Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-13 / 10. szám
0 1979. január 13., szombat NÉPÚJSÁG Színházunk tegnap este mutatta be Kopányi György: Késői békülés című színművét. Jelenet az előadásból: Pintér Gyu- a, Széplaky Endre, Székely Tamás, Kovács Zsolt és Kárpáti l.bor. Sörösné szerepét nem Szentirmay Éva Jászai-díjas, hanem a képünkön is látható Mátyás Jolán alakitja Fotó: Demény Gyula Üj szakma, erősödő felnőttképzés Orosházán, a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában 230 diák tanul a növénytermesztő, állattenyésztő — az elsős osztályokban pedig —, a baromfi- tenyésztő és állattartótelepi gépész szakmákban. Az utóbbi két szakma oktatását az idei tanévben kezdték meg az orosházi szakközépiskolában. Az iskola profilját a jövőben ez a két szakma határozza majd meg. A kezdet — Fekete Sándor igazgató szerint — az új szakmák belépése miatt nem volt zökkenőmentes. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolai osztályok tárgyi feltételei csak hosszabb tervezési időszak után teremtődhetnek meg. Az állattartótelepi gépész szakma maga is újdonságnak számít, ezért az oktatáshoz szükséges feltételek javítására az iskola régi bázisüzeme, az Orosházi Állami Gazdaság a szakmunkásképzési alapból új tanműhely építését tervezi. Ugyanakkor a gyakorlati oktatás sokoldalúbb biztosításához az iskola ebben a tanítási évben újabb 7 üzemmel kötött szerződést. Az orosházi szakközépiskolának a felnőttoktatásban jelentkező stabilizálódott igényt is ki kell elégítenie. Idén a levelező tagozaton négy szakmában folytatnak felnőttképzést, egyrészt Orosházán, másrészt az iskola négy kihelyezett tagozatán: Eleken, Gyomán, Gerendáson és Kétegyházán. A tanulmányi munka színvonalas megvalósítását 23 pedagógus — ebből 9 mérnöktanár — lelkiismeretes munkája biztosítja. De más funkciót is ellát e régi hagyományokra visszatekintő iskola. A MÉM mérnök — vezetőképző és - továbbképző intézete kihelyezett tagozataként — a középfokú tanintézetek közül a megyében egyedülállóan —, speciális tanfolyamok szervezésével is foglalkozik. Itt folynak például az SZTK- ügyintézők, a magtárgazdálkodással foglalkozó szakemberek, a növénytermesztő és állattenyésztő brigádvezetők, telepvezetők szakmai továbbképzései. Hasonlóképpen itt tartják meg rendszeres szakmai továbbképzését az üzemi növényvédelemmel foglalkozó szakembereknek is. Az 1—4-hétes tanfolyamokat az ország minden tájáról érkező meghívott előadók foglalkoztatásával valósítják meg. B. S. E. Szárnypróbálgató fiatalok... Megyénkben dolgozik a FÁK Talán soha nem jelentkezett annyi fiatal művész alkotásaival az ország és megyénk kulturális életében, mint éppen napjainkban. Publikálási, szereplési, kibontakozási lehetőségeik köre is egyre bővül. Bár gyakran csak elméletben és szóban nyilvánul meg a környező világ támogatása, s amikor gyakorlati segítségnyújtásra lenne szükség, csupán ígéret marad minden szó. Békés megyében azonban az utóbbi években egészséges erjedés tanúi lehetünk. Ahogyan az itt élő, vagy ide telepedő alkotók közösségekben, műhelyekben tömörülnek a közös jobbítás szándékával, úgy a fiatal pályakezdő művészek csoportjai is egymáshoz húzódnak, s érezhetik, hogy nem maradnak magukra. Az olvasó, a néző szempontjából ugyan édesmindegy, hogy az alkotó hány éves, őt csak az alkotás érdekli, az, hogy amit lát, jó-e vagy sem, művészi értéket képvisel-e, vagy csupán üres formalizmus, esetleg frázisok kimondása az íróv költő, képzőművész célja. Ifjúság- és művelődéspolitikánknak viszont elkötelezett feladata a pályakezdők, a fiatalok felkarolása, eszméik tisztázása, társadalmi beilleszkedésük segítése. Így mondta Cs. Tóth János is, a KISZ megyebizottság munkatársa, amikor megyénk fiatal művészeiről, műhelyközösségükről a fiatal alkotók köréről beszélgettünk. — A KISZ IX. kongresz- szusa mindnyájunk figyelmét felhívta arra, hogy a fiatalok különféle rétegeivel, így a művészekkel is kiemelten foglalkozzunk. A megyei bizottság munkatársa, Tóth Jolán ajánlotta az akcióprogramunkba a fiatal alkotók körének megszervezését. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályával közösen terveztük tovább a kör megalakítását, működését. Mi is lehet a célja ennek a műhelynek? Ügy gondoltuk, hogy az alkotásra ösztönzés mellett neveljük a körbe tartozókat és ők is nevelik egymást. Egy csoportba toborozzuk az irodalmárokat, képzőművészeket, hogy fiatalokról (önmagukról) szóló műveik a fiatalokhoz eljussanak. A tagság feltétele az legyen — gondoltuk —, hogy a Népújság Köröstáj rovatában publikáló, vagy a szerkesztőség és a KISZ közös novellapályázatán részt vevő alkotó jelentkezzen a körben, a hozzánk tartozó képzőművészek pedig kiállításokon szerepeljenek. Szeretnénk az előadóművészeket is bevonni a műhelyünkbe, így színesebb, gazdagabb lehet a kép, a légkör. — Igen, ez volt az indulás — veszi át a szót Kőváry Ernő Péter, aki az „ügyvezető elnök” címet viselhetné ebben a körben. — A közös célunk az, hogy rendszeresen találkozzunk, tudjunk egymásról, beszélgessünk a művekről, az életünkről, az eszméinkről, de a legfontosabb, hogy minél többet dolgozzunk; írjunk, fessünk, rajzoljunk. Kezdetben, 1977 decemberétől a KlSZ-tábor- ban leltünk otthonra, ott vitatkoztunk arról, kell-e egyáltalán a FÁK, ahogyan mi nevezzük magunkat. Nehogy vakvágányra jussunk, s a megalakítási ceremónia után, ki erre, ki arra húzzon. Ügy döntöttünk, összejárunk, s majd csak egy év múlva mondjuk ki a megalakulást. Így aztán a működési szabályzatunkat most fogalmaztuk meg nemrégiben. Egy pillantás a FÁK működési szabályzatára, s mindjárt kitűnik, hogy az alkotómunka mellett vállalják a közművelődési feladatokat is. Például az irodalmat, a képzőművészetet, a szocialista kultúrát terjesztő, népszerűsítő mozgalmakhoz kapcsolódnak a kör tagjai, de ismerkednek más megyék fiatal alkotóinak világával, művészetével is. A KISZ Békés megyei bizottságának támogatása és felügyelete mellett dolgoznak irodalmi és képzőművészeti szekciókban, s az új évtől új otthonuk az ifjúsági és úttörőház. A politikai, világnézeti nevelő munka mellett megfelelő társadalmi magatartást is elvárnak egymástól. Évente pályázatokon kutatnak újabb tehetségek után, s kétévenként antológiában jelentetik meg a legérettebb műveket. Az első 1978-ban jelent meg, Kőváry Ernő Péter szerkesztésében, a címe: Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból. A Dürer Nyomdában készült tetszetős kötetet egy újabb kiadvány követte Padi Tamás összeállításában; a Kicsengetésig. — Nem könnyű elfogadtatnunk magunkat a szakmai és olvasói közvéleménnyel — mondja Kőváry Ernő Péter. — Az idősebb, kiforrottabb megyei alkotókkal kapcsolatban állunk, közülünk szinte mindenki megjelent már az Üj Aurórában és a Köröstájban. Szorosabban szeretnénk az Üj Aurorához is kötődni. Szó sincs bármiféle ellentétről a felnőtt művészek és a fiatalok között. Vitáink vannak, hiszen mást éltek át ők és más világba születtünk mi. Az élményanyagunk is különbözik, s amit ők nem fogadnak el tőlünk, az nem biztos, hogy rossz, s amit mi elutasítunk, lehet, hogy rosszul tesszük. Velük együtt vállaljuk, szeretjük ezt a vidéket, ezt a megyét, itt akarunk élni, itt szeretnénk dolgozni. Decemberben, a Fiatal Művészek Klubjának meghívására Budapesten is bemutatkoztunk a Kicsengetésig című összeállításunkkal, s a képzőművészeink kiállítását is látták a budapestiek. Ördögh Szilveszter, a fiatal írók József Attila-körének A sokarcú természet Meditáció egy érdekes természetvédelmi könyv megjelenése alkalmából Számunkra a természet adományozó-ajándékozó arca a legkedvesebb, a gyümölcsöket, halakat, aranyat, olajat, pihenést és szemet nyugtató szépségeket adó arca, bár, jól tudjuk, a