Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
1979. január 10., szerda Megy az áru vándorútra 1, s,%'t '» s S yx ^ , I Hogyan, már megint kitaláltak valamit? Talán nem az a természetes, hogy az áru vándoroljon, vagyis eljusson a termelőtől a fogyasztóig? — hallom a megjegyzéseket. Az utóbbit senki sem vitatja, az út hosz- szúsága viszont egyáltalán nem közömbös a vállalatoknak, a »vevőknek. Állomások Emlékszem, néhány évvel ezelőtt a megyei tanácsnál a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a minta utáni értékesítés bevezetéséről, az áru útjának a lerövidítéséről beszélt. A kereskedelmi szakemberek többsége idegenkedve fogadta a kezdeményezést. Néhányan el is mondták fenntartásukat, a többség azonban csupán az előadás végén, egymás között nyilvánított rosszalló véleményt. Kinek van igaza? Kétségtelen, sommás megállapításokkal nem megyünk semmire. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a mai kereskedelem legalapvetőbb feladata a széles áruválaszték megteremtése. Ehhez pedig raktárakra, anyagmozgatókra van szükség. Az iparvállalatokat arra ösztönözzük, gyártsanak minél jobb és több fogyasztási cikket. Tudjuk, a felgyülemlett áru tárolása, a szállítási távolság, a munkaerő megszerzése gondot okoz. Növekednek a költségek, a vásárló meg talpal az áru után, míg valamelyik üzletben meg nem találja. Érdekek Gondoljuk végig például a televízió útját, míg a szobánk hasznos darabja lesz. A szalagról lekerülve eljut a gyár készáruraktárába. Innen irány valamelyik nagykereskedelmi vállalat tárolóhelye, majd a szaküzletek raktára, végül a fogyasztó lakása. Persze ez a legegyszerűbb eset, hiszen a gyárnak, a nagy-, és kiskereskedelmi vállalatnak általában több raktára van, ahol nyilvántartanak, számláznak, emelgetnek, dobálnak. A közgazdászok szerint az áruk árát a nagy- és a kiskereskedelmi tevékenység 8—30 százalékkal emeli. Kívánatos, hogy ezeket a költségeket olykor csökkentsük. Körültekintő, alapos munkával elérhetjük, a termelőkés a fogyasztók közvetlenebb kapcsolatba kerülnek egymással. Ami azt jelenti, hogy jól jár az ipar, a kereskedelem, a vásárló. Arról van szó, hogy bátrabban kell alkalmazni a nyugati és a szocialista országok többségében bevált módszereket. Adva van mondjuk egy mintaterem, vagy szakbolt, ahol mintadarabok, katalógusok állnak a fogyasztók rendelkezésére. Kiválasztják a megfelelő készüléket, amit aztán kiszállítanak egyenesen a gyárból, esetleg a nagykereskedelmi vállalat raktárából. Csakhogy, ennek általános meghonosodásától messze vagyunk. Világos, hogy mindez nem megy egyik napról a másikra. Ugyanakkor, ha felfrissítjük emlékezetünket, rájövünk, ezekről már tizen- egynéhány évvel ezelőtt beszéltünk. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően az iparvállalatok boltokat nyitottak, a nagykereskedelem megpróbálkozott kiskereskedelmi tevékenységgel, s az üzletek közvetlenül rendeltek árut a gyáraktól. Nagy volt a lelkesedés, a nekibuzdulás. Hol van már a tavalyi hó? A saját boltok nagy részét bezárták, a meglevők pedig nem sok vizet zavarnak, éppen a rossz árukínálat miatt. Megyénkben is vannak ilyen egységek. Közülük csupán a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet világítástechnikai üzletei számottevőek. Meg lehet nézni, vajon mit lehet kapni a BEKÖT, vagy a Gyomai HISZ békéscsabai boltjában? Az endrődi cipészek, és egy sor vállalat, szövetkezet meg sem kísérli, hogy a megyeszékhelyen üzletet nyisson. A közvetlen beszerzés nehézségeiről, a szemléletről nem éppen dicsérő véleményeket hallottam kereskedelmi szakemberektől. Most arra megy a játék, ki győz az érdekek harcá- j ban. Ugyanis a kiskereskedelemnek előnyös, ha az árut a gyártól veszi meg. A nagykereskedelem viszont mindent megtesz azért, hogy az ilyen kiskereskedőket' „móresre” tanítsa. És az az igazság, hogy az iparvállalatok sem kapkodnak két kézzel a kis szériát igénylő vállalatok után. Az ember- ; nek olyan érzése van, mint- : ha népgazdasági érdek nem is lenne a világon. Demigrosz A megoldás kézenfekvő: szüntessük meg a nagykereskedelmi vállalatokat — hangoztatják sokan. Vannak ilyen törekvések, de kár lenne ennyire leegyszerűsíteni a dolgot. A