Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
1979. január 9., kedd o \ Egyik legnagyobb, országosan is számon tartott fazekas- központ Mezőtúr. A múlt század végén több mint 100 mester élt itt. Egyéni ízt, sajátos hangulatot őriznek a kizárólag kézi munkán alapozott, műhelyeikből kikerülő cserepek, korsók, tányérok, tálak, butéliák. Ezekből a munkákból nyílt kiállítás Gyulán, a Dürer-teremben, ahol a változatos mintázatú, formájú cserepéket a hónap végéig tekinthetik meg az érdéklődők. Fotó: Béla Ottó Levonulóban az árhullámok A Tiszán és mellékfolyóin, így a folyók felső szakaszain fokozatosan csökkenthetik az írvízvédelmi készültséget. Míg szombaton a védvonalakon 982 kilométer hosszan tartottak árvízvédelmi készültséget, vasárnapra már ■■■■■■a ■■■•■■■■■! : : Pardon, kisasszony! Mivel személyesen nem ismerem, s személytelen hangja után még kilétét sincs lehetőségem kinyomozni, ezúton kérek elnézést azért, hogy munkahelyi telefonomat rendeltetésének megfelelően használni kívántam. Türelmesen, mit sem sejtve, talán két perce várakozhattam, amikor az ön erélyes hangjára ocsúdtam fel álmodozásomból. Lehet, hogy kicsit elkalandoztak a gondolataim, s abba a boldog illúzióba ringatva magam, hogy hamarosan meghallom a várva várt vonal mélabús búgását — csak második „Hal- ló”-jára válaszoltam. Ezzel nagy-nagy, szinte már megbocsáthatatlan bűnt követtem el! Nem elég, hogy éppen délutáni csúcsidőben akartam telefonálni, de ráadásul hosszú másodpercekig akadályoztam is Önt kétségtelenül fontos munkájában. No de megkaptam méltó „jutalmamat"! ön ugyanis amúgy istenigazából leteremtett. Néhány perces beszélgetésünk igen egyoldalú volt. önnek csak akkor jutott eszébe a néhány száz telefonálni ■ vágyó, amikor befejezte egy szuszra elhadart monológját. Mire felocsúdtam a meglepetésből, és nyik- kanni mertem, halk kattanás jelezte: tovább nem óhajt tárgyalni a témáról. Így hát ezúton kérem, felejtse el, ami történt. ígérem, ezentúl én is igyekszem megfeledkezni arról, hogy a telefon telefonálásra való. No és arról, hogy udvarias hangnem is van a világon! —gubucz— „csak” 701 kilométer hosszon figyelték a vízszint alakulását, őrizték a gátakat. Ebből 20 kilométer hosszan volt harmadfokú készültség a Bodrog mentén, az országhatár és Sárospatak között másodfokú készültséget tartottak 351 kilométer hosszon a Tisza védővonalain, s a Bodrogon Sárospatak és a torkolat között. Elsőfokú készültségben álltak 330 kilométer hosszúságban a Tisza mentén Tiszasüly és Tiszafüred között, valamint a Hármas-Körös vízrendszerén. A védekezésben mintegy 1700-an vesznek részt. Vasárnapra csaknem teljesen befagytak a Kisalföld fo- lyói. A Marcalt, a Rábát, a Lajtát csaknem végig összefüggő 7—10 centiméter vastag jégmező borítja. A Duna Pozsony alatti és szigetközi szakasza azonban jégmentes, így a pozsonyi és a komáromi kikötők között vasárnap is élénk volt a hajóforgalom. Vasárnapra virradó éjszaka tovább „hízott” a Fertőtó jégtakarója, s ez kedvezett a nádaratáshoz. Teljes műszakot tartottak a hétvégén a nádaratók, s mintegy 30 ezer kéve nádat vágtak ' le. Munkájukra továbbra is szükség van lelentés megyénk diákjainak szünidei munkájáról Különösen nyáron és őszszel esik sok szó arról, a nagyságában is jelentős munkáról, amelynek értéke népgazdasági szempontból sfem elhanyagolandó. Sőt: ha az egyes vállalatok, üzemek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek bizonyos időszakokban nem foglalkoztatnának tanulókat, számos nehézséggel kellene szembenézniük. Mennyi mezőgazdasági termény menne veszendőbe, ha a szorgos diákkezek nem segítenének a betakarításban. A munkáltatók és az oktatási intézmények - között ma már elég