Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
1979. január 9., kedd o Ajkai kristálykelyJiek Az Üvegipari Művek ajkai üveggyára december 21-re teljesítette tervét. Az ajkai ólomkristály-termékeket Japánban és Amerikában is szívesen vásárolják. A gyár 1978. évi exporttervét tizennégy és fél százalékkal túlteljesítette A képen: a csiszolótanulók külön műhelyben sajátítják el a szakma fogásait Hidegből származó meleg A hőszivattyú tulajdonképpen nem új találmány, de addig nem tudott elterjedni, amíg olcsó volt az energia. Napjainkban viszont az energiával való takarékosság már az egész világot foglalkoztatja, s így előtérbe került a hőszivaty- tyús fűtés lehetőségének a kérdése is. A hőszivattyú tulajdonképpen egy olyan hűtőgép, amelynek hidegelpárologtatója egy hőforrásból hőt vesz fel, és azt a körfolyamatban részt vevő közeg kompressziójával magas ’hő- fokszinten leadja. De úgy is fogalmazhatjuk, hogy a hőszivattyú olyan hűtőberendezés, amelynél nem az elpárologtatóval elvont, hanem a kondenzátorban leadott hőmennyiséget hasznosítják. ’ A hőszivattyú hőforrása a külső levegő, folyóvíz, mély kutak vize, alacsony hőmér- sékíetű ipari hulladékhő lehet. Ezek olyan szerepet töltenek be, mint például a hűtőszekrénybe helyezett anyagok. A kompresszor által termelt hőenergia, amit itt hasznosítanak, tulajdon- kénpen nem hagy, ám arra mégis elég, hogy 25—30 Cel- sius-fokos vizet szolgáltasson egy központi fűtőrendszer részére. Ez a vízhőmérséklet természetesen túl alacsony az ablak alá szerelt fűtőtestek üzemeltetéséhez, de padlófűtéshez például teljesen kielégítő. Természetesen nem lehet teljesen ingyen fűteni, de az elérhető, hogy egy kilowattóra árammal négy kilowattóra hőenergiát nyerjenek. Hat év alatt háromszorosára nőtt a keveréktakarmánY-9Yártás Ebben az évben is kiegvensúlyozott lesz az ellátás Az- utóbbi években gyors ütemben nőtt a keveréktakarmányok gyártása a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál. Ezt bizonyítják a termelésről készült összesítések is. Míg 1973-ban 17 ezer, addig 1978-ban már csaknem 29 ezer vagon keveréktakarmányt értékesíthetett a vállalat. A tavaly készített keveréktakarmány túlnyomó többségét, ez 22 ezer 700 vagon, saját üzemeiben, a többit bértermelés formájában állíttatták elő. A keveréktakarmány-ter- melés gyors növelését az állatállomány szaporodása tette szükségessé. Az utóbbi években egyre több — ez egyébként örvendetes jelenség — baromfit, szarvasmarhát, sertést kelleti; takarmánnyal ellátni a nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban. Különösen sertés- tenyésztésben dinamikus a fejlődés. A sertésállomány Békés megyében ma már megközelíti, illetve meghaladja az egymilliót. A jövőt tekintve biztató, hogy 1977- hez képest — szeptember 30-i adatok — 1978-ban mintegy 9000-rel nőtt a kocalétszám, s ezzel számuk több mint 80 ezer-lett. A nagy mennyiségű állatállomány ellátása nem kis gonddal jár. — Ennek ellenére az elmúlt évben teljes volt az ellátás — hallottuk Bukó Györgytől, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat termelési és értékesítési osztályának vezetőjétől. — A keveréktakarmányok értékesítése a háztáji gazdaságok felé gyors ütemben, hat év alatt több mint háromszorosára nőtt. Tavaly a kisgazdaságokat ellátó kereskedelmi egységeknek 14 ezer 400 vagon keveréktakarmányt adtunk el. Négyezer vagonnal többet, mint egy évvel korábban. Ma már a mezőgazdasági üzemekben működő