Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
1979. január 10., szerda o i:i=i au ifire 100-ból 96 első osztályú Bronzpulyka — Ecsegfalváról i ruhák a Fért if ehérnemtt-gyárból Férfifehérnemű-gyár, vagy másképp a FÉKON békéscsabai gyára — így ismerik. FÉKON, azaz férfikonfekció. És, hogy miért magyarázzuk ezt ennyit? Nos, a FÉKON békéscsabai gyárában immáron egyetlen férfiholmit sem készítenek. Sőt, a csabai gyárhoz tartozó orosházi üzemben — ahol eddig még készítettek Adám utódainak ruhadarabokat — január végétől szoknyák varrására állnak át. — A FÉKON Ruházati Vállalat gyárai közül a békéscsabai szakosodott a női ruhák előállítására és bizony ez nem kis terhet rótt a kollektívára — ez a mondat a beszélgetések során többször is elhangzott a gyárban, s mondhatni szinte: kulcsává vált egy olyan folyamat, változássorozat megértésének, amely napjainkban is tart ebben a termelőegységben. Szoknyákban utazik — Hol is kezdjem? — kérdez vissza az üzemgazdasági osztály vezetője, Vigh Jánosné, azután a következőket mondja: — Aki külföldi piacokra szállított, az már évekkel ezelőtt is tapasztalhatta, hogy minden a minőségtől függ. Olyan iparágban pedig, amilyen a mienk is, a minőségi követelmények a divat gyors változásaival súlyosbítottak. S ha mindez igaz a FÉKON Ruházati Vállalatra, még inkább igaz békéscsabai gyárára, amelyik női ruhában „utazik”. Ráadásul nem is akárhol, hanem az igényességből is divatot csináló nyugati piacon. — Ezt tudja mindenki, beszélünk is róla sokat, jelentős eredményekről a minőségjavításban viszont alig- alig hallhatunk. A FEKON- nak sikerül állnia a sarat. Mi a titkuk? — Nincs titkunk. Megtanultuk a leckét: ha a minőség a fő kérdés, a szalagnál dolgozókat kell arra ösztönöznünk, hogy minőségi munkát végezzenek. — Ez is közhelynek számít ma már. — Igen, amíg meg nem valósítjuk. Mi viszont nagyon is konkrét dolgokról, tapasztalatokról számolhatunk be. minőségért, több vita volt. Most mindenkinek külön- külön megnézik a munkáját. Nekem a múlt hónapban például 12 darabot adott vissza a meós javításra. — És hány darabot készít egy hónapban? — Háromezer körül, úgy, hogy a tizenkét hibával még lehet minőségit kapni. Kétszáz forint körül szokott nekem átlagban kijönni. Székely Sándoménak 360 forint volt eddig a legnagyobb összegű „minőségi bére” a darabbér mellett, de kétszáznál kevesebbet még sohasem kapott. Az ezen a napon meózott munkadarabjaiból egyet sem ért kifogás. — Jó dolognak tartom ezt, hogy a minőségért külön is fizetnek, de az én munkámra azelőtt sem volt panasz, öt éve dolgozom itt. Most ruhákat gallérozok. A vasalók már kevésbé elégedettek. Bozóki Jánosné az elmúlt hónapban csak negyven forint többletre tett szert egy hibával: színére vasalta azt a visszahajtást, amit a fonákára kellett volna. Igaz csak két hetet dolgozott decemberben és a művezető szerint a 100 százalékos teljesítményt sem érte el. Such Györgyné viszont elérte, mégsem számíthatott 100 forintnál többre. — Biztos, hogy van még finomítani való ezen a rendszeren, de alapvetően jó — állítja Ötvös Istvánná, a művezető, majd eképp folytatja: — A munka bonyolultságának megfelelően kategóriákba soroltuk a műveleteket. 'Minden kategóriában másképp értékeljük a hibaszázalékot, egyszóval kialakult ennek már az egész rendje. — Nem mondom, a meó- nak így több a dolga, mert rendszeresebbé kellett tenni a szalagközi ellenőrzést — vallja Bánki Györgyné, s még hozzáteszi: — De hát ezért tartanak bennünket. Vigh Jánosnétől kérdem: —» Nem jár egy kicsit túl sok adminisztrációval ez az egész? — Nézze, kétségtelen, hogy van mit figyelni, jegyezni. A meós szúrópróbaszerűen minden dolgozó napi termeléséből 40 munkadarabot vizsgál meg. Ennek alapján számítjuk azután a hibaszázalékot. A munkalapok napi vezetésére a művezetőnek átlagosan fél órát kell szánnia. Viszont nincs vita hó végén arról: hogy volt, mint volt, mert ott van minden feketefehéren. — A kérdés csak az, menynyire tárgyilagos a szúrópróba? — A