gyakoriak a jogokat és kötelezettségeket tartalmazó szerződések. A tanulók foglalkoztatását szabályozó jogszabályt az állami vállalatok helyesen alkalmazták, a szövetkezetek azonban bizonyos követelményeket figyelmen kívül hagytak — olvashatjuk többek között abban a jelentésben, amelyet dr. Molnár Margit, a Békés megyei Tanács munkaügyi osztályának vezetője készített az öt város és az öt járás tanulóifjúságának 1978 nyarán végzett szünidei foglalkoztatásáról. A bevezetőben értékről szóltam. Lássunk néhány példát az összesítőn feltüntetett számokból. Szervezetten 3418, és' egyénileg 667 diákot foglalkoztattak a gazdasági egységek, és öszszesen több mint 7 millió 800 ezer forintot fizettek ki. A munkavédelmi oktatásban részt vett fiatalok felügyeletét az iskolák pedagógusai, illetve a vállalatok szakemberei látták el. A tanulók egy része 9—12 forintos órabérben, másik része teljesítményben dolgozott. Az utóbbiak 1500—2500 forintot kerestek havonta. Például az egyik termelőszövetkezet — mivel nem tudott egész szabadságot adni — ezért saját költségén kirándulásra vitte a diákokat. A munkáltatók a szorgalmasan és az átlagosnál jobban dolgozó fiataloknak jutalmakat adtak, és a munka befejezése után gondoskodtak a szabad idő hasznos eltöltéséről is. Végül a beszámoló utal a munkaerő- igények növekedésére, ami arra készteti a vállalatokat, hogy a jövőben még nagyobb igényt támasszanak a fiatalok szünidei foglalkoztatására. Lapunkban alkalmanként közöltünk tudósításokat a diákok szünidei munkájáról, annak erkölcsi hasznosságáról. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ennek a rendszeressé és szervezetté vált tevékenységnek megvan az erkölcsi nevelőhatása. Ugyanakkor számos szülőnek jelent könnyebbséget, ha gyermekei pénzt visznek haza. —y—n 0 Magyar Hét 1. számából Szovjet hajó a Balatonon. — Egy sokoldalú fiatal művész tárlata. — Nutria- tenyésztés Magyarországon. — Magyar műfordítók kitüntetése — néhány cikk címe, s témája az öt nyelven — cseh, lengyel, német, szlovák és orosz — a Magyar Hét idei 1. számának tartalmából. Ez a lapszám visszatekint az elmúlt esztendőre, és néhány cikkében előjelzést ad 1979-re. A sportcikk a tavaly szerzett 12 világbajnoki és 7 Európa-bajnoki aranyéremről, számos második és harmadik helyezésről számol be, értékeli a magyar sport tavalyi sikereit. Különösen a kajak-kenu világbajnokság volt eredményes, négy aranyéremmel. A kulturális rovat minden nyelvi variációban az illető ország budapesti központjáról számol be, így a lengyel és csehszlovák kultúráról és a Szovjet Kultúra Házáról. Az idegenforgalmi rovat is merteti a vendégfogadó-hé lózat, a kempingek s az él termek idei fejlesztési tei veit, 1979-ben ugrásszerűé bővül a Magyarországra Iá togató külföldieket fogad intézmények hálózata. Két érdekes további anyag: A most kezdődő gyermekév alkalmából a Magyar Televízió szülőiknek készít sorozatot a gyermekek helyes neveléséről. Tél a disznóvágás ideje, a gasztronómiai tanácsadás a magyaros disznótor elkészítésének titkaiba avat be. Végső búcsú Honthy Hannától Művészetére emlékező tisztelettel, mély részvéttel búcsúztak Honthy Hannától, Kossuth-díjas kiváló művésztől, a magyar színészet halhatatlan egyéniségétől a kulturális és művészeti élet képviselői, pályatársak, barátok, színházlátogatók hétfőn, a Farkasréti temetőben. A Kulturális Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a Színházművészeti Szövetség nevében Malonyai Dezső, a fővárosi Operettszínház igazgatója méltatta a két évszázados állandó magyar színjátszás egyik nagyasz- szonyának művészetét: — A hangja, a mozdulatai, a színpadi magatartása maga volt a poézis — mondotta búcsúbeszédében. — Primadonna