takarmánykeverők is jelentős mennyiségben gyártanak takarmánykeveréket. Becslések. szerint ezekben megközelítőleg ugyanannyit termelnek, mint amennyit a gabonaforgalmi és malomipari vállalat állít elő. A kiegyensúlyozott ellátás tehát rajtuk is múlik. A vállalat azonban még így is jelentős mennyiségű, több mint 14 ezer 300 vagon keveréktakarmányt adott el tavaly a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. A vállalat keverői a melegebb hónapokban nyújtott, illetve három műszakban termeltek. Karbantartásuk a téli hónapokban történik. A nyolc üzem közül januárban a tótkomlósi, februárban az orosházi, márciusban az ele- ki keverő áll le egy-egy hónapra, hogy a szükséges javításokat elvégezzék. A keveréktakarmányok előállításához felhasznált alapanyagok növényi és állati fehérjék egy részét kivéve, hazai termékek. A növényi fehérjék 75, az állati fehérjék 60 százaléka az import. A búzaőrlés melléktermékének, a korpának túlnyomó részét a keveréktakarmányokhoz adagolják. Tiszta állapotban korpából a mező- gazdasági üzemeknek 1200 vagonnal, a háztáji gazdaságoknak 400 vagonnal adtak el. Az idei takarmányellátásról Bukó György a következőket mondta: — A sertésállomány ebben az évben is várhatóan tovább nő. Erre vállalatunk is felkészült. Sarkadon új üzem kezdte meg a termelést, gyomai üzemünkben felújítási munkákat végzünk. A tavalyinál négyezer vagonnal több takarmány gyártását tervezzük, a 33 ezer vagon keveréktakarmány az ideihez hasonló kiegyensúlyozott ellátást biztosíthat. —nyes— Napfény hajtja a motort Alekszej Presznyakov szovjet feltaláló elmés hajtóművet szabadalmaztatott. A hajtómű működése egy ötvözet ferromágneses tulajdonságainak a hőmérséklet hatására végbemenő változásán alapul. A hajtómű tulajdonképpen két részből tevődik ösz- sze: a rotorból és a mágneses rendszerből. A rotor küllők segítségével kerékké átalakított, ferromágnesből készült vékony falú henger. A mágneses rendszer különleges ötvözetekből van összeállítva, melyek igen nagy indukcióval és szigorúan beállított irányú térrel rendelkeznek. A rotor egyik részének 'Nmelegítése felborítja a statikus egyensúlyt: a melegebb részt már nem vonzza a mágnef'' (esetenként taszítja is), hanem a hidegebb részt húzza magához. Így a hőmérséklet emelkedése előidézi a körmozgást. Mint hőforrás szóba jöhet akár a napfény, akár gázláng is. A rotor alapanyagául szolgáló ötvözet leglényegesebb tulajdonsága az, hogy Curie-pontja (mely felett az anyagok elvesztik mágneses tulajdonságukat) igen alacsony hőmérsékleten van. A feltaláló által alkalmazott ötvözet Curie-pontja 65 Cel- sius-fokon volt, de különleges technológia segítségével lecsökkenthető 35—40 fokra. Az új hajtóműben közvetlenül történik a hőenergia mechanikai energiába való átalakítása. Nem vitás, hogy a fenti alapelven működő rendszerek előtt igen nagy jövő áll. Lehet 17 millióval több? Jó évet zárt a békéscsabai Május 1. Tsz Régi kedves ismerősökkel találkoztam a minap Békéscsabán. A Május 1. Termelőszövetkezet leghűségesebb tagjai voltak, akik boldogan újságolták: „...igen jó évet zártunk. Az időjárás nem kényeztetett el bennünket, tehát bebizonyosodott, hogy elsősorban rajtunk múlik: mit teszünk a szövetkezet és a népgazdaság asztalára. Vérünkké kell váljon: dolgozni, dolgozni és harmadszorra is dolgozni! Akkor az eredmény nem marad el. Még nincs kész a zárszámadás, de már tudjuk, hogy azonos költségszint mellett, ugyanazokkal a dolgozókkal 