természetnek ez az arca sincs minden üröm nélkül, de erről a természet nem mindig tehet. És vajon a természet hibás egy másik arca által, a csapásokat osztó arc által okozott fájdalma- ,kért, szomorúságokért? Valamikor az ember ezt gondolta, s ráolvasásokkal, s mindenféle kedveskedéssel igyekezett a természet „kedvében járni”, míg rá nem jött, keserves tapasztalatok árán, hogy a legjobb „ráolvasás” — a megfelelő védekezés, a természeti csapások tudományos-szakszerű elhárítása. De ennék hatékony, általános megoldásától még ma is igen-igen messze vagyunk. És, sajnos, egy kicsit messze vagyunk még attól, is, hogy orvosoljuk a természet segélyt kérő arcának szomorúságát, környezetvédelmi szaknyelven szólva: 'hogy felszámoljuk a víz, a levegő, a föld szennyeződését, hogy helyreállítsuk az ipari civilizáció ártalmai által megbontott bioszféra egyensúlyát. „Keresd a nőt” — mondta egy régi francia közmondás a konfliktusok láttán; „keresd az embert” — mondhatnánk ennek mintájára, valahányszor a természet bonyodalmaira gondolunk, hiszen — úgy véljük — az ember nem csupán arra képes, hogy helyreállítsa a bioszféra megbomlott egyensúlyát, de arra is, hogy elhárítsa a természet csapásait, legyen szó akár viharokról, akár árvízről, vagy aszályról, vagy akár földrengésről. Taskentban, s máshol is, ahol földrengés érte az embert, ma már olyan az építkezés (és ilyen előrelátás máshol is lehet), hogy — szinkronban más intézkedésekkel, nem utolsósorban az űrhajózás által biztosított pontos, tudományos előrejelzésekkel, tehát egy hatékony szeizmográfiával — a korábbi szörnyű katasztrófákat földrengés esetén meg lehet előzni. S ha a megelőzés garantálható a legszömyűbb csapás, a földrengés esetében, akkor nyilván érvényes ez a természet más csapásai esetében is, legyen szó akár árvízről, akár viharokról, bár Hemingway leírásából tudjuk, milyen borzalmas ereje lehet egy-egy tropikus viharnak például. Más kérdés, hogy képes-e az ember minden esetben és mindenhol megfelelő „ellenerőket” mozgósítani egy-egy árvíz, vagy tornádó elhárítására. Itt még a gazdag országok is a kezdet kezdetén vannak, hogy másokról ne is beszéljünk. Pedig beszélni kell minderről, és pedig annak az érdekes természetvédelmi könyvnek a megjelenése alkalmából, melyet Szesztay András ismertet a romániai Korunk című folyóirat 1978- as 4. számában. „A társadalom és a természeti katasztrófák” címmel. A könyv szerzői: Jan Burton, Robert Kates és Gibbert Wite profesz- szorok. A könyv eredeti óimé: The Environment as Hazard — magyarul: „A környezet mint kockázat”. A könyv beszámolt Kelet és Nyugat kutatásairól, s többek között ismerteti azt az Unes- co-statisztikát, mely szerint az elmúlt 30 év alatt évente átlag 250 ezren pusztultak el természeti csapások miatt (közel egyötöde a második világháború áldozatainak), az évi anyagi kár kb. 40 milliárd dollár. A százalékos megoszlás: árvíz 40 százalék; vihar 20 százalék; földrengés 15 százalék; aszály 15 százalék. A könyv sok érdekes példát ismertet. Többek között említi, hogy a holland—német radarhálózat hiába jelezte előre a ciklont, megfelelő felkészülés hiányában a ciklon kártevése nem volt elhárítható. A könyv hangsúlyozza, hogy a tudományos, államközi együttműködésnek még számos kiaknázatlan lehetősége van. Legérdekesebb javaslata a könyvnek a nemzetközi pénzalap. Tulajdonképpen ez nem más, mint a népek közös nemzetközi biztosítása, a kármegosztás ismert biztosítási elve alapján. Csak üdvözölnünk lehet. Minden más konstruktív javaslattal együtt, melyek a természeti csapások megelőzését szolgálják. s azokkal együtt is, melvek a legnagyobb fenyegető csapás, a biroszféra megbomlásának helyreállítását segítik elő. És itt nem lehet nem szólni korunk főkérdéséről, a Szovjetunió által kezdeményezett enyhülési politikáról, melynek minden előrehaladását — ígv a SALT-t,árgyalások