű, hiszen egy élel­miszer-kiskereskedő brigád munkáját egy ruházatiéval, egy szállítóbrigádét történe­tesen egy bélüzemiével, egy cukrászcsapatét a konyhai dolgozókéval, vagy épp a fel­szolgálókéval kell reálisan, igazságosan összemérni. Alapelv: mindenütt a helyi adottságokból, lehetőségekből indulnak ki, ám természete­sen ez sem old meg min­dent. Hogy mégis minél ke­vesebb vita, félreértés le­gyen — erre jó az úgyneve­zett több csatornás értékelés. Ez azt jelenti, hogy meg­vonják a munka mérlegét már a félévi termelési ta­nácskozásokon, ahol egy bi­zonyos értékrend kialakul, de még a módosításra is jut idő, lehetőség. A versenyév végén aztán minden brigád elkészíti önértékelését, amit a szövetkezeti versenybizott­ság még módosít, felülbírál. Tavaly például 15 brigád ka­pott címet a jelentkezett 18 közül. Aranykoszorús jel­vényt nyert a békésszent­andrási ABC-áruház csapata, s heten jutottak ezüst, ket­ten bronz és hárman zöld­koszorús fokozathoz. Az in­dokoltan szigorú és igé­nyes elbírálás jelzi, hogy a most versenyző 24 brigád kö­zött is lesz néhány, amely a szocialista címet nem érde­melte ki. Ám erről közeleb­bit csak a hamarosan meg­történő végső mérlegelés után mondhatnak Szarvason. — v. j. — Egymillió forint a tanulás, a továbbképzés elősegítésére A Pamuttextilművek me- zőberényi gyáregységében mint másutt is, egyre töb­ben tanulnak, szereznek szakmai képzettséget, szé­lesítik általános és politikai műveltségüket. Szükséges ez a termelés eredményessé­gének növelése szempontjá­ból, egyúttal felkészülést is jelent a gyáregység várható fejlesztésével kapcsolatos újabb feladatok sikeres vég­rehajtásához. Ma már mindössze 100-an vannak, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Számuk azonban csökken, mert szinte vala­mennyien idősek és néhány éven belül nyugdíjba men­nek. A fiatalabb korosztály­beli betanított szövőnők kö­zül az előírt gyakorlati idő után 1977-ben 15-en, 1978­ban 10-en tettek szakmun­kásvizsgát. Az utánpótlást most már fiatal ipari tanu­lók képzésével oldják meg. Elősegíti a gyáregység, hogy a tmk-lakatosok a hegesztő­szakmát is megszerezzék. A mezőberényi gimnázi­umnak igen jelentős szerepe volt abban, hogy ma már 66 érettségizett dolgozója van a gyáregységnek. A tex­tilipari szakközépiskola 4 éves esti tagozatát itt 35-en végezték el, jelenleg pedig 17 másodikos tanul. A vég­zettek közül a férfiak műve­zetők, gépmesterek, a nők szakmányvezetők, laborán­sok, gyártásközi és minőségi ellenőrök. Néhányan szövő­nők maradtak. Szakközép­iskolai érettségizettek ke­rülnek a műszaki rajzolói, az anyabeszerzői, a raktáro- si munkakörökbe. Harmincán gimnáziumi érettségivel könyvelésben, adminisztrátori munkakör­ben dolgoznak és vannak közöttük munkások is. A gyáregység elősegíti a főiskolai továbbtanulást. Egy dolgozó számviteli főiskolá­ra jár, egy pedig egyetemi előkészítő tanfolyamon vesz részt az idén. Ha a felvételi­je majd sikerül, a műszaki egyetemen tanulhat és szer­ződés szerint a keresetét is megkapja. Rendszeres a művezető- és a mesterszakmunkás-képzés sokan továbbképző tanfolya mokon és különböző szint politikai oktatásokon vesz nek részt. A dolgozók tanulását és továbbképzését a gyáregység 1979-ben csaknem egymillió forinttal támogatja.

Next

/
Thumbnails
Contents