végterméket is meóz- zák. Minden egyes darabot. A ruhákon ott fityég egy kísérőlap, amelyiken rajta áll: melyik műveletet, melyik dolgozónk végezte. A hibát vétő tehát utólag is tetten érhető. nzMSZK veszi meg — Szóval van gond az ellenőrzéssel, nyilvántartással. Egy dolog izgat csak ezek után: megéri? — Erre a következőket mondhatom: a termelési értékünk 280 millió forint évente, tavaly minőségi teljesítésért 740 ezer forintot fizettünk ki többletként, ezzel egy időben az első osztályú termékek részaránya 95,1 százalékról 96,3 százalékra nőtt. S még valami: ebben az esztendőben a gyár termékeinek 72 százaléka megy exportra, java részben az NSZK-ba. Ez bizony nem akármi, ha figyelembe veszi, hogy létszámhiánnyal küzdünk egy olyan munka- területen, ahol szinte naponta változnak a követélmények, naponta kell újabb és újabb munkamozzanatokat a dolgozóinknak betanulniuk, amikor az akadozó anyagellátás erre sokszor alig hagy időt. A kép teljességéhez tartozik: a FÉKON békéscsabai gyára nem tudta egészében azt a célt elérni, amit a termelési tervben maga elé tűzött. Elért ez a kollektíva azonban egy ennél is fontosabb dolgot: idejekorán sikerült az őt megillető tisztségbe emelni a minőséget. Kőváry E. Péter fl tápból dollár lesz Igaz, hogy havas az udvar, de egy néhány perces levegőzés jót Négy éve foglalkozik a már-már ritkaságnak számító bronzpulyka hizlalásával, szaporításával az ecsegfalvi Egyetértés Termelőszövetkezet. A kezdeti nehézséget elsősorban a termelési tapasztalatok hiánya okozta, erre a fajtára ugyanis még egyik kutató vagy üzem sem készített nagyüzemi technológiát. Pedig, mint az ecsegfalvi példa mutatja: érdemes a bronzpulykával is foglalkozni. A pulykának ez a fajtája csak kelés után érzékeny, ekkor igényel magas hőmérsékletet. Ha megerősödött — júliusban — már csak éjjeli szállásra van szüksége. Napközben a szabadban keresi meg táplálékát, elég, ha takarmányszükségletének a felét adják táp formájában. Ecsegfalván felismerték ezt, négy istállóban 40 ezer bronzpulykát nevelnek évente. Jelentős költsé- csökkentő tényező, hogy az említett szállások másra már nem használható épületekben vannak, s a szükséges takarmány is olcsó, a múlt évben nagy része a búza hántolásánál keletkező ocsú- ból került ki. De szereti a pulyka a napraforgó-hánto- lás után fennmaradó héjat is. Jelentős a hízók közül kiválasztott törzsállomány, átlagosan 6 ezer tojót és bakot állítanak a szaporítás szolgálatába. Az elmúlt évben 82 ezer tenyésztojást adott el a szövetkezet a szolnoki keltető állomásnak. Az idé% szeretnék növelni ezt a mennyiséget, mert az igénylők ennek közel dupláját is megvennék. A júliusban kitelepített növendékek gondozását, felügyeletét elsősorban nők és az istálló közelében kiteletesz a bronzpulykának is Fotó: Veress Erzsi pült családok végzik, november végéig, december elejéig — az értékesítésig. A múlt évben felnevelt pulykák olasz exportra kerültek, az eladott mennyiség többszöröse is vevőre találna — elsősorban a nyugati piacon. Az olcsó tartásnak és takarmányozásnak köszönhető, hogy kedvezően, alacsony 'ráfordítással állít elő egy dollárt a szövetkezet. — Csaknem egy évvel ezelőtt próbaképpen a darabbéren kívül külön minőségi prémiumot hirdettünk meg, amelyet az a munkacsapat kaphatott meg, amely az első osztályba soroltáruk f»###############»##»###########»##############################»############»##»#####»»#< részarányára vonatkozó tervet teljesítette. A minőségi prémiumot azután a. csoport maga osztotta fel a végzett munka szerint. — Bevált? — Tulajdonképpen nem mondhatjuk azt, hogy nem, de tovább kellett fejleszteni. Tudniillik sok vitára adott alapot az, hogy nem ismertük az egyes dolgozók munkájának minőségét külön- kiilön. — Egyáltalán lehet ezt nyomon követni? — Igen. Erre van a meo. Am tessék a szalaghoz jönni! Színére vagy fonákára A neonok zúgása belevész a varrógépek ütemesen gyors kattogásába, kelepelésébe. A gépeknél lányok, asszonyok, összesen több mint negyvenen. Az