volt, a fővárosi Operettszínház első hölgye, aki idővel a magyar színházművészet nagy öreg hölgye lett. Sugárzó egyéniségét, színpadi, színházi ismereteit, idős korában is fejlesztett színészi, énekkészségét, színpadi etikájának szigorúságát, lelkiismeretességét példaként tekintették a pályatársak. A közönség kedvenceként, a színház csillagaként ünnepelte őt, utoljára 1973. február 21-én a Csárdáskirálynő 980. előadásán. A fővárosi Operettszínház társulata, a pályatársak nevében Németh Sándor színművész búcsúzott a művésznőtől, akit mesterként tiszteltek a fiatal színészek, akitől a színészi pálya sze- retetét, a zenés színpad, az operett-játék titkait tanulták. Honthy Hannát a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára, és díszsírhelyén helyezték végső nyugalomra. Helytálló vasutasok A MÁV Szegedi Igazgatóságának dél-alföldi munka- területén a mínusz 10 Celsius körüli hidegben gépekkel is nagy feladatot jelentett vasárnap a 330 vagon cukorrépa rakodása és szállítása. Igaz, ezzel finiséhez érkezett a mezőgazdasággal összefüggő legnagyobb idénymunka. Vasárnapig 800 000 tonna répát küldtek a feldolgozóüzemekbe, annyit, mint tavaly az egész szezonban. A bő termésből azonban még 90 000 tonnányi szállításra vár. Emellett vasárnap további jelentős feladat volt a területre érkezett nagy mennyiségű építőanyag, műtrágya, a fűtőolaj fogadása, rakodása: ezen a napon több mint 2100 vagon különféle anyag rakodásáról gondoskodtak a kemény hidegben is helytálló szegedi vasutasok. Törődni az emberekkel D emokratizmusunk ki- teljesedése nyomán a közösség is mind hangosabban formál véleményt, mind többeket érdekel, hogyan alakul sorsa, jövendője, mind többeket érdekel, kivel mi történik, s miért történt az, ami történt. Méltánytalan, igazságtalan döntés esetén feltámad, aktivizálódik a közvélemény és ítéletet mond. Baj mindenkivel történhet, mint azzal a fiatal műszaki vezetővel _ is, aki tapasztalatlanságával, néhány meggondolatlansággal, nem mindig a helyénvaló megjegyzéseivel egyik okozója lett a munka- fegyelem lazulásának. S felettese, aki addig nem sokat törődött a fiatalemberrel, egyszerre felfortyant: baj van vele. Ettől kezdve „foglalkozni kezdett” a fiatalemberrel. .. Foglalkozni, mégpedig különös módon, mert nem a lazaság, nem a fülébe jutott cinikus megjegyzések okait, indítékait firtatta, nem a hibáknak üzent hadat, hanem a beosztottat vette célba, s mivel úgy vélte, hogy az elkövetett botlás súlyos, egykettőre túladott a fiatal munkatárson. A vezető elhamarkodott döntése megütközést váltott ki a környezetében. Az ember és hibája egy és ugyanaz — adta a magyarázatot —, miután hirtelen haragjában megpróbálta mérlegre tenni beosztottja viselt dolgait. Valamikor egy szűk réteg joga volt az emberek dolgában dönteni, felettük pálcát tömi, de ma nálunk az emberek helyes megítélése, dicsérete, vagy dorgálása, kinevezése vagy leváltása egyre inkább közügy. Éppen ezért káros az említett vélekedés. A már oly sok bajt, kellemetlenséget és kárt okozó szubjektív megítélés vadhajtása ez, amely a hibát elválaszthatatlanul azonosítja a hibázóval. Veszedelmes dolog ez, hiszen ilyenkor már nem a hiba a célpont, hanem a vétkes, márpedig az ilyen vitatható célzások esetén a hiba rendszerint túléli elkövetőjét. Az emberek zöme alapjában véve jó szándékú, építeni, alkotni vágyó lény, s ha ráadásul magasztos célt is lát maga előtt, nem kíméli erejét, hiszen tudja, hogy az építés, a gyarapodás hevében egy fejjel ő is magasabbra nő, rangban is, megbecsülésben is. Környezetünk az elmúlt évtizedek alatt sokat változott, gyarapodott. Amit magunk körül látunk, azt nem természetfölötti lények, hanem hibákkal