Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
o 1979. január 9., kedd »nawTuci Otthon — Borislavicéhen Negyven gyerek lakja a Teplice, észak-csehországi város közelében levő boris- lavicei gyermekotthont. Negyven gyerek, akik nem csupán fedelet, ételt-italt, ruhát kapnak, de megtanulják a társadalomban élés elemi szabályait itt. Cigánygyerekekről van szó, akiknek a számára vagy huszonöt évvel ezelőtt létesítették ezt az otthont. Természetesen csak olyan gyerekek kerülnek ide, akiknek a szülei nem biztosítják a harmonikus családi életet, illetve, ahol a kicsinyek veszélyeztetett környezetben vannak. A borislavicei gyermekotthon egyedülálló Csehszlovákiában. Sajátos feladata, hogy a kis gondozottakat megtanítsák a cseh nyelvre, s elsajátíttassák velük a társadalmi együttélés és testi higiénia alapnormáit. Számtanóra az első osztályban A munka sikerrel jár — mondják a nevelők: az otthon ifjú lakói elvégzik az általános és középiskolát, sokan közülük egyetemre is kerülnek, f A higiénia — „fő tantárgy” Változások éve a RUTEX-ben Szolnok vfz nélkül Vasárnap, a reggeli órákban „kiapadt” a víz Szolnok város emeletes házainak csapjaiból, csupán a város földszinti otthonaiban és a gyér számban levő közkutakból folydogált szerényen a víz. Mint a helyi víz- és csatornamű vállalat illetékese elmondotta: a vízhiányt nem műszaki hiba okozta. A város a Tiszából „merít”, a folyón azonban jeges áradás van, hőmérséklete a nulla Celsius-fokra csökkent, iszapossá, kásássá vált a víz. A magas iszap- tartalom miatt a szűrő- és derítőberendezések csak igen kis kapacitással tudnak dolgozni, többszörös kezelésre van szükség ahhoz, hogy a víz kibocsátható legyen a hálózatba. A vállalat szakemberei kora reggel óta nagy erőfeszítéssel dolgoznak a vízellátás javításán, bekapcsolták a város egyes pontjain levő nyomásfokozókat is, hogy lehetőleg minél magasabb szintekre tudják eljuttatni a vizet. Egy szövetkezet életében akár a termelésben, akár a vezetésben történnek válto- zásbk, a dolgozók mindig arra számítanak, hogy ez az új, számukra jobb, kedvezőbb lesz. így volt 1978. január 1-én is, amikor a Békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet, valamint a Békés megyei Szabók és Szűcsök Szövetkezetének termelő részlege egyesült, és a RUTEX szövetkezet lett belőle. Ez az egyesülés magával hozta azt is, hogy a két szövetkezetben eltértek a bérek. Ezekből ellentmondás született. Az adminisztratív dolgozók bérét kiegyenlítették. egységes normarendszer kialakítására került sor. és 1978. január 1. óta a RUTEX szövetkezetben 50 százalékos műszakoótlékot. kapnak a dolgozók. — A problémák ott folytatódnak — mondja Tóth Gyula, a szövetkezet nyugdíjas elnöke —, hogy az egyesített szövetkezetnek nincsen kész — most már az új viszonyokra érvényes — termelésirányítási rendszere. Ennek kidolgozásán most munkálkodik a szövetkezet vezetése. Gond az is, hogy ebben az évben szeretnék kialakítani az új telephelyet Békéscsabán, a volt FŰSZERT helyiségeiben. Az idén már minden termelő részlegünket, egységünket innen szeretnénk irányítani, ide szeretnénk költöztetni a békéscsabai Bajza utcában levő konfekció- és hurkolórészlegeket. — Ez Békéscsaba városi iparpolitikájának helyes irányelve — mondja Havas István, a szövetkezet újonnan megválasztott elnöke. — Azonban a dolgozók jelenleg még nem látják ennek a megoldásnak az előnyeit. Most több helyen dolgozunk, szétszórt a termelés, az irányítás, az ellenőrzés is sok embert köt le. A csorvási úti telephelyen minden feltétel adott ahhoz, hogy termelésünk: a konfekció- és a hurkolórészleg egy helyen dolgozhasson. A meglevő épületeket természetesen ennek megfelelően kell átalakítani, de a Bajza utca sarkán levő épületeket a Békés megyei Szolgáltató Szövetkezet