1978-ban csaknem 17 millió forinttal több termelési értéket produkáltunk, mint egy évvel korábban...” A jó hír hallatán felkerestem Farkas Miklóst, a Május 1. Tsz elnökét: mondaná el, hogy dolgoztak, mit tettek azért, hogy ilyen ragyogó eredményekkel dicsekedhetnek, és mi a tervük az 1979-es esztendőre: Csodák nincsenek — Mesébe illő csodadolgokról nem tudok beszámolni, ezt ne várja tőlem. Elöljáróban hadd mondjam el, hogy engem egy évvel ezelőtt választott meg a közgyűlés elnökké. Én Bihar- ugrán, Békéssámsonban és másutt csaknem két évtizé- det „húztam le” a mezőgazdasági üzemekben, mint szakember. Igen sok jó hasznos tapasztalatot szereztem, de a békéscsabai Május 1. T*z adottságait, tagjait nem ismertem. Igen jólesett, hogy ismeretlenül is bizalmat szavaztak nekem. Azt tudtam, hogy ez a szövetkezet volt már országos hírnevű, Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság és egyéb elismerő oklevél díszíti az iroda falát. Csak hát az utóbbi években — különböző okok miatt, amit hadd ne említsek — bizony voltak mérleghiányosak is. Ügy láttam, hogy a szövetkezet leghűségesebb tagjai — akik sok jót és rosz- szat megéltek ebben a kollektív gazdaságban — nagyon bíznak abban, hogy újból a régi fényében ragyoghat a Május 1. Tsz. Ok a helyi adottságok legjobb ismerői, elsősorban az ő véleményükre adtam. Hisz Békéscsaba mint megyeszékhely, ezernyi munkaalkalmat kínál. Aki mégis itt maradt, az a szövetkezeti gazdálkodás legjobb híve — szerintem. Közös erővel felmértük: melyik ágazat gazdaságos, melyik veszteséges. Könnyű kimondani egy ágazatra, hogy veszteséges és felszámolom. Csakhogy azt is figyelembe kell venni: milyen nagy érték fekszik benne, népgazdáságilag megéri-e a ( felszámolás, vagy inkább i jobb munkaszervezéssel te- $ gyük gazdaságosabbá. Hisz az köztudott volt a Május 1. Tsz-ben. hogy nemcsak a gazdasági adottságon múlik a jó, vagy rossz eredmény. Első helYen a gazdaságosság Vegyük elsőnek a szarvasmarha-tenyésztést. A 600 tehén átlagos tejhozama 2070 liter volt. Természetes, hogy ráfizetéses ez az ágazat. De oly nagy volt korábban az anyagi befektetés ezen a területen, hogy bűn lett volna felszámolni. Leültünk a tehenészekkel, kikértük a véleményüket: hogyan lehetne előbbre jutni. Kiderült, hogy bizony a takarmányellátás sem volt mindig pontos, ehhez járult hozzá a gondozási hiba, fegyelmezetlenség. Mindjárt átcsoportosítottuk a munkát. Kiszűrtük az úgynevezett „főkönyvi” teheneket, a felesleges embereket is más területre küldtük. Ez nem került külön pénzbe, de az eredmény hamarosan éreztette hatását. Aki maradt, attól maximális fegyelmet és lelkiismeretes gondozást követeltünk. Mivel több volt a tejhozam, több volt a keresetük is. Visszaiött a bizalom, a munkakedv. Némelykor jómagam is kinn voltam hajnali fél ötkor. Jólesett a gondozóknak, hogy megnéztem munkájukat, megdicsérem, aki lelki- ismeretesen dolgozik, megkérdezem, hogy s mint van stb. Apróságnak tűnik, de azt hiszem, az emberekkel való törődés mindig;. mindenütt megteszi a jó hatást. Ha több a tej, több az állami támogatás is. Miért ne éljünk ezzel a lehetőséggel. Végül is 1978-ban 32,5 százalékkal emelkedett a tejtermelés, ami tehenenként 700 liter pluszt jelentett. Ma sem vagyunk az ország legjobbjai között, de igen nagy lépést tettünk a korábbihoz viszonyítva. Az aprójószág is sokat hozott Másodsorban megnéztük a sertéstenyésztést. Régi sertésólakban, vásárolt állatokat gondoztak, 15—16 