hogyanról vitatkoznak a szakemberek, s nincs hiány a jó kezdeményezésekből. Pillanatnyilag úgy látszik, a jövő útja a „demigrosz” kereskedelem lehet. Ennek az a lényege, hogy egy vállalat foglalkozik nagy- és kiskereskedelemmel, eszerint alakítja ki üzlethálózatát. így javul az ipar és a kereskedelem kapcsolata, munkaerőt, időt lehet megtakarítani. Ehhez viszont pontosan, olajozottan működő információs, szállítási rendszerre, jó szakemberekre van szükség. A vevő bizalmát azzal kell megszerezni, illetve megtartani, hogy kifogástalan árut adunk el neki. Különösen a híradástechnikai cikkeknél, háztartási gépeknél fontos ez, hiszen ezeket többnyire csak otthon ismeri meg a tulajdonos. A kipróbálás, a 'beállítás is lelkiismeretes munkát igényel. Az OFOTÉRT-nál, az Ora- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál jól bevált ez a módszer. Aligha vitatható, hogy minden kereskedelmi vállalatnak az a célja, hogy áruját minél''hamarabb értékesítse, gyorsítsa a forgási sebességet. A pultokon, a raktárban választékos, divatos termékek legyenek, és a vásárlók egy-egy szaküzletben kedvükre való áruk között válogassanak. Seres Sándor Felújítások, bővítések Dévaványán „Szarvas városért” kitüntetést alapítottak A szarvasi Városi Tanács egy korábbi határozata alapján . a város érdekében végzett rrfunka elismeréseként Szarvas városért elnevezéssel kitüntetést alapított, amely egyaránt adományozható egyének és kollektívák részére. A kitüntetés jelképezi Szarvas nevét és a városért végzett munkát. Mindazok megkaphatják, akik a helyi közéleti tevékenységben, társadalmi munkában aktívan vesznek részt, munkájukkal hozzájárulnak a váro§ gazdasági, társadalmi, politikai, tudományos és kulturális fejlődéséhez, hírnevének emeléséhez. A terv szerint évente három ilyen kitüntetést fognak átadni, mégpedig ,a város felszabadulásának évfordulóján. A kitüntetésre a tanács tagjai, a végrehajtó bizottság, a város politikai és társadalmi szerveinek bizottságai tehetnek javaslatot. Az átadás ünnepélyes keretek között, tanácsülésen történik, s a kitüntetettek emléklapot, illetve jutalmat is kapnak. Az előző évhez hasonlóan Dévaványán ,az idén is mérsékelten terveztek, figyelembe vették a tanács vezetői a gazdasági helyzetet, a lehetőségeket és a társadalmi hozzájárulásokat is. Ebben az évben összesen 17 millió forintnyi az az összeg, amivel gazdálkodhatnak, s bizony meg kell gondolni hová teszik, mire fordítják a pénzt, hogy a sürgősségi sorrendet is figyelembe vehessék. A tervezésbe bevonták a tanácsi intézmények gondnokságát, azok vezetőit és szakelőadóit a különböző szakembereket. Fő cél volt a rendelkezésre álló keret okos felhasználása, s természetesen a biztonságos gazdálkodás érdekében a tartalék tervezése is, hiszen soha nem lehet tudni, milyen váratlan esemény — esetleg természeti csapás — következtében akad kiadás. A legnagyobb összeget felújításokra fordítják, ezen belül is elsősorban a napközi otthont kívánják rendbe hozni, felújítani. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a vízhálózat bővítésére, a járdafelújításokra és a közvilágításra. Feladatnak tekintik a belvízrendezési terv megvalósí- tásáhpz szükséges terület biztosítását, ami szintén nem megy költségek nélkül. Ebben az évben kívánják befejezni a tavaly megkezdett ifjúsági KRESZ-park építését, amihez jelentős társadalmi segítséget kaptak a lakosságtól és a nagyközségben működő gazdasági egységektől. Az idén is számítanak a társadalmi munkára, erre az évre 1 millió 900 ezer. forint értékű társadalmi munkát terveztek. Ebben elsősorban a lakosság vesz részt a tanácstagok szervezésében. A KRESZ-parkon kívül a tanyasi iskolák bontásában, az anyagszállításokban és a tanácsi intézmények patroná- lásában a gazdasági egységek is sokat segítettek. Hasonlóképpen számítanak a társadalmi munkára a járdák felújításában is. Párbeszéd a buszon: — Mennyit is mondott a rádió? — Azt hallottam, hogy reggel 7 órakor Békéscsabán —12 fok. — Hát, tél van, most legyen hideg. Igen, most aztán valóban itt a tél, aminek igazán csak a gyerekek örülnek, bár ők sem maradéktalanul. Azt sérelmezik ugyanis, hogy nem a téli szünetben fa- gyott-havazott, amikor kedvükre