még ez évben átveszi, s annak az árából ugyancsak ez évben hozzuk helyre, alakítjuk át ezt a központi telephelyet. A gépeknek megfelelő termeket kell kialakítani, világítást, fűtésrendszert, szellőző berendezést beépíteni. A közlekedés is problémát jelent, hiszen aki a város másik végéről járt eddig a Textilfeldolgozóba dolgozni, annak most a két busszal kell megközelítenie a telephelyet. Ezért egyrészt a közlekedést, másrészt bevásárlási lehetőséget is biztosítani kell a dolgozóknak. A tervek, elképzelések készülnek, és részben készen vannak. A megvalósítás a szövetkezet vezetőin, kollektíváján múlik. — Hogyan teljesítette 1978- as termelési tervét az egyesített szövetkezet? Hollandiába és Kanadába is eljutnak a békési kosarak A békésiek már a múlt században értettek a kosárfonáshoz. Az állami kosárfonó iskola 1895-ben nyitotta meg kapuit, amely 37 évig működött. Lehetőség nyílt az üzemszerű termelésre. Jelenleg az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalatnak 5 üzemvezetősége s egy gyára működik. A békési gyárnak 9 telephelye van a megyében. De mi is a feladata ennek a nagy hagyományokkal rendelkező üzemnek? Mindenekelőtt hazai alapanyagból készterméket előállítani, azokat tőkés piacon devizáért értékesíteni. Nos, hogyan sikerül mindezt megvalósítani? A gyár az V. ötéves terv időarányos részére 333,6 millió forint termelési értéket tervezett, amelyet túlteljesítettek. A három békési telep 213 millió forint értékű terméket állított elő. A késztermékek 98 százalékát külföldön értékesítették, s a bevétel elérte a hétmillió dollárt. Persze, felvetődik: menynyire tudnak versenyképesek lenni a nyugati piacon? örvendetes, hogy a cserearányokat folyamatosan javították. Évente 5—10 százalékkal emelték az árakat, lépést tartva a valuták leértékelésével. Ennek köszönhető, hogy a gyár termékei 15 tőkés országba jutnak el. Közöttük vannak olyan államok, mint az NSZK, Franciaország, Belgium, Hollandia, Finnország, Görögország és Kanada. Ilyen jelentős értékű termeléshez viszont magas termelékenységnek kell járulnia. Az elmúlt három év alatt az egy kosárfonóra eső termelési érték 130 ezerről 151 ezer forintra nőtt. Az alig több, mint ezer fizikai munkás derekas munkával járult hozzá az eredményekhez. Ez annál is értékesebb, mivel a létszám mintegy százzal csökkent, s ennek fele a békési üzemekből hiányzik. A termelési mutatók már jelezték: munkájuk eredményes volt. Az árbevétel több mint 25 százalékát könyvelhették el nyereségként. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben 30 millió forintot jegyezhettek be a nyereség rubrikába. Az eredmények alakulását jól segítette a szocialista munkaverseny. A brigádmozgalom 15 éves múltra tekint vissza: a 32 szűkebb kollektívában 330-an versenyeznek a szocialista címért, a fokozatokért. Közülük 26 brigád teljesítette 1978. évi vállalását és a termelésben 2 millió forintos előnyre tettek szert. Az sem titok: nagy gondot fordítanak a szociálpolitika helyi végrehajtására. Elsők között szerepel a munkavédelem. KorszeNéhány évvel ezelőtt Szegeden nagy sláger volt Don- diegó dala, amelynek ma már csak első sorai jutnak eszembe: „Hurka, kolbász és pástétom / jó dolog a disznótor. ..” Most is ez jutott eszembe, amikor hajnalban ébresztett Matyi bácsi. Koromsötét volt az udvaron. A rádió még a Rákóczi-indulót sem játszotta el. Az „öreg” már régóta nyugdíjban van. Korát meg- hazudtolóan friss mozgású. Én még csak nyújtózkodtam, ásítottam, amikor ő már kék vattakabátban, földig érő bőrkötényben maga elé dör- mögte: — Kolbászt csinálok ma estére belőled, pusikám. Az ólban három jól megtermett disznó röfögött. Szemre verték a kétszáz kilót. Élesen visítoztak, mintha csak érezték volna... Eközben Matyi bácsi fente a nagykést, s