egyik gépiéi Nagy Eszter ül. Villámzárakat varr a tarka női ruhákba. Nyolcadik éve dolgozik itt. Gerléről jár be naponta. — Amikor az egész csoport együtt kapta a pénzt a Kicsi, de nemcsak csinos, rendezett, hanem eredményesen is dolgozó üzem a MAVAD telepe Biharugrán. összesen csaknem száztízen dolgoznak itt a helyet adó faluból, továbbá Körösnagy- harsányból és Zsadányból; hatvanan a ZÖLDÉRT, öt- venen a MAVAD alkalmazottjai. A magas fokú higiéniai követelményeknek a legmesszebbmenőkig eleget tevő üzemben tavaly mintegy százezer pár fácánt, 130 ezer pár vadkacsát és együttesen mintegy 90 ezer vadlibát és fürjet dolgoztak fel, amivel éves tervüket 104 százalékra teljesítették. A kereskedelemnek konyhakész állapotban átadott főzni és sütni való ínyencségek felvásárlási ára elérte a 25 millió forintot. A jelzett tekintélyes mennyiségnek a jó egyharmada „kemény” valutáért került exportra, jelentős hasznot hozott tehát a népgazdaságnak. Képünkön : a feldolgozás egyik művelete: vákuummal tisztítják a fácánhúst a feldolgozószalagon. Fotó: Veress Erzsi Ha akarom: vemhes, ha akarom: nem S ok bajom van mostanában a számokkal. Azután hovatovább gyanús az is, hogy virágkorát éli a statisztika, divatba jöttek az adatok, mint mindent bizonyító, tényt közlő, rögzítő, feltáró információk. Tudom, hogy az első követ most néhai tanáromra kellene vetnem, aki a kételyt belém oltotta. Nagy statisztikus volt és a számművészet e tudományának okítását a következőképp vezette be bemutatkozásakor: jól jegyezzék meg a rangsort, kollégák. Először van a kis hazugság, azt követi a nagy és csak ezután jön a statisztika. Derültünk ezen akkor. Majd jött az élet, amelynek nagy ismerői is szívesen bölcselkedtek előttünk — pályakezdők előtt — tapasztalataikat ingyen és bérmentve adva át a tátott szájjal figyelő zöldfülűeknek eképpen: a statisztikákkal mindent be lehet bizonyítani és be lehet bizonyítani mindennek az ellenkezőjét is. Nos, a kora ifjúságomban belém plántált kétkedő szellem hatására ezzel is úgy voltam, mint minden, saját bőrömön még nem érzékelt dologgal: hittem is, nem is. Ma már másképp Iátok. Mert sok mindent láttam már a munkában töltött néhány év alatt. Láttam főkönyvelői teheneket, amelyek csak papíron „adtak” tejet, amelyekről főkönyvelőjük mondta nevetve: ha akarom vemhes, ha akarom nem. Attól függően, hogy kívánja meg a helyzet. Láttam továbbá tehenészetet, amely nyereséggel termelte a tejet, amikor a tejtermelő versenybe akarták benevezni, s amelyről — midőn gazdái a hústermelésben láttak nagyobb fantáziát — kiderült, hogy mégiscsak veszteséges. Ezek után megértettem azt is, hogy jeles szakemberek, elhivatottsággal, miért küzdöttek hiába a juhászat felvirágoztatásáért. Sok helyütt ugyanis úgy tették kevésbé veszteségessé a favorizált állattenyésztési ágazatot, hogy a nehezebben nyomon követhető költségeket a jóval türelmesebb birkák nyakába varrták. Hallhattunk azután olyan esetekről is, amikor a rendkívül katonásan felsorakoztatott számoszlopok mögött igen nagy rendetlenség, herdálás, sikkasztás húzódott, bújt meg. A számok világában kevésbé járatos ellenőrző bizottságok nem egyszer szemlesütve torpantak meg egy-egy tsz-ben a számsorokból ácsolt misztikusnak és mitikusnak tűnő, csalást leplező adatfalak előtt, és éveknek kellett eltelni, míg a lepel lehullott. Végül, vannak termelési tanácskozások, amelyeken a hallgatóság csak ül, csak ül, csak néz az előadóra, s fogalma sincs, mi akar ez a rengeteg adat lenni? Ahelyett, hogy arról beszélnének: mi hibádzott tulajdonképpen a tervekből illetve a tervteljesítésből, illetve, hogy kinek, mit kell tennie ezek után. Ö sszegezve: az elmondottakból nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a statisztika, a számok, az adatok csak bajnak vannak. A baj ugyanis nem ezekkel van hanem azokkal, akik rossz’ értelmezett egyéni vagy est portérdekből visszaélnek ve lük. Gondoljunk csak az atomenergiára: azt is föl lehet használni békés céloké is! K. E. P.