legújabb menetében is — örömmel üdvözli az egész világ. Berecz Miklós egyik vezetője, Tímár Máté író, Agárdi Péter, Veress Miklós, a Mozgó Világ fő- szerkesztője (az antológiánk lektora) örömmel köszöntötte a könyvünk megjelenését is. Békéscsabai bemutatkozásunk, s egyben rádiófelvételünk január 26-án lesz az ifjúsági és úttörőház irodalmi matinéján. Februárban a közgazdasági szakközépiskola hetének programjában szerepelünk. A legközelebbi találkozásunk más alkotókkal január 15-én, hétfőn délután lesz. A Népújság Köröstáj Klubjában mondja el verseinket és prózánkat a Jókai Színház két művésze: Mezei Annamária és Lengyel István, képzőművészeink pedig tárlatot rendeznek. A FÁK Békés megyei klubjának tagjai nem követelnek maguknak irodalmi, művészeti babérokat, azonnali elismerést. Mindnyájukat felsorolni lehetetlen lenne. Varsa Zoltán, Korin Géza, Paál Tamás, Szabó Ernő, Varga Dávid, Tóth György, Tomka Mihály az írók, költők közül, s a képzőművészek soraiból: Trombitás Tamás, Varga Géza, Kállai Júlia, Gubis Mihály, Lonovics László, s a többiek mind az önkifejezés legjobb formáit keresik békés egymás mellett élésben, hivatásosok és nem hivatásosok. Figyeljünk rájuk, érdemes. Bede Zsóka MOZI Rocky Rocky Balboa, a harmadrangú profiboxoló életéről, soha vissza nem térő nagy lehetőségéről készült film nemcsak a közönséget hódította meg, de utat talált a filmszakma hivatásos ítészeinek a szívéhez is: három Oscar-díj, s a filmkritikusok és különböző fesz- tiválzsürik számolatlan elismerései jelzik sikerét. A legszélesebb körökből érkező jó visszhang gondolkodásra késztet, hiszen a világ különböző stúdióiban irdatlan mennyiségű játékfilm készül, a vásárló bizottságok — néha mint üveggyöngyökért kincseiket elkótyavetyélő bennszülöttek — veszik a portékát, a néző pedig nagyon sokszor örülhet, ha csak a moziban elfecsérelt idejét kell siratnia. Néha mintha elszakadna egymástól a filmet készítők — a szorosabban vett „szakma” — és a filmet nézők — a közönség — igénye, ízlése. És hogy teljesen elmosódjanak a határvonalak, divatba jöttek az úgynevezett „rétegfilmek”, amelyek eleve a közönség csak egy szűk részének szellemi befogadóképességéhez — rossz esetben sznobizmusához — igazodnak. S akkor az egyik legpiszkosabb üzletről, a filmvásznon megelevenített giccsről, vagy a közönség alantas érzéseire építő csi- nálmányokról még nem is beszéltünk. Örömmel kell tehát üdvözölni minden olyan alkotást, amelyben a mozinézők túlnyomó többsége gyönyörűségét, szellemi épülését leli. Ilyen, a mostanában telt házak előtt vetített Rocky című film is. Aligha lehet egyetlen filmen általános érvénnyel tanulmányozni a siker természetrajzát, hiszen a művészet is olyan sokarcú, akár az élet. Ám ha a Rocky népszerűségét elemezni próbáljuk, meg kell állapítani, hogy nem árt, ha egy filmnek van valamiféle elmesélhető tartalma. Talán furcsán hangzik az efféle kívánság, de emlékezzünk csak, mennyi celluloid szalagra „komponált” kereszt- rejtvényt néztünk végig akár a legutóbbi időkben is, s jöttünk ki úgy a moziból, hogy azt se tudtuk, mivégre mozogtak a vászonra vetített figurák. Bár a Rocky története néhány mondatban elmesélhető lene, mégis erén történet kibontakozásának szolgálatába szegődött az egész alkotógárda. A néző pedig a vékony szálú, de igaz emberi érzésekről szóló cselekmény fonalán haladva juthat el a mélyebb tartalmakig, vagy a műélvezetnek arra a fokára, ahol észreveszi a ragyogó színészi alakításokat, az egyszerűségében is kifejező operatőri munkát, vagy a mozielőadás páratlan ritmusát. A film szellemi atyja, a főszerepet is alakító, a forgatókönyvet is író Sylvester Stallone, a hírek szerint már elkészítette a Rocky második részét. Remélve, hogy hozzánk is eljut az új műve, kíváncsian várjuk, lehet-e, tudja-e hasonló színvonalon folytatni ezt az önmagában egész történetet. (Andódy)