szánkózhattak, csúszkálhattak volna. A legtöbb felnőtt viszont kifejezetten haragszik a télre, még akkor is, ha tisztában van vele: az időjárás olyan, ami'yen. semmit sem tehetünk. Legföljebb szidjuk. Nyáron a hőséget, most meg a hideget. Igaz, az utóbbi években nem lehet ok a panaszra: sem a hó, sem a fagy nem tett különösen próbára bennünket. Sőt! Fiatal anyuka mesélte tavaly: — Lassan iskolás lesz a lányom, de igazi havat nem is látott. Ami kicsi volt, az is este, éjjel esett. Mikor végre napközben is hullott egy kevés, azzal rohant ki hozzám a konyhába: „Anya, odakint szóródik a mosópor!” * Reggelente most mindannyian jobban odafigyelünk az időjárásjelentésre, de csak a szabadban dolgozók, a fagykároktól rettegők ismerik igazán a tél fogát. A mínusz 12—16 fokok halA fagyos földben szikrázik a csákány Nos, tél van, január. Nem rendkívülien enyhe, de nem is rendkívülien kemény. Bár, akár ilyen lenne, akár olyan, „ez van, ezt kell szeretni !”. Pontosabban: ehhez kell alkalmazkodni. Tóth Ibolya kük. — Az ilyen kinti munkához most nagyon mostoha az idő. Na, és ilyenkor adnak nekünk egyösszegű utalványt. * Nem örülnek a télnek az orosházi Dózsa Tsz-ben sem. Benke Elek főagronómus meg is magyarázza, miért nem: a kukoricabetakarítás nehézségei miatt elmaradtak az őszi talajmunkákkal, és a tél nem engedi, hogy befejezzék a szántást. Egy kis enyhülés lenne jó, aztán, ha elkészültek, újra fagy, meg hótakaró. — A másik baj az, hogy gyengén mentek a télnek a búzáink, aztán szinte hó nélküli hideget kaptak. Persze azért annál jobb» rájuk a mostani idő, mintha egyszer fagyna, aztán kiengedne. Az állattenyésztésben meg az a gond, hogy nem gyarapodnak a nagy hidegben a hízók, a baromfinál visszaesik a tojástermelés. Óránként készül ilyen kódolt jelentés az obszervatóriumban, melyet URH-n továbbítanak, így tudhatjuk meg például reggel a rádióból, „Békéscsabán —12 fok”. Incze István egyébként 30 esztendeje dolgozik a főállomáson. — Mennyi volt az itt mért legnagyobb hideg? — Ügy emlékszem, én szolgálatban itt —24,9 fokot mértem. Persze ez nem mostanában volt. * Sok minden függ az időjárástól a közlekedésben. Hivatásos gépjárművezetők a megmondhatói, mit jelent jeges, havas, téli hajnalokon útnak indulni a busszal, vagy mondjuk vállalati kocsival. Tóth László, a bé„Mit mutat a műszer?” Incze István meteorológus leolvassa az adatokat latán fejéhez kap az egymillió forintos bevételre tervezett, de 3,5 milliót forgalmazó ABC vezetője: „Te jó ég, biztosan megint megfagyott a raktáron levő befőtt, bor.” Borbély Istvánnak és a békési kubikosbrigád tagjainak sincs melege, pedig teljes erővel csákányozzák a földet Békéscsabán a Len- csési úton. A vízvezetéknek kell az árok, mégpedig 1,60 —1,70 méter mély! — Próbálta a gép is, de az nem bírt vele. Nézze, vagy 60—70 centi vastagon fagyott a föld! — támaszkodik a csákánynyélre egyi* „81 402, 39 102, 24 055, 0097 x, 58 815” — íme az Országos Meteorológiai Szolgálat békéscsabai főállomásának január 9-i, tegnap délelőtti egyik jelentése, az itteni időjárási viszonyokról. A kódszámokat, amiket az éppen szolgálatban levő Incze István meteorológus diktál URH-n a központnak, Ku- rucz Gyula segít „lefordítani”: — Itt a 8-as azt jelenti, hogy borult az égbolt, a 14- es, hogy Dél-Keletről fúj a szél, mégpedig 2 méter/sec. gyorsasággal és így tovább. A levegő hőmérséklete —5 fok, az elmúlt két órában borult volt az ég, jelenleg párás az idő, és csökkent a légnyomás. Igazán csak a gyermekek örülnek Fotó: Veress Erzsi késcsabai 3-as járat autóbuszvezetője előbb tréfára veszi a kérdést. — Nem is igazi ez a tél, hiszen alig van hó! Ám aztán hozzáteszi: az utóbbi időben igencsak ébernek kell lenni, hogy a csúszós úton, rossz látási viszonyok között baj nélkül hozza-vigye az utasok százait. Sokszor még a busz ajtaja is befagy, pedig — büszkén újságolja — az ő kocsijában jó a fűtés. — Az volt az igazi tél, mikor én idekerültem Csabára, 1942-ben! — emlékszik vissza Dedinszky Gyula bácsi, aki 73 telet ért meg. — Akkor az István király úton kétoldalt olyan magasan volt feltornyozva a hó, hogy nem lehetett átlátni a túloldalra, pedig én nem vagyok alacsony ember! — húzza ki magát.