magyarázta: — Fontos, hogy pontos legyen a döfet. Tavaly a vejem meg a disznaja megfuttatott minket. Rossz helyre szúrt, s csak a hatodik szomszédban értük utol őket. Minden piros volt körülöttünk. Mondtam neki, egy pióca hamarabb végez áldozatával, mint ő. Már előző este kikészítette a nagy fekete üstöt az udvar közepére. Most öblös lánggal égett alatta a tűz. — Majd, ha parázslik... így rűsítik a műhelyeket, a fűtést, a világítást. Bővítik a fürdőket, öltözőket, javítják a munkaruha-ellátást. Az elkövetkezendő években fejlesztik az egyes számú telepet. Befejezik a 2-es telep felújítását, amely 9,5 millió forintba kerül. Köröstarcsán belterületi telephelyet hoznak létre, Bi- harugrán pedig a bérlemény helyett saját üzemet alakítanak ki.-s-slesz jó a tepertő — magyarázza. Jönnek a sógor, komák, szomszédok. Lefogják a legnagyobb disznót, aztán. .. .. .aztán kezdődik a perzselés. — Valaha szalma lángjával csináltuk. Utóbb már pb-vel. Ez gyorsabb — fűzi hozzá, s szakszerű mozdulatokkal feketíti a kimúlt kocát. Bent a konyhában forr a víz. Az ablakra nehéz pára csapódik. A hidegről bejövét szinte vonzza az ember ruhája a gőzt. Néhány perc alatt nehéz lesz a kabát. Az asszonyok serénykednek. Az egyikük a belet pucolja, forrázza, a másik a fateknőt, s az ízesítőszereket készíti elő, rakja sorba a húsdaráló mellé. Matyi bácsi ingujjra vetkőzik. Kikiált az udvarra: — Hozhatjátok az alkatrészeket. — Van, aki már elektromos géppel darálja, de az drága — fordul hozzám. — Na nem a villanyszámla, hanem a gép. De ez is megteszi. Így erősítem magam, hogy jövőre benevezzek az Edzett Ifjúságért mozgalomba. A nap időközben feljött. Szikrázva ragyog be a sarkig tárt ablakon. Az udvaron már csak a fortyogó tepertős üst emlékeztet a disznóvágásra. Bent azonban: — Most jön a java. A masz— A tavalyi évben közel 120 millió forint volt termelési értékünk — mondja Tóth Gyula. Ebben szerepel a csaknem 60 millió forint értékű bérmunka, melyet a nyugatnémet Hucke-cégnek, valamint a holland Bódén Frei-cégnek végeztünk. Ezek konfekciótermékek, a hazai piacon sportmezzel, női blúzokkal, mellényekkel jelentkeztünk. — 1979. évi tervünkben 140 millió forint termelési érték szerepel — folytatja most már Havas István, aki január 1-től vette át a szövetkezet vezetését. A termelési szerződések készen állnak, kezdődhet a munka az első évfordulóját ünneplő RUTEX szövetkezetben. Sz. J. százs. Saját termésű paprikával ízesítjük a kolbászt. Hurkából az idén véreset is kell csinálni, ezt szereti a pesti nászasszonyom. Oda is küldünk kóstolót. Piroslik a fateknő, színig van hússal. Rövid pihenő következik, egy kis pálinkával. Vagy ki tudja hányadikkal. — Ez is házi — mondja az öreg, s tölt mindenkinek. — Na nincs lazsálás — áll a hurkatöltő mellé, s kéri az első adagot. Kígyózva tekeredik az első, a második, a harmadik, a sokadik hurka, aztán ugyanez elölről, csak most kolbászkígyök sokasodnak ki a masinából. Delet harangoznak. — Mi lesz az ebéddel? — fordul az asszonyokhoz. — Mire te kész leszel, ehetsz is — kapja a választ. Nem sokkal később ínycsiklandó illatok, terített asztal vár mindenkit. Orja- leves, töltött káposzta, hurka, kolbász a teríték. Mindenki, mindenből többször vesz. Matyi bácsi hozzá se nyúl a hurka-kolbászhoz. — Meg sem kóstolja? — kérdem. — Édes fiam, én életemben több méter kolbászt megettem már, mint ahány méter kilincs volt a te kezedben. Majd ti eldöntitek, hogy milyen. A sarokból valaki megszólal: — Öreg, aztán holnap el ne aludjon! — Hova utazik holnap? — kérdem Matyi bácsit. — Hová, hová. Ide a szomszédba. Holnap ott vágunk disznót. Holnapután meg a fiamnál, aztán a sógornál. Nélkülem hozzá sem nyúlnak. Jávor Péter Disznótor A fiúk is megtanulnak kézimunkázni (Fotó — ORBIS — KS)