százalékos volt az elhullás, és kilónként 3-4 forint veszteséggel hizlaltak. Rájöttünk, hogy ez az ágazat veszteséges, nincs jövője nálunk. Felszámoltuk és kevés ráfizetéssel átalakítottuk pecsenyeliba-, kacsa- és csirkenevelésre. Ügy éreztük: egy kiló húst sem érdemes előállítani a népgazdaságnak, ha az nem nyereséges, amikor a népgazdaság károsul, kevesebb jut a szövetkezetnek és magának a tagnak is. Az úi ól és technológia egymagában semmi. Elsőrendű feladat a szakmai hozzáértés növelése, a fegyelmezett, jó munka. Így aztán több százezer libát, kacsát és csirkét neveltünk fel igen kimagasló eredménnyel. Jómagam nagy híve vagyok a fejlett technika, technológia alkalmazásának, de ki kell várni, amíg annak alapjait megteremtjük. És mindez az emberen múlik. Elsősorban nekünk kell helytállnunk. Üj ágazat volt 1978-ban a juhászat, amely csaknem négyszázezer forintot jelent, pluszban. Egyébként a vezetőség elhatározta, hogy érvényt szerez annak a rég kiadott jelszónak: többletjövedelemhez csak az jusson, aki többet termelt az adott időszakban. Nos, nézzük a növénytermesztést: nem akarunk botanikus kertet. Csak a mi talaj- és' éghajlati viszonyainknak legjobban megfelelő növényeket termeljük. Itt is megválogatjuk a fajtákat, csak azok jöhettek számításba, amelyek betegségnek ellenállnak, bő termést hoznak stb. Az elaprózott termelés a legfontosabb témákról eltereli a figyelmet. Tavaly például a kertészeti ágazat 30 millió forint árbevételt hozott. A zöldbabnál és a karfiolnál sokat segített a Békéscsabai Hűtőházzal való jó együttműködés. A friss terméket gyorsan lefagyasztották, csomagolták és így csaknem 100 százalékban exportra értékesítették. Sok jó zöldbabot és egyéb terméket adtunk át a hűtőháznak. Kulcsszerepben a fajtaváltás Arra törekszünk az 1979- es évben, hogy búzából is a legbőtermőbb új fajtákat termeljük. A kertészetben is a legjövedelmezőbb termékeket állítjuk elő magas termelői szinten. Állattenyésztésben a tehenészet, a juhászat és a baromfiágazat marad meg. Nagy gondot fordítunk az üzemi demokrácia érvényesítésére. A szocialista brigádok és egyéb fórumok any- nyiszor tárgyalják meg az 1979. évi tennivalókat, ahányszor akarják. De ha a közgyűlés elfogadta a tervet, akkor azt végre kell hajtani. A maga posztján mindenki köteles maximális erőfeszítéseket tenni azért, hogy minden elképzelés valóra váljék. Hisz a tervet is kollektíván készítettük. Ügy határoztunk, hogy az 1978-as kimagasló évhez viszonyítva 1979-ben 15—20 százalékkal emeljük a termelést. Erre a reális lehetőségek adottak: az összterületünk öntözhető és nagy súlyt helyezünk a meliorációs munkákra is. Végül is a szövetkezet párt-, gazdasági és KISZ-vezetősége, valamint a tagság jó hozzáállása dönti el: mit hoz az 1979-es esztendő. Ary Róza A MEZŐGÉP Vállalat szekszárdi gyárában elkészítették a szőlő, valamint a bogyós gyümölcsöt betakarító kombájn prototípusát. A szőlőkombájn itthon, a bogyósgyümölcs-betí karító gép pedig a Szovjetunióban vizsgázott sikerrel a nagyüzemi minősítő próbákon. A tapasztalatok alapján jövőre elkészül a nullszéria, 1980-tól pedig megkezdődik a sorozatgyártás. A képen: A szüretről visszaérkezett szőlőkombájnt átvizsgálják a szakemberek és elvégzik rajta a szükséges apróbb változtatásokat (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) Készülnek a kelyhek díszei a gyémántcsiszoló gépeken (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvételei — KS)