küszködő, botladozó emberek teremtették. A hibák sokaságával kellett megküzdeni és a falak mégis mind magasabbra emelkedtek, a javak megsokasodtak' a jobbért vívott küzdelemben. Így kellett történnie, mert a szocializmust építő rendszer nemcsak a falakért, nem csupán a gyárakért és a modem szocialista mező- gazdasági nagyüzemekért harcolt, hanem elsősorban a dolgozó emberért. Az volt a legfőbb cél, az ma is, hogy az ember legyen jobb, teljesebb, elsősorban ő találja meg önmagát és újuljon meg a külvilággal együtt. A mi társadalmunkban a büntetésnek a rossz szándékot, a felelőtlenséget kell sújtania és nem a tennivalók útvesztőiben megtévedt embert. Aki jól dolgozik, annak megbecsülés jár, s azok a vezetők, akik a párt politikáját helyesen értelmezik, a kölcsönös bizalomra apellálnak, hisznek övéik jó szándékában, a tömegek sokasodó jó tulajdonságaira, erényeire alapozzák a jelent, s a jövendő tennivalóit. Mégis, ma is vannak olyanok, akik a számok, a mutatók bűvöletében elfelejtik, hogy a mi harcunk elsősorban az emberekért való, hiszen csak a hibáktól mindinkább megszabadulok sokasága képes jövendő terveket valóra váltani. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hibák elleni küzdelem hevében menedékjogot kapjanak azok, akik súlyos vétket követtek el. Felelniük kell érdemük szerint. Csakhogy különbséget kell tenni hiba és hiba között. A lényeges, súlyos károkat okozó hibát másként kell elbírálni, mint a kevésbé lényegest. S a hiba megszüntetésére sem kizárólagos gyógyír a leváltás. A mi társadalmunk segít ameddig lehet, a személyi megtorlást végszükség esetén alkalmazza. Van amikor nincs más megoldás, de az esetek többségében okos segítéssel, kellő fegyelmezéssel meg lehet előzni. S még a legindokoltabb büntetés esetében is össze kell mérni a hibát a hibázóval. Taglalni elkövetőjének lehetőségeit, megmérni, melyikük az erősebb, ő vagy a hiba. A segítés legeredményesebb módja, ha nemcsak azokat vesszük észre, akikkel már baj van, hanem azokat is, akik csendben, feltűnés nélkül dolgoznak. Igaz, hogy a munka a legbiztosabb mérce, de ne takarja el soha a munkást, ne tegye őt élettelen tárggyá. Munka' közben mindig akad hiba, de ha a felettesek észreveszik azt, ha meggyőzik elkövetőjét, ha segítenek a felesleges kölöncöktől megszabadítani, nemigen lesznek nagyobb bajok vele. ‘ a jó és a rossz egymás mellett él mindenkiben. Túlzott tárgyilagosság nélkül is megállapítható, minden, alapjában véve tisztességes emberben van annyi erény, hogy együtt lehessen dolgozni vele. De annyi rossz is van benne, hogy bele lehessen kötni. A tárgyilagosság valahol ott kezdődik, hogy ki-ki a jó és . rossz tulajdonságok mennyiségét, hatékonyságát, arányát helyesen ítélje meg a gondjára bízottakban. Akiből ez a tárgyilagosság nem hiányzik, abban már kellő bölcsesség és humanizmus is van ahhoz, hogy belássa: a legmagasztosabb feladata úgy törődni az emberekkel, hogy azok jó tulajdonságai megsokszorozódj anak. Deák Gyula Segítség! Segítség! Segítség! Nyomozok. és bűnügyi technikusok kulisszatitkaiba pillanthatnak be a nézők a a tv-kamerák segítségével január 26-án, amikor „Segítség” címmel dokumentumfilmet sugároz a televízió a Budapesti Rendőr-főkapitányság munkájáról. A film valóságos történetek bemutatásával ad ízelítőt a rendőri munkából, a 07 segélykérő telefonszámról. Hozzátartozók, tanúk, sértettek várják és informálják a helyszínre érkező rendőri szemlebizottságot. A tévéstáb heteken, hónapokon át » kísérte figyelemmel a rendőrök munkáját: hogyan nyomoznak, hogyan próbálják azonosítani a betörőt, hogyan bukkannak az elveszettek nyomára. Közben arra is választ kerestek, hogyan segítenek a bajba jutottakon az emberek?
